Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-25 / 72. szám, szerda

1992. MÁRCIUS 25. iÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP ÉVFORDULÓ A PARTITÚRA MEGSZÁLLOTTJA Arturo Toscanini pályája közel év­századnyi zenetörténet, a száz év­vel ezelőtti olasz operaműhelyek bo­hém világától a legnagyobb európai és amerikai zenekarok rajongva csodált zsarnokának a próbák vég­telen során csiszolt produkcióiig. Szinte megszállotja volt a partitú­rahúségnek, tolmácsolásaiban a ze­néi oktatás legbensőbb lényegét tudta felszínre hozni. Vonzóereje nem korlátozódott csupán a zenére, a közönséget elbűvölte rendkívüli memóriájával. Még mint fiatal csel­lista egy alkalommal Rio de Janeirö­ban a megbetegedett karmester he­lyett ó vezényelhette az Aidát. Ami­kor a karmesteri pultra lépett, első tette a partitúra becsukása volt. S at­tól kezdve mindent kívülről vezé­nyelt. Ebben manapság sok követő­je van, ám több rosszmájú pályatár­sa szerint ez összefüggött erős rö­vidlátásával is, mert a szemüveg viselését színpadiatlannak tartotta. Számos történet kering a próbák alatti heves érzelmi kitöréseiről, sér­tő modoráról, gorombaságairól, amelyekkel elárasztotta a próbákon a zenészeket, de főleg az énekese­ket, ha többször hibáztak. Népszerűségét még csak növelte az a feltűnést keltő eset, amikor Bolognában nem volt hajlandó Mus­solinijelenlétében elvezényelni a fa­siszta himnuszt, a Giovinezzát, s ha­záját haragosan elhagyva az Egye­sült Államokba költözött. A későbbi­ekben is demonstrálta a fasizmussal való szembenállást: 1936-tól Tel Avivban és Jeruzsálemben az Izraeli Filharmonikusokkal adott koncertet. A felszabadított Itáliába 1946-ban tért haza. Arturo Toscanini 125 évvel ez­előtt, 1867. március 25-én Parmá­ban született. Századunk utolérhe­tetlenül legnagyobb karmester géni­usza 90 évet élt. Kár, hogy hangle­mezfelvételeinek zömét csak idős korában készítette. Viszont örven­detes, hogy a felvételeken a legki­sebb hangértékek is tökéletesen úgy szólalnak meg, ahogy azokat a szer­ző leírta és elképzelte. (del) A HIÁNYOSSÁGOKRA AKARTAK RÁMUTATNI (Munkatársunktól) - A Demok­ratikus Baloldal Pártja pozitívan ér­tékelte, hogy az SZNT hétfői ülésén Ivan Mikloš miniszter beismerte, hogy tárcája politikájába hibák csúsztak, hogy a privatizáció előké­szítése nem volt mentes a hiányos­ságoktól. Ez a bizonyos önkritika a minisztérium eddigi álláspontjával szemben előrelépést jelent - mond­ta Milan Ftáčnik SZNT-képviseló, a DBP parlamenti klubjának elnöke a tegnapi pozsonyi sajtótájékozta­tón. - Mikloš miniszter felmentésére tett javaslatával az ellenzéknek az volt a célja, hogy rámutasson a pri­vatizációs folyamat gyönge pontjai­ra, tökéletlenségeire. Tekintettel azonban arra, hogy a kormánypár­tok fenntartásainkat nem voltak haj­landók figyelembe venni, a legutolsó demokratikus eszközhöz - a bizal­matlansági indítványhoz - kellett nyúlnunk - magyarázta Milan Ftáč­nik. Javaslatuk ismert eredményével kapcsolatban megjegyezte: - A par­lament nem bizalmat szavazott a mi­niszternek, hanem bizalmatlanságot nem nyilvánított irányában. Borza Erzsébet, a DBP alelnöke elmondta, hogy összeálltak a párt jelöltlista-javaslatai, amelyen a DBP korábbi ígéretéhez híven - független szakszervezeti jelölteket is indít. A listákat a DBP vasárnap összeülő kongresszusa véglegesíti. MÉGIS MECIAR A „DOKTOR"! (Folytatás az 1. oldalról) művészekről, lelkészekről, politiku­sokról stb ), amelyek közül korábban több a Mečiar által támogatott Své­chota, Ciklamíni és Demikát kezé­ben volt. Valamenyiükre az jellemző, hogy a törvénytelenül birtokukban tartott titkos iratok felhasználásával megpróbáltak beavatkozni (olykor sikeresen) a belpolitikai történések­be. Persze, a demokrácia nevében! A jelentésből kitűnik, hogy Vladi­mír Mečiar valószínűleg Viliam Cik­laminivel tartotta a legszorosabb kapcsolatot. Már 1990 márciusában együtt lépett fel - Dubček és Milan Čič kormányfő támogatásával - az SZNT akkori elnökének, Rudolf Schusternek megbuktatása ellen (emlékeztetőül: Ján Budaj készült a funkció átvételére, akit Mečiar a későbbiekben látványosan támo­gatott). Mečiar munkatársai a jelen­lés szerint nemcsak az ŠtB egykori tisztjei közül kerültek ki, de főként azok közül, akikkel a volt belügymi­niszter még a SZISZ-ben viselt funk­ciója során került kapcsolatba (pél­dául Vladimír Borodovčák, Miroslav Štern, Richard Kendícký, Jaroslav Pilát stb.). Közülük sokan - azt kö­vetően, hogy a 70-es évek elején kizárták őket a pártból - szövetségre léplek az ŠtB-vel, az úgynevezett jobboldali opportunisták megfigyelé­sét illetően. A jelentés meglehetősen bő terje­delemben foglalkozik azzal, milyen konfliktusok is merültek fel Mečiar kormányfő és Anton András bel­ügyminiszter között. Az SZNT bizott­ságának jelentése leszögezi, hogy kettejük között „csak addig volt jó kapcsolat, amíg Andráš nem nyilvá­nított önálló véleményt arról, hogy a Mečiar (mint belügyminiszter) által kinevezett tisztségviselők közül ki maradhat funkcióban". Egyben előállt az a képtelen helyzet, hogy Mečiar kiépítette saját besúgói háló­zatát, és így a belügyminisztériumi információkat hamarabb kapta meg, mint maga a belügyminiszter. Az egykori kormányfőre különlegesen jellemző, hogy ezzel a kormányülé­seken még dicsekedett is, a saját erényének tartotta ezt. A bizottság végül is kijelentette, hogy Andráš visszahívására komolyabb indokot nem talált. Végezetül azt is el kell mondani, hogy Vladimir Mečiar azt megelő­zően, hogy 1985-ben „Doktor" fe­dőnév alatt az ŠtB munkatársainak listájára került volna, már 1971-ben szerepelt az államvédelmi nyilván­tartásokban „Satelit" fedőnéven (1973-ig). Erre, a jelentés szerint úgy került sor, hogy az akkori SZISZ-funkcionárius ellen bünte­tőeljárás indult a köztársaság és annak képviselőjének gyalázása cí­mén. Mečiar már akkor is azzal védekezett, hogy a vád alapját képe­ző röpiratok nagyon is rejtelmes mó­don kerültek az asztalára (mint ké­sőbb az ŠtB-s titkos iratok), és hogy azokat elégettette (ugyanezt állította egykor az ŠtB titkos iratairól is). Igaz, akkoriban még az ellenséges személyek nyilvántartásában szere­pelt, nem pedig az együttműködők listáján. A bizonyítékok Mečiar ellen tehát ugyancsak egyértelműek. Kérdés azonban, mennyiben csökkenti ez Mečiar, illetve az általa vezetett De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom népszerűségét, választási esélyeit, illetve a mozgalmon belüli erőviszo­nyokat. Végül is elképzelhető, hogy a mozgalom vezetésében részt vevő feddhetetlen politikusok ugyanúgy járnak el Mečiarral szemben, mint ahogy egykor ő bánt Ján Budajjal. Ejtik. (fekete) Több a fénye, mint a melege a márciusi Napnak (Ján Ma|y fe! vétele ) KÉZIMUNKÁK A GÖMORI MÚZEUMBAN (Munkatársunktól) - A rokkan­tak világnapja alkalmából - kissé szokatlan helyen - a Gömöri Mú­zeum Kisgalériájában nyílt meg „Aranykezek" címen az a kézimun­ka-kiállítás, melyet a rokkantak ri­maszombati alapszervezete rende­zett meg. A 80 tagot számláló alap­szervezet - mely egyébként egye­düli a járásban - fafaragásokat, makramékat, kötött, hímzett és hor­golt kézimunkákat, az „aranykezek" mintegy 100 „végtermékét" állította ki közszemlére. Vannak közöttük olyanok, amelyek meg is vásárolha­tók, persze csak a kiállítás végezté­vel, vagyis április 10-e után. A kiállított munkákat a látogatók értékelik majd s ennek alapján az öt legértékesebbet díjazzák ís. Az, hogy ez a szép, értékes tárgyakat felvonultató kiállítás ilyen patinás helyen talált otthonra, elsősorban a szponzorok segítségének, azok megértő támogatásának köszönhe­tő - nevezetesen a Gömöri Mú­zeumnak, a Mokány magánnyom­dának és a Rimavan rokkantak ter­melőszövetkezetének. . .... (polgári) REFLEX KROKODILKONNYEK A KISRÉSZVÉNYESEKÉRT Ivan Mikloš szlovák privatizációs miniszter a helyén marad Az SZNT hétfői tanácskozásának ez a legfontosabb eredménye. Bevál­tak azok számításai, akik megjósolták: a szlovák kereszténydemokra­ták Ján Klepáč vezette szárnyának tagjaiban van annyi államférfiúi bölcsesség, hogy a tulajdonviszonyok átalakításában kulcsszerepet játszó miniszterrel szemben beterjesztett bizalmatlansági indítvány megszavazásában nem voksolnak együtt a kommunistákkal. Rész­ben ennek köszönhető, hogy Szlovákiában nem szenvedett veresé­get a privatizálás gondolata. De csak részben, mert valószínű, hogy egy kisebb csoda is történt a pozsonyi parlamentben: az álbaloldal és a nemzetiek által menesztésre kiszemelt miniszternek a vele szem­ben felhozott vádakra adott szakszerű válaszával néhány olyan képviselőt is sikerült a privatizáció ügyének megnyerni, aki egyébként (pártfegyelem, elfogultság stb.) ellene szavazott volna. A csoda lényege az, hogy a pártszempontokkal szemben győzött az érvelés. A mai elvadult politikai viszonyok között ez nem kevés. Az ülésterem­ben levő 127 képviselőből 56 a bizalmatlanság kimondása mellett szavazott, 61 honatya a miniszter mellett voksolt, 10 pedig tartózko­dott a szavazástól. Ez az eredmény - akárhogy is nézzük - nem annyira szoros, mint amit akár a legderülátóbb liberálisok is vártak. Ivan Mikloš parádésan, közgazdasági érvekkel söpörte le az asztalról az ellenzék politikai „érveit", és ezzel nyilvánvalóvá tette azt, amit az egyszerű állampolgárok zöme csak sejtett, amit az ökonómiához értök tudtak, illetve amivel a szlovák törvényhozás valamennyi képviselője kezdettől fogva tisztában volt: a kommunista Zselenyák képviselő által beterjesztett és a nemzetiek által egyhan­gúlag támogatott bizalmatlansági indítvány primitív napipolitikai szempontokat kívánt érvényesíteni stratégiailag fontos, az egész ország jövőjét meghatározóan befolyásoló feladatok teljesítésének rovására. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a privatizációt megkérdőjelező javaslatról való szavazásra két hónappal a választá­sok előtt került sor. A privatizációs miniszter nem sétált be a kommunisták és a nem­zeti pártok állította csapdába. A teljesen túlpolitizált és a közgazdasági gondolkodásnak, illetve a törvények ismeretének még csak nyomele­meit sem tartalmazó képviselői felszólalásokra közgazdászhoz mél­tóan és a vonatkozó törvényeket tökéletesen ismerő felelős kormány­tagként válaszolt. Ez láthatóan kihozta sodrából a más fegyverek alkalmazásához szokott és hordószónokságra hajlamos ellenfeleit. És bekövetkezett a kis csoda, amelyre már utaltam. Nem a véletlen müve, hogy a kommunista képviselő terjesztette elő a bizalmatlansági javaslatot. A Demokratikus Baloldál Pártjának elődpártjában nagy hagyományai vannak a gondolkodási merev­görcsből táplálkozó cselekvésképtelenségnek. A bolsevik gondolko­dásmód egyik jellemző vonása, hogy nem ismeri a stratégiai vissza­vonulás, netán a nyilvánvaló tévedés alapján történő cselekvésrevízió fogalmát Mindig csak addig vonulnak vissza, ameddig a körülmények rákényszerítik őket. Egy tévedés folytán Csehszlovákiában nem került sor a kommunista párt feloszlatására, sőt, a kommunisták most már az alkotmányos pártok közösségébe is bejutottak, és oda fajult a helyzet, hogy 1992 elején már kommunista képviselő terjeszt be bizalmatlansági indítványt az ellen a miniszter ellen, akinek a vezeté­sével helyre kellene hozni azt, amit az 1948-as februári győzelemmel elrontottak Mi ez, ha nem bosszú 1989. november 17-éért? Hétfőn a szlovák parlamentben jó egy dézsányi krokodillkönny hullott a kisrészvényesekért. Előre sajnálják a kuponkönyv-tulajdono­sokat, hogy a privatizáció miatt ebek harmincadjára kerül az 1000 koronájuk. Megható ez a gondoskodás. Úgy tesznek az álbaloldali honatyák, mintha fél évvel ezelőtt még nem amiatt örvendeztek volna egészen leplezetlenül, hogy az emberek nem érdeklődnek a vagyon­jegyes privatizáció iránt, és hogy a szövetségi pénzügyminiszter által feltételezett 4 millió érdeklődő sehogy sem akart „összejönni". Végül „összejött, nem 4 milliónyian váltották ki a kupónkönyvet, hanem nyolc és félmilliónyian. Az ellendrukkerek most taktikát változtattak. Akik a parlamentben tegnap még a privatizáció ellen ágáltak, ma már azt kérik számon a miniszteren, hogy túlságosan vontatottan halad a privatizáció. Hát így fest a kommunisták konstruktív ellenzékisége az SZNT­ben. Lehet, hogy néhányszor még sikerül nekik nagyokat hazudni. Előbb-utóbb azonban eljön az igazság pillanata. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 2882/91 Vaszil Ján, 1903. 3. 25., meghalt, Ladmóc (Gorlovka) 2883/91 Vödrös István, 1904. 12. 20., meghalt 2885/91 Vesek Štefan, 1909. 12. 23., meghalt, Nagymihály (Dombasz) 2886/91 Vojtko József, 1907. 4. 17., meghalt, Csicser (Szambor) 2887/91 Vlasáč Michal, 1910. 11. 21., Zemplínske Kopčany (Sztalinov) 2888/91 Vanyo Štefan, 1921. 10. 11., meghalt, Kováčová (Ural) 2891/91 Vaško Július, 1920. 10. 4., Nagykapos (Sztalinov) 2893/91 Vajda František, 1903, meghalt, Szomotor (Szambor) 2895/91 Wildner Teodor, 1928. 1. 13., Stráne pod Tatrami (Jenakievo) 2896/91 Wolf Anton, 1899. 12. 31., Gelnica (meghalt - Kimerovo) 2941/91 Varga Vojtech, 1925. 9 20., Chorváty (Kujbisev) 2992/91 Vass Sándor, 1920. 4. 1. Rimaszécs (Dombasz) 3078/91 Váradi János, 1917. 3. 6., meghalt, Aranyos (Kijev) 3079/91 Wolf Šimon, 1920. 10. 27., Járfalu (Minszk) 3498/91 Varga János, 1904. 12. 26., Kajal (meghalt - Moszkva) 3501/91 Vermeši Vojtech, 1919. 6. 16., meghalt, Libád (Kijev) 3550/91 Václav Július, 1924. 5. 30., meghalt, Szőgyén (Kisinyov) 3554/91 Vorák Alexander, Ing., Kassa (Ivanovo) 3591/91 Varga István, 1907. 5. 30., Izsa (meghalt - Kacsatovka) 3592/91 Veres Ondrej, 1914. 10 11., meghalt, Szalka (Sahti) 3678/91 Vanko Leonard, 1925. 2. 17., meghalt, Vágsellye (Kujbisev) 3680/91 Vasi Vince, 1927. 5. 31., Komárom (Kisinyov) (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom