Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-16 / 140. szám, kedd

7 KÖRNYEZETVÉDELEM ÚJ szól 1992. JÚNIUS 16. A

Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer tervezői elképzelésük megvalósításának érdekében figyelmen kívül hagyták a pozsonyi Vízgazdálkodási Kutatóintézet két évtizedes munkája eredményeként kidolgozott és a csallóközi ivóvízkészlet megvédését célzó javaslatokat. Ezért 1988-ban az újonnan kialakult helyzet figyelembevételével kidolgoztam a „Dunai vízlépcsők ökológiai kiegészítése" című tanulmányomat. Ezt a hivatalos szervek hidegen fogadták, de annál többet merítettek belőle az éppen akkor aktivizálódó környezetvédelmi mozgalmak. 1990 januárjában a vízlépcsőrendszer ügye kedvező fordulatot vehetett volna. Ekkor ugyanis Németh Miklós magyar kormányfő csehszlovák kollégájának, Marián Čalfának a lehető legkedvezőbb ajánlatot tette egy közös szakmai bizottság felállítására. Ez rövid időn belül kidolgozhatta volna a bősi vízlépcső befejezésének módját a nagymarosi lépcső' elhagyásából következő változtatásokkal együtt. Ezt a javaslatot, sajnos, bizonyos hazai körök nyomására elutasítottuk, s ettől fogva ebben az ügyben a két ország viszonya elhidegült. Napjainkra a bősi vízlépcsőt az eredeti tervek alapján befejezni szándékozók tevékenysége miatt konfrontáció fenyeget, és itt a legfőbb ideje, hogy komolyan elgon- dolkozzunk a sok ezer Duna menti embert érintő probléma reális megoldásáról. A DUNAI VÍZJÁRÁS ALAKULÁSA Az évezredek óta formálódó szárazföldi delta életében az emberi településszerkezet kialakulásával járó szabályozások, lecsapolások ko. moly változásokat jelentettek. A középkorban létező két nagy Duna ág közül Pozsony terjeszkedése miatt a korábban bővizű északi „érsekújvári" fokozatosan elkorcsosult, és ezzel egyidó'ben természetesen megnó'tt a déli, „komáromi" vízhozama. Az egyre gyakoribbá váló árvizek miatt a Pozsony vármegyei elöljáróság 1730-bán Mikovíni Sámuelre bízta a szabályozás megszervezését. O a védőgátak megerősítésén kívül egy 30 méter széles, 950 méter hosszú csatornával átvágatta a Vajka környéki hat meander egyikét. Ezzel lecsökkent az árvízszint, megnövekedett viszont az áramlási sebesség, ami fokozatosan a többi meander átvágódásához vezetett. Egy 1794-ben készült térkép a korábbi nyugodt, kanyargó folyó helyett már egy egyenesen száguldó folyamot ábrázol. Vajka felett megindul a meder bevágódása, és az így mozgásba lendülő kavics a falu alatti szakaszon zátonyokat alakított ki. A múlt század végén a hajózás igényei miatt további szabályozási munkák folytak, és — ma már teljesen nyilvánvalóan hibás lépésként — egy művileg létrehozott főmeder alakult ki. A Bős alatti zátonyképzó'dést viszont egyetlen eddig alkalmazott módszerrel sem sikerült megakadályozni. A mederfenék emelkedése miatt kialakuló vízszintnövekedés a környéken megemelte a talajvíz szintjét, így az Alsó-Csallóközben FELKÍNÁLOM.,. MIROSLAV BARTOLČIČ a legjobb hazai vízgazdálkodási szakemberek egyike. Hosszú évtizedeken keresztül a Csallóköz felszíni és felszín alatti vizeinek kutatásával foglalkozott. Az általa vezetett szakembergárda eredményei azonban nem voltak összhangban a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer tervezőinek elképzeléseivel, erre ők válaszul — akkor is kihasználva a politikai befolyásukat — hamarosan feloszlatták a számukra kellemetlen kutatócsoportot. Bartolčič mérnök ma már nyugdíjas, de továbbra is foglalkoztatja, hogyan is lehetne legalább optimalizálni a befejezéséhez közeledő művet. Elképzeléseit az azóta a kereszténydemokrata politika védőernyője alá bújt terevezőgárda továbbra sem veszi figyelembe. Ezzel szemben sok elemét magukévá tették a környezetvédő mozgalmak, sőt egy-két gondolatával a Szlovák Környezetvédelmi Hivatal 19 feltétele közt is találkozhatunk. A közelmúltban összegezte a megoldás érdekében tett javaslatait, s ezeket szeretné vázlatosan olvasóink elé tárni. Az anyagot igyekezett megismertetni a Csallóköz összes, Ilyen szempontból befolyásos személyiségével, és felajánlotta, hogy igény esetén részletesen is kifejti elkézeléseit. Nagyon reméljük, hogy a megszólítottak felkarolják a gondolatot, és hajlandóak lesznek foglalkozni a javaslattal, amely esetleg a Csallóköz és a Szigetköz számára elfogadható kiutat jelenthetne a jelenlegi patthelyzetből. -tlvízelvezető csatornákat kellett építeni. Ezenkívül megnőtt az árvízveszély, amit a körzetben pusztító 1954-es ós 1965-ös árvizek is bizonyítanak. Az 1965-ös árvíz után foganatosított intézkedések a Medve és Párkány közti szakaszon megfelelő védelmet biztosítottak. Ezt az 1991-es árvíz is bizonyította, ahol csak azokon a helyeken alakult ki veszélyes helyzet, ahol az árvízvédelmet a bősi vízlépcsővel készültek megoldani (Szap, Vajka, Bodak). A MEGOLDÁS LEHETŐSÉGEI Miután a nagymarosi vízlépcsővel együtt a bősi csúcsrajáratás lehetőségéről is lemondtunk, a körtvélyesi víztároló jelentősen túlméretezetté vált. Kutatásaink eredményeként ide már 1977-ben egy keskenyebb és ezért átfolyó jellegű tárolót javasoltunk. Ennek két oldalán a nagyteljesítményű parti szűrésű kutak számára védelmi övezetet alakítottunk volna ki. Sajnos, a vízlépcső' tervezői szokásukhoz híven ezt a lehetőséget is elvetették, sőt az ágazati minisztériumon keresztül nyomást igyekeztek gyakorolni a Vízgazdálkodási Kutatóintézet vezetésére. Ez a megoldás napjainkra sem vesztett értékéből, hiszen az időközben kialakított feleslegesen nagy tároló atolszerű szigetek kialakításával leszűkíthető (az elképzelést lapunk január 3-i számában részletesen ismertettük — a szerk. megj.). Ily módon eltűnne az értelmetlen, egysíkú víztükör, és helyette mindkét oldalon a part menti községek üdülésre kiválóan alkalmas, kristálytiszta vizű belső tóval rendelkező szigeteket nyernének. Ennek köszönhetően lehetővé válna az iszapképzó'dés megakadályozása és a föld alatti vízkészlet megfelelő minőségű utánpótlódásának biztosítása. A Felső-Csallóközben az utóbbi években gondokat okoz a talajvízszint süllyedése. A körtvélyesi víztároló bal oldalon húzódó szivárgócsatorna kihasználásával ez a jelenség lényegesen mérsékelhető. A jó minőségű tiszta vizet egy Gútornál kiágazó csatorna segítségével az erzsébetmajori kavicsbányákba vezetnénk. Az ottani tavak vízszintje így két és fél méterrel megemelkedne, aminek következtében a Középső- és Felső-Csallóközben 10-12 ezer hektárnyi területen jelentősen megjavulnának a talajvízviszonyok. Ezenkívül legalább húsz kiszáradt kavicsbánya újra feltöltődne, amely a környékbeli községeknek üdülési (egyben üzleti) lehetőséget jelentene. Szintúgy intenzívebbé válna a nitrátos vizek kimosódása a Kis-Dunába, amely azután ezeket minden gond nélkül elvezetné. Ez az elképzelés 15 éve ismert, de mivel hazánkban az újszerű gondolatok megvalósítása mindig is nehéz volt, néhány évvel ezelőtt elsőként az osztrák Morva-mezőn valósult meg. MENTSÜK MEG AZ ERDŐKET Mivel a felvízcsatorna menti ártér átalakítására vonatkozó elképzelések ökológiai szempontból teljességgel tarthatatlannak bizonyultak, újra átgondolandóak az ártéri erdők megvédésének lehetőségei. Az optimális megoldás keresése során végre nyíltan ki kell mondanunk, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyása után tőbb szempont is megváltozott. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az emberi beavatkozások okozta változásokat, az eddigi kutatások és a többi alpesi folyó (Rajna, Rhon) tapasztalatait. Ennek segítségével önszabályozó, vagy egyszerűen befolyásolható ésszerű vízrendszert kell kialakítani. Ez hasonlítana az eredeti folyómellékhez és lehetőséget adna egy természetvédelmi terület kialakítására. Az említett szakasz legfontosabb szabályozási elemét egy Ásvány mellett létesítendő vízgazdálkodási gát (1815,7 f km) jelenti. Ily módon lehetővé válna az ásványi és bakai ágrendszer vizének, illetve a KözépCsallóköz és a szigetköz talajvízszintjének stabilizálása. A zsilipkamrával ellátott gát lehetővé teszi az árvizek és a jégzajlás levezetését, a hajózást, felfogja viszont a lejjebb fekvő szakaszokon gondot okozó hordalékot. A gát által előidézett duzzasztás Dunaremeténél a bodaki ág torkolata felett (1827,0 fkm) érne véget. Efelett (1827,0—1840,0 fkm — itt vágódott keresztül a korábban már említett hat meander) nem történne semmiféle beavatkozás, mindössze a természet számára megfelelő dinamikájú vízellátást kellene biztosítani. A hajózás kizárása a régi mederből újra lehetővé tenné az oldalágak kinyitását. Igy például a hat kilométer hosszú vajkai ág másodpercenként 20 köbméter vizet kaphatna. Az ásványi gát továbbá feleslegessé tenné, hogy a tároló melletti szivárgócsatorna vizét 30 kilométeren keresztül a bősi kikötő térségébe vezessék. így ezt a jó minőségű vizet helyben használhatnák fel, amire nagy szűkség is lenne. Szintúgy feleslegessé válna a terűlet kiszáradását megakadályozni hivatott nagykiterjedésű öntözőrendszerek telepítése, amelyek az eredeti tervek szerint óriási mennyiségű, (tíz m3/s) vizet igényelnének. A HAJÓZÁS BIZTOSÍTÁSA A vízlépcsőrendszer eredeti terveinek hívei gyakran érvelnek a Duna-Majna-Rajna csatorna üzembehelyezésével és a Duna-bizottság által előírt 3,5 méteres hajózási mélységgel. Épp a nagymarosi lépcső megépítésére tett igyekezetek leplezték le a rendszer leggyengébb pontját, a Bős alatt tervezett hatalmas mederkotrás tarthatatlanságát. Nagymaros elhagyásával lehetővé válik olyan folyamszabályozási módszerek alkalmazása, amelynek köszönhetően három méter mély és 250 méter széles hajóút biztosítható (a napjainkban legnagyobb gondokat okozó Szap-Gönyű szakasz rendbetételét illető elképzeléseket lapunk tavaly szeptember 3-i számában ismertettük — a szerk. megj.). A régi meder megfelelő vízellátásán túl lehetőség van a bősi turbinák működtetésére is, mégpedig a dunai vízjárás ismeretében, 1500 m

3/s vízhozamig (évi 250 nap) átfolyó jelleggel, ennél nagyobb vízhozam esetén pedig hullámszerű jelleggel. Ennek következtében Szapnál mindössze 0,7-1,7 méteres vízszintingadozások lépnének fel, melyek teljességgel megfelelnek a külföldön elfogadott értékeknek. Ily módon a bősi erőmű évente 2,44 milliárd kWó áramot termelhetne, amelyből 440 millió kWó csúcsenergia lenEMBERI DIMENZIÓ A vízlépcső tervezése során soha nem vizsgálták meg, milyen hatással van ez az ügy az érintett lakosság tudatára, milyen félelmek és kétségek ébrednek bennük. Az egyre intenzívebbé váló tiltakozások hatására tavaly végre elkészült az első ilyen felmérés, amely sok figyelemre méltó eredményt tartalmaz. Ezek ismeretében igyekeznünk kell olyan megoldásokat találni, melyek, ha nem is tudják megszüntetni, de legalább a minimumra csökkentik a vízlépcső szociális-pszichológiai hatásait. KÖZLEKEDÉS Az építkezés során a helyi lakosságot rendkívül kellemetlenül érintette a felvízcsatornán átvezető utak többszöri lezárása. Hasonló vízlépcsők esetében az Alsó-Rajnán a derivációs csatornát öt híd íveli át. A bősi csatorna esetében eredetileg két híd szerepelt, de később a tervezők megnövelték a csatorna szélességét és a hidak helyett a középkort idéző kompot iktattak be. Ez nemcsak a helybeliek számára jelent többszörösen lassúbb átkelési lehetőséget, hanem nehezen megoldható gondokat okoz az üdüló'vendégek csúcsforgalmának levezetésében is. Ez a helyzet két módon enyhíthető. A dunakiliti gáton keresztül új határállomás nyitható Magyarország felé, amelynek köszönhetően Mosonmagyaróváron keresztül átjárási lehetőség teremtődne Pozsonyba is. Ez elősegítené a két oldal turistaforgalmának összehangolását, a határó'rséggel együttműködve pedig megszervezhetővé válna a Vajka környéki Pozsonyba ingázók gyors szállítása. Ezenkívül a Vajka térségében a felvízcsatorna alatt létesített hat alagút közül egy, (később kettő) szintúgy átalakítható közúti alagúttá — legalább személyautók számára. ÜDÜLÉSI LEHETŐSÉGEK A Doborgaz mellett a felvízcsatorna oldalában épülő vízkiemelő mű jelentősége az ásványi gát következtében lényegesen lecsökken, így az eredetileg tervezett széles csatorna kiképzése feleslegessé válik. A zsilip két szegmense közül az egyikből párját ritkító vízi szlalompálya indulhatna ki, a másikat pedig idővel a kis hajók átbocsátására alkalmas zsilippé lehetne átalakítani. E két mű átgondolt megoldással a közeli meanderhez csatlakoztatható. Üdülőövezetek kialakítását csak lakott területek közelében javaslom, a távolabbi szigeteket és az ágrendszert természetvédelmi területté kell nyilvánítani. Szintúgy segítségre vár a Bodak környéki ágrendszer is, amely a hetvenes évek óta fokozatosan degradálódik. Az elvégzendő intézkedések kidolgozására szükség van egy szakértői csoport felállítására, amelyben természetesen jelen lennének a helybeliek képviselői is. MIROSLAV BARTOLČIČ vw fi \ ^ v • W v- Az ökológiai és szociális hatások j? i \ f I mérséklésére javasolt intézkedések ^ a Kisszigeten: j A - komp B - alagút a felvízcsatorna alatt C - zsilip, kis vízierőmű VJ - vajkai tó ŠJ - sülyi tó '^mrw^m • .-.V; 'V-H^W

9*? "j&V ••J^V/XJX^ W " ' \ RÚ - folyamszabályozás PO - árvízvédelmi intézkedések