Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám, hétfő

1992. MÁRCIUS 23. . ÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP LAPSZÉLEN NYUGALOMKERESŐ Az öregedés jele vagy mi, de egyre- nehezebben viselem a válto­zásokat. Bosszankodom, ha átren­dezik az áruk rendjét megszokott boltom pultjain; ha új meg új arcokat találok a kényszerűségből látogatott hivatalokban. Felbőszít a felrúgott hagyomány és idegesítenek azok az emberek, akiknek az állandó készü­lődés vagy az örökös rögtönzés az éltető elemük, elvük és reményük. Magánügy - mondhatná erre a nyá­jas olvasó. Igen ám, de kor- és pályatársaimat, rokonaimat és isme­rőseimet is azon kapom, hogy újab­ban valamifajta állandóságra vágya­koznak. A változatlanságot keresik még a tegnapi nyughatatlanok is életvitelben, szerelemben, barátság­ban, értékben, művészetben... Ta­lán hát egyszerre öregednénk: har­mincasok, negyvenesek, ötvenesek, hatvanosok? Mi történt itt hirtelen?! Hiszen nemrég még az a korosztály is a nekirugaszkodások nemzedéké­nek látszott tájainkon, amelyik gyer­mekfejjel élte meg a második világ­háborút; és az is, amelyik azután született. Sőt! Az ötvenes esztendők évjáratának gyermekei is a nagy nekifeszülések szándékával szem­lélték a világot. Nos, a dolog nyitja nyilván abban rejlik, hogy mifelénk a szóvirágokkal teleaggatott, kötelező változásokba született bele emberöltőkön át min­denki - amit úgy megszoktunk, akár a levegőt. Ha itt-ott mégis gyökeret verni látszott a nemes, polgári tradí­ciókra épitő állandóság, mi magunk csodálkoztunk a legjobban. Életele­münkké váltak a folytonos átszerve­zések, az ezzel járó örökös fölfordu­lás, ami a pártállam szekértolóinak zsargonjában az országgyarapító pezsgés látszatát keltette - feledtet­ve a rendszeresség, a folyamatos­ság, az állandóság előnyeit. Mert igenis, vannak előnyei az állandó­ságnak! Mi, a határok szögesdrótke­rítéseinek innenső oldalán, rendsze­rint csak akkor döbbentünk rá az ésszerű változatlanság léleksimoga­tó szépségeire, ha párdolláros valu­taellátmánnyal a zsebünkben vala­mely hagyománytisztelő és folyto­nosságteremtő országba vetett ben­nünket a jó sorsunk; vagy ha a könyvlapokról, esetleg a bécsi te­levízió műsoraiból köszöntött ránk az állandóság meghittsége, a polgá­ri társadalom familiáris öröme. Ha a világot járva - például - azt láttuk, hogy másutt a 18 éves fiút ugyanah­hoz a szabóhoz viszik el az első, komoly férfiöltönyt megvarratni, ahol a papának, netán a nagypapának is az első duplasorosa készült... És bár jómagam '89 novembere előtt sohasem jártam Nyugaton, ezt vagy az ehhez hasonlót tudatosítva, mé­gis mindig belém hasított a fájdalom: én, pontosabban mi, vajon miért nem építhetünk a szakadatlanság poézisére? Igen-igen, tudom: a történelem­nek, politikának abban a kohójában, amelyben a közép-európai ember sorsa izzik, kikerülhetetlenek és szükségszerűek a változások. Külö­nösen most, a magát szocialistának hirdető, slamposan trotli parancs­uralmi rendszerek összeomlása után a napnál is világosabb, hogy megmaradni a rossz mellett - mert az egyszer már tanyát vert nálunk - életveszélyesen gyilkos döntés volna. Beleértve az idejét múlt osto­baságok konzerválását. Ezek után talán mondani sem kell, hogy az állandóság igénye nem a gazdasági reformok, illetve a demokrácia intéz­ményének megszilárdítása ellené­ben fogalmazódik meg az emberek­ben, hanem a belátható, szilárd pon­tokat keresve, azok mellett. Ebben a tekintetben érdekes kettősségnek lehetünk tanúi: miközben egyre in-; gerlékenyebb a sokaság a sokféle­fajta változtatgatás és az ilyen-olyan bizonytalanságok miatt, elfelejtődni látszik, hogy csak úgy kerülhetünk ki egészségesen az átalakulásokból, ha belátjuk: minden változást az ál­landóság reménye éltet csak igazán! Jómagam annak örülnék hát a legjobban, ha hirtelen kerekedett köznapi gondjaink csillapodtával - épp a gazdasági mozgás függvé­nyeként - az anyanyelvi, a történel­mi és földrajzi állandóság kacsinta­na ránk. MIKLÓSI PÉTER „PROFITSZERZO" GILISZTÁK A BIOTERRA HOSSZÚ TAVRA TERVEZ Néhány évvel ezelőtt Magyarországon országos botrány kíséretében vonult le a gilisztatenyésztési hullám, amelyet a gyors meggazdagodás Ígéretével beugratott és saját kapzsiságuktól megrészegült hiszékeny termelök robbantottak ki. A gilisztatenyésztést ugyanis ott a gyors pénzforgatás holtbiztos esélyének hirdették, amit pénzsóvár időkben a szegény parasztember úgy kapott be, mint csuka a horgot, s vele együtt a rajta levő gilisztát. Az ajánlat rendkívül gyors és többszörös megtérülést ígért a befektetőknek. Nem kellett hozzá más, csak egy kis trágya, no meg némi készpénz, amit a merész kisvállalkozó ugye jelentős kamattal felvett kölcsönből szerzett be a giliszták megvásárlá­sához, s azután már csak várni kellett, mikor rágják át magukat a giliszták a trágyahalmon, hogy dőlni kezdjen a pénz a házhoz. Sokan máig is várják... A kaliforniai vörös giliszta, tudo­mányos nevén Eisenia feetida ugyan­is a szerves trágyában érzi magát a legjobban, ezt feldolgozva kiváló minőségű humusszá alakítja át, amely a talaj és a növényzet táp­anyagutánpótlását kedvezően befo­lyásolja. Lényege, hogy a szerves trágya komposzttá való érlelését je­lentősen felgyorsítja, ráadásul a gi­liszták enzimrendszeréből hozzáa­dott anyagok gazdagítják a hu­muszt. A baj ott kezdődött, hogy a giliszták szaporodnak is, méghoz­zá nem is akármilyen gyorsasággal, a kedvező feltételek közé telepitett állomány 3-4 hónap alatt a három­négyszeresére növekszik. S mivel eladási áruk eléggé kedvező, sokan vélték úgy, hogy érdemesebb a gi­lisztákat eladni, mint humuszt ter­meltetni velük. Albáron 1990-ben alakult meg a Bioterra Kft., amely az említett biogiliszták forgalmazásával és ezek termékének, a biohumusznak az ér­tékesítésével alapozta meg ma már sokrétű tevékenységét. A röpke másfél év alatt sikerült országos há­lózatot kiépíteniük a gilisztatenyész­tésben. Jóllehet ma már nincsenek egyedül ezen a piacon, az ország­ban 23 alközpontjuk működik, s Sza­bó Zoltán ügyvezető igazgató sze­rint hozzávetőlegesen mintegy héte­zer szerződéses partnerük van. Mi­közben maguk is tagjai az alternatív mezőgazdasági termelés fejleszté­sét támogató Natural alimentarra tár­saságnak. Szabó Zoltán szerint a környezetbarát és -kímélő ter­mesztési technológiák elterjesztése ebben a térségben megfontolásra érdemes lehetőségeket rejt magá­ban. A saját egészségünk, valamint a talaj és a felszín alatti vizek védel­me érdekében a vegyszermentes termesztés a növénytermesztésben olyan lehetőség, amit vétek lenne kihasználatlanul hagyni. S a biohu­musz erre a célra valóban alkalmas. Ezért is fogtak hozzá termeléséhez és termeltetéséhez, hogy termékük felhasználásával hozzájáruljanak a kitűzött biotermesztési célok meg­valósításához. - Szerződéses partnereinknek nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a giliszta nálunk termelőesz­köz, nem a profitszerzés közvetlen célja. Mi elsősorban az általuk ter­mett biohumusz forgalmazására vál­lalkoztunk, természetesen a felsza­porodott gilisztaállomány értékesíté­sében is szerepet vállalunk, ameny­nyiben van iránta érdeklődés - hangsúlyozta az igazgató. - Ezt a partnereinkkel kötött szerződés­ben is egyértelműen meghatároz­zuk, de gyakran történnek félreérté­sek. A felszaporodott állomány miatt gyakran kapunk telefonokat, hogy túl sok a giliszta, vigyük. Viszont mi ebben csak a közvetítő szerepét töltjük be azok számára, akik tagjai akarnak lenni rendszerünknek. Je­lenleg a fő cél még egyértelműen a biohumusz termelése. Albáron, a kft. székhelyén jó né­hányan foglalkoznak gilisztate­nyésztéssel. Pintér Károly másfél éve fogott hozzá a nem túl sok munkát és törődési igénylő tevé­kenységhez. Szövetkezeti tagként megfelelő kiegészítő jövedelemfor­rásnak tartja. Neki már sikerült érté­kesítenie az állomány egy részét, így elégedett. S rövidesen a biohu­musza is beérik. Amint megtudhattuk, a humusz termelése sem rossz üzlet. Száze­zer betelepített giliszta, természete­sen felszaporodva, évente mintegy 10 tonna trágyát képes feldolgozni, ebből ennek egyharmada válik bio­humusszá. A minőségtől függően kilóját 3-5 koronáért várásolja fel a Bioterra, s így körülbelül tíz négyzetméternyi területről egy-két év alatt behozható a befektetett 21 ezer korona. Ennyiért adja ugyanis a Bioterma a 100 ezer gilisztát és a technológiát, amelyet a szerző­désben megszabott feltételek sze­rint ajánlatos tovább értékesíteni. Tavaly, a termelés felfuttatása so­rán nagyon sok problémával találták magukat szemben. A megnöveke­dett taglétszámot már lehetetlenség volt számítógépes nyilvántartás nél­kül feldolgozni, ezért áttértek a gépi adattárolásra. Az átállás azonban nem ment zökkenőmentesen. Való­színűleg ez is közrejátszott abban, hogy januárban több esetben késtek a fizetéssel. Ez ugyan nem ment­ség, a partnerek fegyelmezetlensé­ge is ludas a késésben, hiszen van­nak olyanok, akik máig se fizették be a tagdíjukat. A humusztermelés és gilisztate­nyésztés jövőjét illetően Szabó Zol­tán optimista. Egyelőre ugyan még csak távlati lehetőségként említette gilisztaállomány feldolgozását, azonban tény, hogy ígéretes kutatá­sok folynak a gilisztatest enzimgyár­tásra való felhasználására. A konk­rét termelés beindításához azonban jelentős mennyiségű, folyamatosan felhasználható gilisztaállomány szükséges, hiszen az enzimgyár működéséhez állandó ellátást kell biztosítani. A biohumuszból előállí­tott folyékony fejtrágya gyártását vi­szont már az idén elkezdik. A Bioterra elképzelései hosszú távra készülnek. A magyarországi tapasztalatokat is leszűrve már nem a gyors meggazdagodás reményé­vel kecsegtetik ügyfeleiket. Azok számára ajánlják, akik józan meg­fontolással és saját lehetőségeik ob­jektív felmérésével vállalkoznak erre a tevékenységre. Állítják, ők nem fizethetnek rá... T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ POSTÁNKBÓL A FELIRAT Mostanában többször megfordul­tam a régi múltú Füleken, amely nemcsak ódon várromjáról híres. Neve összeforrt a Kovosmalt-üzem­mel. Kedves, csendes hangulatú vá­roska. Ami tökéletesen meglepett, az a magyarsága. A vállalt magyar­sága. Mondhatnák, hogy pár kilomé­terre a magyar államhatártól könnyű magyarnak lenni, de mint tapasztal­tam, nem ebben rejlik a titok, hiszen több határmenti településünk van és sajnos mégis kiéleződött ellensé­geskedések tapasztalhatók - az üz­letekben, a hivatalokban és az utcán egyaránt. Szerintem öntudatos, kiegyensú­lyozott emberek csak toleráns em­bertársak között élhetnek. Példa rá éppen ez a kisváros, ahol egy kőfa­lon piros betűs mondat díszeleg hó­napok óta: Za hranice s Maďarmi! (Magyarok a határon túlra!) Alatta szlovákul a következő mondat: Ate prečo? Naučme sa radšej spolu žiť, a vážiť si jeden druhého! (De miért? Tanuljunk meg inkább együtt élni és tisztelni egymást!). Milyen igaz! Bárcsak ehhez ha­sonló mondatok kiírására használ­nák, (ha már használják) Szlovákia szerte a festéket! BÍRÓ KATALIN, Tornaija REFLEX CÉLPONTJUK: A PRIVATIZÁCIÓ Több mint húsz különböző fajsúlyú kérdés megvitatása szerepel a Szlovák Nemzeti Tanács ma kezdődő ülésének napirendjén. Ezek közül a szlovák privatizációs miniszterrel szemben benyújtott bizal­matlansági indítvány sorsa a legfontosabb. Már jő ideje tudjuk, hogy itt távolról sem Ivan Mikloš eddigi tevékenységének objektív értékelé­séről, hanem a 42 esztendővel ezelőtti államosítás visszacsinálása iránti rokonszenv, illetve ellenszenv ütközéséről van szó. Ezt, persze, a bizalmatlansági indítványt támogatók közül az egyik párt sem ismeri be. Sem a volt kommunisták, sem a Szlovák Nemzeti Párt, sem a Mečiar-mozgalom képviselői. Többségük szóban egyetért a privati­zációval, a valóságban azonban - nemzeti húrokat pengetve és a demagógiában rejlő összes lehetőséggel élve - ahol csak lehet, gátolja a megvalósítását. Nyíltan és kevésbé nyíltan azt sugallják az átmeneti időszak kárvallottainak, hogy minden nyomorúságunk oka a csehek által ránk tukmált gazdaságátalakítási stílus. Arról egy szó sem esik a sajtójukban, népgyűléseiken, hogy szegénységünk ere­dendő oka: a tervszerűnek csúfolt szocialista gazdálkodás. Ilyen körülmények között a szlovák kormány megbuktatását célzó sorozatos próbálkozások után ezúttal a privatizációs minisztert vették célba. Nem elhanyagolandó körülmény, hogy történik pedig mindez 72 nappal a választások előtt. Ha mindent összevetünk, nem lehet más következtetésre jutni, minthogy az eltökélt szlovákállam-építök legfőbb célja: az állam stabilitásának ellehetetlenítése, és zűrzavar­keltés. Sajnos, nemcsak a szlovák nemzeti erőknek vannak ilyen törekvéseik, hozzánk nemzetiségileg közelebb álló mozgalom is benyújtott más vonatkozásban ilyen igényt. Erről azonban majd máskor, önálló írásban és sokkal elemzőbben közlünk eszmefutta­tást. Ejnye, de sürgős a nemzeti és az álbaloldali erőknek a kormány munkájának megbénítása! De sürgős a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak és Weisséknek, meg Prokešéknek a szuverenitás kikiáltása! Ha már kénytelenek voltak várni 22 hónapot, azt a kettőt már valóban kibírhatnák... Mindhárom nemzetileg orientált politikai erőt más-más meggondo­lás motiválja. Mečiarékat az, hogy a korábbi időszaktól eltérően ma már nem mondhatják el, hogy az idö nekik dolgozik. így hatalomkö­zelbe, sőt, hatalomhoz szeretnének jutni már a választások napja előtt. Ugyanis úgy szeretnék alakítani a politikai erőviszonyokat, hogy ha csak egy mód van rá, a volt kommunisták megdemokratizálódott pártját ne kelljen bevenniük a koalícióba. Ez teljesen érthető, ha ez sikerülne nekik, szalonképesebbek lennének. A kommunisták viszont éppen azt szeretnék egy zűrzavar során bizonyítani, hogy mennyire nélkülözhetetlenek a politika nemzeti zenekarában. Pedig most, amikor a szó szoros értelmében a szlovákiai demokrácia jövője a tét, most valóban bizonyíthatnák, hogy átalakultak valódi baloldallá és valódi demokratákká. Csodának kellene történnie, hogy elméjük ma megvilágosodjék, és úgy szavazzanak, ahogy a demokrácia érdeke és Csehszlovákia jövője, meg nem utolsó sorban régiónk stabilitása megkívánja. Ha a csoda megtörténik, Weissék nagy lépést tennének a hiteles baloldallá válás és a demokratává válás felé. Nos, ami a Szlovák Nemzeti Pártot illeti - ők mindenki másnál következetesebbek. így száz százalékosan kiszámíthatók. Az ilyen konzekvens magatartás azonban az ökör következetességére emlé­keztet. Akik nemzeti alapon akarnak államot építeni, azok nem polgári társadalom építésére törekednek. Ez annyira nyilvánvaló, hogy le sem lenne szabad írni. Ivan Mikloš személyén keresztül a nemzetiek a privatizáció ellen intéztek támadást. Ugyanis a vagyon privatizálá­sával megszűnik az állam mindenhatósága az anyagi szférában, de ezzel együtt a gondolkodásmód formálásában is. Most vagy soha - mondják a nemzetiek. És igazuk van, mert ha a privatizálást követően kialakul egy polgári társadalom, a primitív nemzetieskedés­nek nem lesz több esélye. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 1278/91 Vykysalý Eduard, 1902. 12. 16., meghalt Poprad (Jenakievo) 1279/91 Vyskočil Gabriel, 1906. 12.31 meghalt Gelnica (Dombasz) 1281/91 Weiskopf Štefan, 1921. 8. 18. Pozsony (Uj Dombasz) 1282/91 Weiszkop Emil, 1923. 11. 26., Smolník (Baksiov) 1948/91 Vajda Sándor, 1926. 7. 13., Szepsi (Kazahsztán) 1949/91 Vajkó Ferenc, 1921. 4. 1., Szepsi (Kaukázus) .2397/91 Vanya Vince, 1920. 1. 3., Tardoskedd (Voronyezs) 2398/91 Varga Lajos, 1920. 1. 2., Oroszka (Minszk) 2399/91 Varga Jenő, 1914. 10. 31., meghalt, Szőgyén (Voronyezs) 2400/91 Varga Imre, 1923. 9. 20., Sárkány (Golovka) 2401/91 Váradi Béla, 1918. 7. 28., Csíz (Kirov) 2402/91 Varga Pavel, 1926. 1. 24., Hidegkút (Szumi) 2403/01 Vás Ferenc, 1923. 11. 27., Ajnácskö (Dombasz) 2404/91 Veres János, 1926. 6. 2., Királyhelmec (Orel) 2405/91 Vereš Ladislav, 1920. 5. 3., meghalt, Ondrejovce (Kijev) 2406/91 Veselovsky Vojtech, 1914. 1. 5., Lice (Jasi) 2408/91 Vincze István, 1921. 10. 18., Újfalu (Kijev) 2409/91 Virág Ľudovít, 1919. 9. 21., meghalt, Hidegkút (Gbelci) 2410/91 Vincze Zoltán, 1919. 7. 22., Darnya (Volszk) 2412/91 Vitáriuš Ondrej, 1917. 3. 13., meghalt, Nagybalog (Dombasz) 2416/91 Völgyi József, 1920. 9. 14., Gömörpanyit (Sztálingrád) 2417/91 Vörös Károly, 1926. 11. 26., Aranyos (Moszkva) 2418/91 Vrábel Michal, 1921. 11. 20., Naszvad (Ural) 2872/91 Völgyi József, 1918. 10. 5., meghalt, Kisgömöri (Szibéria) 2873/91 Vaszily János, 1902. 12. 25., meghalt, Csicser (Szambor) 2874/91 Vincér František, 1918. 9. 1., meghalt, Brehov (Gorlovka) 2875/91 Wagner Ottó, 1913. 7. 9. Eperjes (Dombasz) 2876/91 Vaszily František, 1913. 11. 11., meghalt, Gyűgy (Baku) 2877/91 Világi Béla, 1925. 9. 14., Csicser (Sztálinov) 2879/91 Verečkai Jozef, 1914. 3. 3., meghalt, Felsőmislye (Szovjetunió) 2880/91 Vitályos István, 1928. 3. 9., Nagybalog (Vorosilovka) 2881/91 Veszelovszky Imre, 1922. 9. 22., Kéménd (Kijev) Folytatjuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom