Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-03 / 53. szám, kedd

1992. március 3. ,ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP EGY TÁVOZÁS HÁTTERE Az utóbbi hetek egyik nagy visszhangot kiváltó belpolitikai, eseménye az Ivan Gašparovičot, a szövetségi legfőbb ügyészt ért parlamenti kritika volt. Az ügy egyik főszereplőjét, Világi Oszkárt, a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarája alelnökét kérdeztük, mi is váltotta ki ezeket a támadásokat. - A Szövetségi Gyűlés február 19-én tárgyalta a legfőbb ügyész által benyújtott jelentést, amely az elmúlt 40 év során elkövetett gazdasági és egyéb bűncselekmények feltárásával és a vétkesek kutatásával foglalkozott. A jelentést korábban egyszer már benyújtották, de miután a parlament nem fogadta el, egy kiegészítő jelentést dolgoztak ki. Ennek megtárgyalása során a vita lényegesen kibővült, mivel a képviselők egy része annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Legfőbb Ügyészség nem müködikabban a formában, ahogy ez az Alkotmány idevágó paragrafusai alapján elvárható lenne. Az a véleményünk, hogy a legfőbb ügyésznek nincsen koncepciója a hivatalával kapcsolatban napjainkra felgyülemlett problémák megoldására. A vita során elmondtam, hogy szerintem eddigi tevékenysége alapján a főügyésznek nyilvánvalóan nincsenek kialakult elképzelései az új demokratikus intézményrendszerben reá háruló feladatokról. A Főügyészség mély válságban van, az okok egy részéről ó is gyakran beszélt, de soha nem hallottuk, miként is lehetne ezeket megoldani. A nyilvánosság részéről léte. zik egy elvárás, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetőivel szemben eljárjon, a Legfőbb Ügyészség viszont cselekvésképtelen. A főügyész úr már három hónapja hangoztatja, hogy legszívesebben lemondana. Szerintem Csehszlovákia legfőbb ügyésze napjainkra döntésképtelenné váll, vagy esetleg nem is akar dönteni. A plénum előtt elmondtam azt is, hogy az Alkotmány szerint mi nem értékelhetjük az ügyészség munkáját, de kérhetjük, hogy a főügyész tegyen jelentést nekünk. Ha elégedetlenek vagyunk vele, a köztársasági elnököt felszólíthatjuk az ügyész visszahívására. - tlTegnap délután kaptuk a hírt, hogy Václav Havel köztársasági elnök leváltotta tisztségéből Ivan Gašparovič főállamügyészt. Az ok: a főállamügyeszség munkájában tapasztalt hiányosságok. LESZ MÁR LAPGAZDA Miután tavaly a Losonci Jnb megszűnt, a városi hivatal jelentene meg a Nógrádi Szó (No So) cimü magyar járási lapot is. Az elmúlt év végén azonban úgy döntött a képviselő-testület, hogy megvonja mind a szlovák, mind a magyar nyelvű járási laptól az anyagi támogatást A kéthetente megjelenő Nógrádi Szót igy januárban már a megszűnés veszélye fenyegette. A szlovák nyelvű lapot egy helyi konzorcium vette szárnyai alá. a magyar azonban mecénás nélkül maradt. Szinte az utolsó pillanatban jött a Füleki Városi Hivatal támogatása. Úgy döntöttek, hogy februárra vállalják a kiadással járó költségek fedezését. - Mi változott egy hónap elteltével? - tettük fel a kérdést Kasza Tibor polgármesternek. - A városi hivatal, számolva az eshetőségekkel, 276 ezer koronát tartalékolt költségvetéséből a lap megjelentetésére - addig, amíg a lapgazda kérdése meg nem oldódik. Tárgyaltam Losonc város polgármesterével és biztosítottak arról, hogy a költségeket márciusra is vállalják. Az elmúlt napokban volt az az üzleti tárgyalás, mely a lap jövőjének szempontjából kedvező lordulatot ígér. A külföldi tőkével is rendelkező I. W. L. nemzetközi társulás felajánlotta, hogy megveszi a lapot. Addig is, mig erre sor kerül, mi töltjük be a lapgazda szerepét. A szerkesztőséget három alkalmazottal Füleken hoznánk létre, nyomdát is biztosítanánk számára, és a példányszámot szeretnénk legalább háromezerre felfuttatni. Ennek ellenére mi is és Ardamica Ferenc főszerkesztő is örül az L. W. L. ajánlatának és segítőkészségének, mely. új fejezetet nyithat, a nógrádi magyar ajkú lakosság számára megjelenő regionális hetilap történetében. (polgári) KÁRPÓTLÁSI KÁLVÁRIA A Szövetségi Gyűlés állandó bizottságaiban folyik a 62 képviselő által beterjesztett, az egyházak és vallási közösségek vagyonjogi kárpótlására, illetve rehabilitálására vonatkozó törvényjavaslat megvitatása. Az előzményekhez tartozik, hogy a parlament tavaly már hozott egy idevágó, elsősorban a katolikus egyház vagyonára vonatkozó törvényt. A most napirendre kerülő javaslat, sajnos, több kisebb lélekszámú egyházat kizár a restitúció lehetőségéből, mivel például a szlovákiai református keresztyén egyházat a kárpótlás szempontjából döntő időpont, azaz 1948. február 25-e előtt fosztották meg vagyonától. Vonatkozik ez az ágostai hitvallású evangélikus egyházra, a cseh testvérek egyházára, a sziléziai evangélikus egyházra, valamint a zsidó hitközségekre is. Boros Zoltán képviselő (Együttélés) kérdésünkre elmondta: - Ismeretes, hogy a református egyház vagyonának elkobzása mindenféle rendelet nélkül már 1944 októberében elkezdődött, s néhány hónappal utána különféle SZNTrendeletekkel folytatódott. Nem nagybirtokokról, csupán parókiákhoz tartozó néhány hektárnyi földingatlanokról van szó. Szerintünk nagy igazságtalanság lenne, ha ezek a viszonylag kisebb lélekszámú egyházak az ún. döntö időponthoz való merev ragaszkodás miatt vesztenék el létfenntartásukhoz szükséges eredeti tulajdonukat. A parlament gazdasági bizottságában (ez a bizottság a törvényjavaslat gesztora, úgymond gazdája) indítványoztam, bővítsék ki a törvényjavaslatot azzal, hogy a fentebb említett öt egyház esetében a döntö időszak 1938. szeptember 29-ével kezdődik, továbbá hogy érvényét veszti minden olyan 1938. szeptember 29-e után hozott jogszabály, közigazgatási vagy más rendelkezés, amly megkárosította vagyonúkban a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén működö fent említett egyházakat. örömmel állapíthatom meg - folytatta Boros Zoltán -, hogy a gazdasági bizottság, a többi magyar párt, illetve mozgalom, a PDP-NYEE, a KDM, valamint a PM képviselőinek támogatásával egyetértett javaslatommal. így a parlament plénumának jövő héten kezdődő ülése előtt van némi reményünk arra, hogy a követelésekkel kiegészített törvényjavaslat megkapja a szükséges számú szavazatot. Ugyanakkor, tekintettel a földtörvény módosítása után egyes pártok által e módosítás ellen folytatott kampányra, megtörténhet, hogy a törvényjavaslat kemény ellenállásba ütközik. xxx A törvényjavaslat előterjesztőinek véleményét tolmácsoló Ludvik Motyčka (KDU) képviselő így vélekedett arról, hogy egyes esetekben a kárpótlásnak a döntő időszak elé kellene visszanyúlnia: - Még nehéz megjósolni, sor kerül-e ennek az időhatárnak az áttörésére. Tény, több oldalról, több képviselő részéről fennáll ez a követelmény, tehát megoldást kellene találni. Szerintünk, akik a javaslatot előterjesztettük, a szóban forgó kérdést a nemzeti tanácsok törvényeivel kellene rendezni, mivel a két köztársaságban a feltételek különbözőek, (sm) TUDATOS GYÁRLEÉPÍTÉS FÜLEKEN? (Folytatás az 1. oldalról) Janusek Károly: „Nem igaz, hogy termékeink senkinek sem kellenek: akár a fűtőtesteket, akár a kádakat is említhetem a külföldi érdeklődésre számot tartó termékeink közül. Viszont az az érzésem, a vezetés tudatos gyárleépítést folytatott, kedvező ajánlatokat utasított vissza, csakhogy megkaparintsa magának a gyárat, fnnek bizonyítéka az is, hogy mentőangyalokként rukkoltak ki a kft-k alakításának koncepciójával, amiről jószerivel senki sem tudott. Ezekben a kft-kben bizonyára öt-hat ember kaparintotta volna meg azt, amit évek hosszú során létrehoztunk. Nem tudom mire vélni például azt, hogy a német Krupp cég kedvező ajánlatát jószerivel kerek perec visszautasította az igazgató. Kenyérgyári kemencéket gyárthattunk volna, ami hetven embernek öt évre biztosított volna munkát." Dubovszky Alica: „A pénteki látvány iszonyatos volt. A dolgozók nagy része könnyezett, mikor megkapta a felmondást. Csalódtunk a vezetésben, a szakszervezetben, de a minisztériumban is. Bakó igazgató leváltására már tavaly áprilisban volt egy kezdeményezés egyéni haszonhajhászás és hatalommal való visszaélés miatt. Ezt a szakszervezet és a vállalati felügyelőtanács kezdeményezte. Aztán augusztusban vizsgálat indult ellene - amely tudomásom szerint napjainkban is tart -, ennek ellenére maradt a lunkcióban, és ez lett a vége. Az a szomorú, hogy magunkra maradtunk, még politikai pártjaink és mozgalmaink sem segítettek, senki sem vállalta fel a gyár sorsát, sőt a vagyonjegyes privatizációba sem kerültünk be, mert úgy látszik, senkinek sem volt érdeke." Simon János: ,,A csődért én egyértelműen az igazgatót és a szűkebb vezetést hibáztatom. Ezt annak alapján is merem állítani, amit egy-két külföldi érdeklődővel történt tárgyalás alkalmával mint tolmács is tapasztaltam. Februárban volt egy kiállítás Kölnben, ahol fokozott érdeklődés mutatkozott termékeink iránt, de a kollégák semmit sem tudtak ígérni, mert nagy horderejű üzletkötéskor a vezetés nem tud vagy nem akar dönteni. Szerintem a gyár kiárusítása folyik, ugyanis tudomásom van arról, hogy a kádgyártó részleget egy pozsonyi üzletember akarja megkaparintani. Ezért kaptak kosarat az olasz, német és osztrák üzletemberek. Az viszont tény, hogy Moravčik úr a múlt héten itt járt, és hitegette az egykor ott dolgozókat Azt is kijelentette: ö el tudná adni mind a 300 ezer kádat, ami egyébként egész évi termelésünket teszi ki, tehát hogy van ez, mi miért nem tudjuk eladni?! Petíciót is küldtünk a minisztériumba, de ennek sem volt foganatja Műszaki ember lévén most már csak attól félek, hogy Bakot nevezik ki likvidátornak. Ami pedig a jövőt illeti, ez az ügy még nincs lezárva." P. L. A DEMOKRATÁK ÉS KLAUS PÁRTJA KÖZÖTT MEGSZÜLETETT A KOALÍCIÓ (Munkatársunktól) - A Demokrata Párt tegnapi sajtóértekezletén Peter Miššík alelnök bejelentette: örülök, hogy létrejött a koalíció a Polgári Demokrata Párttal. Az együttműködésről szóló megegyezést az elmúlt héten Prágában írták alá Ján Holčík és Václav Klaus pártelnökök. Ennek alapján a közelgő választásokon a Szlovák Nemzeti Tanácsba, illetve a szövetségi parlamentbe a Szlovák Köztársaságban közös listán szerepelnek majd a két párt képviselőjelöltjei. Hogy miért éppen a PDV-vel fűzték szorosabbra a kapcsolatot a demokraták? Erre Peter Miššík válasza: A többi pártban túl sok a volt kommunista. A Demokrata Párt számára viszont nem léteznek volt kommunisták. Csak kommunisták. A Demokrata Párt vezetősége az ellenzék aktivitásának fokozódását a radikális gazdasági reform gátolásaként értelmezi. Marian Krajőoviő párttitkár a csehszlovák-német szerződéssel kapcsolatban fejtette ki a demokraták véleményét. Szerintük a két ország közti viszony mindig meghatározó volt a közép-európai régió stabilitásában, ezért támogatták a szerződés aláírását. A szerződéstervezetet jó kiindulási alapnak tartják a kölcsönös együttműködés teljes normalizálása szempontjából. D. T. És épül a dacvariáns... (Gyökeres György felvétele) JÖTTEK, LÁTTAK,.. ...ÉS DOLGAVÉGEZETLENÜL ELVÁLTAK Nem érkezett túl jó kedvvel a magyar Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának küldöttsége a múlt héten Prágába. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen „szlovák" felségterületen hónapok óta óriási erővel és több nyugati vállalat bevonásával folyik a bösi dacváltozat építése, és ennek tetejében Antall József magyar miniszterelnök magyarázatkérö levelére Marián Čalfa ritka pökhendi stílusban válaszolt. Érvelését olvasva az volt az érzésünk, hogy véletlenül a korábbi kommunista minisztersége idején összegyűlt forrásanyagokat tartalmazó fiókját nyitotta ki, és ennek alapján irta meg nagy érdeklődéssel várt válaszát. Félretéve az iróniát természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ezt a förmedvényt a hazai technokrácia és az öt támogató politikai elit vetette papírra, arcátlanul „elfeledve" mindent, ami a vízlépcső kapcsán az utóbbi két év során napvilágot látott. A miniszterelnök aláírása viszont sok mindent sejtet a végrehajtó hatalom elképzeléséről is. A kedvezőtlen előjelek után szinte nem is lehet csodálkozni, hogy a prágai parlament épületében tanácskozó küldöttségek nem halmozták el egymást az ügy megoldását előremozditó kompromisszumos javaslatokkal. Igazság szerint egyetlen egy ilyen sem hangzott el. A magyar honatyák továbbra is kötötték az ebet a karóhoz, miszerint a csehszlovák fél hagyjon abba minden egyoldalú munkát és kezdjen tárgyalásokat egy új szerződés megkötéséről. Nem zavarta őket, hogy ezzel a hozzáállással a magyar kormányküldöttség korábban mindöszsze annyit ér el, hogy kifogta a szelet a vízlépcső eredeti terveit kritizáló hazai ellenzék vitorlájából, és nagyban elősegítette a minden idevonatkozó rosszat koncentráló C-változat útjának szlovákiai egyengetését. A csehszlovák küldöttség szintúgy nem javasolt semmi újat, mindössze azt hangsúlyozta, hogy a jelenleg érvényes szerződés lehetőséget ad az eredetitől eltérő más megoldások megvizsgálására is. Mégha az elméletben igaz is, minden felelősséggel gondolkodó politikusnak tisztában kellett azzal lennie, hogy amíg a kialakult helyzettel kapcsolatban nem találnak egy mindkét országban„eladható" kompromisszumot, nem lesznek képesek áthidalni a nézetek és előítéletek jelenleg létező szakadékát. A tárgyalások elején kialakult és végig feloldhatatlannak bizonyuló patthelyzet tökéletesen tükröződik a kiadott közös közleményben is, melyben egyszerűen csak felsorolták a két fél álláspontját. Ha ök nem tették meg, az érdekesség kedvéért említsünk meg néhány lehetséges kompromisszumot, amely lehetővé tenné a manapság már mindkét fél által oly vehemensen támogatott nemzetközi szakértői bizottság munkájának megkezdését. A természet hamisítatlan értékeiért a kezét állítólag bármikor túzbe tévő magyar kormány a (részben a saját hibájából is) kialakult helyzetre való tekintettel megelégedhetne azzal, hogy a bizottság munkájának néhány hónapja alatt ne folyjanak a Duna medrét közvetlenül érintő munkák. Egy másik lehetséges javaslattal a magyarok hajthatatlansága miatt krokodilkönynyeket hullató (cseh)szlovák kormány rukkolhatna elö. Nagyvonalúan bejelenthetnék például, hogy most, amikor a téli alacsony vízállás idején elvégezhető összes munkát befejezték, a megegyezés érdekében ideiglenesen felfüggesztik az egyoldalú megoldás építését. Ha pedig nem jön össze a megegyezés, a buldózerek hat hónap múlva újult erővel nekiesnek a csallóközi természetnek. Ehhez egyik oldalról sem kellene más, mint egy kis jóindulat. Ehelyett viszont híres politikusaink minden lépésük előtt csak két dolgot vesznek figyelembe. Cselekedeteiket egyrészt az őket támogató lobby érdekeivel hangolják össze, másrészt pedig azt számolgatják, hogy melyik színváltozásuk hány szavazatot hoz a konyhára. Eközben viszont elsikkad a lényeg, amire pedig soha nem feledkeznek el hivatkozni. Legújabban Antall József küldött egy alibista levelet Čalfa kollégájához. Nem kockáztatunk sokat, ha előre kijelentjük, hogy a válasz sem lesz jobb. Ebben az esetben viszont Magyarország valószínűleg felmondja a szerződést, és ezzel az úgy olyan ingoványos talajra kerül, ahol senki sem tud előre megjósolni semmit, és tulajdonképpen mind a két fél csak rajtaveszthet. Ha tehát nem vigyázunk, könnyen megtörténhet, hogy a bösi vízlépcső a kommunista gigantománia gyermekéből az uborkafára nagyhirtelen felkapaszkodott Kárpátmedencebeli politikusi tehetségtelenség torzszülöttévé válik. TUBA LAJOS A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 3869/91 Sloboda Ján, 1922. 2. 16., Kosút, (Uripino) 3873/91 Šóš Ľudovít, Ipolynagyfalu (Szovjetunió) 3874/91 Szabó Ferenc, 1925. 2. 3., Nagyida (Szesztroj) 3875/91 Szalay Károly, 1917. 12. 10., Felsöpatony (Ogyessza) 3877/91 Schürger Mária, 1925. 12. 24., Mecenzéf (Gorlovka) 3878/91 Schürger Mihály, 1924. 7. 30., Mecenzéf (Gorlovka) 48/91 Simonié Imrich, 1921. 4 18 meghalt, Szene (Kijev) 156/91 Štófira Ľudovít, 1925. 1.12., Szölöske, (Kijev) Folytatjuk