Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-20 / 117. szám, szerda

5 GAZDASÁG ÚJ SZÓ* 1992. MÁJUS 20. NEM TAGOK - RÉSZVÉNYESEK A fogyasztási szövetkezetek felveszik a versenyt a konkurenciával • Kevesebben, de eredményesebben • Kis falvakban magán­kereskedők • Szövetkezeti patikák? Az elmúlt évtizedekben a szövetkezeti kereskedelem az államinak amolyan megtűrt testvére volt. Milyen változást hozott a transzformá­ciós törvény a Jednoták életébe, és mit éreznek meg ebből a tagok, illetve a vásárlók? - erről kérdeztük Silvester Adamčát, a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének elnökét. - Mi már a transzformációs tör­vény elfpgadása előtt tettünk né­hány olyan lépést, amelyek azonos­nak bizonyultak e törvény előírásai­val. Először „megtisztítottuk" a tag­ságot. mivel voltak családok, ame­lyek 5, 8, sőt 10 tagsági könyvvel rendelkeztek, de sok tagunk már rég nem volt az élők sorában. A tagok nagy részének tulajdonképpen sem­mi közük nem volt a szövetkezethez. A tagkönyvcserével egyidóben a tagsági betét összegét a korábbi 100 koronáról 500-ra emeltük. Né­hány szövetkezetben, például a ri­maszombatiban és a martiniban, úgy döntöttek, 300, illetve a beszter­cebányaiban, hogy továbbra is 100 korona lesz a tagbetét összege. A pozsonyi városi szövetkezetben viszont ezer korona mellett szavaz­tak. A tagok maguk döntötték el: maradnak-e a szövetkezetben az új feltételek között. Az új könyvek kia­dásakor 960 ezerről 262 ezerre csökkent a fogyasztási szövetkeze­tek tagjainak száma. A zárszámadó gyűléseken viszont a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb volt a rész­vétel. Néhol a tagok 80-90 százalé­ka megjelent. Természetesen a kí­váncsiság is közrejátszott ebben: az emberek tudni akarták, hogyan is lesz tovább. -Az egykori szövetkezeti tagok immár részvényesekké váltak... - Igen, a törvény szerint minden szövetkezet vagyonának 75 száza­léka az ún. feloszthatatlan alapba tartozik, 25 százalékát pedig a tagok számára jelölik ki. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy-egy tagra 5-8 ezer korona jut, attól függően, ho­gyan gazdálkodott eddig a szövet­kezet. Ezt az összeget az őszi köz­gyűlések után vagy bejegyzik a tag­sági könyvbe, vagy igazolást kapnak róla. Az összeg megállapításakor a törvény szerint három alapvető követelményből indulnak ki, attól függően, hogy az illető mennyi ideje tagja a szövetkezetnek, milyen összegre szól a betétje. Tudni kel! azt is, hogy a fogyasztási szövetke­zetekben csak a tagok a jogosult személyek, nem úgy, mint a földmű­ves-szövetkezetekben, ezt ugyanis gyakran rosszul értelmezik az em­berek. - Miben látja ön a transzformáció lényegét? - Elsősorban, korszerű európai szövetkezetekké alakítjuk át a Jed­notákat. Igaz, mi korábban is sok mindent másként csináltunk, mint az állami szervezetek, de most végre visszatérhettünk a saját tagjainkhoz. Nagy előny, hogy az eddig felhalmo­zott vagyon egy részét megkapják a tagok. - Térjünk még vissza a tagsági viszonyok „rendezéséhez". Hogyan bonyolították le ezt a nem könnyű feladatot? - Mindenkinek felkínáltuk a vá­lasztási lehetőséget, akar-e tag len­ni vagy sem. Akik nemmel döntöttek, azoknak visszaküldtük az eddigi, a korábbi részüket. Azt is meg kell mondanom, a kételkedők csak most, később jöttek rá, mit veszítettek. A transzformációban ugyanis csu­pán a megmaradt 262 ezer tag vesz részt. Természetesen nem zárkó­zunk el az új tagok felvételétől, de ók az eddigi vagyonból nem részesed­nek, csupán majd abból a nyereség­ből, amelyet a taggá válásuk után mutatnak ki a szövetkezetek. -A szövetkezetek eddigi tevé­kenységükkel már igazolták, nem lehet őket egyszerűen leírni. - A piacgazdaság csak most ala­kulgat, de a konkurencia már meg­nyilvánul. Mi tudatosítottuk, hogy nem fejthetünk ki olyan széles körű tevékenységet, mint korábban. A jö­vőben az élelmiszerkereskedést és a napi cikkek forgalmazását helyez­zük előtérbe, és ezen a téren olyan színvonalasan kívánunk működni, hogy a konkurenciával bátran felve­hessük a versenyt. - Bolthálózatuk Szlovákia szerte jól kiépített. Ki tudják majd ezentúl használni? - 1990-ben 12 500 kereskedelmi egységünk volt. Számukat öt év alatt 6000-re kívánjuk csökkenteni. Szerintünk a vendéglátóipari szol­gáitatásokat elsősorban családi vál­lalkozások keretében kell ellátni. Mi elsősorban a szövetkezetek nagy­kereskedelmi hátterét szilárdítjuk meg. Jelenleg 26 nagyraktárunk van. Zólyomi székhellyel kereske­delmi és gyártó részvénytársaságot hoztunk létre, amelyben valamennyi Jednota részvényes. A közös, nagy­bani vásárlások lehetővé teszik, hogy a lehető legolcsóbban szerez­zük be az árut belföldön és külföldön egyaránt. Természetesen ez az árakban is megnyilvánul majd. Az említett 12 500 bolt közül az elmúlt év végéig 9212 maradt. Megjegy­zem azt is, hogy az állam a szövet­kezetektől az ötvenes-hatvanas években 1800 üzletet és 48 nagy­raktárat vett el, és mi ezeket sajnos, nem kaptuk vissza. 1584 egységet bérbe adtunk - előnyben részesítet­tük saját dolgozóinkat, további 172 boltot pedig eladtunk, elősorban olyanokat, amelyekből szinte semmi hasznunk nem volt. -A Jednota- üzletei nagyrészt a kisvárosokban és a falvakban ta­lálhatóak. Ezeken a településeken amúgy sem rózsás az ellátási hely­zet, s most sok helyen a szövetke­zetek is hátat fordítanak az ott élőknek... - Szerintem nincs ok az aggoda­lomra. A vállalkozó szellemű egyé­nek bizonyára rövidesen helyünkbe lépnek. A szövetkezetek nem keres­kedhetnek ráfizetéssel. Idővel a kis­településeken kialakulnak a minde­nes magánboltok, egyedül ilyen for­mában oldódhat meg a kis falvak ellátása. -A kisprivatizáció már javában folyik, megnőtt a magánkereskedők száma. Hogyan érzékelik megjele­nésüket a piacon? - Be kell hogy valljam, az elmúlt év nehéz volt számunkra. 28,1 milli­árd korona kiskereskedelmi forgal­mat bonyolítottunk le, a nyeresé­günk 140 millió korona volt. Ezek a számok sokkal alacsonyabbak, mint amilyeneket az előző években kimutattunk. A konkurens magánke­reskedők kiinduló helyzete kedvező volt: még nem mérték fel igazából mennyibe kerül a fűtés, a villany, mennyit visznek el a haszonból a különböző illetékek. Ezért tudták viszonylag olcsóbban kínálni a por­tékájukat. Most már fordul a kocka: sok helyen a szövetkezetek diktálják az árakat és megéltük már, hogy a magánkereskedők nálunk tiltakoz­tak: ne csökkentsük az árakat. - Végezetül: hogyan látja a szö­vetkezeti mozgalom jövőjét, mely­nek Szlovákiában több mint egy év­százados hagyománya van? - A fogyasztási szövetkezetek­nek szilárd helyük van az ellátásban. Az átalakított szövetkezetekben a tagoknak érdekük lesz, hogy tá­mogassák a működésüket, a veze­tőség dolga pedig, hogy a megszer­zett pénzt mindig jó helyre fektessék be. A legfontosabbnak a már emlí­tett nagykereskedelmi bázis kiépíté­sét tartom. Ezeken kívül nagyon jól beindult a Kooperatíva szövetkezeti biztosító, és a szövetkezeti bank tevékenysége ís eredményes. Tehát van mire építenünk. És még egy apróságról, illetve újdonságról sze­retnék beszámolni. Falusi boltjaink­ban úgynevezett szövetkezeti pati­kákat nyitunk, ahol olyan gyógysze­reket kínálunk majd, amelyekhez or­vosi előírás nélkül hozzá lehet jut­ni. DEÁK TERÉZ r kozatosan kezdenek kirajzo­lódni öreg kontinensünk új kör­vonalai. Tavaly a hollandiai Maa­strichtben az Európai Közösségek (EK) jelentős lépést tettek az 1993­tól megvalósuló egységes közös pi­ac felé, felvázolva az ezredfordulóig szükséges teendőket. Az előbbi szervezet és az Európai Szabadke­reskedelmi Társulás (EFTA) hét tag­ja között kötött megállapodás lefek­tette az európai gazdasági térség alapját, amely, ha megvalósul, mint­egy 380 milliós piacot hoz létre. Kelet-Közép-Európa államai érthe­tően közeledni szeretnének Európa legfontosabb erőközpontjához. így hazánk Magyarországgal és Len­gyelországgal egyetemben társulási szerződést kötött az EK tizenkét ál­lamával, és az EFTA tagokkal is szorosabbra fűzte a kapcsolatokat. Mindez nyitányát képezi az ezred­forduló tájékán megvalósuló EK tag­ságuknak. Ausztria, amely ugyan EFTA-ország, ugyancsak beterjesz­tette csatlakozási szándékát az Eu­rópai Közösségekbe. Szomszédunk fejlettségénél fogva bizonyára ha­marább nyer bebocsátást a tizenket­tek társaságába, mint mi. Az Auszt­riával való bánásmód példaértékű a többi EFTA-ország, valamint kö­zéptávon minden bizonnyal térsé­günk reformállamai számára. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, ott ho­gyan viszonyulnak e kérdéshez, mi­lyen előnyöket várnak és milyen esetleges hátrányoktól tartanak a belépést követően. ELŐNYÖK ÉS... Szomszédunk külkereskedelmé­nek részaránya a gazdaság össztel­jesítményében igen magas. Egy főre számítva többet exportál mint Fran­ciaország, Olaszország, Japán vagy az USA. Az EK mint óriáspiac továb­bi lökést adna az osztrák kivitelnek. Ráadásul az alpesi ország már most is „mintha" a tizenkettek tagja len­ne; exportjának 63 százalékát érté­kesíti az EK-államokban, míg im­portjának 68 százaléka származik onnan. A belépéssel szorosan AZ ATALAKULÓ EURÓPA összefügg a külföldi beruházások volumene. Ausztria az Európai Kö­zösségek részeként vonzóbb lehne a nemzetközi beruházások számá­ra. Éppen a hazai piac kis felvevőké­pCSSCQG gátolta eddig a cégeket, a nagyszabású invesztíciók idetele­pítésében. Ausztria egyik állami célját szin­tén könnyebb az EK kereteiben, mint azon kívül megvalósítani. Ez a cél így hangzik: gazdasági jólétet az országunkban élő embereknek. Még a legóvatosabb becslések sze­rint is legalább négyszázalékos nö­vekedés várható a tizenkettekhez való csatlakozástól. Spanyolország és Portugália a belépésből például ennél jóval többet profitált. Az EK-tagság megszüntetné az állami monopóliumokat. Ez kétség­kívül a legjobb motorja lenne Auszt­ria modernizálásának és „lomtalaní­tásának"; a kamarák és céhek or­szágának jelentősége drámaian csökkenne, az állam nem avatkozna bele annyira a gazdaságba, az ipari monopóliumokat szétvernék, s ezzel megszűnne „a keleti tömb legutolsó országa" lenni, ahogy újabban cini­kusan mondogatják. A még a múlt században kialakult, s azóta meg­csontosodott céhhálózatok felörlése valódi előrelépés lenne, a kiskeres­kedelmi árak átlagosan 9 százalék­kal, az élelmiszerárak 14 százalék­kal csökkennének. Jelenleg a közös piaci országok­ban kereken 200 ezer osztrák dolgo­zik. A jövőben nem érhetné őket hátrányos megkülönböztetés, mint ahogy az alpesi ország cégeinek is garanciát nyújtana. Az EK-belépés után egyszerűen leheletlen volna, hogy egy-egy ország a vízumkötele­zettség bevezetésével kirekeszthes­se az osztrákokat. A környezet- és honvédelem terén régen felismerték már, hogy a nemzeti intézkedések önmagukban fabatkát sem érnek. A közös piaci tagság bizonyos vé­delmet jelentene az esetleges za­vargások kitörése esetén, és Auszt­ria összeurópai szinten is felemel­hetné a szavát az ökológiai szem­pontból káros termékek ellen. Egészen döntő előnyök mutat­koznának tudományos téren: az EK közös kutató és fejlesztési program­jai révén a csúcstechnológia köny­nyebben áramolna be, felgyorsulna az információcsere, a diákok szá­mára fontos előrelépést jelentene a közös piaci egyetemekre való be­kerülés lehetősége. Ha Ausztria nem csatlakozik az EK-hoz, erősen csökkenni fog iránta a kulturális, po­litikai és gazdasági érdeklődés. Vé­gül pedig a tagság az egységes európai szellemi örökséghez való tartozást jelenti. Egyben annak elis­merését is, hogy csakis az egyesült Európa képes megmérkőzni az Egyesült Államokkal és Japánnal a világgazdaság arénájában. HÁTRÁNYOK Az első és legfontosabb a hagyo­mányos semlegesség feladása. Az osztrák államszerződésben leszö­gezett és a négy győztes hatalom által garantált semlegesség beivó­dott a köztudatba és nem szívesen mondanak le róla. Ám tudatosítani kell, az új európai feltételek mellett nem nagyobb biztonságot, hanem elszigetelődést jelent e státus. Rá­adásul a Szovjetunió felbomlása után egyre nehezebb megmagya­rázni, miért is ragaszkodik Ausztria a semlegességhez. Talán lehet ben­ne valami, hogy a dolog mögött az osztrák opportunizmus húzódik meg. Ugyanis az Európai Közössé­gek az integráció keretében politikai egyeztetést is megvalósítanak, és nem fukarkodnak az olyan kormá­nyok elítélésével, amelyek a terro­rizmus támogatásával gyanúsítha­tok, vagy kegyetlenül bánnak a la­kossággal. Az a kisebbik baj, ha Ausztria az ilyen döntésekből sem­legességére hivatkozva kimarad. ám ezek a közös döntések gyakran, gazdasági következményekkel jár­nak; bojkottal, embargóval, ilyen­olyan kereskedelmi korlátozással az elítélt országgal szemben. És ha Ausztria kimarad, akkor gazdasági, kereskedelmi előnyre tehet szert az érintett országokban a többiek rová­sára. Sokan félnek Németországtól, a nagy szomszédtól való függőség­től. Viszont Írország EK-csatlakozá­sának példája megmutatta, hogy ha egy kis ország belép a közösségbe, attól kezdve kevésbé függ szom­szédjától (Írország esetében Nagy­Britanniától), mint korábban. Néhányan attól tartanak, hogy Ausztriát el fogják árasztani a dél­olaszok és a portugálok. Tény, hogy a közösségeken belül már hosszabb ideje szabadon vándorol a munka­erő, de sehol sem következett be a szegény európaiak tömeges be­vándorlása. Az osztrákok az EK-ben nettó fizetők volnának, tehát a közös kasszába többet adnának, mint amennyit kapnának. Ez igaz, viszont azon az összegek, amelyeket Ausztriának a szegény régiók támo­gatására létesített szolidaritási ala­pokba kellene befizetnie, nem is ha­sonlíthatók az össznyereséghez. A pro és kontra érvek felsorolása korántsem végleges. Ám egyre in­kább nyilvánvaló, földrészünkön az Európai Közösségek képviselik leg­inkább a dinamizmust, fejlődést, prosperitást. Csak az Egyesült Álla­mokéhoz hasonlítható nagyságú pi­aca pedig szinte korlátlan mennyisé­gű árut és szolgáltatást képes befo­gadni. Ausztriában az érvek és el­lenérvek összegzése után egyértel­műen letették a garast a belépés mellett. Csehszlovákiára, ha majd gazdasága talpra áll, hasonló - per­sze, a megváltoztatandók megvál­toztatása mellett - előnyök és eset­leges hátrányok várnak az Európai Közösségekbe való belépést köve­tően. ..(sidó) A SZABAD VERSENY HATÁRAI 1991 hazánkban a piacgazdaság megalapozásának éveként kerül be a történelembe. Bár ez a mechaniz­mus a korábbiakhoz képest össze­hasonlíthatatlanul szélesebb moz­gásteret biztosít az egyes vállalatok­nak, a gazdasági élet természete­sen ezentúl sem szerveződhet min­den megkötés nélkül. A visszaélések megakadályozá­sára szolgáló jogszabályok érvénye­sítéséről készített a közelmúltban jelentést a Szlovák Monopolellenes Hivatal. Ebben egyrészt a saját kez­deményezésükre, másrészt a beje­lentéseket követően elvégzett több mint száz vizsgálat tapasztalatait foglalják össze. A piacon elfoglalt domináns helyzettel történő vissza­élések gyanúja miatt például ellen­őrzést végeztek a mezőgazdasági termékeket felvásárló 41 Pol'noná­kup vállalatnál. Hat esetben (a po­zsonyi Karpaty, a túrócszentmártoni Turiec, a kékkői Ipeľ, a zsolnai Po­važan, a besztercebányai Hron, az iglói Spiš esetében) bebizonyoso­dott, hogy a takarmánygabona átvé­telét a takarmánykeverék vásárlásá­tól tették függővé. A lefülelt vállala­tok 15-30 ezer koronás büntetést kaptak. Feltételezhető viszont, hogy az a módszer ennél sokkal elterjed­tebb volt, de a többiek, neszét véve a vizsgálat megkezdésének, gyor-, san rendezték szerződéses kapcso­lataikat. A hivatal tapasztalatai sze­rint a károsult mezőgazdasági üze­mek egy része, tartva a Pol'nonákup esetleges reakciójától, megpróbálta elkendőzni az ót ért sérelmet. Külön­ben ez a gyakorlat az elmarasztalt vállalatokat is károsította, hiszen például a pozsonyi Palma csak az­zal a feltétellel volt hajlandó átvenni a repcét, ha visszavásárolják tőlük a sajtolás utáni hulladékot. Többen panaszkodtak a Szlovák Gázmüvekre is, amely a gázszállí­tásról szóló gazdasági tárgyalások során tarthatatlan feltételeket pró­bált diktálni. Noha több vállalat újra csak igyekezett elkendőzni a történ­teket, a gázmüvek 100 ezer koronás büntetést kaptak. A fejlett piacgazdaságokban a legkomolyabb monopolellenes harc a kartellszerződésekkel kap­csolatban folyik. Ennek során ugyanis az egyes vállalatok vagy összehangolt árképzésben, vagy a piac felosztásában egyeznek meg, és így jogtalan {előnyökre tesznek szert. A megállapodás gyakran csak szóbeli úton történik. Nyugaton ilyen esetekben a gazdasági rendőrséget is bevonják a munkába, de nálunk ennek egyelőre nincsenek meg a jo­gi lehetőségei. A kartellgyanús ese­tek közül tavaly a brünni Téglaipari Egyesülésnek tiltották meg, hogy ár­képzését összehangolja a szlovákiai vállalatokkal. Ennek köszönhetően a piacon az egyes gyárak termékei közt hamarosan komoly árkülönbsé­gek alakultak ki. A most folyó ügyek közül a hivatal például ellene van, hogy az ÖMV-Benzinol Kft. az Útpá­lyafelügyelóségtől kizárólagos kon­cessziót kapjon benzinkutak létesí­tésére. Tehát míg a múlt év a vállalatoktól és az őket ellenőrző hivataloktól is teljesen új munkamódszereket kö­vetelt meg, már több visszaélést sikerült felderíteni. Reméljük, hogy a korábbi időszakokból származó kapcsolatok további lazulása, a jog­rend hiányosságainak kiküszöbölé­se a jövőben lényegesen megköny­nyíti ezt a munkát. -tl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom