Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP AZ IDEN MAR BEVETELRE IS SZAMITANAK . ÚJ SZÓ. 1992. MÁRCIUS 11. MEGALAKULT A FÜLEKI ÚRBÉRI KÖZÖSSÉG Fülek kataszteri térképének sár­guló lapjain van egy 1898-ból szár­mazó bejegyzés a 202 tagot szám­' láló űrbéri közösségről. Az adatok a közösség tulajdonát képező 149 hektár legelőterületről és 46 hektár erdőről szólnak. Érdekesség még, hogy a tulajdonosok listáján a város és a mindenkori kántor is fel van tüntetve. Az egykori úrbéresek leszárma­zottai nem kis nosztalgiával emle­• gették elődeik ténykedését, azt a kö­zösséget, mely oszthatatlan birtok­ként szolgálta a telkesgazdákat. Évekkel, évtizedekkel ezelőtt még álmodni sem mertek arról, hogy ezt egykoron visszakaphatják. Az már történelem, hogy az SZNT 1949-ben hozott, 81. számú rende­lete szlovákiai viszonylatban nem kevesebb mint 270 ezer hektár lege­löterülettől fosztotta meg az úrbére­seket, nem beszélve az egyéb birto­kokról, igy az erdőgazdaságokról és így tovább. Sokan örvendeztek ezért a „felmentő ítéletnek" számító 229/91 -es, illetve az SZNT által jó­váhagyott 330/91 -es Tt. törvénynek, de a Szövetségi Gyűlés által február 18-án jóváhagyott módosító rendel­kezések is sokaknak megdobogtat­ták a szivét. Általa lényegében meg­nyílt az út az egykor konfiskált, ősi jussnak számító földterületek tulaj­fonviszonyainak rendezéséhez is. A füleki példa önmagáért beszél. A képviselőtestület is segítő kezet nyújtott - A városi önkormányzat nem­csak azért, mert részese a földtulaj­donnak, de azért is, mert az úrbéri közösség megalakításában segítsé­get kértek tőlünk, sót több. az újra­alakulást sürgető tag, illetve jogos örökös a városi képviselőtestületnek is tagja, igyekezett a hivatalos ügyek intézésében segítő kezet nyújtani - emlékezik a közelmúlt fejlemé­nyeire Kasza Tibor, Fülek polgár­mestere. -Először is azt akartuk tudni, mennyire egységesek és komolyak a szándékok, ezért megbeszélésre hívtuk össze az úrbéreseket. Kelle­mesen meglepődtünk, mert teljesült, amit feltételként szabtunk, vagyis, hogy a tetemes földterület legalább 51 százalékának előkerüljön a tulaj­donosa. Ebben Kovács József, Fü­lek utolsó úrbéri pénztárosának a fia is segítségünkre volt, azzal, hogy összegyűjtötte édesapja régi doku­mentumait. Tény, hogy az a 61 sze­mély, aki eljött, vagy írásban adta beleegyezését illetve együttműkö­dési szándékát, a megkövetelt há­nyadot messze túllépte. Aztán láttunk hozzá ahhoz, amit a hivatalos megalakulás, a törvé­nyes bejegyeztetés előtt a legfonto­sabbnak tartottunk: az úrbéri birtok­ból száz hektárt művelő helyi állami gazdaságnak bejelentettük a földtu­lajdon visszaigénylését, és az állami erdészeti üzemet is felszólítottuk, hogy a szóban forgó 46 hektár terü­leten szüntesse be a fakitermelést. A közösség területén található kőbá­nyában pedig leállítottuk a bozitai szövetkezet tevékenységét, mert a bánya nem volt a tulajdonában. Ezután az úrbéri közösség hiva­talos keretek közötti bejegyezteté­sére kerítettünk sort. Egy előzetesen megalakult intézőbizottság megbí­zásából december 5-én az SZK Bel­ügyminisztériumában jegyeztettem be az úrbéri közösséget, mely ezál­tal önálló jogi személlyé vált. Kérdések és kétségek Bár az úrbéri közösség életrekel­tésében a polgármester segítsége aranyat ért, mégis sokan akadtak, akikben kétségek merül­tek fel a közösség indulását illetően. Megalakult ugyan egy tizenhárom tagú intézőbizottság, kidolgozták, megvitatták és jóváhagyták a közös­ség alapszabályzatát, a fejleménye­ket látva egyesek mégis úgy vélték, a vezetők kisajátították maguknak a döntési jogot, merthogy elutasítot­tak egy külföldi ajánlatot. Arról volt szó, hogy a már említett kőbányá­ban egy német cég kockaköveket gyártó nagy teljesítményű gépsort akart ingyen beszerelni. A szűkebb vezetés ezt visszautasítva a hagyo­mányos, saját erőből történő kiter­melés mellett döntött. Az eset kap­csán olyan aggályok is felmerültek, hogy a közösség esetleg csupán néhány személy egyéni érdekeit képviseli majd. Megleptek ezek a híresztelések, mert lényegében egy reménytelje­sen induló, de még csírájában lévő vállalkozást vettek célba. Az egyéni részesedés nagyságrendi különbsé­gei viszont egyértelművé tették szá­momra is, hogy egyenlősdire itt sem lehet játszani, egy-egy személy sza­vazatának súlya, értéke nem egy­forma. Ezek után kíváncsian vártam a szűkebb vezetőség és a városi képviselőtestület tagjának, Fteiman Károlynak ezzel kapcsolatos véle­ményét. - Nem volna szabad itt bárkit is gyanúsítgatni, hiszen még el sem kezdtük az érdemi munkát, még semmi sincs a számlánkon, csak van egy lehetőségünk, amit meg kell ragadnunk. A kőbányát illetően ne­künk tovább kell látnunk az orrunk hegyénél. Látnunk kell azt, hogy a németek ide olyan kapacitással jöttek volna, ami egy-két év alatt kiseperte volna a kőbányát. Mi pedig tíz évre szóló szerződést akarunk kötni egy helybeli vállalkozóval. Ez egyben azt is jelenti, hogy a környék munka nélkül maradt lakosai talál­nak itt megélhetést, ezenkívül a ter­melési érték egy bizonyos hányada a mi számlánkra fut majd be, a koc­kaköveket pedig a németek úgyis megveszik. Jövőre önállóan Ez ugyan nem oszlatott el ben­nem minden kétséget, viszont a döntések helyességének mércéje nem a szavakban, hanem a valós eredményekben mutatkozik majd meg. Napjainkban azt is megszok­hattuk, hogy minden új vállalkozás­nak vannak ellenzői és támogatói is, a kérdéseket viszont a jövő válaszol­ja meg. És hogy ez mivel kecsegtet, arról Reiman Károly így vélekedik. - Az állami gazdaságnál lévő száz hektárunk jelenleg nem legelő, hanem szántóterület. A gazdaság ezt bevetette, így egyelőre úgy néz ki, bérleti szerződést kötünk velük. Az aratás után viszont mi vesszük át ezt a földalapot, és már a következő évben szeretnénk bizonyítani, kö­zöttünk is vannak hozzáértő embe­rek. Persze, azt is tudjuk, nem lesz könnyű, és mindehhez pénz is kell. Az erdőgazdálkodással egyelőre nincsenek különösebb tapasztalata­ink, ezért ebbe nem vágunk bele, csak bérleti szerződést akarunk köt­ni az erdészekkel. Ebben az évben tehát már lesznek bevételeink, így remélhetőleg elsó pillanattól kezdve elképzeléseink szerint gazdálkodha­tunk majd azon a bizonyos száz hektáron. A bérleti szerződések alá­írására és a bankszámla megnyitá­sára is márciusban kerül majd sor. A Füleken hallottak alapján el­mondható, az évek, évtizedek óta dédelgetett álom megvalósult. Ön­magáért beszél az a tény is, hogy a tagok szinte hetente összejönnek, s hogy mindenkiben munkál a tenni­akarás, az csak természetes. Ezek után kíváncsian várjuk, milyen évet zár majd, milyen konkrét lépéseket tesz majd az újjáalakult füleki úrbéri közösség. POLGÁRI LÁSZLÓ ÚJ GAZDÁJA VAN A FÜLEKI FÜRDŐNEK (Munkatársunktól) - A képvise­lőtestület előzetes beleegyezésével, jóváhagyásával a Füleki Városi Hi­vatal még az elmúlt évben áruba bocsátotta a város mintegy 15 év óta nem üzemelő fürdötelepét. Tette ezt azért, mert a kihasználatlanul, meg­lehetősen rossz állapotban lévő für­dő felújításához a városi hivatal költ­ségvetéséből a legjobb igyekezet ellenére sem tudtak volna hozzájá­rulni, mivel többmilliós tételről lett volna szó. Kezdetben magyar és olasz üz­letemberek érdeklődtek, de nem jött létre megállapodás. Végül Ondrej Mihalčiak mérnök, losonci üzletem­ber többszöri tárgyalás után elfo­gadta a város feltételeit, így e hónap elején létrejött a megállapodás, s aláírták az adásvételi szerződést. Ennek értelmében a főépület, a ka­zánház, a szabadtéri medence és a bekerített telek eladási ára 3 millió 200 ezer korona. A szerződésben a városi hivatal egyedül azt a felté­telt szabta, hogy eladás esetén elő­joga legyen az esetleges visszavá­sárlásra, természetesen az akkori áron. A vállalkozó üzletember még ez évben hozzálát a fürdő felújításá­hoz, mely durva számítások szerint további négymillió koronát igényel. Egyelőre a magasépítő vállalattal tárgyalt, s valószínűleg csak az el­következő évben helyezik üzemké­pes állapotba a medencét. A városi hivatalban egyrészt fellé­legeztek - mondván egy gonddal kevesebb -, másrészt örülnek az így befolyt pénznek, mely a városi költ­ségvetés ez évi alakulását és a vá­rosfejlesztésre szánt kiadások fede­zését is kedvezően érinti majd. Első­sorban az utcák és terek portalanítá­sára, járdák és utak építésére szán­dékozzák a pénzt felhasználni. P. L. ELLENŐRÖK TAPASZTALATAI A VENDÉGEKEN NYERÉSZKEDNEK A kellemes télvégi időjárás sokakat kicsalogatott a természetbe, a kiránduló­helyekre. A sportfelszerelés mellé több­nyire élelem is került a hátizsákokba, de a kényelmesebbek arra gondoltak, majd a helyszínen vesznek harapnivalót, frissí­tőt. A magánvállalkozók igyekeznek bőví­teni a korábban sokat bírált szegényes választékot, de szolgáltatásaik sokszor azonos szinten maradnak. Erre a követ­keztetésre jutottak a Szlovákiai Kereske­delmi Felügyelőség munkatársai, akik az elmúlt héten nem pihenni mentek a turis­taközpontokba, hanem annak néztek utá­na, becsületesek-e a kereskedők, s ho­gyan viszonyulnak a vevőkhöz. Tapasztalataik nem szivderítöek. A Boboty Interhotelben 308,61 koronáért rendeltek és amikor alaposan utána néz­tek, mit tettek eléjük a felszolgálók, meg­lepődtek: a bélszín helyett sertéscombból készítették az ételt, a csabai kolbászt pedig közönséges virslivel helyettesítette az igen takarékos szakács. Az ételhez felszolgált saláta 160 grammal volt keve­sebb a kelleténél, sót a kenyérszeletek is túlságosan vékonyra sikeredtek. És rá­adásul az italt is szűken mérték Mindent összevetve 34,75 koronát tett ki az árdrá­gítás. A mártoni nehézgépgyár Martinské Hole-i vendéglőjében szintén a vendége­ken akartak spórolni. A 99,30 koronás rendelést 12,95 koronával toldották meg, pontosabban ennyivel volt kevesebb a virsli, a kenyér, a mustár, illetve az ital értéke. A demánovái völgyben lévő Ko­liesko büfében az ügyes magánvállalko­zónál 79,10 koronáért végeztek próbavá­sárlást az ellenőrök. Véletlenül 7,10 koro­nával kért tőlük többet. A kassai vasútál­lomás vendéglőjében a 4,40 koronás cit­rokolát 1,10 koronás felárral árusították, az 5,20-as brünni mézeskalácsot 30 fillér­rel, a 3,90 koronás kókuszos szeletet 20 fillérrel többért kínálták, mint amennyi a szabályos ára. Sok fillérből lesz a sok korona - bizonyára ez a jelmondatuk .. Egy lokcai zöldségkereskedőnél vi­szont nem filléres drágításokat fedeztek fel. 1538 liter rumról és 670 üveg vodkáról nem tudta felmutatni a szállítólevelet így nem magyarázta meg, hogyan juthatott hozzá a 181 448 korona értékű áruhoz. Az említett árdrágításokon kívül egyéb fogyatékosságokra is rámutattak: 145 617 korona értékű lejárt szavatossági idejű élelmiszert és 212 445 korona érté­kű rossz minőségű iparcikk árusítását tiltották meg. D. T. A RÓKAVESZÉLY TOVÁBBRA IS TART A Rimbaszombati járás északi ré­szén még február elején felfigyeltek az egyre gyakrabban emberközelbe merészkedő rókákra. Hnúšťában több ízben az utcákon is láttak róká­kat, majd mikor egy zsákmányul ej­tett tetemet megvizsgálva kiderült, hogy az állat veszett volt, fokozott éberségre szólították fel a lakosokat. A helyzet azóta sem javult. Az elmúlt hét péntekén ezért a Ri­maszombati Járási Hivatal rendele­tet adott ki a rókák és a kóbor állatok kilövésére Hnúšťában és környékén. A rendelet értelmében a városban szigorúan tilos a kutyák és macskák szabadon engedése, és a lakosság segítségét kérik a gazdátlan állatok felkutatásában. A járási állatorvosi központ ajánlására a veszélyeztetett körzetben működő három vadász­társulatnak elrendelték a rókák in­tenzív vadászatát. Bár a helyzet nem súlyos, nem szabad lebecsülni a veszélyt. Pánik­keltés helyett továbbra is együttmű­ködésre, segítségnyújtásra kérik a lakosságot. (polgári) KIHÍVÁS Az Avízo szlovák nyelvű hirdetési lapban a több száz hirdetés között örömmel fedeztem fel egy nekem is szólót: ,,öreg' magyar nyelvű köny­veket adok el, telefon..." Legyőzhe­tetlen birtoklási vágy ébredt ben­nem. Rohantam a telefonhoz. Hosz­szas csengetés után egy férfihang; - Halló! Üdvözlöm, bemutatkozom és érdeklődöm, megvannak e még a könyvek. Mély lélegzetvétel a vo­nal másik végén, majd teljesen vá­ratlanul felharsan a szlovák szózu­hatag: - Mit képzel ön, magyarul mer szólni? Itt akar élni Szlovákiá­ban? Ha igen, itt a magyar szónak nincs helye! Pillanatnyi némaság után megkérdem, persze szlovák nyelven, hogy a hirdetés feladóját tárcsáztam-e. Egy hetyke áno után lecsapták a kagylót. Igy egy új hang, amely a több száz ellenséges hanggal együtt be­tolakodott otthonomba. Az élőlények agya sokszor szül beteg, torz gondolatokat. Meg kell ismerni ezeket is! Az ilyen kihívások után érzem, milyen erős a hitem. Hitem a gondolkodó, tiszta szívű Emberek összefogásában. Tudom, csak így teremtődhet meg békében gyermekeink számára az új világ! Nagy Ilona APRÓHIRDETÉS • Köszönetet mondunk a rokonoknak, szomszédoknak, ismerősöknek és mind­azoknak, akik február 21-én elkísérték utolsó útjára a dunaszerdahelyi temetőbe drága halottunkat, Papp Pált, és virágaikkal, részvétükkel enyhítették mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-735 • Olcsón eladó 3 szobás szövetkezeti lakás Dunaszerdahelyen. Tel.: 0708/27-12 (15 óráig), 18 órától 0708/39-45. Ú-742 • Eladó Mini-Romo mosógép. Tel.: 07/818-223. Ú-741 • Eladó kézi villanyfúró 12 mm-ig, autó­génhegesztö, vágópisztolyok és 56-os méretű meleg munkaruha. Jelige: Ol­csón. Ú-737 Hirdetések: © ÚJ SZÓ Az UNIBEC magánvállalkozás keresi azon kistermelőket, akik már rendelkeznek feldolgozásra alkalmas biogiliszta-állománnyal, illetve törzsállomány továbbszaporítását vállalják. VISSZAVÁSÁRLÁS GARANTÁLT. További felvilágosítást az alábbi címen adunk: UNIBEC Svatopeterská (budova OSP) 947 01 Hurbanovo tel/fax: 0818/25 08 ÚP-439

Next

/
Oldalképek
Tartalom