Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-03 / 80. szám, péntek

1992. ÁPRILIS 3. ÚJ SZÓ, HAZAI KÖRKÉP 4 ÜZENETNEMCSAK „JAIKOSOKNAK" Kajla Júlia, a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub egyik alapitója és első elnöke-elhatározta, hogy május másodikára összehívja a JAIK első országos találkozóját. melynek színhelye a Csemadok pozsonyi székháza lesz. Mielőtt kérésünkre részletesebben szólna az eseményt életre hívó gondolatról, a találkozó programjáról, így emlékezik a híres, évtizedeken át sok-sok magyar főiskolást, egyetemi hallgatót összefogó klub, egyszersmind szellemi műhely megalakulására. - A hatvanas évek első felében olyan volt a történelmi levegő, hogy éreztük mindnyájan, Pozsonyban tanuló magyar diákok, össze kell jönnünk, meg kell ismernünk egymást, művelődnünk kell anyanyelvünkön, hagyománytisztelettel. A kollégiumi diáktanács kultürfelelőse voltam abban az időben, szerveztünk különféle rendezvényeket, magyarok, szlovákok közösen. Ez, a kiterjedt kapcsolatok révén, segített a József Attila Ifjúsági Klub Méry Gábor felvétele létrehozásában, melyet támogatott az írószövetség magyar szekciója, támogattak szerkesztőségek. Sikerült megszereznünk egy pincehelyiséget, abban alakult meg a klub, hatvannégy februárjában. - Miért éppen József Attiláról kereszteltétek el? - Ó állt hozzánk akkoriban a legközelebb, éreztük mi is mindazt, amit például a Levegőt! cimü versében megfogalmazott. -Visszatérve a tervezett találkozóra, miért gondolod, hogy szükség van egy ilyen összejövetelre? - Mi, akik régen kinőttük a klubot, már a nyolcvanas években létre akartuk hozni a JAIK 2-őt, csak nem lehetett, árgus szemekkel figyeltek bennünket. Nyolcvankilenc novembere után vártuk, hogy a fiatalok folytatják a munkát. Folytatták is egy ideig, de aztán a JAIK-ot felváltották számukra a saját karaik keretében szervezett rendezvények. Mi továbbra is úgy érezzük: találkoznunk kell. A délelőtt kilenc órakor kezdődő program első részében emlékezni fogunk a diákévekre, délután napjaink égető gondjairól beszélgetünk majd. Lesz kulturális műsor, felújítjuk a klub fennállásának huszadik évfordulójára készített ünnepi összeállítást. Természetesen, mai diákokat, egyetemi hallgatókat szintén meghívunk a találkozóra. Jó lenne, ha folytatnák, amit annak idején elkezdtünk. Ha legalább havonként egyszer, egy közösséget alkotva, gondolatokat cserélnének anyanyelvükön, nemcsak a diákéletről. A József Attila Klub volt tagjaival és pártolóival egyetemben tehát baráti szeretettel várom őket is a „jaikosok" első országos találkozójára. Aki szállást igényel, április 15-ig jelezze a következő címre: Kajla Júlia, Hronská 8,821 07 Bratislava. -borAz UNIBEC magánvállalkozás keresi azon kistermelöket, akik már rendelkeznek feldolgozásra alkalmas biogiliszta-állománnyal, illetve törzsállomány továbbszaporítását vállalják. VISSZAVÁSÁRLÁS GARANTÁLT. További felvilágosítást az alábbi címen adunk: UNIBEC Svätopeterská (budova OSP) 947 01 Hurbanovo tel/fax: 0818/25 08 ÚP-439 MERCI, MONTANARO Nem ismer lehetetlent. Határokat sem. Mintha szárnyai lennének, úgy röpköd ezen a tájon. Mintha régesrégen rokonai élnének errefelé, mintha minden kőhöz, minden fához köze lenne. Harminchét éves és étele, itala a zene. Vendégeit is a legszívesebben ezzel kínálná. Hangszerért nyúlna és játszana nekik. Sokat, sokszor, nem estig, hajnalig! Márkáns arcából, erös kézfogásából nem nehéz arra következtetni: bírná szusszal, akár megállás nélkül is. Furulyázna, zongorázna, harmonikázna és még vagy két tucat hangszert maga mellé rakna. Miqueu Montanaro Dél-Franciaországból jött, de nemcsak angolul, magyarul is szépen beszél. Szinte nincs is olyan gondolata már, amelyet ne tudna szavakba önteni - a mi nyelvünkön. Nem véletlen persze, hogy tolmács nélkül is remekül megérteti magát. Hosszú és még hoszszabb útjai a legtöbbször Magyarországra és most már ide, hozzánk vezetnek. Néptáncainkról, népi hagyományainkról lassan annyit tud már, akár egy folklórkutató. Pedig Miqueu Montanaro egyszerűen csak zenész. Zenével utazó, zenéért utazó, zenével élő, senkihez sem hasonlítható művészember, aki KözépKelet-Európában ugyanúgy otthon érzi már magát, mint szülei házában, Provance-ban. Nem először jár most nálunk, de egy lelkes kis csapattal jött ezúttal, koncertet adni. Szerb, horvát, cseh és magyar társaival, a Vujicsics együttessel, Alan Vitoušsal, Vilo Meškóval, a Ghýmes együttessel, Szabados Györggyel, Kobzos Kis Tamással, Ökrös Csabával és Écsi Gyöngyivel tegnap a pozsonyi rádió hangversenytermében léptek fel, ma este Galántán, holnap Párkányban hallhatja-láthatja őket a közönség. - Először tavaly, Franciaországban jött össze a csapat, azóta lemezfelvételünk is volt már - jegyzi meg csak úgy mellékesen, de amit sokkal fontosabbnak tart, azt ezután mondja: - én mindig megérzem, mit kell tennem, és a zenéléssel is így voltam. Harmincéves is elmúltam már, amikor megtanultam kottát olvasni, a hangszerekkel meg úgy vagyok, mint a nyelvekkel. Minél több nyelvet beszélek, annál könynyebben megy a következő. Hogy hogyan találtam társakra? Akármerre járok is, figyelem az embereket. Aki lélekből muzsikál és énekelni is lélekből énekel, az előbb-utóbb biztos, hogy rámtalál. Anyámra gondolok most, ahogy asztalt terít. Mindegy, ebédelni fogunk-e vagy vacsorázni, egy tányérral biztosan többet tesz ki, hátha vendég jön a házhoz és ha már ott van, akkor ő is egyen velünk. Nálam hangszerek vannak előkészítve, vedd a kezedbe és játssz, ha kedved tartja, biztatom a vendéget. A zenekarban nem én vagyok a fontos, hanem az, amit csinálok. A végeredmény. A cél, hogy mindenki olyan zenét játszik, amilyet a legjobban szeret. Nem népzene, nem folkdzsessz, és nem is valami különös keverék, amit mi nyújtunk az embereknek, hanem nyitott zene, én így nevezem a stílusunkat. A témát határozzuk meg csupán, de azt is csak finoman, a zenei forma már egyénektől függő. Klasszikusból a dzsesszbe, középkori dallamokból a rockba úgy megyünk át, hogy abban mindenki örömét lelje. Én úgy hiszem, a tizenéves fiatal ugyanúgy meg tud kapaszkodni ebben a zenében, mint a hatvanéves nénike. Talán a mozgó vonathoz hasonlíthatnám magunkat, az utolérhető vonathoz, amelyre bárki felugorhat. És még valami. Provance-ban, ahol a családom él, egy utcában, egymástól pár lépésnyi távolságban áll a zsinagóga, a református és a katolikus templom. Nálunk mindig mindenki oda ment, ott imádkozott, ahol akart. Ha meg idegen jött a szomszédba, akkor úgy közeledtünk hozzá, hogy érezze: nálunk semmiféle megkülönböztetéstől nem kell félnie, sőt! Mi most a zenénkkel hirdetjük: kicsi a világ, legyünk barátok. SZABÓ G. LÁSZLÓ VÉGRE MEGOLDÓDOTT KINEVEZTÉK A FÜLEKI KOVOSMALT FELSZÁMOLÓJÁT (Munkatársunktól) - Miután a Füleki Városi Hivatal lesz a közvetítő a Kovosmalt felszámolójának kinevezése ügyében - és az elmúlt hét folyamán egymásnak ellentmondó hírek, útbaigazítások érkeztek a minisztériumból -, Kasza Tibor szakszervezet üzemi bizottságának volt elnöke ismét Pozsonyban járt. Ugyan végső elkeseredésükben jelentés nélkül utaztak, mégis sikerüli Zászlós Gábornak, a kormány alelnökének jóvoltából találkozniuk Jozef Belcák gazdasági miniszterrel. A megbeszélésen újból kinyilatkoztatták, hogy dr. Pavel Sabót javasolják a gyár csődeljárásának lefolytatására. Kérésüket figyelembe véve Petár miniszterhelyettes azonnali intézkedést helyezett kilátásba. Ennek foganatjaként Sabo úr - aki eddig jogi tanácsadóként dolgozott a gyárban - március utolsó napján személyesen vehette át a kinevezését megerősítő okmányt Pozsonyban. Kinevezése április 1-jei hatállyal történt. Kérdésünkre tegnap úgy nyilatkozott, hogy az első munkanapon azonnal hozzáláttak a gyár anyagi helyzetének feltérképezéséhez, az aktívumok és passzívumok mérlegének elkészítéséhez. A gyár egyes részlegei iránt érdeklődő külföldi és hazai szakemberek, társaságok jegyzéke még nem állt össze. A hét végéig döntenek arról is, hányan és kik maradnak a gyárban, illetve arról, ki milyen szerepet vállal a gyár részlegeinek felszámolásában. A törvény értelmében 30 napon belül kell elkészülnie a felszámolási tervnek, s ez egyben időarányosan is rögzíti majd a gyár átalakításának tervezetét. (A Kovosmaltról holnapi számunkban olvashatnak riportot.) (polgári) CIKLAMINI ÚJRA MEGSZÓLALT (Munkatársunktól) - Tavaly decembertől nem hívtam össze sajtótájékoztatót, mert mindaz, amit addig elmondtam az újságíróknak, még megoldásra vár. Most viszont a parlament védelmi bizottságának jelentésével kapcsolatban kell szólnom, mert engem, mint állampolgárt hátrányosan érint a jelentés. Ezért František Javorský, bizottsági elnök ellen büntető eljárást kezdeményeztem. - Ezekkel a szavakkal kezdte tegnapi sajtóértekezletét Viliam Ciklamini, Sacher belügyminiszter egykori helyettese, a Budajbotrány főszereplője. Ezután Ciklamini részletesen beszámolt a bűnvádi eljárás kezdeményezésének okairól. Pontosan idézte a bizottsági jelentés azon részeit, amelyek személyével kapcsolatosak és amelyekben szerinte a bizottság elnöke visszaélt hivatali jogkörével és becsmérelte őt. Többször visszatért arra az időszakra, amikor nyilvánosságra hozta Ján Budaj regiszterét és újra elmagyarázta: csak azért cselekedte meg mindezt, mert meg akarta akadályozni Rudolf Schuster akkori SZNT-elnök jogellenes leváltását. A bűnvádi eljárást szorgalmazó irat végén Viliam Ciklamini kijelenti: szakmai mérlegelés után kártérítési követeléssel is fellép František Javorský ellen. -lovászREFLEX KINEK OLYAN SÜRGŐS? Tegnapelőtt késő este Ján Čarnogurský szlovák miniszterelnök mitagadás nem olyan szavakat használt az SZNT ülésén, mint valamely angol nevelőintézetben formált közéleti férfiú. Persze, két év alatt megtapasztalhatta, hogy kikkel (is) van dolga, és senki sem csodálkozott, hogy ezúttal a „vastag zsákra durva foltot" elvét alkalmazza. Akik még ragaszkodnak a kulturált parlamenti vita követelményeihez, azért nem csodálkoztak, mert végighallgatták a magukat szlovákabbnak minősítő honatyák némely kijelentéseit, amelyek inkább városszéli kocsmák hangulatát idézték, mások pedig azért felejtettek el csodálkozni a miniszterelnök szokatlanul kemény kifejezésein, mert maguk ezeknél sokkal „népiesebb" kiszólásokat tartogatnak a parlamentbe hozott tarisznyájukban. Jellemzésükre hadd idézzem Marian Andel (SZNP) egyik tegnapelőtti szóbeli kirándulását a balkáni „parlamentarizmus" legmélyebb bugyraiba: Legszívesebben pofon köpném Dienstbier külügyminisztert, amiért visszahívta a szlovák Rudolf Schustert, kanadai nagykövetünket. Ján Čarnogurský ezzel szemben csak ezt mondotta: aki két hónappal a választások előtt ki akarja kiáltani Szlovákia szuverenitását, az vagy politikai primitivizmusát bizonyítja, vagy azt, hogy hazardírozni kíván Szlovákia jövőjével. Úgy gondolom, itt nem a vagy-vagy esete áll fenn, hanem arról van szó, hogy a primitívség ötvöződik a kalandorsággal, de a revansvágy is felfedezhető a háttérben, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom környékén. A nemzeti blokk elképzelései szerint Szlovákia önállósulásának ez lenne a menetrendje: a szuverenitás kikiáltása, a választások nemzeti erök általi megnyerése, az önálló szlovák állam deklarálása, majd végül népszavazás arról, milyen formában akar a szlovák nemzet együttélni a csehekkel. A mozaik most már teljesen összeállt, főképp azóta, hogy Mečiar tegnapelőtt kijelentette: Választási győzelme után nyomban kikiáltják Szlovákia önállóságát. Most már nem több lehetséges együttélési változatról beszélt (szlovákokat kielégítő föderáció, laza föderáció, konföderáció, önálló szlovák állam), mint néhány hete még tette, hanem önálló Szlovákiáról. Ez kétségkívül összefügg azzal, amit az SZNT védelmi és biztonsági bizottságának jelentése egykori belügyminiszterkedésével és miniszterelnöki ténykedésével kapcsolatban tartalmazott. Ugyanis még az is előfordulhat, hogy Szlovákiában az ügyészségi és bírósági szervek teljesítik kötelességüket (!), és a hatalommal való visszaélés címén Vladimír Mečiart felelősségre vonják. Ilyen helyzetben Mečiar szempontjából lenne abban némi ráció, hogy mindent egy lapra tesznek fel. Ez a lap (ne feledjük, hogy Szlovákiában vagyunk), nos ez a lap ász, és értékét Mečiar népszerűsége adja meg. Akik ezt a kártyát kabátjuk újjában tartják, azzal is számolnak, hogy előfordulhat: a választók 25-30 százaléka akkor is szeretni akarja a vezért, ha a legrondább dolgok derülnek ki róla. Egy bírósági felelősségre vonás azonban mégis bonyolítaná a helyzetet. Erre az esetre akarják a nemzetiek tartalékolni a szuverenitás kikiáltását. Ma még azt állítják erről, hogy nem érintené a hatályos alkotmányt, ha viszont szorult helyzetbe kerülnének, ebbe a szalmaszálba is belekapaszkodnának, és történjék ami történik, akár az utcán is kikiáltanák Szlovákia önállóságát. Ez annak a hazárdnak a lényege, amire Ján Čarnogurský tegnapelőtt utalt. És ha várható következményeit vizsgáljuk, csak az jut az ember eszébe, hogy: Jugoszlávia. És: Hegyi Karabah. Meg Moldávia. Azzal is tisztában vannak a nemzetiek, hogy a lakosság körében még van varázsa e fogalomnak: Csehszlovákia. Söt a lakosság többsége még Szlovákiában is óhajtja az állam egységének a megtartását. Éppen ezért került Mečiarék „menetrendjébe" utolsó helyre a népszavazás megtartása. Ha első helyre került volna, ahogy Václav Havel szorgalmazta, hiába kapna bármennyi szavazatot is a nemzeti blokk, arra senki sem kapna felhatalmazást, hogy különválassza Szlovákiát. A nemzetiek azért sürgetik a szuverenitás kikiáltását, hogy a választások során ne kelljen színt vallaniuk a föderációhoz füzödő viszony kérdésében. Logikájuk szerint a szuverenitás kikiáltása után már nem lenne jelentősége a Csehországhoz fűződő viszony taglalásának. Ezzel is magyarázható a nagy sietség. Ján Čarnogurský, sajnos, későn döbbent rá, hogy mi lett volna a teendő. Nemrég azt nyilatkozta, már belátta, hogy a Szövetségi Gyűlésben a szlovák kereszténydemokratáknak támogatniuk kellett volna Havel elnöknek a népszavazásra vonatkozó javaslatát. Késő bánat, de többet jelent a semminél. Érdemes szemügyre venni, kik ütötték oly erőteljesen a vasat az SZNT-ben a szuverenitás kikiáltása mellett. Az élenjárók, természetesen a Szlovák Nemzeti Párt, a Mečiar-mozgalom és a szakadár keresztény-demokraták képviselői voltak, de a nemzeti zöldek is velük voksoltak volna. Érdekesen viszonyultak a kérdéshez a volt kommunisták; jelentős részük, Peter Weiss pártelnökkel az élen, kivonult a kormánypártiakkal együtt, így a kalandordokumentumról való szavazásra nem kerülhetett sor. Arról lenne szó, hogy az okos Peter Weiss belátta; a nemzetiekkel együtt haladva a Demokratikus Baloldal Pártja soha nem válik szalonképes szociáldemokrata erővé? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy két vasat tartanak a tűzben? Mert képviselőik egy része a nemzetiekkel együtt bent maradt az ülésteremben. A három magyar párt képviselői - úgy, ahogy érdekeik megkívánják - a lábukkal szavaztak. Azokkal együtt, akik még felelősséget éreznek a társadalmi békéért, akik még óhajtják a demokráciát, kivonultak az ülésteremből, hogy ne ejthessék meg a szavazást. Egyszerűen működni kezdett bennük a létfenntartási ösztön Vajha mindig így lenne! " TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 6295/91 Vida Béla, 1908. 4. 10., meghalt, Kürt (Szovjetunió) 6353/91 Veszprémi Antal, 1920. 6. 29., Nemesócsa (Szibéria) 6387/91 Valasek József, 1913. 3. 16., Felbár (Kijev) 6463/91 Vida József, 1924. 3. 18., Bös (Kijev) 6500/91 Varga Jenő, 1920. 2. 25., Felsószeli (Kijev) 6558/91 Wágner László, 1923. 6. 26., Késmárk (Dombasz) (Folytatjuk)