Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám, csütörtök

1992. ÁPRILIS 9. nÚJSZÓi HAZAI KÖRKÉP MAGYAR-MAGYAR VERSENY A SZÁMOKKAL Ma kezdődik Komáromban az I. Nemzetközi Magyar Matematikai Verseny Az egyetemes magyar nyelvterület diákságának megadatott, hogy többféle matematikatanításban részesüljön. Ennek aztán nemcsak a többletterheit viseljük, hanem arra is sarkall bennünket, hogy előnyt kovácsoljunk belőle. Bárhol éljen is a magyar diák, a Kárpát-medencében, a környező országokban vagy másutt, a magáénak érezheti a világhírű magyar matematikai eredmények kincsestárát. Ezenkívül meríthet az orosz, az ukrán, a román, a délszláv, a cseh és a szlovák matematikai hagyományokból is. A világ más tájain élő magyar fiatalok pedig benne élnek az angol, a francia, a német és az amerikai matematikai módszerek rendszerében. Ez a történelmi tény tette indokolttá, hogy az ötágú (vagy inkább a sok ágú) síp jegyében megrendezzük az I. Nemzetközi Magyar Matematikai Versenyt, amelyen különböző országokban élö magyar fiatalok találkozhatnak, ismerkedhetnek egymással, gyarapíthatják ismereteiket és összemérhetik tudásukat. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok matematika-fizika szakcsoportja több intézmény bevonásával ilyen szellemben hirdette meg az 1992. április 9-től 12-ig tartó I. Nemzetközi Magyar Matematikai Versenyt. A rendezvény első napján a 17 órakor kezdődő megnyitót követően hangzik el a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium dísztermében a Bolyai János című előadás. Másnap délelőtt kulturális programok tarkítják a találkozót. Várostörténeti előadásokat élvezhetnek, és városnéző sétákat tehetnek (mindkét Komáromban) a résztvevők. Egy csoport az ógyallai csillagvizsgálót tekinti meg. Délután szakfoglalkozásokkal folytatódik a tudáspróba. A geometria iránt érdeklődök DélKomáromban, a Csokonai Művelődési Központban hallgathatnak előadásokat. Egyébként e kettő kivételével az összes többi, szintén geometriai tárgyú előadás színhelye a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium lesz. A következő napon délelőtt zajlik majd tulajdonképpen a négyórás zárthelyi matematikai verseny, amikor is 44 erdélyi, 22 vajdasági, 8 kárpátaljai, 44 magyarországi és 44 hazai magyar diák méri össze tudását. Délután az alábbi témakörök szerepelnek: régi magyar tudósok, a Rákóczi Szövetség tevékenysége, egyetemi felvételi feladatok. Az utolsó nap délelóttjét ismét szakfoglalkozások, igy többek között az erdélyi és a vajdasági matematikai versenyek tapasztalatainak szentelt szakmai viták töltik ki. Majd minden nap diákelöadók is szót kapnak, akik minden bizonnyal szintén nagy érdeklődésre számíthatnak. Együttes üléssel ér véget a rendezvény, amikor a szekcióvezetők összegezik az elhangzottakat. Ekkor kerül sor a versenyen legjobban szerepelt résztvevőknek járó dijak átadására is. OLÁH GYÖRGY VISSZHANG Engem legalábbis nagyon kerülgetett, amikor Pittner belügyminiszter válaszlevelét olvastam, (Új Szó 1992. IV. 8.) Nemcsak azért, mert nagyőlvedi vagyok, hanem mert ki tudja hányadszor adatott tudtunkra, hogv ebben az országrészben (SZLOVÁKIA) nincs elviselhetetlenebb a magyar szónál! „A terminológiai bizottság" nem javasolta a Gúta eredeti városnevet (értsd: maradjon Kolárovo), de „az eredeti elnevezéshez való viszszatérés esetében is a GUTA elnevezést (...) kellene használni. A GUTA elnevezés megfelel a szlovák nyelv szabályainak". Mi ez, ha nem GUTAütés? Már csak az motoszkál bennem, hogy a csehek miért tudják elviselni például a Karlštejn nevet és a szlovák belügyminiszter hogyan egyezteti a szlovák nyelv szabályaival a Pittner-t? GÁLÁN GÉZA MEGSZOKÁSOK ES SZOKVÁNYOK ELLEN A rimaszombati országos vers- és prózamondó fesztivál elé „... a rend élteti éltető szemem, s egymásba-fonva, ágbogas virágként / isteneit megtermi majd a szándék, és önmagát a nyíló értelem!" Nemes Nagy Ágnes Tavasz felé című versét küldöm minden versmondónak és irodalomrajongónak, tiszta lelkű költőnek és ártatlan csecsszopónak, aki nélkül nem lenne értelme ennek a ma kezdődő fesztiválnak. Bár verseny, nemes vetélkedés a javából ez is, ahol az összemérhetetlen mérettetik meg, hogy épüljön az, aki szellemi táplálékra vágyik, mégis más lesz, mint a megszokott. Duna Menti Tavaszok és Jókai Napok feszült és kapkodástól terhelt légkörét idén talán sikerül elfeledtetni és termékenyebbé tenni a megnövekedett idejű együttlétet. A szándék ártatlan, mert jót akar, s a jóban az újat, melyet egyesít bennünk a vers szeretete. De szép lenne, ha a változásokat nem a megszokások kényelmének megzavarásaként, hanem az útkeresés közös feladatának tekintenénk mindannyian! Sajnos, egyre szűkül azoknak a köre, akik szabadidejüket és munkahelyi kötelességeiket továbbra sem elválasztva egymástól, még tesznek az ilyen fesztiválok életrehívásáért. Pedagógusok, gyermek- és felnőtt versmondók, a mesék, a novellák hűségesei, meg a hivatásos és nem hivatásos szervezők egy eléggé nehéz sorozat után most talán ünnepelhetnének is. Azért e bizonytalankodás, mert tudom, hogy olykor-olykor még fellobban az indulat, vélt sérelmek nyomán sértegetjük egymást, személyes hátrányt sejtünk ott, ahol a nemzeti kisebbség és az őt körülvevő társadalmi közeg van hátrányban. Ennek nyomán olykor még a szokványos dolgaink is fontosabbnak tűnnek, mint egy-egy vitathatatlanul tiszta szándékú alaposan megfontolt eredeti gondolat. Nem véletlenül kezdtem e jegyzetet Nemes Nagy Ágnes versének két sorával. Ő ugyanis az a költő, akit hosszú szakmai viták során a Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete és a Csemadok felelősei mint ajánlott költőt kiválasztottak. Ismerve a vers- és prózamondók versenyeinek mezőnyét, az volt a szándék, hogy a többször döntésképtelen helyzetbe kerülő zsűri munkáját megkönnyítsék. Vagyis: azonos képességű két-három versmondó esetében arra essen a Választásuk, aki a kötelezően választható versek közül is önmagához méltó színvonalon ad elő egyet-egyet. Miért éppen Nemes Nagy Ágnes? Ennek sajnálatos apropóját tavaly bekövetkezett halála adta, s nem kevésbé a figyelmet a kortárs magyar költészet nagyjaira irányító szándék. Fesztivált emlegetek, mert egyszerre óhajtom a „festivitas"-t - az örömöt, a szórakozást — és a „festivus"-t — az ünnepet, az ünnepit -, mely nélkül nincs, nem születhet meg sohasem a szép, tiszta szó „festuma" - ünnepnapja. Remélem, minden megszokáson és szokványon túltesszük magunkat, mert enélkül aligha terem meg közöttünk a Nemes Nagy Ágnes óhajtotta „nyíló értelem". DUSZA ISTVÁN A TÁBLÁK MÉG ÁLLNAK (Folytatás az 1. oldalról) A polgármester úr és a képviselőtestület nyugodtan aludhatott, hiszen az általuk felállított tábla nem közlekedési tábla, a vonatkozó rendelkezések tehát nem erről szólnak. Az útkarbantartók mégis eljöttek, mégis elvitték őket. Néhány nappal később ezt levélben indokolták. Egyrészt felsorolták azokat az érveket, amelyek az elózó levélben is szerepeltek, majd hozzátették, hogy amennyiben a község újra felállítaná a helységnévtáblát, azt a saját költségére távolíttatják el. Vavreczky József: - Nem foglalkoztam a decemberi levéllel, mert ránk nem vonatkozott. Azt azonban furcsálltam, hogy minden külön bejelentés nélkül az általam képviselt községben megjelennek az útkarbantartók - akiket még államigazgatási szervnek sem nevezhetek - és eltávolítják azt. ami nem az övék. Még a napot is kivárták, aznap ugyanis a Szlovákiai Községek és Városok Társulásának közgyűlésére utaztam. Természetesen az eljárást kikértem magamnak - telefonon hívtam az útkarbantartókat s hogy azok egyik vezetője miket mondott nekem. az nem tűr nyomdafestéket Kár, hogy nincs magnó a teleton mellett. Azt hiszem örömmel közölnénk egy járási - adóinkból élö - vállalat vezetőjének akár arrogáns szövegét is. Hadd lássa a tisztelt adófizető! Persze ezekután a polgármester a parlamenti képviselőkhöz fordult. A további eseményekről már beszámoltunk lapunk hasábjain. A Magyar Polgári Párt nyílt levelet irt Ladislav Pittner belügyminiszter úrnak, s ugyancsak őt interpellálta a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik képviselője. A polgármester jogászokkal való konzultálás után úgy döntött, visszahelyezi a táblákat, választói bizalma erre kötelezi. S mivel a táblák felállításával az önkormányzatok és a községek jogköreik mellett való kiállását akarta demonstrálni, meghívta a szövetségi és a szlovák parlament képviselőit is. Az ügy fontosságát látva megjelent A. Nagy László és Világi Oszkár is. A. Nagy László, az SZNT alelnöke: - A magyar nyelvű helységnévtáblák, feliratok elhelyezése nem öncélú és nem egyszerű gesztus. Anélkül, hogy valaki érdekeit sértenék, a magyar ajkú állampolgárok biztonságérzetét növelik. Otthon érzik magukat a magyarok is és közben látják: régiójuk, községük problémáinak megoldásában részt vehetnek, beleszólhatnak saját ügyeik intézésébe. A parlament a polgártól elég messze van, az önkormányzat azonban helyben működik és helyben állnak a táblák is. Balázs János, nagyölvedi polgár: - Senkinek sem volt kifogása a táblák ellen. A magyarok örültek neki. a szlovákok pedig tudták, hogy ezzel érdekeiket nem sértették meg. A szlovákok és a magyarok egyébként jól megértik egymást, itt élnek egymás mellett, sem a táblák sem más magyar nyelvű felirat nem zavarta szlovák szomszédainkat. Felháborodással vettem tudomásul, hogy a táblákat erőszakkal eltávolították, és örülök annak, hogy visszakerültek. Ezek a táblák a község tulajdonában vannak és vigyázni fogunk arra, hogy semmi baj ne legyen velük. Névery Zoltán, a járási hivatal igazgatóhelyettese: - Fontos, hogy itt legyenek a táblák. A hazaiaknak azért, hogy otthon érezzék magukat, az idegeneknek pedig azért, hogy közöljék: élnek itt más "ajkú polgárok is, nem egynyelvű a község. A falubeliek nem akartak nevet változtatni, semmi kifogásuk a Veľké Ludince ellen, de azt azért megérdemlik, hogy falujuk neve anyanyelvükön is megjelenjen valahol. A táblák tehát visszakerültek, de ha az útkarbantartóktól érkezett második levelet komolyan veszik, korántsem zárult le az ügy. Könnyen előfordulhat, hogy valaki ahelyett, hogy munkáját végezze, törődjön a járás úthálózatának tisztességes karbantartásával és tisztításával, másra fogja használni a gépeket s a munkaerőt. Hazafelé utazva a Szlovák Rádió magyar adásának Napi Krónika hírszerkesztőjétől hallottam: a Szlovák Nemzeti Tanács plénumának ülésén Jozef Prokeš, a Szlovák Nemzeti Párt képviselője interpellálta a belügyminisztert a kétnyelvű feliratok ügyében, jogorvoslást követelve az államalkotó nemzeten esett sérelmekre. xxx Utóirat: A táblák - még - állnak, a belügyminiszter még nem válaszolt az egyik interpellációra sem. Csáky Pál és Jozef Prokeš ugyanarról beszéltek felszólalásukban - persze más szemszögből. S hogy mi lesz a vége? Az a nagyölvedieken is múlik... LOVÁSZ ATTILA ÉS A PRIVATIZÁLÁST KI ELLENŐRZI? VÁLASZOL: Molnár Rozália ellenőrzési miniszterhelyettes Nem kell hozzá különösebb bölcsesség, hogy valaki rájöjjön: az átmeneti állapotok mindig azoknak kedveznek, akik szeretnek - és tudnak is - a zavarosban halászni. Nos, napjainkban, amikor társadalmunkban a tulajdonformák gyökeres megváltoztatása pontosabban: visszaváltoztatása folyik, ember legyen a talpán, aki kiigazodik a törvények, törvényrendeletek és egyéb előírások tömkelegében. A törvényesség megtartásának megvannak a maga őrei, csakhogy mint minden más területen, e szférában is hatalmasak a változások, s hogy győzzék az új teendőket, az ellenőrző szférának is fejlődnie, bővülnie kell. Molnár Rozália közgazdásztól korábban sem állt távol az ellenőrzés, hiszen kerületi szintű pénzügyi előadóként majd adóigazgatósági osztályvezetőként fő feladata ugyancsak az állami pénzek áramlásának „felügyelete" volt, néhány hete mégis úi területtel ismerkedik: Szlovákia ellenőrzési miniszterhelyetteseként, majd adóigazgatósági osztályvezetőként fő feladata ugyancsak utóbbi hetekben politikai csatározások pergötüzébe került privatizáció ellenőrzésével. Új székét éppen akkor foglalta el, amikor a szlovák parlamentben némely politikai erők megpróbálták visszafordítani a vagyonjegyes privatizáció folyamatát, azzal a „jelszóval", hogy az e téren tapasztalható hibákra akarnak figyelmeztetni. A kísérlet nem sikerült, tehát nyilvánvalóan az ellenőrzési miniszterhelyettes sem marad munka nélkül... - Bizonyára nem. Először is arra hívnám fel a figyelmet, hogy a nagy változások eredményeként elindított gazdasági reform egyik eszköze a nagy átalakítás, a kisprivatizáció és a nagyprivatizáció egyaránt. A kisprivatizáció tulajdonképpen már két éve folyik, a nagyprivatizációnak pedig eddig még csak a feltételei teremtődtek meg, ténylegesen néhány nap múlva kezdődik meg az első hullám elindításával. Az ellenőrzési minisztériumnak ez az új részlege, melynek az élére kerültem, a kormánydöntés alapján éppen a privatizációval foglalkozik majd. Persze, ez nem azt jelenti, hogy itt ezzel eddig senki sem törődött. Kollégáink már a múlt év végén is járták az országot, mert a kisprivatizációt ellenőrizték. Mégpedig a járási privatizációs bizottságok tevékenységén keresztül, és olyan következtetésre jutottak, melyek alapul szolgáltak a törvényhozó testületeknek, hogy az eredeti kisprivatizációs törvényt megváltoztassák. A közismertté vált holland módszer megfékezéséről volt szó, mert nagyon sok volt az ilyen módon megvásárolt üzlet, szolgáltatórészleg, és egyértelműen sok volt e téren a más jellegű visszaélés is, ezért volt szükség a törvény szigorítására. A nagyprivatizációval tavaly ősz óta foglalkozik a minisztérium. Az előzetes eredményeket a tárca minisztere még tavaly decemberben nyújtotta be a kormánynak. Hangsúlyozta benne a privatizáció addigi szakaszában előfordult legnagyobb hibákat. Ezek főleg a privatizációs tervek kidolgozására vonatkoztak. Több esetben rosszul dolgozták ki ezeket vállalati szinteken, felületesen bírálták el ágazati minisztériumi szinteken. Az ellenőrzési minisztérium szakemberei részt vettek a végső privatizációs tervek elbírálásában is. A három hónapos ellenőrzési szakaszt lezáró jelentés most készül, és leszögezhető, vannak negatívumok, amelyekre már eddig is rámutattak ellenőreink. • Melyek voltak a privatizációs tervekben előfordult tipikus hibák? -Jómagam nem vagyok éppen a legmegfelelőbb ember aki ezt megválaszolhatja, hiszen tulajdonképpen csak most ismerkedem a területtel, s így dicsekvésnek tűnhet, ha erről szólok. Azt viszont tudom, hogy a privatizálásra szánt vagyon felértékelésénél követték el a legtöbb hibát. A vállalatok úgy igyekeztek kiszámítani alapvagyonuk értékét, hogy az a lehető legkisebb legyen, nem számolták bele például az utóbbi években rekonstrukcióra, korszerűsítésre fordított összegeket, és egyéb hiányosságokra is fény derült. Ez a jelentés mindenesetre nagyon jó alapot képez az új minisztériumi részleg munkájához. • Vannak, akik az ellenőrzési minisztérium munkáját hajlamosak lekezelően kezelni, mondván: nem felelősek egyetlen konkrét területért sem. Valóban nincs beleszólásuk a folyamatokba? -Tény, hogy a minisztériumnak nem áll jogában másokat irányítani, hiszen elsődleges feladata, hogy felhívja a figyelmet a bármely területen tapasztalható hibákra. Ez a minisztérium nem helyettesítheti az ágazati minisztériumokat, ellenőrzi azokat és azok szerveit. Ellenőrzési csúcsszervként csak úgy működünk, hogy a többi ellenőrzési szervezetet módszertanilag irányíthatjuk, tőlünk kapnak - kaphatnak - ilyen jellegű tanácsokat. Egyébként semmiféle szervezeti kapcsolat nincs köztünk. Munkánknak a legfontosabb ismérve az, hogy jogi szempontból ítéljük meg az adott esetet, tárgykört, s azt hiszem, fölösleges is lenne, ha például a privatizációs minisztérium helyett mi mondanánk meg, hogy melyik privatizációs tervezet a jobb. Ennek a megítélése az ő dolga. Nekünk csak az a kötelességünk, hogy megmondjuk, jól járt-e el a minisztérium a döntéshozatal során. A törvényesség megtartására kell ügyelnünk. • Egy új területről van szó, amelynek személyi feltételeit - mint már szó volt róla - tulajdonképpen most kell megteremteni. - Lényegében így van, mert akik eddig bekapcsolódtak a privatizálási esetek ellenőrzésébe, azok egyéb területek ellenőrzése mellett tették ezt. Most a legfontosabb feladat, hogy megtaláljuk azt a mintegy 40 embert, aki már járatos az ellenőrző munkában, aki hajlandó járni az országot, aki kiismeri magát a gazdasági-jogi előírásokban, törvényekben. Pályázati úton választjuk ki az osztályvezetőket, és a többieket is úgy választjuk ki, hogy megfeleljenek a már jelzett követelményeknek. • Mi az ellenőrrel szembeni legfőbb elvárás? - A gazdasági-jogi ismereteken kívül az, hogy legyen tárgyalóképes, tudja „eladni" az eredményt, meg tudja magyarázni, az ellenőrzött fél által megtett lépések miért helytelenek. • Az ellenőrhöz gondolatban számoszlopok társulnak, meg rendeletek - és ez bizony a legtöbb ember számára nem éppen vonzó. -Jómagam mindig valahogy az igazsághoz szeretnék közeledni, igyekszem mindig nyitott szemmel járni, keresni a dolgok közötti összefüggéseket. És ha így tekintek az ellenőrzésre, akkor az már korántsem valamilyen száraz tudomány, hanem egy nagyon is érdekes munkaterület. • Köszönöm a beszélgetést. PÁKOZDI GERTRÚD