Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-22 / 119. szám, péntek

5 MEZŐGAZDASÁG 1992. MÁJUS 22. MARAD VAGY MEGSZŰNIK? A JOGOSULT SZEMÉLYEK A MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZET JÖVŐJÉRŐL DÖNTENEK Verőfényes májusi délelőtt a Vízkeleti' Mezőgazdasági Szövetkezet megszokott életét éli. A burgonyaraktárban egyhangúan zakatol az osztályozó. Az asszonyok csoportja Lakatos Évával és Farkas Máriával az élen éberen ügyel, hogy a szállítószalagon előttük elhaladó gumók közül gyprs kézmozdulatokkal kiemeljék a rosszakat. A kis vágóhídon Király László hentes maga se tudja, hogy a műszak kezdetétől már hányadik hasított félsertést darabolja, s teszi „kicsinyenként Vedrődy Margit asztalára, hogy előkészítse további feldolgozásra. Ketten havonta vagy 120 sertést és húsznál több vágottmarhát dolgoznak fel a szövetkezeti húsbolt számára, részben tőkehús, részben húskészítmények formájában. Czehlárik Anna, a szövetkezet élelmiszerboltjának vezetője a legtermészetesebb hangon kérdezi, mit kérek. Felhívja figyelmemet aránylag alacsony áraira, néhány termékre, s közben cseppet sem zavarja, hogy az idő már fél órával túljutott a délelőtti nyitvatartás záróráján. Hányadik reggeltől? Méry Gábor felvételei Megköszönöm az ajánlatait, s elárulom, nem vásárolni akarok, hanem kérdezni szeretnék. Ugyanazt, amit előtte már másoktól is megkérdeztem. -Milyen érzelmekkel várja a jogosult személyek közgyűlését, és szerinte mi lesz a szövetkezettel? - Boltunk a másokénál alacsonyabb áraival is nyereséges. Napi forgalmam tíz-húsz ezer korona között van. Ha nem lenne szövetkezet, olcsóbb áru se lenne. Sokan a jogosult személyek közül is nálunk vásárolnak. Kinek lenne érdeke megszüntetni a szövetkezetet? A burgonyaosztályozó asszonyai szintén a szövetkezet fennmaradásában hisznek. Úgy vélik, tagok és nem tagok aligha akarhatnak mást. A szövetkezeten kívül álló jogosult személyek közül sokan foglalkoznak zöldségtermesztéssel, így közvetlen tapasztalatból tudják, hogy a termékeken milyen nehéz túladni. A szövetkezet burgonyája se fogy, hiába adják kilóját három koronáért. Aligha lesznek, akik ilyen helyzetben földet akarnának, hogy burgonyát, vagy más eladhatatlan árut termeszszenek. Még az asszonyokénál is határozottabbak a hentes szavai. - Ha megszűnik a szövetkezet, a tulajdonosok nyakába szakad a föld. A mostani árak mellett mit kezdenek majd vele? Szerintem ezt azok a tulajdonosok sem hagyhatják figyelmen kívül, akik nem a szövetkezetben dolgoznak. Kaprinay Imre, a szövetkezet elnöke is a közös fennmaradását javasolja majd a közgyűlésen, de ettől függetlenül a más lehetőséget sem zárja ki. A közgyűlésen a jogosult személyek döntenek, és a szavazás eredménye mindenkire kötelező. - Megközelítően 450 jogosult személyünk van, negyven százalékban nem szövetkezetünk tagjai. Mint a gyakorlatot ismerő mezőgazdász kötelességemnek tartom, hogy a jogosult személyek közgyűlésén a jövőt Illetően konkrét javaslatot terjesszek elő, de a döntés nepn tőlem függ. Vezetőségünk részesszövetkezet létrehozását fogja javasolni. Elképzelésünk szerint a közös keretében hat-kilenc önálló elszámolású gazdasági egység jönne létre azokkal a dolgozókkal, akiket az egységet bérbe vállaló(k) magukhoz vesz (nek), mint társakat. A menedzselést ' és a kereskedelmet gazdaságilag ugyancsak önálló csoport vállalná. - Tegyük fel, ezt a javaslatot a jogosult személyek nem fogadják el. A szövetkezet burgonyája se fogy... - Akkor marad a másik lehetőség. A határ egy-egy részén bérletre alapozott gazdálkodás, magánvállalkozási alapon. - Ebben az esetben viszont felmerül egy további kérdés. Ha bérlet, akkor az a földalap földje is lehet. Mi lesz azzal a földtulajdonossal, aki az iparban dolgozik, ráadásul városlakó, és földjét senki sem veszi bérbe? - A föld a földtulajdonosé, azt tesz vele, amit akar. És persze fizeti az adót. De ez csak elmélet. Én bízom abban, hogy a szövetkezeten kívül álló földtulajdonosok is megfontoltan fognak dönteni. Vízkeleten és másutt is megfelelő alapokat kapnak a felelős döntéshez. Megismerik a szövetkezet anyagi helyzetét, s azt, hogy miért olyan, amilyen. Mennyit vesznek ki a földművesek zsebéből az eladatlan állatok, az égig szökkent termelési költségek, és esetenként a korábbiaknál is alacsonyabb felvásárlási árak. Aki ezt tudja, már felelősséggel eldöntheti, hogy földjét a szövetkezetnek, vagy másvalakinek adja bérbe, földjével együtt a szövetkezet vagyoni betéttel rendelkező tagjává válik, vagy gazdálkodni kezd. A jogosult személyek akaratát a transzformációs tanács váltja majd valóra, amit a közgyűlésen választanak meg. Az elnöknek ezzel kapcsolatban is van elképzelése. -Jó lenne, ha a közgyűlés hétkilenc tagú tanácsot választana, örülnék, ha hozzáértő szakemberek, jogászok, mezőgazdászok lennének a tagjai. Minderről majd a jelenlévők döntenek, az én kérésem csupán az, hogy a szövetkezet jelenlegi vezetői közül, az elnököt is beleértve, senki se legyen a tagja. Azért ne, mert így elkerüljük a feladatok átszövődését. A tanács kidolgoztatja majd elfogadtatja a transzformációs tervezetet, a vezetőség pedig végrehajtja, és ennek módjára a tanács felügyel. Tehát itt határozott munkamegosztásról van szó, amit szerintem ugyanaz az egyén nem végezhet. Az elnök dossziéjában ott lapul a takarmánykeverő dokumentációja, amit a második félévben kezdenek építeni, a szövetkezeti pékség terve, és már a tejpasztőröző is szóba került. Mindez sejteti, nem a szövetkezet megszűnésére készülnek, hanem arra, hogy a mostanit új típusú, valóságos szövetkezetté alakítsák. Olyanná, amelynek tagjai vagyoni betéttel kötődnek majd a közösséghez, és csak azt fogadják soraikba, aki előbb leteszi a belépőt. Azért, hogy érezze, a tagsági mivoltnak súlya lett és újszerű kötelességekkel jár együtt. EGRI FERENC A NAGY MEZŐGAZDASÁGI BUMM Kitörőben a falu forradalma. Nagyon sokan, elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetek vezetői bíztak benne, hogy valami isteni csoda, hogy bolsevik visszarendeződés miatt a transzformációs törvény végrehajtása elmarad, de csodák még ebben a régióban is egyre ritkábban történnek. Sokrétű és kemény ellenállás fékezte az átalakulási folyamatot, az .„érdekeltek" nagyon széles skálájú, rafináltabbnál rafináltabb módszerekkel próbálták megfélemlíteni, elriasztani az embereket. Noha áldásos tevékenységük nem is aratott mindenütt osztatlan sikert, részeredményei mindenesetre már vannak; a transzformációba be nem jelentkezett csehszlovákiai magyarok zsebéből - ha csak normatív értéket számolok is - mintegy hárommilliárd korona vagyont sikerült kimenteni, ami személyekre átszámítva 5000 koronát jelent. Nem nagy dolog, tudom, annál a bizonyos Mohácsnál többet veszítettünk, de úgy vélem, ha a demokratikus állam parlamentje által hozott törvények végrehajtását nem bolsevik módszerekkel végeznék, talán előbbre tarthatnánk egy hajszállal. Igaz, mindkét oldalon nehéz és kemény fiúk állnak a vártán bőszen, komoly elszántsággal védik a régit, a rothadásában is biztosat. Igaz, jó néhányan rámennek, rámegyünk erre a nagy hagyományokkal rendelkező jéerdéelnökös magatartásra, dehát a forradalomnak áldozatai is kell legyenek. Fordítsuk komolyra a szót, mert a végén még majd jól elhegedülik a nótánkat. Erre az elhegedülésre kies kis régiónkban már minden előkészület megtörtént, a szövetkezetek átalakulását vezénylő karmesterek áttanulmányozták a kottát, készülődnek a nagy koncertre. A jogosult személyekből összeverbuvált vegyes kórus kettős szereposztást kapott, ők a főszereplők s egyben ők a gyanútlan nézősereg is. Mivel a kottát, a hangszerelést és az elénekelendő nóták szövegét nem ismerik, majd improvizálnak. Improvizációjuk lényege pedig az, hogy boldogan megszavazzák, amit a karmester úr a pulpitusról varázspálcájával beint nekik, észre sem véve, hogy minden egyes beintés - onnan fentről - egy-egy megalázás. Dehát a szocialista erkölcs és a szocialista embertípus hatalmas ereje abban rejlik, hogy engedelmeskednie kell, ha kell, ha nem. Ebben a nagy, sietős kapkodásban még senki sem tudatosította azt, hogy ő a tulajdonos, és mint tulajdonos a saját tulajdona fölött rendelkezik. Elfelejtettünk gondolkodni, elfelejtettük az egyéni felelősség felelősségét, annak minden gyötrelmét és szépségét. Néhány dolgot azért nem ártana megjegyezni, átgondolni, mérlegelni, mielőtt még a transzformációs gyűlésen egy szpartakiádgyakorlat jól beidegződött módján, szavazatra jogosult személyként olykor-olykor felemeljük a kezünket. És nem ártana, ha e fáradságos gimnasztikai mutatványok előtt néhány dolgot megbeszélgetnének önmagukkal, sorstársaikkal. Például: ' • a transzformációs gyűlés előtt nem ártana összehívni egy falugyűlést, amelyen megbeszélnék, hogy valójában mi is az a mezőgazdasági szövetkezetek transzformációja, miért és kinek az érdekében történik az átalakulás, mivé alakulhatnak át a szövetkezetek, kik, milyen arányban részesülhetnek a vagyonból és egyebeket; • nem ártana, ha a jogosult személyek csoportjai még a transzformációs gyűlés előtt eldöntenék, hogy kit szeretnének látni a transzformációs tanácsban, mert ha ók nem állítanak jelölteket, a szövetkezetek vezetőinek garantáltan meglesznek a saját különbejáratú jelöltjeik; • nem ártana az sem, ha a jogosult személyek által a transzformációs tanácsba jelölt emberek a jogosult személyek szemszögéből nézve tisztességes, megbecsült szakemberek - köztük közgazdászok, jogászok is - lennének, hogy a rájuk bízott feladatokat a jogosult személyek védelmében végezzék el; • nem ártana, ha különösen az egyesített szövetkezetek jogosult személyei most falunként megbékélnének egymással, s megbeszélnék, hogy a transzformáció után közösen, vagy különkülön lenne-e érdemes folytatni a gazdálkodást. Nem ártana, ha megbeszélnék azt is, mielőtt még kiterelik őket a futballpályákra, hogy ezt a megalázó ajánlatot nem fogadják el, mert vannak megbecsült embereik, akikre a szavazataikat rá merik bízni, s akik az elsó transzformációs gyűlésen emberhez méltó körülmények között képviselik őket; • nem ártana az sem, ha a jogosult személyek tudatosítanák, hogy most az ö és utódaik bőrére megy ki a játék, mint ahogy azt sem, hogy ha kényszerhelyzetben, felelőtlenül döntenek, mindenük rámehet; • nem ártana, ha végre megemberelnénk, megbecsülnénk önmagunkat, ha gazdáivá válnánk annak, amit elvettek tőlünk, ami mégis, mindigre a miénk volt; • nem ártana, ha elgondolkodnánk afölött, hogy az átalakulás után milyen gazdasági egységben kívánnak gazdálkodni, kivel, kiknek a vezetésével. Nem ártana már most elgondolkodni egy transzformációs tervezet fölött, mert egyáltalán nem biztos, hogy a szövetkezet által kidolgozott projektum majd a jogosult személyeknek kedvez. Pont. Az első transzformációs gyűlés az átalakulás alapkőletétele, meghatározó momentum. Ideje lenne, ha a csehszlovákiai magyar mezőgazdák gondolkodó rétege venné át e romokban heverő , ágazat irányítását SOÓKY LÁSZLÓ ÖNTÖZNI KELJL(ENE), DE MIBŐL? (Folytatás az 1. oldalról) hiányt megsínyli a növényzet. így lesz az olcsóbb drágább, a megtakarított öntözési költségnél nagyobb a terméskiesés okozta kár. Mindezt, persze, a mezőgazdasági üzemek vezetői is tudják - igy Veszprémi Imre, a légi szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője -, mégsem öntöznek. Prózai okból: nincs rá pénzük. Az idén egyéb kiadásaik mellett 600 ezer korona jut az öntözésre, s ez a lucernára, a cukorrépára, esetleg a szemes kukoricára lesz elég. A pénzt tehát végszükségre tartalékolják. Az ágazatvezető azt sem titkolta, egyelőre ha akarnának se öntözhetnének, mivel tartoznak a tavalyi villanyáram-tétellel. Nem egész félmillió koronával, viszont nekik a tőlük vásárló üzemek 38 millió koronával adósak. Összekaparták „filléreiket", és öntöznek a Gombai Állami Gazdaságban. Nincs más lehetőségük, laza talajaikon a növényeken már észrevehető a vízhiány. A csallóközcsütörtöki-csákányi részlegen eddig 550 hektáron a repcét, az őszi árpát és a búzát öntözték meg, 45 milliméter csapadékkal. Grello Péter részlegvezető azt is elmondta, hogy az öntözést folytatják, de a talajnedvesség szintjét rendszeresen mérik. Ha esne, átmenetileg leállnak, mivel minden fillér számít. xxx A keleti országrészben is szomjaznak a mezők, itt is többen örülnének most egy kiadós esőzésnek, mint nem. Az égi áldást ugyan részben pótolni lehet, lehetne, ha... A konyhakertek locsolása általában megoldható és amint azt a hét elején a Bodrogközben és az Ungvidéken tapasztaltam, az emberek, a kerttulajdonosok meg-megnyitják a vízcsapokat. Szerencsére hétfőn este ebben a régióban sem volt szükség mindenütt az öntözésre, mert egy átfutó zápor néhol úgyahogy megáztatta a földet, kár, hogy azóta nem követte újabb. Mivel akkor a Bodrog és a Laborc mentén nem láttam működő öntözőberendezéseket, azt hittem, elég nedves a talaj. Tegnap aztán több gazdaságban is érdeklődve megtudtam, szomjazik a föld. - Locsolnánk mi, kérem, hiszen kellene a vetésekre az éltető nedv, s mintegy 2000 hektárra kiterjedő öntözőhálózatunk van, ám jelenleg nincs pénzünk a szivattyúk üzemeltetésére - jellemezte röviden a Szomotori Állami Gazdaság lehetőségeit Rada József. Károlyi Györgytől, a Veskóci Állami Gazdaság igazgatóhelyettesétől arról értesültem, egyelőre náluk sem működnek az „esőszórók", ám a répaföldön már készenlétben állnak, és szükség esetén elkezdik a locsolást. A Bodrogszerdahelyi Állami Gazdaságban az öntözhető területnek mintegy ötödén, azaz kétszáz hektáron május 15-e óta locsolnak. - A dinnye- és napraforgóföldet, a páradicsomültetvényt, valamint a tavaszi vetéseket részesítjük előnyben, míg az őszieket és a takarmányféléket csak ezt követően kezdjük beiktatni a programba - fogalmazott Bodnár László vízgazdász. Elmondta azt is, a költségvetésük még megengedi az öntözést, ám szívesen vennék, ha az állam is besegítene valamilyen módon. (egri, gazdag)