Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám, szerda

1992. MÁRCIUS 11 ÚJ szól PUBLICISZTIKA 6 A FÖDERÁLIS ZÖLDEK HAVELT SZERETIK Négyszemközt MIKULÁŠ HUBÁVAL, aki a Szlovákiai Természetés Tájvédők Szövetsége elnökeként pártok felett állónak tekinti . magát, de nem titkolja szimpátiáját azon zöld politikusok iránt, akik más lehetőség híján az utóbbi időben újfajta politizálásba kezdtek. • Egyesek már régóta elkerülhetetlennek tartották, másokat viszont meglepett a Szlovákiai Zöldek Pártjának kettészakadása Mi okozta az események ilyen alakulását? — Az ügy előtörténetéhez tudni kell, hogy a szövetségi hatáskörű Zöldek Pártja közvetlenül a novemberi forradalom után jött létre, és ezen belül a szlovákiai szervezet meglehetősen nagy autonómiát élvezett. Ennek ellenére a tavaly júniusban Zsolnán tartott tanácskozásukon az önállósulás melett döntöttek és Szlovákiai Zöldek Pártja néven szerepeltek tovább. Szövetségi szinten viszont tudtommal még nem tárgyalták meg ezt a dön" tést, így a Zöldek Pártja továbbra is legitim módon létezett Szlovákia területén. Miután a közelmúltban lezajlott iglói tanácskozás után újabb tagok érezték úgy, hogy a Szlovákiai Zöldek Pártján belül helyzetük tarthatatlanná vált, ismét sor kerül a szövetségi Zöld Párt tevékenységének felelevenítésére. • Ezek szerint ezentúl két, lényegében hasonló célokért küzdő párt fog létezni Szlovákiában? — Ez a lehetőség még a zsolnai kongresszus óta fennállt, de a tagság egy része akkor még reménykedett, hogy a felmerülő ellentétek elenére is egyben lehet tartani a pártot. Sajnos, a mozgásterük végül annyira leszűkült, hogy a helyzet tarthatatlanná vált. Szeretném viszont leszögezni, hogy más mozgalmakkal ellentétben ésszerű megegyezés esetén egyáltalán nem szabadna megtörténnie, hogy ez a két párt összevesszen. Mivel jelenleg a legkomolyabb nézeteltérések az államjogi elrendezést illetően alakultak ki, el tudom képzelni, hogy ha a jövőben ez a kérdés aktualitását veszti, koalícióra léphetnek vagy akár újra egyesülhetnek is. • A Jaképnél hagyott" barátok viszont meglehetősen ingerült hangnemű nyilatkozatot adtak ki. — Sajnálatos, hogy ők az események ilyen alakulására a Pravda egykori stílusában reagáltak. Ultraföderalizmust emlegettek, bár nem teljesen tiszta a jelző használatának értelme, hiszen ők soha nem titkolták, hogy a szövetségi állam hívei. Felróttak valamiféle jobboldali beállítottságot is. Az irreális és teljesíthetetlen szociális követeléseket valóban nem támogatják. Jobboldaliságról legfeljebb abban az értelemben lehet szó, hogy egyetértenek a tulajdonviszonyok rendezésével, hiszen a környezetvédelem érdekeit csak egy jól működő társadalomban lehet igazán érvényesíteni. Én például kifejezetten sajnálom, hogy Csehországtól eltérően Szlovákiában nem jött létre egyetlen ökológiai beállítottságú privatizációs alap sem. • A kialakult helyzet nem gyengíti a zöldek pozícióit a választások során? —- Az államjogi elrendezést—vagyis a jelenleg legfontosabb kérdést tekintve — a szlovákiai választók annyira élesen megosztottak, hogy ez a két zöld párt tulajdonképpen nem tekinthető választási konkurensnek. Elképzelhető viszont, hogy idővel újabb komoly véleménykülönbségek is a felszínre kerülnek. A szövetségi Zöld Párt ugyanis elsősorban a hosszú távú érdekekre alapuló megoldást helyezi előtérbe, és megpróbálja elkerülni az olcsó populizmust. Újra vissza szeretnének térni a gyengéd forradalom idején hangoztatott eszmékhez, amikor is a NYEE-t a Polgári Fórumtól elsősorban a környezetvédelmi szempontok sokkal erőteljesebb hangsúlyozása különböztette meg. Eddigi nyilatkozataikban szinte mindig hitet tettek a Václav Havel által hangoztatott értékek, világfelfogás mellett, így nyilvánvalóan őt tekintik eszmei példaképüknek. • Személy szerint kik tekinthetők az új párt zászlóvivőinek? — Jellemző módon általában ezt a pártot is azok jegyzik, akik annak idején részt vettek a Zöld Párt megalakításában. Elég megemlíteni csak Jurák Mesíket, Pavel Šremert, Ľubica Trubíniovát, de még sokan mások is megtalálhatók benne, akik a kialakuló ellentétek következtében fokozatosan kiszorultak a korábban egységesnek tűnő szlovákiai zöld politikából. TUBA LAJOS JÉZUSRA VÁRVA A Time ezekkel a fotókkal illusztrálta Bemstein cikkét Jézus eljön Dunaszerdahelyre. Ez már biztos. Március 17-én, este 19 órakor, a sportcsarnokban várja híveit. Andrew Lioyd Webber kétrészes rockoperájának hőseként, Szikora János rendezésében és Krámer György koreográfiájában jelenik meg egyetlenegy alkalommal. A Jézus Krisztus szupersztár a budapesti Rock Színház egyik legjelentősebb előadása, s olyan musicalszínészek emelik rangját, mint Sasvári Sándor (Jézus), Makrai Pál (Júdás), Vikidál Gyula (Pilátus), Papadimitriu Athina (Mária Magdolna), Bardóczy Attila (Heródes) és Bakó Gábor (Júdás Fekete szelleme). — Tavaly novemberben a komáromi közönség láthatta az előadást, ez a mostani, dunaszerdahelyi mennyi nézőre számíthat? — Kétezer jegyünk van, ennyi a sportcsarnok befogadóképessége, de ahogy mondani szokás, reméljük, a csilláron is lógni fognak — válaszolja Török Elemér, az elóKONCERT vezetője, az előadás turnémenedzsere. — Dunaszerdahely után Prágában, a Kultúrpalotában mutatkozik be a Rock Színház társulata, ugyancsak a Jézus Krisztus szupersztárral. Ott mekkora érdeklődéssel számolnak? — A Kultúrpalotába 2800 néző válthat jegyet, s én hiszem és remélem: a siker ott sem marad el. Prágában, a cseh közönségnek angol nyelvű előadást nyújt a társulat, csupán a prózai részekben lesz hallható magyar szó, a dalok, hogy „értő fülekre" találjanak, eredeti formájukban hangzanak fel. — Dunaszerdahely és Prága között „félúton" talán Pozsony is vevő lett volna egy előadásra. — Nem feledkeztünk meg erről a lehetőségről sem. Pozsony a nyári turné állomása lesz, és akkor nézhetik meg a darabot Királyhelmecen és Kassán is. De gondoltunk mi más városokra is, például Zselizre. Ott is adottak a feltételek egy 110 személyt mozgató rockopera bemutatásához. Aztán sok függ a prágai fogadtatástól is... Ústi nad Labem, Ostrava és Brünn komolyan érdeklődik a darab iránt, még néhány nap és kiderül: merre vezet Jézus további útja. -szSasvári Sándor Jézus szerepében (Méry Gábor felvétele) és a svéd szakszervezetek segítségével már 1981-ben útnak indultak a küldemények. Svéd és dán kikötőkből jutottak el Lengyelországba a Szolidaritásnak szánt telefaxok, computerek, a nyomda- és videotechnika, s főleg: a pénz. A szerző szerint mindezt a CIA, a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért, valamint titkos vatikáni források és nyugati szakszervezetek finanszírozták. Bersntein azt is tudni véli, közvetlenül a rendkívüli állapot bevezetése után Washington a Szentszék rendelkezésére bocsátotta a Lengyelországról szóló legtitkosabb információkat is. Reagan és a pápa között nemcsak politikai egyetértés volt a lengyel helyzet és általában a kommunizmus megítélésében. A szerző szerint személyes okok is motiválták őket. A pápát az, hogy lengyel, Reagan pedig hívő, ugyanakkor az amerikai kormányzat akkori kulcsfigurái, így pl. Casey CIA-főnök, Haig külügyminiszter, „kemény katolikusok" voltak. Bili Clarknek és az AFL-CIO elnökének, Kirklandnek pedig cseh származású felesége volt. Február 20-án a Csehszlovák Sajtóiroda is bő terjedelemben tudósított a Vatikán szóvivőjének, Joaquin Navarrónakés Lech Walesa elnöknek az üggyel kapcsolatos állásfoglalásáról. Mindketten légből kapottnak nevezték Bernstein következtetéseit. De az egész vitának a lényege az, hogy csak a Vatikán és a Washington közötti titkos szövetség tényét tagadják mindhárom oldalon. A Szolidaritás körei elismerik, hogy kaptak külföldi segítséget, amerikait is, és hangsúlyozzák: csak az akkori varsói komunista kormányzat állíthatta, hogy a Szolidaritás a CIA eszköze és egy idegen hatalom ügynöke volt. A Vatikánt illetően pedig azt húzták alá, hogy a pápa óriási erkölcsi szerepet játszott a Szolidaritás megalakítása és győzelme során, de nem kötött senkivel titkos paktumot. Talán sosem fogjuk megtudni, hogyan is történtek a dolgok. Közben a Time arról is írt, hogy a Reagan-kormányzat a művi terhességmegszakítás ügyében is engedett a vatikáni nyomásnak. De ez már más téma... (-nák) TITOKFELTÁRÁS Kötött-e Reagan és a pápa „szent szövetséget"? Ne higgyük, hogy az elmúlt évtizedek titkainak feltárása, a háttérben meghúzódó politikai machinációk leleplezése csak a volt keleti tömb országaiban folyik. Számos példa igazolja, hogy a nagy szembenállás, a két rendszer közötti könyörtelen politikai és ideológiai harc időszakában, a cél érdekében a nyugati kormányok is nem egy esetben megsértették saját alkotmányaikat. Most ott is folynak a nem kis vitákat kiváltó tényfeltárások, visszaemlékezések. Esetenként kulturáltabban csinálják mint nálunk, esetenként a pillanatnyi politikai érdekeket szolgálják a szenzációk. Miért van minderre szükség? Egyrészt okulásul, másrészt természetes jelenségről van szó, az emberek mindig kíváncsiak voltak arra, amit eltitkoltak előlük, még akkor Is, ha az igazság kiderítéséből közvetlenül nincs semmi hasznuk. Például sokan hiszik, hogy néhány éven belül fény derül a Kennedygyilkosságra. Érdekes az is, az utóbbi időben a nemzetközi sajtóban a figyelem homlokterébe került, hogy milyen szerepet játszott a nemzetközi politikában a Vatikán. Félreértés ne essék: nem szándékunk sem a szenzáció-, sem a hangulatkeltés, és ítéletet sem akarunk mondani, hogy az adott helyzetben helyesen cselekedett-e vagy sem a Vatikán. Hiszen elmúlt dolgokról van szó, amelyeket sok esetben már bizonyítani sem lehet. Ezért csupán tájékoztatásul összeszedegettük annak a lényegét, ami a nemzetközi sajtóban megjelent. Februárban, nem nagy időkülönbséggel, két olyan írás látott napvilágot, amelyek elindították a találgatások sorozatát. Az egyik a La Repubblicában jelent meg. Az olasz lapnak a világhírű Simon Wiesenthal, a bécsi Zsidó Dokumentációs Központ vezetője adott interjút, azt állítva, hogy a második világháború után sok náci bűnös éppen a Vatikán segítségének köszönhette megmenekülését. Wiesenthal szerint a náciknak több protektoruk is volt a Vatikánban, így például Siri bíboros. Az ő titkára szerzett Josef Mengelenek iratokat a Vöröskereszttől, s az auschwitzi (oswiecimi) hóhér ezek segítségével menekült Argentínába. Rómában a legismertebb épület, ahová a nácik bekopoghattak, a ferenceseké volt, a Via Sicilián. Itt a kommunista rezsimek elől menekülőknek adták ki magukat. Eichmannt például horvát menekültként jegyezték be. Számukra a Caritas nevű szervezet fizette többek között a repülőjegyeket. Persze, a Vatikán válaszolt a vádakra. Achille Silvestrini, aki 1979 és 1988 között a Vatikán külügyeinek egyik irányítója volt, kijelentette: az egyház mindig segített a keresztényeken, a bajbajutott embereken, anélkül, hogy a kilétük felől faggatta volna őket. Róma német megszállása alatt sok antifasiszta talált menedéket a különböző egyházi intézményekben vagy közvetlenül a Vatikánban. A háború után a helyzet megváltozott. Silvestrini elismerte, hogy több volt náci kapott segítséget egyházi személyektől, de tagadta, hogy ez a Vatikán utasítására történt volna. És most már a közelmúltról. Ha Vatikán, akkor a lengyel kapcsolat, tekintettel II. János Pál pápa nemzetiségére. Ezzel foglalkozott a másik nagy visszhangot kiváltó írás, amely a Time hetilap idei 8. számában jelent meg. A szerző nem akárki: Carl Bernstein, a Nixon elnök bukásához vezető Watergate-botrány egyik leleplezője. Az ő cikkeire oda szoktak figyelni. Ezúttal is sokáig gyűjtögette az anyagot a washingtoni politikai körökben, a Vatikánban és Lengyelországban. Bernstein arra a következtetésre jutott, hogy miután 1981 decemberében bevezették Lengyelországban a rendkívüli állapotot é s a Szolidaritás illegalitásba vonult, II. János Pál és Ronald Reagan amerikai elnök 1982 júniusában „szent szövetséget" kötött a lengyel kommunizmus megdöntésére. Azzal a távolabbi céllal, hogy elősegítsék Kelet-Európa felszabadítását a szovjet uralom alól. Ennek egyik fő eszköze a Szolidaritás szakszervezet lett volna, amely jelentős anyagiműszaki segítséget kapott külföldről, elsősorban az USA-tól, a CIA-n keresztül. Bernstein állítását szinte minden érintett fél, így a Vatikán, Lech Walesa és a Szolidaritás több egykori vezetője, valamint Reagan jelenlegi szóvivője is cáfolta. A CIA sajtószóvivője nem erősítette meg, de nem is cáfolta az írásban foglaltakat, és Bili Clark, az amerikai nemzetbiztonsági tanács akkori vezetője a Zycie Warszawynak adott nyilatkozatában pedig azt mondotta, hogy elolvasta a cikket és nem talált benne semmi kivetnivalót. Egy kicsit részletesebben: Ronald Reagan 1982-ben, három héttel vatikáni látogatása előtt állítólag aláírta az NSDD 32 szupertitkos doktrínát, amellyel elrendelte a kelet-európaiak feletti szovjet ellenőrzés semlegesítését célzó titkos gazdasági és diplomáciai akciókat. Bernstein szerint nem sokkal ezt követően a varsói amerikai nagykövetség lett a CIA legnagyobb kelet-európai bázisa. A legnagyobb amerikai szakszervezeti központ, az AFL-CIO közvetítésével