Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-16 / 91. szám, csütörtök
1992. ÁPRILIS 16. AZ ÉREM MÁSIK OLDALA DURAY. MIKLÓS, HUNČÍK PÉTER • NYILATKOZATÁRÓL Április 10-én Mit tettünk a kollektív bűnösség ellen címmel beszélgetést közöltünk Hunčík Péterrel, a Köztársasági Elnöki Iroda emberjogi szekciójának munkatársával. A beszélgetés tárgya annak a bizottságnak a munkája volt, amelyet 1991 végén Váelav Havel köztársasági elnök kezdeményezésére hoztak létre, s qpiely a csehszlovákiai magyarok 1945-1948 közti helyzetének vizsgálatát, s a hírhedt Beneš-féle elnöki dekrétum felülvizsgálását tűzte ki célul. Hunčik Péter bírálóan szólt arról, hogy bizonyos előzetes megállapodások ellenére az Együttélés és a MNP nem. nyújtotta be írásban állásfoglalását a Beneš-féle dekrétumokkal kapcsolatban, valamint arról, hogy a bizottság munkájában az Együttélés bejelentett tagjai, Duray Miklósé s Mihályi Molnár László, nem vett részt, sőt ,a legjelentősebb tanácskozáson a Magyar Polgári Párt és a Magyar Néppárt képviselője sem volt jelen. - Megkérdeztük Duray Miklóst az Együttélés elnökét, mi a véleménye a bizottság létesítéséről? - Létesítéséről még a múlt év novemberében értesültünk, magától Váelav Havel köztársasági elnöktől, amikor fogadta az Együttélés küldöttségét. December elején Hunčík Péter levélben értesített bennünket arról, hogy a bizottság valóban létrejön, de abból nem derült ki, hogy milyen is lesz ez a bizottság. Csupán a köztársasági elnök szavaiból sejthettük, szó sem lehet arról, hogy Beneš elnök dekrétumait Csehszlovákiában bárki is visszavonhatná. Tehát előre világos volt, hogy ez a bizottság nem hozhat olyan döntést, amely a beneši dekrétum felülvizsgálását eredményezné. Ezért Hunčík . Péter levelére adott válaszunkban részletesebb felvilágosítást kértünk a bizottság céljairól. Nem szívesen vennénk részt egy olyan testület munkájában, amelynek a feladata az lenne, hogy úgy szerepeljen, 1 mintha sérelmeket, jogsértéseket orvosolna. de közben nem történik semmi. - De végül is, az Együttélés nem zárkózott el a bizottság munkájában való részvételtől.... - Együttműködésünket ahhoz a feltételhez kötöttük, hogy ebben a bizottságban az összes érintett nemzeti kisebbség képviselőjének jelen kell lennie. Ki is jelöltük azokat a személyeket, akik részünkről részt vennének a bizottság munkájában. A részvétel feltételessége addig tartott volna, amíg világos választ nem kapunk kérdéseinkre. A bizottságba kijelöltünk két magyar, két német és egy lengyel nemzetiségű képviselőt. Többszöri sürgetés ellenére Hunčík Pétertől leveleinkre a mai napig nem kaptunk választ. Csak egyszer kaptunk írásbeli meghívót, ez év márciusában, több meghívó nem érkezett ... Nem egészen értem Hunčík Péter nekünk címzett szemrehányását, ugyanis az általa képviselt hozzáállás rossz fényt. vet az Elnöki Irodára. A nyilatkozat egy olyan szándékot is tükröz, amelyet már a múltban is tapasztaltunk: Csehszlovákiában az egyes nemzeti kisebbségeket szembe akarja egymással állítani! Ugyanis 1945-1948 között németeket, magyarokai, lengyeleket értek jogsérelmek, anyagi és erkölcsi károk, de Hunčík Péter válaszából úgy tűnik, mintha 1 a bizottság kizárólag a magyarokat ért sérelmek vizsgálatával foglalkozna. Ezt a kizárólagosságot mi eleve elutasítjuk, mert szerintünk ezt a kérdést csakis átfogóan, tehát a németekre, magyarokra és lengyelekre egyaránt vonatkozóan lehet megoldani. Az az érzésünk, hogy ezt a kérdést valaki sajál politikai céljaira szeretné kihasználni. - Mivel Hunčík úr nem tájékoztatott bennünket a bizottság célkitűzéseiről, Mihályi Molnár László kidolgozott egy tervezetet, amelynek lényege: közösen kell meghatározni, milyen mélységben és terjedelemben kívánunk foglalkozni ezzel a témakörrel, milyen nemzetközi és belpolitikai háttere volt ennek az időszaknak. Javasoltuk, gyűjtsük össze e törvények és dekrétumok megalkotását motiváló nemzetközi és hazai korabeli dokumentumokat. Tételesen felsoroltuk azokat a korabeli jogszabályokat és rendeleteket, amelyekkel foglalkoznia kellene a bizottságnak. Indítványoztuk, meg kell vizsgálni, hogy a szóban lorgó dekrétumok miként hatottak az egyes nemzeti kisebbségekre, társadalmi, tulajdonjogi, s nem utolsó sorban emberjogi vonatkozásban, s kezdeményeztük e diszkrimináló rendeletek hatálytalanítását, a jogsérelmek törvényes orvoslását is. Végül szeretném megjegyezni, hogy a bizottság üléseire én egy meghívót sem kaptam. SOMOGYI MÁTYÁS llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A Esterházy-család ún. t\ 7 „harmadik ágának" köszönheti Galánta, hogy két - történelmi és építészeti nevezetességnek számító - kastély is található a városban. A „fiatalabb", egyben monumentálisabb, újgót stílusú épület szégyenlősen bújik meg hámló falaival, málladozó csipkedíszeivel az őt körülvevő park fái mögött; a másik, a XVI. század végén épült egykori uradalmi székhely történetében viszont jelentős nap a mai. Csakúgy, mint a város lakossága számára. Közel tíz évig tartó, nemegyszer keserves viszontagságokkal kísért újjáépítés után ma nyitják meg ugyanis a kívül-belül rendbehozott, késői reneszánsz stílusú épületet a nyilvánosság számára, miáltal Galánta egy újabb, idegenforgalmi látványosságként is jelentős építészeti műemlékkel gazdagodik. Az esemény már csak azért is különösképpen örvendetesnek tekinthető, mert a kastély éppen hogy csak megmenekült a lebontástól. Évtizedeken keresztül gazdátlan lévén lassan, de biztosan pusztult; igaz, közben volt például vöröskeresztes raktár, sőt még gimnáziumi tornaterem is. Ez utóbbi addig, amíg egy napon le nem szakadt a helyiség mennyezete... Megszületett tehát a döntés: LEBONTANI, s a szomszédos új gimnázium kerítésének vonalvezetéséből ma is látható, hogy az a megürült telken vezetett volna tovább. Ekkor állt elő ' a kastély megmentésének gondolatával dr. Pavol Ištók, az akkori jnb kulturális osztályának dolgozója. Szándékát sikerült is véghezvinnie, miáltal 1983-ban a volt Kerületi Műemlékvédő Hivatal hozzáfogott az újjáépítési munkálatokhoz. A rendszerváltást, és vele számos intézmény, szervezet felbomlását követően az építkezés üteme szükségszerűen lelassult; talán nem számít ünneprontásnak, ha elmondjuk, hogy eredetileg 1988-ban kellett volna befejezni. Most már azonban legfőbb ideje, hogy áttekintsük, mi is várja a látogatókat a gyönyörűen felújított kastélyban. Ján Puškel gondnok és Izsót József, a járási múzeum igazgatója, ha nehezen is, de végül mégiscsak talált rá időt, hogy egy ' nappal a megnyitás előtt, az utolsó simításokat végezve gyorsan végigkalauzoljon a termeken. Első megállónk az épület tágas előcsarnoka volt, ahol Galánta város történetéből rendeztek be állandó kiállítást, az GÖMÖRHORKAI KILÁTÁSOK A MÖNLYCKE MENTŐÖVE Mi tagadás, sokat gyengélkedett, betegeskedett az utóbbi években, évtizedekben a Sajó-parti cellulózés papírgyár. Ósdi technológiájával a termelésben egyre nehezebben tudta tartani a lépést a fiatalabb, korszerűbb „vetélytársakkal", teljes felújításra pedig sohasem volt elegendő pénze - s az államnak sem. Damoklész kardja hol termeléscsökkentés vagy környezetkárosításért fizetendő pénzbüntetés, hol létszámzsugorítás alakjában fenyegette létét, egészen mostanáig. Jelenleg úgy tűnik, a nagy múltú, s az utóbbi években igencsak „lesoványodott" gömörhorkai gyár veszélyeztetettsége megszűnőben, életerőt varázsolnak bele a „svéd cseppek". Történt ugyanis, hogy a már Közép-Európában is otthonosan mozgó skandináv Mönlycke cég felajánlotta segítségét ennek a sorvadó gömöri ipari létesítménynek. Jóllehet, nenrt teljesen véletlenül, hiszen a helyiek is jó ideje járták ebben az ügyben a világot, de ez most mellékes. Mindenképpen az a lényeg, hogy a közelmúltig állami vállalatként létező cellulózgyár (és egyben higiéniai cikkeket gyártó üzem) képviselői, valamint a Szlovák Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium illetékesei hivatalosan is megállapodtak a svédekkel abban, hogy ezentúl közösen üzemeltetik a létesítmény arra érdemes részét, s hogy a svéd partner, azaz az új résztulajdonos 310 millió koronát fektet a berendezések korszerűsítésébe és 60 millió koronát ad szociális célokra. Az egyezség szerint a gömörhorkai gyár két részre oszlott: egy állami vállalatra és a Mönlycke svéd-szlovák részvénytársaságra. Az állami vállalat helyzetéről és kilátásairól igazgatója, dr. Jančovič István tájékoztatott. - Olyan megegyezés született, hogy az elöregedett gyáregység állami vállalatként fut tovább, persze, csak a teljes felszámolásig, ugyanis, a mazutgazdaságot, a fehérítőtornyot és a hasznavehetetlen, illetve fölöslegessé vált többi épületet egykét éven belül szeretnénk lebontani. S mi lesz a jelenleg ott dolgozó emberekkel? -Terveink szerint a mai állományból mintegy 150 ember kell az új üzembe. A többi száz egyelőre a régi gyáregység felszámolásában vesz részt, majd fokozatosan átlép a Mönlyckéhez. Az új üzemről Tömői Zoltán mérnöktől egyebek között megtudtam: - A Mönlycke tulajdonképpen a papírpelenkákat, betéteket és más cellulóz alapanyagú cikkeket gyártó eddigi üzemegység teljes átépítését tervezi. Természetesen a gyártási programban nagy változás nem lesz, hacsak nem számítjuk annak azt, hogy más kivitelezésű és jobb minőségű árut adunk majd piacra. Lényegében ugyanolyán leányvállalata leszünk a svéd cégnek, amilyen Magyarországon a már évek óta megbízhatóan működő és gazdaságosan termelő nagykátéi üzem. Kezdetben valóban csak 150-200 alkalmazottal számol az új üzem, ám valószínű, hogy később 300-350 embernek lesz itt munkája GAZDAG JÓZSEF ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP SZÉLKAKASOK CSIKORGÁSA (Folytatás az 1. oldalról) voltak képesek gyorsabban feldolgozni a több ezer privatizációs projektet. Én ezt nem nevezném késésnek, egyszerűen a folyamat ennyi időt vett igénybe, ezért ezen nem változtathatunk. Ami pedig az évszázad csalását, sőt rablását emlegető kijelentéseket illeti, ezek teljesen nyilvánvalóan néhány baloldali politikus gyűlölködő választási húzásai. Azt ajánlom a sajtónak, hogy derítse ki, vajon ezek az urak rendelkeznek-e regisztrált vagyonjegykönyvvel. Azt hiszem, hogy igen. Szintúgy érdekes volna megnézni, hogy ezek az emberek megszavazták-e a nagyprivatizációs törvényt. Szintén azt hiszem, hogy igen. Azok pedig, akik megszavazták a törvényt és néhány hónappal később, a választások közeledtével teljesen máshogy beszélnek, tulajdonképpen magukat járatják le. • <4 reform következő nagyon fontos lépése az új adórendszer bevezetése lesz. Látjuk viszont, hogy az ehhez szükséges törvények elfogadása késik. Lehetséges lesz a rendszer bevezetése a jövő év elejétől? -Felesleges késésről beszélni: Az adótörvények tárgyalása egyelőre a tervezettnek megfelelően halad. Ha esetleg a Szövetségi Gyűlés most nem fogadná el őket, akkor sem késésről lenne szó, hanem arról, hogy néhány képviselőnek sikerült a reform bizonyos lépéseit lefékezni. Én meg vagyok győződve arról, hogy a jövő év elejétől az új adórendszer bevezetésre kerül, és egy-két nappal a szövetségi gyűlésbeli szavazás előtt feleslegesnek tartom, hogy valamiféle késésről vagy fékezésről beszéljünk. • Végezetül milyen esélyt ad a választások során a Polgári Demokrata Pártnak Szlovákiában? - Én azt hiszem, hogy végül sokkal több szavazatot kap, mint azt most a jobboldali pártok néhány ellenfele hiszi. • Köszönöm az interjút. TUBA LAJOS első írásos emlékektől 1945-ig. Két további, egybenyíló helyiségben korhű bútorok találhatók; jelentős értéket képvisel az a két festmény, amelyet Katalin orosz cárnő ajándékozott Esterházy Miklósnak, aki egy ideig az udvarában élt. A galéria - képtár, illetve szoborgyűjtemény - ugyancsak két teremben kapott helyet, ahol külön említést érdemel a korszerű, távirányítással működő világítástechnika. A kastély kétségkívül legreprezentatívabb helyisége az ún. szertartásterem, amelynek egyedi varázst kölcsönöznek a szépen rendbehozott eredeti boltívek, részben eredeti, részben pontos utánzatú stukkódíszítéssel. Csak sajnálni lehet, hogy az ide nem illő, érzéketlen kézzel tervezett fém világítótestek alaposan lerontják az összhatást, de kísérőim elmondták, hogy ezen utólag még változtatni szeretnének. Külön érdekességnek számít a - jobb híján nevezzük így - közös Esterházy- és Kodály-emlékszoba. A főnemesi család történetéhez kapcsolódó dokumentumokat a ma is élő Esterházy Kázmér, illetve Mónika bocsátotta rendelkezésre. Ami pedig Kodály Zoltánt illeti - aki, mint köztudott, „életének hét szép esztendejét" töltötte Galántán -, jórészt egykori személyes ismerősének, a ma is Galántán élő Záreczky Lászlónak köszönheti „jelenlétét". A kettejük közötti baráti viszony eredményeképpen ugyanis Z. László számos, a Mestertől származó kotta levél, könyv és egyéb írásbeli dokumentum birtokába jutott, amelyek ma már igen nagy értéket képviselnek. A Kodály-dokumentumok másik közrebocsátója az időközben elhunyt Székács István volt. M indezzel kapcsolatban talán annyit lehetne megjegyezni: kétségkívül szép dolog, hogy a kastély felújítása során a nagy magyar zeneszerzőre is gondoltak, s lényegében ugyanez mondható el az egykori tulajdonosokra vonatkozóan is. Csupán a történelmi, kulturális, és egyáltalán: bármiféle összefüggéseket nélkülöző „párosítás" az, ami zavaró, vagy hogy stílszerűek legyünk: van némi disszonancia abban, ha egy helyiségben találkozunk Kodály Zoltánnal és az Esterházy-családdal. Mindenesetre ezen is lehet még változtatni. A lebontásra Ítélt kastély tehát - életben maradt, és mától teljes díszében pompázva várja látogatóit. VAS GYULA A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fél a neveket magyarul) 240/91 Béres István, 1919. 3. 22., Szentmária, (Nyikolajevka) 344/91 Bukovičová Alžbeta, 1931. 3. 24., meghalt Dernyő (Szaratov) 393/91 Behyňa Vojtech, 1925. 12. 29., Horsi (Moszkva) 1316/91 Banász István, 1912. 8. 19., Nagykér (Bombasz) 1317/91 Baňár Michal, 1922. 9. 24., Nagykér (Cseljabinszk) 1338/91 Balog István, 1916. 1. 12., Ekei (Dombasz) 1340/91 Balogh Sándor, Béla, 1925. 2. 17., Komárom (Cseljabinszk) 1341/91 Balog Sándor, 1913. 9. 10., meghalt, Boly (Gorlovka) 2009/91 Babjak Ivan, 1922. 4. 14., meghalt, Strážske (Dombasz) (Folytatjuk) KASTÉLYAVATÁS GALÁNTÁN Megújulva, megszépülve... Korabeli bútorok és a Katalin cárnőtől kapott festmények (A szerző felvételei)