Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám, csütörtök

HIREK-VELEMENYEK lÚJSZOi 1992. ÁPRILIS 9. A HÁROM PARLAMENTBE 42 PÁRT, MOZGALOM ÉS KOALÍCIÓ INDÍTJA JELÖLTJEIT KIKET VÁLASZTHATUNK? Hétfőn éjfélig adhatták le jelentkezésüket azok a pártok, mozgalmak és koalíciók, amelyek részt akarnak venni az idei parlamenti választásokban, összesen 34 . politikai párt és mozgalom jelölte képviselőit a Központi Választási • Bizottságba, amelyben a magyar pártokat Kocsis László és Krzysztof Gawiik (Együttélés), valamint Farkas Lászlóés Vas László (Magyar Polgári Párt) képviseli. A Szlovák Választási Bizottság ma ül össze először, ahová a legutóbbi adatok szerint 23 párt és mozgalom jelölte képviselőit. A Csehszlovák Sajtóiroda által kiadott lista szerint a kitűzött határidőig az alábbi 42 párt adta le jelölőlistáját: Csehszlovák Szociáldemokrácia • Demokraták '92 a Közös Államért '• Együttélés-Wspólnota-Souzití • Roma Polgári Kezdeményezés • Nyugdíjasok Mozgalma a Létbiztonságért • Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom • Mozgalom a Társadalmi Igazságért • Demokratikus önigazgatási Mozgalom - Morvaország és Szilézia Társaság • Mozgalom Szlovákia Felszabadításáért. Republikánus Unió - Mozgalom a Szólásszabadságért • Elkötelezett Pártonkívüliek Klubja • Keresztény és Demokratikus Unió - Csehszlovák Néppárt • Demokrata Párt és a Polgári Demokrata Párt koalíciója • Kereszténydemokrata Mozgalom • Szlovákia Kommunista Pártja '91 • Csehország és Morvaország Kommunista Pártja, a CSSZSZK Demokratikus Baloldala - Baloldali Blokk • Liberális Szociális Unió koalíció • Magyar Polgári Párt • Nemzeti Szociális Párt - Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt • Nemzeti Liberálisok • Független Kezdeményezés • Polgári Mozgalom • Polgári Demokratikus Szövetség • Polgári Demokrata Párt - Kereszténydemokrata Párt koalíciója • Polgári Demokratikus Unió • Elkötelezett Romák Polgári Mozgalma • Kommunizmus Ellenzői - Független Polgári Kezdeményezés • A CSSZSZK Roma Kongresszusa • Egyesülés a Köztársaságért - Csehszlovák Republikánus Párt • Szlovák Néppárt • Szlovák Nemzeti Párt • Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom • Szlovákia Szociáldemokrata Pártja • Csehszlovák Vállalkozók, Iparosok és Földművesek Pártja • Demokratikus Baloldal Pártja • Munka és Biztonság Pártja • Sörbarátok Pártja • Republikánus és Nemzeti Demokratikus Egység Párt • Szabadságpárt - Nemzeti Egyesülés Pártja • Zöldek Pártja • Szlovákiai Zöldek Pártja • Szlovákiai Kommunisták Szövetsége. A résztvevő pártok száma még nem végleges, mivel a központi és a kerületi választási bizottságok április 16-ig felülvizsgálják, hogy a jelölőlisták összhangban állnak-e a választási törvényekkel. Legkésőbb negyvenöt nappal a választások előtt, tehát április 21-ig ennek alapján veszik nyilvántartásba a listákat. Nincs hát kizárva, hogy a választók végül nem találkoznak majd a most jelentkezett pártok és mozgalmak valamelyikével. Az Együttélés Politikai Mozgalom irodájának közlése szerint a sajtóiroda által közölt lista pontatlan, mivel ők koalícióban indulnak, konkrétan: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal és a Magyar Néppárttal. A Szlovákiában induló és a szlovákiai választási bizottságoknál jelentkezett politikai pártok és mozgalmak névsorát a bizottság mai ülése után külön közöljük. ELÉGEDETLENSÉG A GAZDASÁGI REFORMMAL Jelcin pártolóinak és ellenfeleinek éles küzdelme Oroszország népi küldöttei kongresszusának tegnapi harmadik napja is az előző kettőhöz hasonlóan kezdődött: kirohanásokkal a kormány, és a miniszterelnöki tisztséget is betöltő Borisz Jelcin államfő ellen. A vitából egyértelműen kitűnt, hogy a küldöttek nagyon elégedetlenek azokkal a beszámolókkal a gazdasági reform alakulásáról, melyeket kedden Borisz Jelcin és Jegor Gajdar első miniszterelnök-helyettes, a reformok atyja terjesztett elő. Bármelyik pillanatban Jelcin ellenfeleinek javára dőlhet el a mind élesebb küzdelem. A parlamenti elnök mellett működő elemző csoport tegnapi adatai szerint a kb. 900 jelenlévő küldött közül 483 követeli nagyon határozottan a kormány lemondását. Alekszandr Ruckoj alelnök tegnap az újságíróknak nyilatkozva dicsérte Jelcint, amiért orosz fennhatóság alá vonta a fekete-tengeri flottát. A flotta fő bázisai az Ukrajnához tartozó Krim félszigeten vannak, melyekre Oroszország igényt tart. Ruckoj a nyilatkozatában azt mondta, ha nem sikerül békés megoldást találni a flotta körüli orosz-ukrán vitára, akkor a kongresszusnak felül kell vizsgálnia a szovjet parlament elnökségének 1954-es döntését, amely jóváhagyta a hruscsovi vezetés ötletét, hogy Ukrajnának ajándékozzák ezt az ősi orosz területet. Galina Sztarovojtova, Jelcin nemzetiségi kérdésekben illetékes tanácsadója viszont hibásnak nevezte az elnöki rendeletet. Szerinte ez a lépés csak taktikai előnyt fog hozni Jelcinnek, melléállitja a kongresszus nacionalista küldötteit, de nem kizárt, hogy az orosz-ukrán viszony ..jugoszlávizálásához" fog vezetni. HAVELT NOBEL-BÉKEDÍJRA JELÖLIK A Norway Now folyóirat közlése szerint a Nobel-Békedíjra összesen 83 egyént és 22 szervezetet jelöltek. Geir Lundestad. a norvég Nobel-Intézet igazgatója ugyanebben a lapban megállapította, hogy ez a szám csúcsértéknek minősül. Egyébként a javasoltak között van Václav Havel, Csehszlovákia elnöke is. Továbbá Frederik de Klerc, a Délafrikai Köztársaság és Borisz Jelcin. Oroszország elnöke, valamint Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongreszszuspárt vezére. Jelölték Javier Perez de Cuellart. az ENSZ volt főtitkárát is. GHALI MEGNYITOTTA AZ EGB ULESET A demokrácia életképtelen gazdasági fejlődés nélkül, ám demokrácia nélkül nincs gazdasági fejlődés. Ez volt az alapgondolata Butrosz Ghali ENSZ-főtitkár beszédének, amellyel a genfi Nemzetek Palotájában tegnap megnyitotta a világszervezet Európai Gazdasági Bizottságának (EGB) 47. ülését. A főtitkár üdvözölte az új tagokat, Észtországot, Litvániát, Lettországot, Izraelt, Moldovát és San Marinót, majd kiemelte azt a szerepet, amelyet az EGB játszik az új európai helyzetben. Gerald Hinteregger, az EGB végrehajtó titkára elmondta, a bizottságnak elsődleges feladata, hogy segítse a középkelet-európai országok integrálódását az európai és a világgazdaságba. Kiemelte továbbá az új kezdeményezéseket, példaként említette a Dobŕíšban rendezett konferenciát, amelyen a környezetvédelmi miniszterek vettek részt. ARAFAT, A TÚLÉLŐ Amikor a tegnap kora reggeli rádió- és tévéműsorokban elhangzottak az első hírek a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője repülőgépenek eltűnéséről valahol a líbiai sivatagban, minden hírszerkesztő megjegyezte: Jasszer Arafatot a i örök túlélőnek tartották eddig - most szakadna meg a szerencsesorozat? Nem szakadt meg, Arafat ezt is túlélte, mint ahogy sértetlenül úszta meg az ellene irányuló merényletkísérleteket Bejrútban, Damaszkuszban, Tuniszban és másutt. És túlélte politikai baklövéseit is, mindig megtalálta a módját a visszatérésnek a palesztin mozgalom élére, mindig vissza tudta szerezni egyeduralkodó pozícióját ebben a sokszínű, gyakorta belső ellenségeskedésekkel gyengített szervezetben. Arafatnak voltak ügyes politikai húzásai és óriási öngóljai az alatt a közel harminc év alatt, amióta az El Fatah, illetve a PFSZ élén áll Képes volt szakítani a terrorizmussal, a nemzetközi színtéren el tudta fogadtatni szervezetét, mint a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjét. Az ellenállási mozgalmon belül tudott úgy manőverezni, hogy ne csak a mérsékeltebb csoportokat ellenőrizze, de befolyása legyen a szélsőséges szervezetekben is. Hogy ez utóbbit milyen áron érte el, arról csak találgatások vannak, talán nem alaptalanok azok a vádak, hogy a terroristákkal végérvényesen sosem szakított. De még ezt is feledtetni tudta pálfordulásai kitűnő időzítéseivel. A legfényesebb példa erre az 1982 júliusában, az ostromgyűrűbe zárt Bejrútban történt eset, amikor a McClosky amerikai szenátor által egy papírfecnire írt sorokat - Arafat elnök elfogadja a palesztin kérdésre vonatkozó valamennyi ENSZ-határozatot-gondolkodás nélkül aláirta. Ezután a palesztinok katonai veresége, kivonulásuk Bejrútból, majd a déllibanoni Tripoliból is, valójában győzelemmé változott, erkölcsi és politikai diadallá. Izrael lett a vesztes, hiába érte el célját. Egy csendesebb időszak következett, a PFSZ-nek újra kellett építenie kapcsolatrendszerét, ami a megszállt területektől messze eső Tuniszból nem volt könnyű. Izrael ezt az időt arra használta ki, hogy megerősítse pozícióit a megszállt területeken. Rosszul tette. A palesztinok lázadozni kezdtek, kövekkel, Molotov-koktélokkal támadtak a géppisztolyos katonákra, a páncélosokra. A világsajtót bejárták a palesztin kölykök és az izraeli katonák egyenlőtlen harcának szivszorongató képei, a televíziónak köszönhetően minden lakásban ott sírtak a palesztin asszonyok kiskorú gyerekeik holtteste felett. Arafat rádöbbent, micsoda erőt, mekkora hatalmat jelentenek a tömegtájékoztató eszközök. S látszólag spontán módon 1987. december 12-én kitört az Intifada, a palesztin népi felkelés. Ujabb győzelem! Kihasználva a palesztin ügy nemzetközi konjunktúráját, 1989 májusában, párizsi látogatása alatt Arafat érvénytelennek nyilvánította a PFSZ negyedszázados chartáját, s ezzel elismerte a zsidó államot, Izrael létezési jogát, ľrael elvesztette legjobb aduját, miközben Washington úgy döntött: most már megkezdheti a párbeszédet a PFSZ-szel. Lényegében ekkor nyílt meg az út Madrid, a közel-keleti békekonferencia, a kisebbnagyobb döccenőkkel most is folyó arab-izraeli tárgyalások előtt. Még az sem aknázta alá ezt az utat, hogy a PFSZ elnöke közben elkövetett két óriási baklövést: Kuvait lerohanása után Irak mellé állt, majd egy évre rá lelkesen üdvözölte a moszkvai puccs hírét. Mindkét esetben voltak mentségei, hiszen mozgalma komoly támogatóiról volt szó. Részben bocsánatot is nyeri, de politikusi hírnevének igazán nem tett jót, hogy kiderült róla: nincs valami kiváló realitásérzéke. Tény, hogy az utóbbi kéthárom év alatt alaposan megváltozott világban Arafat nem nagyon találja a helyét Kicsit háttérbe szorult, a béketárgyalásokon a megszállt területek helyi vezetői kaptak főszerepet, bár meg sem próbálják tagadni, hogy állandó kapcsolatban állnak a PFSZszel. Arafat politikai másodhegedűs lett, de megmaradt első számú szimbólumnak. Ezért nagy szerencse, högy a sivatagi homokvihart is túlélte, mert halála esetén, félő, pusztítóbb viharok törtek volna ki. így viszont ismét a figyelem középpontjába került, amit, ha ügyes, kihasználhat a palesztinok javára. (görföl) FÖLDRENGÉS - EZÚTTAL ITÁLIÁBAN Sorozatosan politikai földrengések rázzák meg Nyugat-Európát. Nem túlzás ez a jelző, a legnagyobb nyugati lapok is ezt használták két hete, amikor a kormányzó francia szocialisták elvesztették a regionális választásokat. Majd a két német tartományban megtartott vasárnapi szavazás következett, és hasonló dolog történt Itáliában, ahol hétfőn délután zárták le az urnákat. A közös jellemző a kormányon lévő pád vagy koalíció visszaesése és a kisebb, eddig nem sok vizel zavaró pártok - a zöldektől kezdve a szeparatistákon keresztül az újfasisztákig - előretörése. Földrengés történhet ma Nagy-Britanniában is, ha tizenhárom évi kormányzás után a konzervatívok veszítenek. Itt jósolni az utolsó pillanatig nem lehet, hiszen a toryk és a munkáspártiak még sosem haladtak ennyire fej-fej mellett. De a legbonyolultabb a helyzet Olaszországban, ahol a lapok a földrengésnél sokkal erösebb kifejezéseket is használnak, s rendkívül pesszimistán ítélik meg a jövőt. Arról van szó, hogy az eddig kormányzó négyes koalíció pártjai sem a felsőházba, vagyis a szenátusba, sem a képviselőházba történt választásokon nem szerezték meg a szavazatok abszolút többségét (ötven százalék -plusz egy). Viszont a választási rendszer „eredményeként" a négyek a képviselőházban a 630 mandátumból 330-at a magukénak mondhatnak, tehát lesz enyhe többségük. Ennek ellenére a Corriere della Sera azt írta, Itáliában vége egy történelmi korszaknak: a stabilitásnak befellegzett és megkezdődik a bizonytalanság időszaka. A kormánykoalíció vereséget szenvedett, de a választások a hagyományos ellenzéket sem erősítették meg, és ez nagyon megnehezíti majd az új kormány megalakítását. A parlament Is sokkal felaprózottabb, mint bármikor azelőtt. Legalább három-négy olyan párt van, amely valamilyen oknál fogva a maga szempontjából is történelmi fordulatról beszélhet. A háború utáni félszáz kormányban mindig a kereszténydemokraták (DC) alkották a koalíció magvát, és a leggyakrabban ók adták az államfőt meg a miniszterelnököt is. 1987-ben még 34 százalékot szereztek, most pedig csak 29-et. Bekövetkezett tehát az, amire negyvenhat éve nem volt példa, a harminc százalék alatti eredményt a DC történelmi mélypontként könyveli el, s ezért Arnaldo Forlani már fel is ajánlotta lemondását. A koalíció második legerősebb tagjának számító szocialisták (PSI) csupán a papírformájukat hozták, 13,6 százalékot kaptak. Hiába remélték, hogy a baloldalon megtörténik a történelmi előzés, nem sikerült lekörözniük a kommunistákat. Ez egy kis magyarázatra szorul. Az OKP tavaly átalakult az Occhetto vezette szociáldemokrata színezetű Baloldali Demokratikus Párttá (PDS), amely most, a neki jósolt 10-12 százalék helyett 16,1 százalékot kapott. A régi, keményvonalas kommunisták létrehozta Kommunista Újjáalapítás pedig 5,6 százalékot szerzett. Ha kettőjüket együtt nézzük, a volt OKP pár évvel ezelőtti-harminc százalék kerüli eredményeihez képest visszaestek, de Occhettóék még mindig a második legerősebb formációt képezik. A nyolcvanhetes fél százalékhoz képest tödénelmí ugrást hajtott végre a Lombard Liga a maga 9 százalékával. Ez a párt az északi területek nagyobb önállóságáért, a Rómától való eltávolodásért küzd. Javult az újfasiszta Olasz Szociális Mozgalom (MSI) helyzete is (5,4 százalék). Itt érdekességként el kell mondani, hogy az MSI színeiben bekerült a parlamentbe Mussolini unokája: Alessandra Mussolini, a 29 esztendős ,,bájos szinésznőcske", aki rokonságban van Sophia Lorennel is. Melyek a legfontosabb tanulságok? A kis, szélsőségesebb pártok ki tudták használni a lakosság elégedetlenségét, a kereszténydemokrata vezérlésű kormányok (Németországban is) nem tudtak újítani, s ezért csak magukat hibáztathatják. Az a tény, hogy a háború óta Olaszországnak ötven kormánya volt, nem a stabilitást jelezte a politikai színpadon. Hiszen minden évre jutott egy-két kormányválság. Ez korábban érthető is volt, azért kellett sokpárti koalíciókat alkotni, feldarabolni a hatalmat, hogy ebből a hatalomból kizárhassák Nyugat-Európa legerősebb kommunista pártját. A dolog fonákságát az adja, hogy most, amikor Olaszországban is megszűnt a kommunista veszély, nem a közép és a hagyományos jobboldal erősödött, a politikai tabló még felaprózottabb, a helyzet még labilisabb lett. Ami pedig a kormányalakítást illeti: még sok minden megtörténhet. De legalább két hetet várni kell: először összeül az új parlament, megalakítják a parlamenti frakciókat. Mindez április vége előtt nemigen történik meg. Arra viszont számítani lehet, hogy Cossiga államfő megkezdi a szondázást a pártok között, s ez a munka sem ígérkezik könnyűnek. MALINAK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN B

orisz Jelcin orosz elnök kedden dekrétumot írt alá, amelylyel az Oroszországi Föderáció irányítása alá vonta a fekete-tengeri flottát. Ezt a Nega hírügynökség közölte. Az orosz elnök ezzel a lépéssel reagált Leonyid Kravcsuk ukrán elnök és az ukrán parlament hétfői döntésére, mely szerint a köztársaság ellenőrzése alá vonják a területén állomásozó fegyveres erőket, beleértve a flotta egy részét. K

ézzelfogható eredmények nélkül fejeződtek be tegnapra virradó éjszaka Tripoliban az ENSZ különmegbízottjának tárgyalásai Moamer Kadhafi libiai vezetővel. Az AP hírügynökség szerint Vlagyimir Petrovszkijnak a Nyugat-ellenes jelszavakat kiabáló tömegen kellett szinte átverekednie magát

1 Kadhafihoz. A világszervezet képviselője a találkozó után elmondta, Genfben jelentést ad a megbeszélésekről Butrosz Ghali ENSZ-főtitkárnak, ám az újságírókat nem volt hajlandó részletesen tájékoztatni a megbeszélésekről. W

iiliam Clinton arkansasi kormányzó került ki győztesen a New York, Kansas és Wisconsin államokban megtartott keddi előválasztásokból. Ezzel lényegesen megnőtt az esélye arra, hogy ő lesz a Demokrata Párt jelöltje a novemberi elnökválasztásokon. A republikánusok közötti harcban ismét George Bush jelenlegi elnök aratott fölényes győzelmet az előválasztásokon. B

angladesi jelentések szerint a burmai Maungdaw határvárosban vasárnap a burmai katonák gránátokat dobtak az imádkozó muzulmánok közé és megöltek 34 embert. A burmai katonai junta azzal vádolja az Arakan tartományban élő muzulmánokat, hogy támogatják a szeparatista mozgalmat. Ezért a térségbe küldte a hadsereget, amely terrorizálja a helyi lakosságot. December óta több mint 190 ezer burmai muzulmán menekült el a szomszédos Bangladesbe. M

uhammad Abdal Aziz, a Polisario főtitkára, a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság elnöke madridi látogatása során adott nyilatkozatában kijelentette, ha nem rendeznek népszavazást NyugatSzahara jövőjéről, akkor szükségszerűen újabb háború robban ki. A Polisario 1976-ban hirdette ki a köztársaságot, amikor a spanyolok átadták a területet Marokkónak és Mauritániának. Ez utóbbi három év után lemondott területi igényeiről, de Rabat azt állítja, hogy Nyugat-Szahara évszázadokon keresztül, egészen a spanyol megszállásig Marokkóé volt és ezért vissza akarja szerezni. O

scar de la Puente, az új perui kormányfő keddi limai sajtóértekezletén kihirdette az „egység, készültség és nemzeti megújhodás" időszakát, amely 12-18 hónapig tart majd. Augusto Blacker külügyminiszter közben arról tájékoztatott, hogy Fujimori elnök mandátuma lejártáig, vagyis 1995 júliusáig tisztségében kíván maradni. Hozzáfűzte, Peruban népszavazást és parlamenti választásokat tartanak. Ez az első megnyugtató hir hétfő óta, amikor Alberto Fujimori államfő ideiglenesen feloszlatta a parlamentet. T

egnapra virradó éjszaka Kairóban az Arab Liga hét tagú bizottsága a Líbiával szembeni szankciók elhalasztását szorgalmazta. A nyolc óráig tartó tárgyalások után a bizottság közzétette: Líbia Marokkónak, Algériának, Tunisznak vagy Olaszországnak adhatná ki két ügynökét, akiket a PanAm légitársaság repülőgépe ellen 1988-ban elkövetett merénylettel vádolnak. B

ukarestben kedden tartották meg a Nemzeti Megmentési Front - december 22-e nevű párt országos alakuló konferenciáját. A párt a demokráciát és a lakosság szociális védelmének biztosítását tűzte ki célul. A pártot !on Iliescu jelenlegi román elnök hívei alapították azután, hogy a Nemzeti Megmentési Front nemrégi kongresszusán vereséget szenvedtek a Petre Roman volt miniszterelnök által vezetett szárnytól.