Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-02 / 79. szám, csütörtök

1992. ÁPRILIS 2. iÚJSZÓi HÍREK - VÉLEMÉNYEK BŐS-NAGYMAROS A KÖZELEDÉS KEZDETE? Tegnap az ógyallai Pannónia Szállóban váratlanul találkozóra ke­rült sor a bősi vízlépcsővel kapcso­latos tárgyalásokért felelős két kül­döttségvezető, Ján Čamogurský szlovák miniszterelnök és Mádl Fe­renc, a magyar kormány tárcanélkü­li minisztere közt. Mádl Ferenc tájé­koztatta kollégáját a magyar parla­ment legújaBb döntéséről, illetve az Európai Közösségek képviselőivel folytatott tárgyalásairól. Elmondta, hogy az EK csak akkor hajlandó részt venni ebben az ügy­ben, ha erre a két kormány közösen kéri fel, illetve ha megállapodnak az egyoldalú munkák hat hónapra tör­ténő felfüggesztéséről. A C variáns továbbépítésének le­állításával kapcsolatban Ján Čamo­gurský elmondta, hogy a magyar fél eddigi állásfoglalásai miatt kétsé­gessé vált, hogy adott esetben fi­gyelembe venné-e a nemzetközi szakértői bizottság ajánlásait. Ezért ilyen értelmű biztosítékokat kérnek partnerüktől. Elfogadnák például azt, ha a magyar kormány kijelente­né hogy a vízlépcsővel kapcsolatos környezetvédelmi kockázatok, meg­nyugtató módon történő kizárása esetén hajlandó részt venni a bősi vízlépcső üzembehelyezésében. Egyéb garanciák nyújtása esetén is szó lehet^a munkák leállításáról. Mádl Ferenc elmondta, hogy a vi­tát csak a szakértői bizottság mun­kája eredményeit ismerve lehet le­zárni. Leszögezte, hogy a magyar fél kész elfogadni a bizottság mun­kájának bármilyen eredményét, hi­szen ellenkező esetben nemcsak a két fél kerülne egymással szembe, hanem számolniuk kellene az euró­pai közvélemény reakciójával is. AZ EGESZSEGES TÁPLÁLKOZÁSÉRT Az egészséges táplálkozási szokások elterjesztése a kelet-európai országokban a témája annak a négynapos nemzetközi konferenciának, amely tegnap kezdődött Nyitrán. A tanácskozás bevezetőjeként Zászlós Gábor, a szlovák kormány alel­nöke tájékoztatta a résztvevőket a szlová­kiai mezőgazdaság és élelmiszeripar helyzetéről és ismertette velük a kor­mánynak az agrárkomplexum privatizálá­sát illető elképzeléseit. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Tegnapi számunkban tudattuk olvasó­inkkal, hogy ma közöljük azoknak a gyer­mekotthonoknak a névsorát és rövid jel­lemzését, amelyeket a Pravda, a Práca, a Roľnícke noviny és az Új Szó újságírói meglátogattak a Safari parknak, a világ egyik legnagyobb állatkertjének kezde­ményezésére. A névsor alapján az olva­sók szavazhatnak, melyik gyermekotthon lakói menjenek el ingyenesen Gánsen­dorfba. A szavazó olvasók közül, sorso­lással, ötvenen nyerhetnek ingyen belé­pőt. Sajnos, a beígért anyagot önhibán­kon kívül nem tudtuk ma közölni, holnapi számunkban hozzuk. Köszönjük olvasó­ink megértését. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk tegnapi számában a 7. oldalon pontatlanul jelent meg a fénykép alatti szöveg. Felvételünkön nem a tallósi, ha­nem a dunatőkési vízimalmot láthatták. VALUTAÁRFOLYAMOK ERVÉNYBEN: 1992. ÁPRILIS 2-ÁN Pénznem Eladási árfolyam 1 egységre, koronában DEVIZA VALUTA Angol font 50,67 51,48 Francia frank 5,24 5,32 Német márka 17,79 18,07 Olasz líra (1000) 23,58 23,95 Osztrák schilling 2,53 2,56 Svájci frank 19,47 19,81 USA-dollár 29,38 29,79 GRENDEL: NINCS VISSZAÚT, HÖLGYEIM ÉS URAIM! ÜLÉST TARTOTT A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA (Munkatársunktól) - A tavalyi tisztújí­tó közgyűlést követő egy évi bizonytalan­ság után felfokozott várakozással és indu­latoktól feszülő légkörben készültek már­ciusban a csehszlovákiai magyar írók közgyűlésükre. Hogy végülis április else­jére halasztották az ülést, az beszédesen árulkodik a tényről, hogy az egyre fokozó­dó polarizálódási szándék és az Irodalmi Szemle körüli huzavona, s az ebből sarja­dó platform-alapító törekvések késleltet­ték a tegnapi - meglehetősen viharos légkörben lezajlott közgyűlést. Platformok alakulása helyett azonban maradt az elvi megfogalmazás, hogy bár­mely írócsoport alapíthat platformot, s de­legálhat tagot az öttagú, újonnan megvá­lasztott választmányba. Igaz, arról min­denki megfeledkezett, hány író szüksé­geltetik egy irányzat deklarálásához. így aztán maradt a csöndes kiegyezés, s kü­lönös módon, a régi vezetés részéről szorgalmazott szakadás-repedés elma­radt. Tényként említhető, hogy Grendel Lajos lemondott elnöki tisztjéről, s az új választmánynak (Grendel Lajos, Tőzsér . Árpád, Dobos László, Balla Kálmán, Fo­nod Zoltán) nem választottak elnököt; hogy (néhány felhang ellenére) hamaro­san beindul a Kalligram című új irodalmi folyóirat, s hogy az Irodalmi Szemle fő­szerkesztői tisztségére Tőzsér Árpádot szavazta meg a közgyűlés. Maradt tehát a csöndes többség ki nem mondott akara­ta: menjen minden tovább a maga termé­szetes útján, s majd a jövő dönti el, milyen iskolák, irányzatok, platformok alakulnak. S maradt a nyitott kérdés és óhaj: az elmúlt negyven évről érdemben kell ítélni és nem söprüvel, ám a leköszöntő elnök kiáltványnak is beillő mondata is megszív­lelendő: Nincs visszaút, hölgyeim és uraim! (k-y) TILTAKOZO AKCIÓKAT HELYEZTEK KILÁTÁSBA (Folytatás az 1. oldalról) hogy az illetékes szervek ráébredjenek, a vasúti dolgozók anyagi és szociális helyzete fokozatosan a normális és az elvárt szint alá süllyedt. A kollektív szer­ződés kérdésében a szakszervezeti szö­vetségek központjai közösen egységes nézetet alakítottak ki a tervezetre, s ezt „még 1992. január 20-án az illetékesek elé terjesztették. A Központi Vasúti Igazgató­ság, mint munkaadó azonban csupán március elején kezdte el az egyeztető tárgyalásokat. Annak ellenére, hogy hat hét állt rendelkezésükre, felkészületlenül jöttek a tárgyalásokra, főleg a bérek kér­désében nem sikerült zöldágra vergődni. 0 Miben különböznek leginkább a né­zetek? - Elsősorban a bérezés kérdésében, amelyhez szorosan kapcsolódnak a fog­lalkoztatottság nem eléggé tisztázott fel­tételei. Nem érthetünk egyet a százalékos elbocsátások mértékével, az idén ugyanis ennek szellemében újabb 20-24 ezer vasúti dolgozó elbocsátását tervezik. A következő vitás kérdés az egészség­ügyi besorolás és a foglalkozási ártalmak miatti kárpótlás. A nagyfokú szellemi és fizikai igénybevétellel járó foglalkozások heti munkaidejének 32 órára való csök­kentését is szeretnénk elérni. • Nem vádolják önöket túlzott követe­lésekkel? - Túlzott követelésekről szó sem lehet, hiszen a már említett feltételek is benne foglaltattak a tavalyi kollektív szerződés­ben. Itt elsősorban elképzeléseinknek és követeléseinknek pénzügyi fedezete körül bonyolult a helyzet. Ebben a kérdésben várjuk a kormány és a munkáltató határo­zott állásfoglalását. • A tárgyalások zátonyra futottak. Mi várható ezután? - Mivel a törvény által előírt hatvanna­pos határidő az egyeztető tárgyalások megkezdése óta lejárt, s nem született megállapodás, közvetítőket kértünk fel az egyeztető tárgyalások folytatására. Ha ezután sem születik egyezség, szakszer­vezetünk különféle tiltakozó akciók végre­hajtását helyezte kilátásba. 0 Várható-e és mikorra egy esetleges megállapodás? -Valószínűleg e hónap végéig meg­születhet a döntés. 0 Hogyan érzékeli a kihirdetett sztrájk­készültséget az utazóközönség? -A szakszervezetünk által kihirdetett készültség a vasúti forgalomra egyáltalán nem lesz befolyással. A sztrájkkészültség ugyanis belső szervezési ügy, amellyel felkészítjük dolgozóinkat az esetleges til­takozó akciókra. Bízunk benne azonban, hogy ezekre nem lesz szükség. Ha vi­szont mégiscsak megvalósítjuk őket, ezekről az utazókat megfelelő időben és módon értesíteni fogjuk. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ HAVEL ES JELCIN BEFEJEZTE, AMIT GORBACSOV ELKEZDETT (Folytatás az 1. oldalról) Iájában, amely most már egyértel­műbben tükrözi a csehszlovák állás­pontot 1968-cal kapcsolatban. A be­vonulást a szerződés az erő megen­gedhetetlen alkalmazásának nevezi, s államunk területén húsz évig tartó jogtalan tartózkodásról beszél. A ke­mény elitélés az időközben meg­szűnt Szovjetuniót illeti, s követke­zésképpen nem teszi felelőssé a tör­téntekért az új, demokratikus Orosz­országot. A díszebéden, melyet Boris Jel­cin adott Havel tiszteletére, pohár­köszöntőjében az orosz elnök azt hangsúlyozta, hogy a nyomásnak, erőszaknak mélyek voltak a gyö­kerei, s most ezt az időszakot kell leküzdeni. Válaszbeszédében a csehszlovák elnök emlékeztetett arra, hogy immár két éve ô maga is sürgeti a nyugati vezetőket, segítse­nek Oroszországnak a nehézségek leküzdésében. Hazánknak nincs módja anyagi segítségre, viszont fel tudja ajánlani tapasztalatait. Jelcin külön nyilatkozott a cseh­szlovák újságíróknak. Nagyon elé­gedetten szólt a tárgyalásokról, me­lyek a FÁK-nak sok problémát oko­zó nemzetiségi konfliktusokat is érintették. Elismeréssel tért ki ha­zánk erőfeszítéseire a karabahi konfliktus rendezését illetően. Ami a két ország gazdasági együttműkö­dését illeti, azt nagyon kívánatosnak nevezte, de hozzáfűzte: az ismert gondok miatt ez nem lesz könnyű. Ruszlán Haszbulatov orosz par­lamenti elnökkel való találkozója után Havel elnök, Dlouhý gazdasági és Vavroušek környezetvédelmi mi­niszter rövid nemzetközi sajtóérte­kezletet tartott. Bevezetőjében az elnök nagyon elégedetten nyilatko­zott tárgyalásairól s fontosnak tartot­ta elmondani: szerinte Jelcin olyan ember, aki tudja, mit akar, s akaratá­nak érvényt is tud szerezni. Külön kiemelte: megállapodtak abban, hogy az immár orosz fennhatóság alá tartozó összes levéltár megnyílik a csehszlovák történészek előtt. Jel­cin elnöktől már tegnap átvett két dossziét az 1968-as év eseményei­vel kapcsolatos anyagokkal. Václav Havel sűrű programjának utolsó pontja találkozó volt Mihail Gorbacsovval a csehszlovák'nagy­követségen. Havel úgy nyilatkozott, ez nem magánjellegű megbeszélés, hiszen Gorbacsov továbbra is jelen­tós politikai személyiség és az általa létrehozott alapítvány nagyon fontos feladatok megoldását tűzte ki maga elé. Helyi idő szerint 20 órakor utazott el a köztársasági elnök és kísérete Moszkvából. MEČIAR AZ ÖNÁLLÓSÁG MELLETT Mečiar tegnapi bécsi sajtótájékoztató­ján ismételten visszautasította azt a vá­dat, hogy a titkosrendőrség munkatársa volt. Kifejezte egyben meggyőződését, hogy mozgalma győzni fog a júniusi vá­lasztásokon. Szavai szerint közvetlenül ezután kihirdetik Szlovákia önállóságát, jóváhagyják alkotmányát és népszava­zást hirdetnek a Cseh Köztársasággal való további kapcsolatról. A közös állam megőrzésének esélyét elhanyagolható­nak minősítette, mivel a csehek és a szlo­vákok viszonya feszültebb, mint bármikor a múltban. Ezen mit sem változtathat Havel elnök, aki Mečiar szerint elég sokat veszítt politikai befolyásából. Végül han­got adott annak a nézetének, hogy a szlo­vák képviselőknek mintegy 80 százaléka támogatni fogja az önállósulást. VIHAR A SZUVERENITÁS KÖRÜL (Folytatás az 1. oldalról) egyértelműen a nyilatkozat mellett foglalt állást annak ellenére, hogy szövegét tulajdonképpen nem ter­jesztették elő: csak a felszólalások­ból lehetett következtetni arra, mit is tartalmaznak az egyes változatok. Csupán a vita végén, az utolsók között szóló Viliam Oberhauser ol­vasta fel végül az ellentmondásos szövegjavaslatot. A vitában a Szlovák Keresz­ténydemokrata Mozgalom képvise­lőihez hasonló álláspontra helyezke­dett a Szlovák Nemzeti Párt, a De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Zöldek. A másik oldalon szinte kizárólag csak a Polgári Demokrati­kus Unió állt. Nem hiányoztak a felszólalások­ból a személyeskedések. Sok parla­mentbe nem illő kijelentés hangzott el. Nagy megrökönyödést keltett Marián Andel (SZNP), aki szavai szerint jelképesen arcul szeretné köpni a csehszlovák diplomácia ve­zetőjét, amiért úgymond megalázó módon hívta vissza Rudolf Schus­ter kanadai nagykövetet. František Mikloško felszólítására sem volt haj­landó visszavonni kijelentésót, csu­pán annyit finomított rajta, hogy megveti az olyan politikusokat, mint Dienstbier. Ezzel kapcsolatban Tar­nóczy István (MKDM) indulatosan megjegyezte, hogy Schustert nyil­ván kommunista múltja miatt me­nesztették és nem azért mert szlovák. A deklaráció mellett kardoskodók azzal érveltek, hogy a dokumentum elfogadá­sának nem lennének sem jogi, sem gaz dasági következményei. Szerintük csu­pán jogi keretet biztosítana a mai alkot­mányhoz s lehetővé tenné, hogy Szlová­kia szuverén politikát folytathasson. Nem értettek egyet azokkal, akik a lépés ve­szélyességét bizonyították, sőt azt is megkísérelték megvédeni, hogy a lépé­sek leglogikusabb sorrendje: a politikai nyilatkozat, majd az alkotmány elfogadá­sa és ezek után a népszavazás kiírása lenne. Alaptalannak tartották azt a véle­ményt, hogy fordított eljárást jelentene, ha csak a közös köztársaság szétverése után kérdeznék meg a polgárokat, hogy milyen országban akarnak élni. A demagóg felszólalók szerint a föde­ráció a legnagyobb luxust jelenti Szlová­kia számára. Azt is állították, hogy egye­dül a politikai szuverenitás kinyilvánítása akadályozhatja meg a Dél-Szlovákiában élő szlovákok elmagyarositását. František Mikloško a vitát összegezve rávilágított, hogy sokan olyan kérdésben akarnak dönteni, amelyről először az egész ország lakosságának kellene véle­ményt nyilvánítania. Szerinte a deklaráció elfogadása nem egyesítené Szlovákiát, csak bizonyos politikai erők kovácsolná­nak belőle tőkét. A hátározat szövegét a képviselői klu­bok vezetőiből álló politikai grémium hosszasan egyeztette. Eszerint a parla­ment tudomásul veszi az elnöki beszámo­lót. Megállapítja, hogy az új alkotmánytör­vényt a nézetegység hiánya miatt nem sikerült kidolgozni, az államjogi kérdések­ben pedig a két fél eltérő állásfoglalása miatt nem tudtak tovább lépni. A határo­zat javasolja, hogy az új parlament folytassa a megkezdett munkát és csak alkotmányos módszereket alkalmazzon. Miközben az ülésteremben folyt a mun­ka, a parlament épülete előtt ismét tünte­tett az a 20-30 főnyi csoport, amely a Mečiar-botrány kirobbanása óta rend­szeresen megjelenik a téren. Amíg megszületett a határozati javaslat végső szövege, a plénum megtárgyalta a következő napirendi pontot. Hétfőn nem fogadta el a parlament azt az alkot­mánytörvényt, amely négy évben hatá­rozta meg a parlament megbízatási idő­szakát. Mivel ennek messzemenő követ­kezményei lennének, 15 képviselő ismét beterjesztette a javaslatot, amelyet ezút­tal sikerült megszavazni. Azon kívül, hogy a törvény négyéves választási időszakról beszél, rendelkezik arról is, hogy a vá­lasztásokkal kapcsolatos panaszok felül­bírálásában a szlovák alkotmánybíróság híján az SZK Legfelsőbb Bírósága az illetékes. Nem született döntés a szlovákiai ma­gyarokat érintő kérdésben a kollektív bű­nösség elve érvényesítésének tisztázásá­ban. František Mikloško bejelentette: a politikai grémium döntése értelmében bizottság alakul Csáky Pál beterjesztésé­nek felülvizsgálására és a kérdéshez az április végi plénumon visszatérnek. Az elnöki beterjesztéssel kapcsolatos határozatot a plénum megszavazta. A szuverenitás hívei azonban nem adták fel harcukat és ismételten előterjesztették Viliam Oberhauser által nyilatkozatukat. A helyzet drámaivá vált. Ján Čamogur­ský miniszterelnök figyelmeztetett: a szlo­vák nemzet történetében már többször fogadott el olyan deklarációkat, amelyek nem a közakaratot tükrözték s a nemzetet kedvezőtlenebb helyzetbe juttatták. Sze­rinte a nyilatkozat különbözőképpen értel­mezhető, a kormány nem tudja biztosítani érvényesítését minden vonatkozásban. Hangsúlyozta, hogy az előre meg nem határozható következményekért a beter­jesztőknek kell vállalniuk a felelősséget. Javasolta: ne fogadják el. František Mik­loško szerint Oberhauser úr javaslatával kormány- és parlamenti válságot kíván előidézni. Ján Masarik (KDM) gondolat­sorát folytatva felszólította Oberhauser minisztert, hogy mondjon le posztjáról. Peter Weiss a DBP nevében az ülés elnapolását indítványozta, mivel szerintük egy ilyen nagy horderejú kérdésben nem dönthetnek előzetes konzultációk s a ha­zai, valamint a nemzetközi következmé­nyek felmérése nélkül. Javaslatát a plé­num elvetette. Milan Ftáčnik (DBP) ezu­tán módosító javaslatot terjesztett elő, amelynek megvitatására összeültek a klu­bok, majd a plénum is. Lapzártánk előtt kapott értesülések szerint a grémium az ülés elnapolása mellett foglalt állást. A tanácskozás április 13-án folytatódna, addig a klubok és a grémium egyezteti a nézeteket. A nyelv­törvénnyel kapcsolatos jelentés is ezen az ülésen kerülne napirendre. A parlament lapzártáig nem döntött a javaslatról (csizmár-gágyor) AZ SZNT ILLEGÁLIS SZERV VOLT? (Munkatársunktól) - A csehszlovák -német szerződés, illetve az előkészület­ben levő csehszlovák-magyar szerződés kérdései szerepeltek a Szlovák Nemzeti Demokratikus Mozgalom tegnapi sajtóér­tekezletének napirendjén. Az SZNDM ki­fogása a csehszlovák-német szerződés­sel kapcsolatban elsősorban az, hogy ez csupán cseh-német szerződés, mivel nem rendezi az emlékezetes bécsi döntés kérdését, holott Németország is részese volt annak. Az SZNDM attól tart, hogy ez a kérdés nem kerül be a tervezett csehszlovák -magyar szerződésbe sem, mivel az is­mét csak cseh-magyar szerződés lesz. Mindezzel kapcsolatban említést tettek a második világháború utáni úgynevezett lakosságcseréről is, és kifejezték azt a nézetüket, hogy azért egyes-egyedül csak Beneš felelős. Az Új Szó munkatársának kérdésére, hogy miként befolyásolhatta Beneš a Szlovák Nemzeti Tanács magyar- és németellenes rendeletalkotását, az SZNDM képviselői azt válaszolták, hogy a kérdés érdektelen, mivel az SZNT alkot­mányellenesen létrehozott szerv volt. Rudolf Schuster nagykövet visszahí­vásával kapcsolatban a mozgalom képvi­selői annak a gyanújuknak adtak hangot, hogy ennek az intézkedésnek egyedüli oka az, hogy Rudolf Schuster „karmesteri pálcája alatt fogadta el a Szlovák Nemzeti Tanács a Szlovák Köztársaság állami jelvényeiről szóló alkotmánytörvényt, amely többé-kevésbé tükrözi Szlovákia szuverenitását". (m-n.) VILLÁMLÁTOGATÁS KARABAHBAN A karabahi konfliktusban közvetítő EBEÉ-misszió, amelyet Jirí Dienstbier csehszlovák külügyminiszter vezet, a teg­nap délelőtti órákban elhagyta az azerbaj­dzsáni fővárost, Bakut és útnak indult Karabah felé. Az Interfax tájékoztatása szerint első megállójuk Jandzsi, majd Ag­dam városban lesz, amely a Hegyi Kara­bah határán fekszik. Tegnapi számunk­ban már röviden tájékoztattunk Dienstbier bakui tárgyalásainak kezdetéről, de mivel a megbeszélések kedden a késő éjszakai órákba nyúltak, a részletek csak később váltak ismertté. Az EBEÉ-küldöttség elő­ször Jagub Mamedov megbízott azeri államfővel tárgyalt. Ő kijelentette, hogy a Karabahról Minszkben megrendezendő nemzetközi konferencián a karabahi ör­mények képviselői nem önállóan, hanem csak az azeri küldöttség keretében vehet­nek részt. E nemzetközi fórum összehívá­sáról a közelmúltban döntöttek az EBEÉ külügyminisztereinek helsinki értekez­letén. Mamedov azt mondta, azok az EBEÉ­megfigyelők, akik az azeri^rmény konf­liktusban a tűzszünet megtartását ellenő­riznék, az adott helyzetben a két köztár­saság határán teljesíthetnék feladatukat. Karabahba csak azt követően mehetné­nek, miután oda visszatérlek az elmene­kült azerbajdzsánok. Dienstbier és Mamedov között megál­lapodás született arról, hogy Bakuban létrehozzák az EBEÉ állandó képvise­letét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom