Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám, csütörtök

HÍREK-VÉLEMÉNYEK .ÚJ szói 1992. ÁPRILIS 16. JÁN ČARNOGURSKÝ SZERINT A NACIONALIZMUS POZITÍV JELENSÉG Az APA osztrák hírügynökség kedden arról számolt be, hogy Ján Čarnogurský szlovák kormányfő a Közép-Kelet-Európában növekvő nacionalizmust „pozitiv 'jelenségként" értékelte. A nemzeti identitástudat újjászületése pedig a kommunizmus természetes következménye. A hírügynökség szerint a kormányfő minderről az Európai Kerekasztal '92 cimet viselő nemzetközi vitafórum után beszélt az újságírókkal. Hozzátette ugyanakkor, nem szabad, hogy a nacionalizmus a más nemzetekkel szembeni ellenségeskedés• be, a meglévő államok szétverésébe torkolljon. Ha a nemzeti identitás fejlődése integrációs folyamatba csapna át, az. Čarnogurský szerint optimális megoldás lenne. A Hexagonale típusú regionális szervezetek megfelelnek a kelet-európai nemzeteknek, azért is, mert a későbbi EKtagságra való tekintettel megtalálják az intézményileg - megfelelő helyüket. Földrajzi helyzetére való tekintettel, s történelmi tapasztalatai alapján is Ausztria ebből a szempontból a közvetítő szerepét játszhatja. A kormányfő tagadta, hogy Szlovákiában szakadást célzó törekvések lennének. Azt mondta, a magyar kisebbségnek vannak iskolái, színházai, újságjai, a magyar politikai pártok pedig szorosan együttműködnek a pozsonyi kormánnyal. Ezzel szemben - tette hozzá - a Magyarországon élő szlovák kisebbség feltételei problematikusabbak. Egyelőre nem létezik rájuk vonatkozó törvény sem. A magyarországi nemzetiségi törvény hiánya pedig támadási felületet ad Szlovákiában a nacionalista pártok számára. UKRÁN-AMERIKAI KATONAPOLITIKAI TÁRGYALÁSOK Az USA javítani kivánja kapcsolatait Ukrajnával, s e célból magas rangú küldöttséget menesztett Kijevbe, amelyet Dennis Ross, a külügyminisztérium politikai szervezési osztályának igazgatója vezet. Ennek kapcsán a Washington Post azt írta, a delegációnak Ukrajnában két alapvető feladata van. Az egyik a kétoldalú kapcsolatok javítása, hiszen a viszony a múltban nem volt a legjobb, a másik pedig Kravcsuk ukrán elnök május 6-án esedékes washingtoni látogatásának az előkészítése. E napokban Amerikában tartózkodik Konsztantyin Morozov ukrán védelmi miniszter, aki vendéglátójának, Richard Cheney-riek azt mondta, az Ukrajnában lévő atomfegyverek Oroszországba szállításának a leállítása csak átmeneti volt. Ismét síkraszállt azért, hogy ezeknek az eszközöknek a megsemmisítésére nemzetközi szervezeteknek kellene felügyelniük. Morozov tegnap ugyanerről a témáról James Baker külügyminiszterrel is tárgyalt. Margaret Tutwiler szóvivő szerint Baker a megbeszéléseket nagyon hasznosaknak nevezte. Kijelentette, az USA a volt Szovjetunió taktikai atomfegyvereivel összefüggő kérdéseket Oroszország, Ukrajna, Belorusszia és Kazahsztán ügyének tartja, nern áll szándékában magára vállalni valamilyen közvetítői szerepet. Ugyanakkor Baker külügyminiszter megpróbált segítséget nyújtani a probléma megoldásához. A megbeszéléseket követő sajtóértekezleten Morozov azt tartotta fontosnak kiemelni: Ukrajna őszintén arra törekszik, hogy területe atomfegyvermentessé váljon. A NÉGYOLDALÚ ERŐFESZÍTÉSEK EREDMÉNYEKÉNT SZÜNETELNEK A HARCOK MOLDOVÁBAN Valerij Muravszki moldovai kormányfő Kisinyovban Viktor Komplektov orosz különmegbizottal tárgyalt, aki a négyoldalú megfigyelői misszió képviselőjeként tartózkodik a köztársaságban. E misszió felállításáról a múlt héten döntött Moldova, Románia, Oroszország és Ukrajna . külügyminisztere. Komplektov ellátogatott a Dnyeszter menti konfliktus fö tűzfészkeibe, s ezt követően kijelentette, hogy a nézeteltéréseket békés úton is meg lehet oldani, de ehhez az kell, hogy a felek ne engedjenek a provokációknak. A négyoldalú bizottság megállapítása szerint a Dnyeszter mentén egészében véve tiszteletben tartják a fegyvernyugvási megállapodást. A bizottság kedden újabb ajánlásokat dolgozott ki a négy külügyminiszter számára, s ezeknek a javaslatoknak szintén a konfliktus rendezését kell elősegíteniük. Mircea Snegur moldovai elnök francia parlamenti képviselőkkel találkozva ugyanakkor azt állította, hogy a mostani Dnyeszter menti folyamatokat Moszkvából irányítják. Bizonyítékként Alekszandr Ruckoj orosz alelnök közelmúltbani tiraszpoli látogatását hozta fel. A közösségi Irányítás alá tartozó 14. hadseregről - amely Tiraszpol környékén állomásozik - Snegur elmondotta, tiszteletben tartja Jelcin orosz elnöknek azt a rendeletét, amellyel a hadsereget moszkvai irányítás alá helyezte. Ugyanakkor arra fog törekedni, hogy a lehető leghamarabb kivonják ezeket az alakulatokat Moldova területéről. Bukarestben Ion Iliescu román elnök is azt hangsúlyozta kedd esti sajtóértekezletén, hogy pozitív irányt vett a Dnyeszter menti helyzet alakulása, beleértve annak nemzetközi összefüggéseit is. Főleg azt értékelte nagyra, hogy az említett négyoldalú bizottság működésének eredményeként szünetelnek a harcok, és egyes kulcsfontosságú Dnyeszter menti községekből megkezdődött a szeparatisták fegyveres alakulatainak kivonása. KIM IR SZEN NYITNI AKAR AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK FELÉ Kisebbfajta szenzációnak számít, hogy Kim Ir Szen, a KNDK legfelsőbb vezetője interjút adott egy amerikai napilapnak. A beszélgetés tegnap, a Nagy Vezér 80. születésnapja alkalmából jelent meg a Washington Postban. Kim azt mondotta, hajlandó véget vetni az Amerikával szembeni ellenségeskedésnek, s Phenjanban a lehető leghamarabb meg kell nyitni az amerikai nagykövetséget, ígéretet tett arra, hogy kiadják az USAnak a koreai háborúban megölt amerikai katonák földi maradványait és megerősítette: alapvetően készen állnak arra, hogy nemzetközi ellenőröket fogadjanak az észak-koreai nukleáris létesítményekben. A Szovjetunió szétesése után a KNDK akut élelmiszer- és energiahiánnyal küszködik. Kim Ir Szen azt mondta, hogy a jelen időszakban, amikor már vége a hidegháborúnak, országát be szeretné kapcsolni a világgazdaság folyamataiba, s hidakat kellene építeni az eddigi ellenségekhez. Mint ismeretes, a KNDK elméletileg még mindig hadiállapotban van Dél-Koreával, Kim Ir Szen azonban most már szívesen feledné a múltat, s egyesítené a két Koreát. K

étségtelen, hogy az Oroszország és Ukrajna között dúló flotta-vitában maga a fekete-tengeri flotta is fontos, de nem elsősorban erről van szó. Ez a Szovjetunió két örökösének, a még mindig nagyhatalomnak számító Oroszországnak és a nagyságát, népességét tekintve regionális hatalmi pozíciókra indokoltan áhítozó Ukrajnának a vetélkedése, presztízsharca, önmagában véve a flotta felosztása nem kellene, hogy ennyire komoly súrlódásokat okozzon, egyszerű matematikai művelettel is el lehetne végezni, ha lenne tolerancia, ha a korábbi testvérek igazán annak tekintenék egymást. De az új helyzetben a józan mérlegelési bonyolítják az olyan kiszámíthatatlan lélektani tényezők, mint a nemzeti büszkeség, a jelen feltételek közepette egészen irreálisnak túnő történelmi okok emlegetése, a szovjet birodalom szétesése miatti sokkhatások, a bizonytalanság. És ami különösen fontos: Kijev másként képzeli el a gazdaság transzformációját, mint Moszkva. íme a tömör forgatókönyve annak, hogyan, lehet néhány óra leforgása alatt hihetetlenül kiélezni a helyzetet: Kravcsuk ukrán elnök egy rendelettel Kijev fennhatósága alá vonja a flottát. Másnap ugyanezt teszi Jelcin orosz vezető is. Erre az ukrán parlament felzúdul, s olyan felszólalások hangzanak el, hogy Jelcin „hadat üzent Ukrajnának". Még ugyanezen a parlamenti ülésen szentesítik Kravcsuk döntését, aki pedig az ukrán Kosin ellentengernagyot nevezi ki az új ukrán flotta parancsnokává. És még mindig ugyanezen a napon Moszkva „a szolgálati kötelezettségek elhanyagolása miatt" leváltja Kosint. Közben a flottán belül is romlik a helyzet. A legénység egy része hajlandó Ukrajnára felesküdni, a tisztikar azonban oroszpárti. Csakúgy, mint Saposnyikov marsall, a FÁK közös haderejének a főparancsnoka. Ö is nyíltan kiáll az orosz érdekek védelme mellett. Moszkva szerint a tisztes történelmi múltra visszatekintő flotta mindig orosz volt, azokat az egységeket pedig, amelyek atomfegyverek hordozására is alkalmasak, a közös stratégiai haderő irányítása alá kell helyezni. Ez az érvelés akkor is elhangzott, amikor Saposnyikov az orosz küldöttkongresszuson azt állította, már nem lehet megakadályozni a FÁK-haderó szétesését, s bejelentették a több mint egymillió fős önálló orosz hadsereg megalakítását. Nem elhanyagolható szempont, hogy e történet (vagyis a Kravcsuk-rendelet aláírása) ugyanazon a napon kezdődött, mint az orosz küldöttkongresszus. Amelynek nem egy képviselője túlzott puhasággal vádolta az orosz külügyminisztériumot, mondván: nem áll ki elég következetesen az orosz érdekek mellett. Jelcin pedig arról beszélt, hogy Oroszország nem tekinti magát szuperhatalomnak, de a nagyhatalmi státusra igényt formálhat, s ezt valós lehetőségei is alátámasztják. Megerősítette, hogy Moszkva a leszerelési kötelezettségeit tiszteletben tartja, de két év múlva a' FÁK-on belül csak Oroszországnak lehet atomfegyvere. Meg lehet tehát érteni a kijevi aggodalmakat és azt, hogy Kravcsuk fölfüggesztette az Ukrajnában lévő atomfegyverek Oroszországba szállítását, amiért viszont a NATO kezdett aggódni. E fegyverek megsemmisítését illetően Kravcsuk komoly garanciákat és nemzetközi ellenőrzést kért, amit valószínűleg meg is kapott, hiszen egy tegnapi bejelentés szerint ismét megindulnak az atomszállítmányok Oroszország felé. Viszont a szovjet nukleáris arzenál örökösei a hét végén nem írták alá a szovjet-amerikai START-szerzödés teljesítéséről az egymás közötti megállapodást. Azon vitatkoztak, hogy e téren is Oroszország tekinthető-e a Szovjetunió egyedüli örökösének. Amerika szerint igen, ezzel a belorusz és a kazah külügyminiszter is egyetértett, az ukrán viszont nem. Washington álláspontja az, hogy nem fog a már kész szerződésről újabb tárgyalásokat kezdeni három további állammal. E

két példa szintén érzékelteti, mekkora bizalmatlanság van Moszkva és Kijev között. A flotta - amelynek kötelékébe 28 tengeralattjáró, 45 nagyobb és vagy háromszáz kisebb meg közepes hajó, 150 harci repülőgép és 85 helikopter, valamint 80 ezer tengerész és tengerészgyalogos tartozik -, értékét egyesek 80-90 milliárd dollárra becsülik, úgyhogy ez sem elhanyagolható szempont. Legfőbb támaszpontja Szevasztopol meg Odessza, s mindkettő Ukrajnához tartozik. A tét tehát a Fekete-tengerre való kijutás is. Ugyanakkor ekkora hajóhadra ezen a tengeren nincs szüksége egyik félnek sem a kelet-nyugali katonai szembenállás megszűnése után. Ezért nem szabadna kapzsi örökösökként marakodniuk. Ami, persze, nem lesz könnyű, mert a már említett kikötőknek nagy szerepük van a Krím-félsziget hovatartozása miatt kirobbant vitában is. MALINÁK ISTVÁN ÉS A KATONÁK MÉG MENETELNEK (Folytatás az 1. oldalról) mánok (az ötszáz évig tartó török uralom alatt iszlám vallásra áttért, s egyébként szintén a szerb nyelvet beszélő szlávok) teszik ki, mintegy harminc százalékban vannak jelen a szerbek, s közel húsz százalékban a horvátok. Az első szabad választások nyomán az őket képviselő pártok, tehát a Demokratikus Akciópárt, a Szerb Demokrata Párt és a Horvát Demokratikus Közösség a köztársaságot érintő lényeges kérdésekben konszenzusra törekedett, s együttes fellépéssel, valamint a hatalom arányos megosztásával ért el megfelelő stabilitást. A jugoszláviai belháború előrehaladtával, továbbá Szlovénia és Horvátország tényleges, valamint Bosznía-Hercegovina kilátásba helyezett nemzetközi elismerése láttán azonban a boszniai szerbek felrúgták az eddigi megállapodást. A Belgrádból érkező „minden szerb egy államba" jelszó által felbátorodva) felbátorítva kijelentették, hogy továbbra is Jugoszláviában akarnak élni, s azon nyomban, ahogy az Európai Közösségek és az Egyesült Államok elismerte Bosznia-Hercegovina függetlenségét - kikiáltották a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaságot, amely egyben mintegy hidat is képez a horvátországi független SzerbKrajina felé. Ha ehhez még hozzáadjuk a jugoszláv néphadsereg és a szerb szabadcsapatok által „felszabadított" szlavóniai-baranyai (tehát horvát) területeket, valamint természetesen és elsősorban Szerbiát meg a hozzá csatlakozni kívánó Crna Gora (Montenegro) Köztársaságot, akkor kirajzolódnak előttünk annak az államalakulatnak a határai, amely a jogutódlás címén nevezhető ismét (új) Jugoszláviának, vagy éppenséggel akár NagySzerbiának is, végeredményben egyre megy. A határkérdés azonban továbbra is nyílt, s ne feledjük azt sem, hogy Szerbiában változatlanul naponta százával kézbesítik a behívót az „önkéntes" tartalékosoknak. Bosznia-Hercegovinában ebben a pillanatban - a hadsereget nem is számítva - több mint százezer felfegyverzett muzulmán, szerb és horvát néz egymással farkasszemet. A tűzszünetet nem tartják be, ennek megsértésével természetesen kölcsönösen egymást vádolják, s közben tovább dörögnek a fegyverek. A Nyugat - amely megkésett vagy elhamarkodott lépéseivel maga is ludas - egyre nagyobb aggodalommal tekint a boszniai zavargásokra, és most már valóban keményen elítéli Belgrádot, hiszen - ha a káosz tovább terjed - kérdésessé válhat Európa biztonsága is. Szerbia közben egyre inkább elszigetelődik. Bosznia esetében most a tárgyalásos rendezést sürgeti, nagy kérdés azonban, hogy a jelenlegi szerb vezetés feladja-e eddigi politikáját, s ezzel párhuzamosan nyilván a hatalmát is, vagy pedig a politikai élet fasiszta és militáns jobboldali diktatúrába torkollik. Az ENSZ főtitkárának különköveteként ilyen körülmények közepette érkezett meg Belgrádba Cyrus Vance, aki már a horvátországi hábrúban is közvetített, hogy meghallgassa Nambiar tábornoknak, az ENSZ-békeerők főparancsnokának tájékoztatóját, majd véleményt cseréljen a hadsereg és Szerbia vezetőivel, míg másnap Szarajevóban a három nemzeti párt képviselőivel, harmadnap Zágrábban pedig a horvát politikusokkal tárgyal. Egy hosszabb tűzszünet (Bosznia nemzeti vezérei most ezt kérik) elérése s a kéksisakosok gyorsabb idetelepítése esetén még van remény az értelmes, s újabb emberáldozatokat már nem követelő kérdésrendezésre. És a tartósabb békeidőszakban elapadna a most éppen szélesülni, duzzadni látszó menekültáradat is. SINKOVITS PÉTER 1992. április 15. NÉHÁNY SORBAN K

abuli források szerint a felkelő erők elfoglalták Bagramot, Afganisztán legnagyobb légibázisát és megadásra szólították fel a hadsereget. A bázis Kabultól 50 kilométerre északra fekszik, s állítólag a mudzsahidek és a kormányhadsereg dezertőrei koalíciójának kezére került. A főváros kormányzója azonban nem tart attól, hogy nagyobb offenzíva indulna Kabul ellen. Valószínűbbnek tartja, hogy a felkelők megpróbálják rávenni a kormánycsapatok parancsnokait az átállásra. B

udapesten kedden befejeződött az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (BERD) kormányzótanácsának ülése. Jacques Attali, a BERD elnöke sajtóértekezletén közölte, komolyan mérlegelik Václav Klaus csehszlovák pénzügyminiszter javaslatát, hogy novemberben Prágában a kormányzótanács tartson nem hivatalos találkozót, mivel a magyar fővárosban több kérdésre nem volt mód kitérni. H

anan Asravi, az arab-izraeli béketárgyalásokon részt vevő palesztin küldöttség szóvivője Kairóban bejelentette, az arab államok elvben egyetértenek azzal, hogy a hatodik tárgyalási fordulót Rómában tartsák meg. Ez a helyszín megfelel az araboknak, mivel Róma semleges és így nem lesz negatív hatással a palesztin reprezentáció összetételére. Asravi asszony azonban megjegyezte, hogy a helyszínről végérvényesen még nem döntöttek, a kérdéssel kapcsolatban még állást kell foglalnia az Egyesült Államoknak és Oroszországnak, a béketárgyalások két védnökének. abadlábra helyezték azt a férfit, OZ aki hétfőn Las Vegasban megtámadta Ronald Reagan volt elnököt. A 41 éves Richard Paul Springert, egy békeszervezet aktivistáját május 4-én állítják bíróság elé, s ha bűnösnek találják őt a volt elnök testi épségének veszélyeztetésében, akkor akár három évi börtönbüntetésre is ítélhetik. A

lberto Fujimori perui elnök közölte, hat hónapon belül népszavazást tartanak, melynek során a lakosság dönthet az alkotmánymódosításról és más fontos lépésekről, így a parlamenti demokráciához való visszatérésről. Mint ismeretes, Fujimori a múlt hét elején bevezette Peruban a rendkívüli állapotot, feloszlatta a parlamentet és felfüggesztette az alkotmányt azzal az indokkal, hogy fel akarja számolni a korrupciót az államapparátusban, véget akar vetni a szélsőbaloldali terrorizmusnak és a narkomániának. K

ína tegnap cáfolta azokat a híreket, hogy Dél-Koreával tárgyalásokat folytat a két államfő találkozójának megrendezéséről. A Jonhap dél-koreai hírügynökség hétfőn azt állította, U Peng kínai miniszterelnök javasolta a csúcstalálkozót a dél-koreai külügyminiszterrel aznap Pekingben folytatott tárgyalásai során. J

ohannesburg közelében a néger negyedekben tegnapra virradó éjszaka öt ember vesztette életét a politikai motivációjú összecsapásokban. Rendőrségi források szerint az összetűzések azt bizonyítják, hogy változatlanul folytatódik a rivalizálás az Afrikai Nemzeti Kongresszus és az Inkatha mozgalom között a néger negyedek ellenőrzéséért. I

smét működésbe lépett a nicaraguai Cerro Negro tűzhányó. Emiatt módosítani kellett a Hondurasba, Salvadorba és Guatemalába irányuló légijáratok útvonalait, mivel az általában használatos légifolyosók a tűzhányó felett húzódnak. A tűzhányó április 10-én tört ki, hamut és homokot okád a környező lakott területekre. A

rmand Magnin, a Svájci Munkapárt (kommunista párt) volt főtitkára minden korábbi cáfolata ellenére kénytelen volt elismerni, hogy pártját anyagilag támogatta a volt Szovjetunió. Áz igazság Keletről jött: Szergej Arisztov orosz államügyész közölte, hogy a Brezsnyev korszak idején a Svájci Munkapárt évente 40-150 ezer dollár anyagi támogatást kapott Moszkvától. Ez a támogatás 1980ban csúcsot döntött - igaz, csak ebben az egy évben amikor is a szovjet kommunisták 2,5 millió dollárt utaltak át svájci elvtársaiknak. Jean Spielmann, a Svájci Munkapárt jelenlegi főtitkára nem volt hajlandó nyilatkozni e kényes üggyel kapcsolatban. CIVAKODÓ ÖRÖKÖSÖK