Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-22 / 119. szám, péntek

1992. MÁJUS 22. lÚJSZÓ« KULTÚRA EZ MÉG CSAK A KEZDET A SZÓLÓTÁNCOSOK ELSŐ ORSZÁGOS VERSENYÉRŐL . Bárhogyan is fájt, egy éwel ezelőtt bé kellett látnunk: az annyira közkedvelt és szeretett, immár fogalommá vált zselizi országos népművészeti fesztivál végelgyengülésben szenved. Harminchat éven át bevált formáját, itt-ott megunt sztereotipiáit megváltoztatni nem tudjuk. Elfáradt a rendezvény, elfáradt a vendéglátó város és környpke. Valami mást kel" lett hát kitalálni helyette, mert ugyanakkor a megmérettetés igénye, a bemutatkozás iránti vágy a még létező' amatőr együttesekben megmaradt. A fesztivált egyeló're nem pótolja semmi. Versenyrészét, amelyet sokszor szidtunk is, pótolják a zselizi rendezvény helyébe lépő' országos versenyek. A vers- és prózamondókhoz hasonlóan a folkloristák is megfogalmazták például, hogy igény "van a• szólótáncosok versenyére, és az első próbálkozásra már két éwel ezelőtt sor került, akkor még a zselizi fesztivál keretében. A „leváló" verseny házigazdát keresett és Párkány városában meg is találta. Elképzelhető tehát, hogy Zseliz, Gombaszög és a dunaszerdahelyi táncháztalálkozó mellé felsorakozik egy újabb rendszeres országos verseny, amelynek házigazdája ugyanaz a város lehet a jövőben. A mostani versenybe 14-en neveztek be — nem számítom ide azokat, akik végül is nem jöttek el. A versenyzők kötelező és szabadon választott táncanyaggal mutatkozhattak be. Az előbbit a folklórszövetség Borzováról és Tardoskeddről választotta — sorshúzás döntötte el, ki melyiket táncolja. A szabadon választott anyag ugyan befogta a magyar nyelvterület nagy részét, de továbbrá is az attraktív Kalotaszeg dominált. A versenyzőket két kategóriába sorolnám: a tapasztalt, idősebb, versenyeket megjárt és ezáltal táncos kifejezési módban érettebb táncosokra, valamint a felnőtt versenyeken még kezdőnek számító fiatalokra. Bár a zsűri értékelésében nem tetszett, hogy a versenytől távolmaradókat hiányolták, a krónikás mégis megengedheti magának, hogy leírja: a tapasztalt, érett, jó színvonalat ígérő, de hiányzó táncosok voltak ezúttal többségben. Lehet, nem tudatosították, hogy a verseny értük is született, s az igényt ők is megfogalmazták annak idején. Saját rendezvényüket ignorálták azok, akik két éve még „lázba jöttek" a verseny említésekor, és tudom róluk, hogy a mai napig táncolnak. Mit gondoljak erről, hiszen a szervezés különösebb kívánnivalót nem hagyott maga után, s a zsűriben ezúttal valóban ültek szakemberek. Az idősebb és érettebb táncosok azt a színvonalat hozták, amelyet a néptáncot figyelő közönség elvár tőlük. A díjazottak: Hégli Dušan, Ölveczky Árpád—Bukovszky Szilvia és Horkay Katalin a versenyszabály értelmében elérték azt a pontszámot, amely már díjat érdemel. A kötelező anyagban kellemes meglepetést szerzett számomra Ölveczky Árpád, aki a komáromi Hajós, a Szőttes, az Ifjú Szívek után, több mint tízéves táncos múlttal újra Komáromban szerepel. Teljesítménye kiegyensúlyozott volt, s látszott, hogy a táncos anyagot valóban ismeri. A tapasztaltak közül a legfiatalabb a Kisbojtárból került Pozsonyba. Hégli Dušan, aki néhány év alatt valóban jó táncosnak küzdötte fel magát, ezúttal mint szólista s mint Horkay Katalin párja is díjjal térhetett haza. A zsűri ezenkívül további díjakban részesítette a pontszámot el nem érő, de aránylag jó színvonalon bemutatkozó táncosokat: Paál Lászlót, Dóczé Mónikát és a Reicher Richárd— Čerfanská Dagmar táncospárt. A dunaszerdahelyi Tóth Ildikó még nem érte el a versenyszabályban megjelölt korhatárt, teljesítményét a zsűri különdíjjal jutalmazta. Ő volt egyike azoknak a fiatal táncosoknak, akiknek ugyan jó az anyagismeretük, de teljesítményük még inkább az anyag tételes felmondásához hasonlít, mint a táncoláshoz. Egyikük sem követett el azonban ritmushibát, mindannyian jó adottságokkal, táncos érzékkel rendelkeznek, koruknál fogva, persze, jó kondícióval is. így a közeljövőben komoly tudásra tehetnek szert, amennyiben a táncokkal nemcsak mint megtanulandó műsorszámokkal, hanem mint az adott tájegységek kultúrájának egyik fontos ismertetőjegyével is foglalkoznak majd, beleértve természetesen a táncok mélyebb ismerétét és nem elhanyagolva a környezetet sem, amelyben születtek és éltek. A fiatal táncosok közül a zsűri még Zubonyai Pétert és Süke Henriettát díjazta, a közönség díját — a hazai pálya előnyét élvezve — ezúttal Hégli Dušan vihette haza. A zsűri a szakmai értékelésen elismeréssel szólt a szándékról, a verseny megvalósításáról. Az Aranysarkantyúhoz szokott táncosok viszont azt gondolták, hogy hasonló színvonalú versenyen vehetnek részt Párkányban is. Talán csalódottan távoztak néhányan, de látni kell, hogy a szólóverseny valójában csak most indult, és ha az utánpótlást nézemi nem is volt olyan rossz. Az anyag felmondása, a pontgyűjtés ideje ugyanúgy lejár, mint a táncházak Kalotaszeg-ó'rülete vagy Gyimes divatja. A következő versenyek már a minőség hordozói lehetnek — persze, ha minden érintett kötelességének érzi majd, hogy ő is hozzájáruljon egy új hagyomány és talán egy új fogalom megteremtéséhez. (lovász) VAN KEPUNK - A MIEINKBŐL? M. Nagy László pozsonyi fotós néhány hónappal ezelőtt közel kétszáz honi magyar tanítási nyelvű iskolába küldött levelet, melyben tulajdonképpen ajánlatot tett:, portrék rendelhetők nála a csehszlovákiai magyar irodalom képviselőiről, köztük olyan írók reprodukált arcképei, akik a második világháború előtt éltek és alkottak tájainkon. Természetesen, mellékelte névsorukat, hogy a címzettek választhassanak tetszésük, ízlésük, értékrendjük szerint vagy éppen pedagógiai-módszertani szempontokat követve. Ajánlatában szerepelt még, hogy a kiválasztott fényképeket bekeretezve, tehát azonnal alkalmazható (kiakasztható) formában szállítja, egyegy darabot ötven-hatvan korona közötti áron, mely összeg — ezt már én teszem hozzá — egyáltalán nem mondható magasnak, megfizethetetlennek. Nos, a közel kétszáz iskola közül mindössze tizennégy jelzett vissza. Kérdezhetné most valaki: mi az, ez itt a reklám helye? Szó sincs róla. Az „eredmény" izgat engem, s még inkább, hogy mi lehet a gyár érdeklődés oka. Különösképpen, hogy egy olyan irodalom képviselőinek portréiról van szó, mely irodalom évtizedeken át a legelhanyagoltabb, a legkevésbé tanított tananyagok közé tartozott iskoláinkban (tisztelet a kivételnek, pontosabban azoknak a pedagógusoknak, akik „terven felül" mégis szántak rá időt, mert önismereti forrásként is fontosnak tartották oktatását). Annyira nem lenne pénzük az iskoláknak, szülői közösségeknek? Vagy én vagyok elmaradva, és nincs tudomásom arról, hogy nyolcvankilenc novembere óta alaposan átrendezték iskoláink belső tereinek díszítését, hogy a folyosókon, osztályokban szép számban láthatók már mindenütt például íróink — Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Peéry Rezső, Dobos László, Tőzsér Árpád, Grendel Lajos és mások — arcmásai? Vagy elég volt a képekből — ma már más a divat? Vagy azt mondják az iskolában, hogy kisebb gondunk is nagyobb most annál, semhogy efféle dolgokkal törődjünk? Nem tudom. Szeretném mindenesetre hinni, hogy a jelenségként is értékelhető gyér érdeklődés hátterében nem az a szemlélet játszik közre, melynek nyomán évtizedeken át elhagyhatónak-elhanyagolhatónak ítéltetett a csehszlovákiai magyar irodalom oktatása. (bodnár) ITT CSÖNDES A TER... (Méry Gábor felvétele) o aporodnak a Tiszták, számuk napról napra JjZ négyzetes arányban növekszik. Amennyiben a folyamat nem lassul, még a választások előtt polgárjogot nyer a fogalom: Tiszták a köbön! Ez nagyon hasznos dolog, igazán örvendetes! Fejlődik közéletünk higiéniája, eltűnnek a múlt okozta szennyezó'dések és foltok. Hangadó rétegünk túlnyomó többsége olyan makulátlan és hamvas lesz, mint a barackvirág! Elméletileg — semmiképpen sem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget — elképzelhető, hogy belátható idó'n belül megszületik a steril társadalom, amelyben már nem lehetséges a fertőzés-fertőződés, mert az a szennyel nem ismeri, a piszkot nem tűri és állandóan tisztálkodik. Ami, mini tudjuk, kutyakötelessége a kultúrembernek és állampolgárnak! A Tiszták térnyerése azzal függ össze, hogy a múltban rettenetesen bepiszkolódtunk. Sárosak, foltosak, mocskosak voltunk! Valósággal ellepett a bűn, ordas gondolatok fertőztek, beborított a mindennapok hordaléka, körülveti az iszap. Volt, aki nyakig merült a mocsárban, mások derékig gázoltak benne, a könnyebbek térdig vagy bokáig süppedtek bele, de olyan is akadt, aki belefúlt. (Béke poraira!) S miután mindenütt mocsár volt, a ránk tapadó sárral mindenki találkozott. (Bár ez az elmélet —pedig elnökünk is vallja — egyelőre még általánosan nincs elfogadva!) Nem lehettünk róla, megadóan elviseltük helyzetünk. Általános volt a lápi világ! A demokrácia azonban meghozta a tisztálkodás lehetőségét. Puliakezű ellenállók és jámbor forradalmárok lecsapolták a mocsarakai, szobrok talapzatára, tribünökre és balkonokra kapaszkodtak, hogy kiemelkedjenek a fertőből és megmulassák makulátlan voltukat. Meghirdették a tisztaság igényét, mint társadalmi programot és rendszeres tisztálkodásra szólították fel a sáros és maszatos többieket. Fürödjelek az igazság sugaraiban és a szeretel hullámaiban, mártózzatok meg a becsületesség vizében!.. — gitárt pengetve így énekellek. Megkezdődött tehát a nagy tisztálkodás. A mozgalom a mosómedvét (Procion lotor) tűzte zászlajára, védőszentje pedig Ágnes asszony lelt („Oh, irgalom atyja, ne hagyj el."). Legfőbb ünnepük a nagypéntek, ekkor mossa holló a fiát, ezen a napon különös gonddal tisztálkodnak. Lábfürdőt vesznek, sokan fürdósóval dúsított, langyos vízben áztatják testüket, illatos samponnal hajat mosnak, pedikűröznek és manikűröznek, s tisztasági bizonyítványért folyamodnak a belügyminiszterhez, ha még nincs nekik. A tisztasági bizonyítvány nem tréfadolog s nem öncélú stréberkedés! Bizony nem is fényűzés! A régi sláger parafrázisos változatát bízvást elénekelhetjük: „Sáros ember ne menjen a jégre, sáros ember üröljön, hogy él!" A Legtisztábbak Testülete törvénnyel rendelte el, hogy becsvágyó és rendes embernek tisztasági bizonyítványa legyen. Akinek nincs, magára vessen! Könnyen megtörténhet vele, hogy nem engedik be egy közhivatalba vagy lehurrogják a népgyűlésen. Hírek szerint az illetékes hivatal alig győzi a munkát és a köztiszta) és farkos kétéltűek (Caudata), tehát szalamandra ésgó'tefélék — tisztulnak, valamint a kétlakiak, kétarcúak, vagy Jánus-arcúak, kétfejűek, mint a mítoszi sasok vagy a strakonicei csodaborjú, valamint az amőbák, melyek, mint tudjuk, osztódással szaporodnak. Az olyanoknak például, akik a lápi pártgyűlésről egyeneen a Felkelés terére siettek és a „szeressük egymást gyerekek" jelszó jegyében lelkesedtek, elég volt megmosakodniuk egy lavór hideg vízben, s máris tiszták leltek. Rosszabbul azok sem jártak, akik nyugatDuba Gyula A TISZTÁK tasági hivatalnokok három műszakban állítják ki a bizonylatokat, míg az intézmény eló'tt többen állnak sorban, mint a totális világban Lenin mauzóleuma előtt. A

helyzet roppant bonyolult. Jószerével kiszámíthatatlan. A legváratlanabb helyeken és helyzetekben szólhatnak az emberre, hogy békanyál ragadt a gallérjára vagy sárfolt száradt a füle mögé. (Híre járt egy képviselősajnálatos történetének, a derék férfiú az Országházba igyekezett, de az ajtónálló apró sárfröccsöt fedezett fel a füle mellett, ahová azamerikaiak a rágógumijukat ragasztják, és nem akarta helyére engedni a honatyái.) Ó, a felső rétegek élete sem fenékig tejfel! Az élet igazolta, hogy a mozgalom indulóját nagyon jó érzékkel választották meg az alapítók, Ágnes asszony gyötrődése és tragikus megháborodása — „...a patakban, régi rongyát mossa, mossa —" — vajúdó korunk szülési fájdalmainak kifejező metaforája lelt. Irodalomtörténészeink elé érdekes kérdés tornyosul: mini láthatta Arany előre ilý modernül és érvényesen a jövőt? Saját korából indult ki, vagy váteszi kepességei érvényesültek? Tisztán kell tehát látnunk az időtényező szerepét is! Emlékszünk még a közelmúltból Bohumil Hrabal fontos műszaki felismerésére: vannak foltok, amelyek nem tisztíthatók ki anélkül, hogy a tisztított anyag ne károsodjon! Be kell látnunk, hogy a kiváló író ez alkalommal is korszakos igazságot fogalmazott meg! A tömeges tisztálkodás gyakorlata bebizonyította, hogy a tiszlítómódszerek helyes alkalmazása egyben a siker záloga lehet: S a tisztítandó anyag minősége és értéke nem elhanyagolható! Beigazolódott, hogy legkönynyeliben a kétéltűek — lásd: békafélék (Ecaudaról importált gólyalábakat szerezlek maguknak s azokkal jártak az ingoványon. De olyanok is akadtak számosan, akik már a régi világban szaunát építettek maguknak, hogy a demokráciában majd alaposan tisztálkodhassanak. Mások az új politikai mozgalmak tisztítótüzei mellé húzódtak és a friss rózsetüzek mellett melengették magukat, hogy aztán megtisztult lélekkel szálljanak a magasba, mint az angyalok. N

agyon sok Tisztáról megállapíthatná az orvostudomány, hogy krónikus emiékezeikihagyásban, szakkifejezéssel mondva, amnéziában szenved. Az irodalmi tiszták hitvallása természetesen a tiszta művészei-eszmény, ennek jegyében kérik számon másokon sáros múltjukat. Némely újságírók viszont szembeköpik vagy megpofozzák magukat, amiért egykoron mételyre fanyalodtak, fújnak és köpködnek magukra a tükörben, aztán felejteni kezdenek és új erőre kapnak. Komoly részük van abban, hogy az ősrégi, bölcs mondás — Tisztaság, fél egészség! —értelme korszerű és súlyos, intellektuális tartalommal telik meg. A közeledő választások még jobban fellendítik a tisztálkodási mozgalmakat. Köztársaságunk 121 pártjának és politikai mozgalmának választási előkészületei bizonyára mindenféle új technológiák születését eredményezik. A tv-ben máris szaporodnak a leghatékonyabb tisztítószerek reklámjai, örvendetes, hogy az OMO és a Persilhez hasonló, nyugati készítmények mellett immár jó minőségű és magas hatásfokú hazai áruval is találkozunk a piacon. Fel kell készülnünk rá, hogy az elkövetkező hetekben-hónapokban gyakrabban találkozunk nyilvánosan tisztálkodó politikusokkal és tanúk előtt mosakodó mozgalmi vezetőkkel, szóvivőkkel és húzó emberekkel. Nagypénteken vigyázzuk meg a hollók járását, ezek az érzékeny és okos madarak a politikai erővonalak mentén repülnek majd tisztára mosdatott fiaikkal. A mozgalomban a mosómedve mellett pedig megjelennek a macskafajták, a házimacska tisztasága közismert, de a vadon élő fajták nemes bája és pedánssága is közmondásos. Szép tiszta állatok! A dolgok természetéből következik, hogy higiénikus erényeik mellett ragadozó hajlamaik is polgárjogot nyernek közéletünkben. Divatba jön puhaságuk vad szépsége, a macskaszem és a macskajaj, mindennapi jelenséggé válik a dorombolás és a macskazene. Ám a haragos fújás és dühös prüszkölés sem lesz elkerülhető, veszélyessé válik a karrnolás és harapás, és gyakorivá lesz a vén kandúr kifejezés. Amellett, hogy a Tiszták száma növekedni fog, életük egyben bonyolultabbá válik, miután közvetlenül a választások előtt a tisztálkodási verseny eléri tetőfokát s a résztvevők gondja elmélyül. S

ezzel az általánosabb gondokhoz is elérkeztünk. Egyes jelek már most arra mutatnak, hogy a tisztasági verseny technikájának fejlődése és elterjedése bizonyos hátrányos szellemi melléktermékekkel és káros külső tünetekkel, mintegy máris kimutatható környezetszennyezéssel jár. Bizonyos méretű infillráció mármost is érződik, néhol láthatóan mutatkozik a szennyeződés: penetráns szagok és illatok, fojtogató párák és csípős kigőzölgések, sőt romlásra utaló, beteges színváltozás. Némely Tisztákon durva por, sárrögök, sőt hullafoltokra hasonlítható, gusztustalan bomlás jelei, és romlás virágai mutatkoznak. Szinte teljesen egyértelművé váll, hogy egyesek eltúlzott higiéniája és mohó sterilitásvágya ellenkező végletébe csaphat át és olyan helyzetet teremt, amelyben a tisztaság megromlik és szenynyezó'désként hat, míg a kisebb természetes és becsületes sárfoltok a humánus következetesség jeleiként mutatkoznak. S ahol totálissá vált a tisztaság, ott a fehér szín megfeketedik és a fűzöld vagy égszínkék megbarnul. A mozgalomból egyesek már kimondottan csodapókként viselkednek (lásd: vízipók — Retilariae), amely köztudottan mocsaras morotvákban és lápi ingoványok vizében tanyáz. Az ellentétébe átcsapó tisztaság nyugtalanító, talán biológiai veszélyek jele? Lehetséges, hogy új fiziológiai jelenség, civilizációs kór tűnt fel: a szennyező tisztaság?! A csodapók jelenség pedig arra utal, hogy ismét beköszönthet új lápi világ?!