Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám, csütörtök

5 PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓ, 1992. MÁRCIUS 19. IV/IÁn ott cse n9 et t ernléke­IV! e y imben a galántai Ko­dály Zoltán Daloskör decemberi hangversenyének visszhangja, ami­kor kézhez kaptam a zseliziek és a somorjaiak meghívóját. 1992. feb­ruár végén a zselizi vegyeskar fem­• állásának 10.,-a somorjai Híd ve­gyeskar megalapításának 20. évfor­dulóját ünnepelte. A zselizi ünnepi hangverseny mű­sorának fó pilléreit öt kórus fellépése és a közös záróműsor alkotta. így az ünneplő kórus mellett bemutatkozott a magyarországi sopronhorpácsi Szentirmay Vegyeskar Gintli Zoltán­né, a Lévai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Gyermekkara Szalay Pál, a Zselizi Voces Selyzienses kama­rakórus Horváth Géza karnagy ve­zetésével és az említett magyaror­szági vegyeskar egyházi kórusa. A műsort az egyesített karok előa­dásában a közkedvelt Zúgj hullám (ismeretlen szerző műve) és a Rab­szolgák kórusa (Verdi Nabucco ci­mü operájából), valamint az ünne­pélyes hangvételű Szózat (Egressy Bény-Vörósmarthy Mihály) zárta. A műsorszerkesztő, feltehetően a közönség igényeiből kiindulva, a kórusmuzsika műsorblokkjait sza­valattal és szólószámokkal kötötte egybe, igy gyönyörködhettünk Kaj­tár Mária meggyőző és megrázó előadásában (Gyurcsó István: Nép­vándorlás kora, Váradi Antal: A ta­nú), a tehetséges, fényesen csillogó, telt hangú fiatal énekesnő, Garay Éva, valamint Kebuszek Rudolf (zongora) muzikális előadásában (Rossini Tancred című operájának áriája és 2 Bartók-dal), valamint a hazai Veszprémi Géza és fia, Gábor szóló- és négykezes játé­kában. Térjünk vissza a jubiláló kórus­hoz. Aki figyelemmel kíséri a hazai magyar kórusmozgalmat, az már többször találkozhatott a zselizi ve­gyeskarral. 1982-ben, a Csemadok helyi alapszervezetének keretében kezdték el működésüket, legjelentő­sebb eredményeiket 1984-ben és 1990-ben a galántai Kodály Napo­kon érték el. Mindkét alkalommal aranysávos minősítéssel végeztek az országos rangadón A jubileumi hangversenyen az alapító tagok Kö­zül tizenketten énekeltek, és ma is ott áll a kórus élén Horváth Géza alapító karnagy, aki Tíz év zenei anyanyelvünk szolgálatában című értékes Írásában (a műsorfüzetben) rámutat: az eltelt egy évtized alatt a zselizi kórus kb. 400 próbát tartott, 85-ször lépett fel, ami átlagosan 30 taggal számolva megközelítőleg harmincötezer ingyenes munkaórát jelent. Amint az ünneplő dalosok arcáról leolvashattuk, nem bánták meg, hogy szabadidejük nagy részét az együtténeklésre fordították. Mű­sorukat H L Hassler Gagliarda cí­és a városi művelődési központ, va­lamint a helyi magyar alapiskola és gimnázium. A támogatók hosszú so­rát a Drevotrend kereskedelmi válla­lat, Szalay Zsolt, Molnár Lajos (Ga­ramkissalló), Dóka Lajos, Páldi Tibor magánvállalkozók, az AKUH-cég, a zselizi földműves-szövetkezet, az Együttélés, az MKDM és a MPP alapszervezete alkotta, összetar­tásból kitűnőre vizsgáztak. A somorjai Híd vegyeskar elődje már az 1930-as évek elején hallatott magáról. A kórus 1972-ben alakult újra. Hasonlóképpen? mint a zselizi­eknél, itt sem történt karnagyváltás, A JUBILÁLÓ ZSELIZI ÉS SOMORJAI VEGYESKAR HANGVERSENYÉRŐL mű alkotásával vezették be, melyet meggyőző egészséges, melegszí­nezetű kórushangzást elérve adtak elő. A kórus ezen a napon vette fel városuk egykori látogatójának ne­vét, így a jövőben már mint Franz Schubert vegyeskar fog szerepelni. Ehhez méltón két Schubert-művet is beiktattak programjukba. Külön színfoltja volt az estnek Horváth Gé­za karnagy Szerelmi dalok című mű­vének előadása. Ezt követte Kocsár Miklós hangulatos Forintos nóták cí­mű szerzeménye, mely a kórus elő­adásában először került előadásra. Annak idején a Tavaszköszöntöt ta­nulták be. Most, tíz év múltán a je­lenlevő régi tagokkal együtt elevení­tették fel ezt a kedves művet. Külön kell megemlítenünk, hogy ünnepi műsoruk nemcsak a múltat idézte és a jelent mutatta be, meg­csillantotta előttünk a bíztató jövőt is, amikor a legifjabb tagok is bekap­csolódtak a műsor másik részében felcsendülő művek előadásába. A hangverseny megszervezése példamutató volt. Dobrovický Lász­ló, Zseliz polgármestere volt a ren­dezvény fővédnöke, szervezői a Csemadok helyi alapszervezete a szerény, mosolyáról és következe­tes munkájáról oly jól ismert Pokstal­ler László irányítja ma is a kórust. Nevük ma már nemcsak otthon, kül­földön is ismert. A Kodály Napokon 1975-től két alkalommal ezüst- négy esetben aranysávos minősítést ér­tek el A kórus a Csemadok somorjai alapszervezete és a városi művelő­dési központ keretében működik. A jubileumi hangversenyre a művé­szeti alapiskola kiváló hangverseny­termében került sor. Somorján a műsorszerkesztés egy másik, de ugyancsak hatásos megoldásával találkoztunk. A hazai és a két ven­dégkórus bemutatóját az egyesített kórusok igényes előadása előzte meg. A bevezetőben egy, 16-17. századból származó ismeretlen szerző művét, a művészeti alapisko­la kamarazenekarának előadásában Mozart Ave verum Corpus, J. Haydn Dubist's, dem Ruhmund Éhre be­gühret és Udvardy László-József Attila Tél című alkotását hallhattuk A záróblokk az énekszó és a muzsi­ka egyetemességét bizonyította Megható volt, amikor Haydn Die Harmónie in der Ehe című művét Pokstaller László, Beethoven öröm­ódáját Karácsony Géza, Eugen Suchoň Aká si mi krásna, valamint Kodály Zoltán Esti dal című alkotá­sát az osztrák Michael Hladik vezé­nyel. A magyarországi, a szlováki­ai magyar és a németajkú osztrák egyforma lelkesedéssel énekelte a német, a szlovák és a magyar kórusműveket. A Híd vegyeskar önálló műsorát a női kar és a már említett kamara­zenekar nyitotta meg két Bartók­művet (Ne menj el, Bolyongás). Dr. Hecht Anna vezényletével kiegyen­súlyozott, meghitt előadásban volt részünk. Ezt követően Járdányi Pál Két magyar népdal, és hazai szer­zőnk, Szijjártó Jenő Esti hangulat Zsérén című müvét Pokstaller Lász­ló vezényelte. A vendégkórusok közül elsőként a jánossomorjai pedagógusok és szövetkezetek kórusa lépett színre. Karácsony Géza vezényletében öt művel gazdagította a jubileumi hangverseny műsorát. A bécsi Michaels Kammerchor az előzetes megegyezés alapján új, a hazai közönségnek szokatlan színfoltot hozott ajándékba. Műsoru­kon két ismert musical részlet (Bernstein: West Side Story és Loe­we: My Fair Lady) és egy operettpa­ródia szerepelt (Benatzky Ralph­Stolz Robert: In weissen Rössl). Han­gulatos előadásuk, gondolom, még a sznobok szívét is meglágyíthatta. A karnagy dinamizmusának, felké­szültségének és a kórussal való jó együttműködésnek eredménye volt a magával ragadó teljesítmény. Amint azt a műsor után Pokstaller László megjegyezte: kórusaink ta­nulhatnak a bécsi vendégektől a gondtalan éneklés terén. M/.-- év repült el, és a Hid rTUd&. vegyeskórus a szo­kásos gondok (elsősorban az után­pótlás hiánya) ellenére ismét bizo­nyított. Reméljük, a jövőben egyre több somorjai kéri majd felvételét a kórusba, hogy támogassa városa együttesét. Külön dicséret illeti együttműködéséért a kórust és a he­lyi művészeti alapiskolát. Dr. DUKA-ZÓLYOMI EMESE A PROBLÉMÁS GYEREKEK IS TÖBBET NYÚJTANÁNAK A közoktatás, s ezen belül az általános iskola kezdő szakaszának gondjai, problémái napjainkban megoldást sürgető hangsúllyal ve­tődnek fel. Számomra van ebben valami - sokszor úgy érzem - érthe­tetlen ellentmondás, mert a kezdő szakaszt (az 1 -4. osztályt) jól ismer­ve állítom, hogy az a monolitikus megmerevedés, amelyet emlege­tünk, s amelyet az elmúlt évtizedek­kel kapcsolatban oly gyakran kifogá­solunk, világszerte az alsó tagozatra volt legkevésbé jellemző. Az utóbbi öt évben nálunk is sok iskolában feltűnt a nyitottság, az új, korszerű törekvések iránti fogékonyság, a kí­sérletezés, a megújulást kereső igény. Az eredmény mégis gyakran el­keserítő. A társadalmi megítélés csak kis mértékben igazolja vissza szándékainkat, törekvéseinket, konkrét reformlépéseinket. A kez­detben jónak látszó változások vala­hol mindig „gellert kapnak" (talán mert a hibákat nem tudjuk eléggé rugalmasan helyreigazítani), igy ké­sőbb nem teljesen felelnek meg vá­rakozásainknak. KORUNK EGYIK „GYERMEKBETEGSÉGE" - A DISZLEXIA Az utóbbi évtizedben szerte a vi­lágon egyre több gyermek küszködik az írás-olvasás elsajátításával, mind többnek okoz nehézséget a folya­matos, technikailag megfelelő és jól érthető olvasás. Az olvasási zavar, illetőleg olvasási nehézség korunk egyik gyermekbetegsége, mely hát­rányosan hat a tanuló iskolai fejlődé­sére, előmenetelére, személyiségé­nek alakulására. Az olvasás- és írás­zavar elsősorban az írás, az olva­sás és a helyesírás megtanulásában jelentkezik: ebben az esetben be­szélünk diszlexiás gyermekről. A diszlexia (agy)központi készséghi­ány. Egy gyermek nem válik diszle­xiássá, hanem már a kezdettől az, csak a diszlexia az olvasástanulás idejéig nem derül ki. Persze, az óvodában prognosztizálható a disz­lexiára való esetleges hajlam Nemzetközi elismerést és érdek­lődést váltott ki Gósy Mária magyar­országi kutató tesztje - 1989 nyarán a Nemzetközi Olvasási Szövetség 6. európai olvasáskongresszusán, Nyugat-Berlinben melyet a diszle­xiás, illetve az arra hajlamos gyer­mekek felismerésére dolgozott ki. Abból indul ki, hogy a diszlexiás gyermekek közös jellemzője a nyelvi készség elégtelensége. Ha óvodás­nagycsoportos-korban kimutatható a nyelv- és beszédkészség sze­génysége, akkor prognosztizálható a diszlexiára való hajlam, s ilyenkor egyéni bánásmóddal segíthetjük a gyerekeket. Szintén a kongresszuson mutatta be Galyas Károly és Iréné Dahl a diszlexiás gyerekek gyógyítására készített komputeres programját. Ennek az a lényege, hogy a képhez mindig hangot kapcsolnak, a hang­gal történő visszacsatolás ugyanis jobb eredményt hoz, mert a diszlexi­ás gyerek egyik baján, a hallás utáni diszkrimináció gyengeségén se­gíthet. Mit tehetünk mi a probléma felis­meréséért? Fontos az óvónő és az első osztályos tanító szoros együtt­működése. Jó, ha az óvónő jellemzi a gyerekeket, hiszen így a tanítóban összkép alakul ki a gyermekről, in­formációt kap a gyerekek érdeklődé­séről, nyelvi kifejezőképességéről, társas kapcsolatairól és magatartási problémáiról. Az édesanya pedig már a beíra­táskor figyelmeztesse a tanítói, ha a gyerek koraszülött volt, ha szüle­téskor nem sírt fel, ha későn állt fel vagy ha későn kezdett beszélni stb. Csak az iskola, óvoda és a család jó együttműködése segítheti a problé­más gyerekeket. MILYEN LEGYEN A JÖVŐ ISKOLÁJA? Mindenekelőtt fontosnak tartom az iskolapszichológiai hálózat kiépí­tését. Amíg ez nincs, legalább a ne­velési tanácsadókban legyen egy­egy magyarul is tudó szakember (pszichológus, gyógypedagógus stb ). A szakember látogassa az is­kolát, óvodát, ismerje a nevelői lég­kört az osztályban, a gyerek társas­kapcsolat-rendszerét éppúgy, mint a szülő-iskola kapcsolatát. A tanítóknak több háttértudásra lenne szükségük; a Nyitrai Pedagó-. giai Karon például kisegítő iskolai szakkollégiumot kellenne létrehozni, ahol olyan tanítókat képeznek, akik az általános iskolai osztályokban a problémás kisgyermekekkel fog­lalkoznának Az iskolai oktató-nevelő munká­ban a differenciált oktatás szüksé­ges megoldás. Erre épül sok új mód­szer, melyeknek bevezetése nem­zetiségi iskoláinkba kötelességünk volna, hiszen tizenöt éve ugyanaz­zal az olvasástanítási módszerrel dolgozunk. Ha nem újítunk, könnyen elmaradhatunk a hazai oktatás szín­vonalától, ez aurópai színvonalról nem is beszélve. Ml LEHET A KORSZERŰ ISKOLA CÉLJA? a) Megszüntetni a kezdő sza­kaszban mutatkozó funkciózavaro­kat, elérni hogy az általános iskola kezdő szakasza biztosan, magas színvonalon végezze el azt az ala­pozó munkát, amely a későbbi ered­ményes továbbtanulást feltételezi. Az első három-négy év funkciója legyen kifejezetten az alapozás, a későbbi ismeretszerzéshez szük­séges eszközrendszer: a jártassá­gok, a képességek, a készségek és személyiségvonások elsajátítása, begyakorlása. b) Optimális feltételeket kell te­remteni a különböző adottságú-ké­pességű, illetve az eltérő ütemben fejlődő tanulók egyéni fejlesztésé­hez. Minden gyermek annyi időt kapjon az alapok elsajátítására, amennyire szüksége van. Ehhez a hagyományos osztály- és tanóra­rendszer jelenleg merev kereteit ru­galmasabbá lehet tenni. Olyan tan­tervet, tanítási programot kell kidol­gozni, amely lehetővé teszi a diffe­renciált osztálymunkát. A mereven elkülönülő tantárgyak, órák sorrend­je helyett szervesen kapcsolódó te­vékenység-komplexumok (tantárgy­csoport) keretei között lehet dolgoz­ni, mégpedig optimális osztálylét­számokkal (20 tanuló). A döntően önálló munkán alapuló intenzív egyéni fejlődés csak állan­dó, pontos diagnózis alapján mehet végbe. Ehhez eredményvizsgáló fel­mérőlapok (nem értékelőlapok!) szükségesek. A tanító belátása sze­rint a feltáró-analizáló-szintezizáló­adaptáló munkát egyenrangú fon­tossággal ötvözhetné. A tankönyvhi­ányt (régiből tanítunk) behozott tan­könyekkel kellene megoldani. Vegyük tudomásul, hogy vannak gyerekek, akik speciális körülmé­nyek között, specális módszerek al­kalmazásával sem tudják teljesen utolérni a többit, de vannak olyan gyerekek is, akik képesek a jelenle­ginél sokkal többet nyújtani, és sok­kal gyorsabban haladni. Úgy igazít­suk a jövő iskoláját, hogy differenci­álva adjuk meg minden gyereknek azt a tudást, amelyet képes befo­gadni CSUKA GYULÁNÉ TÁVKAPCSOLÓ A VERS KERESÉSE Nem tudom, lehet-e versekről másképpen beszélgetni mint játéko­san. Mindenesetre nem lepne meg, ha a versolvasás, a versszeretet manapság már valamiféle játék­szenvedélyként élne azokban, akik még a régi és az új költők műveit olvassák. Lehet-e szebb szenve­dély, mint a vers szülte élmény kere­sése, a költészet több oldalról való megközelítése? A világirodalom óceánja magyar költők bejárta ten­gerét ismerve is érhetik meglepeté­sek az embert. Különösen a ma­gamfajta olvasót, aki nem mérheti önmagát a TV 2 Lyukasóra című műsorában rendszeresen versről beszélgető Mészöly Dezsőhöz, La­tor Lászlóhoz vagy Lukácsy Sándor­hoz, aki a Kiment a ház.., című kötetében a magyar líra játékossá­gáról, végtelen változatosságáról ér­tekezett. Mégis közelinek érezheti magához a verset, különösen akkor, ha a Lyukasóra egy-egy felkészült vendége a profikat is keresgélésre készteti. Ráadásul nem a tévesztés, az ennek vagy annak a költőnek a nem ismerése a bűn, hanem a kö­zöny. Aki rendszeresen nézi ezt a mű­sort, az már tudja, hogy fokozatosan kialakult egy vendégköre, amely a nézők érdeklődésének megfele­lően nyitott. Olyannyira az, hogy Mé­szöly Dezső szándéka szerint a ha­tárokon túlról érkező levelek írói kö­zül egyet-egyet meg is hívnak ma­guk közé. így szerepelhetett kedd este már másodszor Szabó Erzsé­bet (ha jól emlékszem) Galántáról. Az ő általa választott klasszicizáló Radnóti-vers töredelmes vallomásra késztette Lukácsy Sándort, aki a re­formkor költészetének tökéletes is­merőjeként nem ismeri teljesen Radnóti Miklós mode, n költészetét. S ez az őszintén vállalt esendőség teszi igazán naggyá az embert, ak­kor is, ha éppen nem irodalomtudós. Márpedig a nézők döntő többsége a Lyukasóra esetében aligha iroda­lomtudós, de mégcsak nem is költő. Biztos vagyok benne, hogy ezt a műsort sokkal kevesebben nézik mint némely politikai botrányszagú vagy vitatható ízléssel készített „tóksót". Talán jó is ez így, hiszen a TV 2 egyre többször az igényes nézők csatornájaként mutatja önma­gát. Legalábbis az ott sugárzott mű­vészeti műsorok erre engednek kö­vetkeztetni. Persze, ritka az olyan adás, mint Mészöly Dezső Lyukas­órája, amely nagy költőink verseskö­teteinek fellapozására készteti a né­zőt. Feltéve, hogy egyáltalán megta­lálhatók a könyvespolcán ezek a könyvek. Mert nem irigylésreméltó manapság annak a diáknak a helyzete, aki mondjuk hatvanas évekbeli önmagamhoz hasonlóan paraszti származással küszködve vág neki a középiskolának és az egyetemnek. A nagy költők köteteit szinte lehetetlen megvásárolni a könyvesboltokban, így akinek nem áll rendelkezésére a szülői könyvtár, bizony nagy nehézségek elé nézhet. Néhány magyarországi nagyváros könyvesboltjainak kínálatáról köz­vetlen tapasztalataim vannak. Ezek­ből leginkább a magyar klasszikusok hiányoznak, ezért is furcsállom azo­kat a megnyilvánulásokat, amelyek magyar szellemiségű sajtót, magyar nemzeti rádiót és tévét követelnek, miközben a könyvkiadás igényes vonulata teljesen elszegényedett, s az iskolai és a közkönyvtári állo­mányon kívül a nagy magyar költők műveivel szinte már csak a televízió­ban és a rádióban találkozhatunk. Lehet, hogy a Lyukasóra, a Cim­bora, az Úr ír? meg a Közjáték című igényes gyerek és felnőtt nézőknek szánt műsorok nem pótolják a könyvkiadás botrányos hiányait, mégis reménykedhetünk: a magyar irodalmat szeretők érdeklődése fel­ébreszti a könyvkiadókat. Addig is vár ránk a könyvtár és az antikvá­rium. Itt és ott. DUSZA ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom