Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-07 / 32. szám, péntek

1992. FEBRUÁR 7. HÍREK - VÉLEMÉNYEK FORRADALOM VAGY BÁBSZÍNHÁZ? • (Munkatársunktól) „A tegnapi lapok túl sok teret szenteltek Vladimír Mečiar tegnapelőtti prágai látogatásának. Remélem, hogy holnap velem is legalább annyit foglalkoznak majd" - jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatója legelején Miroslav Sládek, a Republikánus Párt túlkapásairól híres elnöke, aki a rendőrség utasítására néhány nappal ezelőtt pszichiátriai kivizsgálásnak volt kénytelen alávetni magát. Távirati stílusban szinte egy szuszra mondta el, hogy pártja szemszögéből nézve hogyan is értelmezendök az elmúlt hetek és évek politikai eseményei. Miroslav Sládek szerint hazánk jelenlegi vezetői az erkölcsi bomlás állapotában leiedzenek, és lassan már azt sem tudják, hogy milyen országban élnek. Ezt mi sem tanúsítja jobban, mint hogy Václav Havel ugyan kijelentette: nem tart • igényt a hajdan családja tulajdonába tartozó Lucernára, a bátyja azonban szemrebbenés nélkül visszakérte azt. Ami az immáron 45. napja éhségsztrájkoló Miloslav Mareček ügyét illeti, a republikánusok azt állítják, hogy a Charta '77 aláíróinak jelenleg vezető pozíciót betöltő tagjai csupán azért nem segítenek rajta, mivel tudják, hogy össze kell tartaniuk a mostani vezetőgamitúra többi tagjával, és félnek, hogy ha valakit feláldoznának maguk közül, akkor előbb vagy utóbb mindnyájuknak mennie kellene. '89 novemberében egyébként nem forradalmat éltünk át, hanem egy bábszínházi előadás nézői voltunk - állitja Miroslav Sládek. Százhuszonhat nap múlva, „az első szabad választások után" azonban minden megváltozik majd, fogadkozott az ország talán leghírhedtebb pártjának elnöke. Először is kisöprik hazánk vezető pozícióiból a volt kommunistákat, az egész mostani maffiát, aztán tesznek róla, hogy a nemesség még élő sarjai (Miroslav Sládek szóhasználatával élve „azokn'ak a rablólovagoknak az utódai, akik annak idején nem bitón végezték") semmit se kapjanak vissza családjuk egykoron államosított vagyonából. (kajó) RENDKÍVÜLI SZÜNET A KASSAI ÉS ROZSNYÓI ISKOLÁKBAN (Munkatársunktól) - Kelet-Szlovákiában néhol már gyengül, néhol pedig most erősödik a vírus támadása. A déli járásokban például a múlt héten még nem okozott annyi bajt, mint Varannón, Homonnán, vagy Bártfán, ám azóta változott a helyzet. Annyira változott, hogy a Rozsnyói járás iskoláiban a hét elején egyhetes rendkívüli szünetet rendeltek el. Legújabban a kassai járványügyi bizottság is hasonló intézkedésre kényszerült. A Hernád parti városban azonban egyelőre csak két munkanapon, ma és hétfőn lesznek zárva az alap- és középiskolák kapui. A folytatásról a szakemberekből álló bizottság hétfőn dönt. (gazdag) OLVASÓINK FIGYELMÉBE Anyagtorlódás miatt holnapi számunkban folytatjuk a Szovjetunióba erőszakkal elhurcoltak névsorának közlését. VALUTAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1992. FEBRUÁR 7-ÉN Pénznem Eladási árfolyam 1 egységre, koronában DEVIZA VALUTA Angol font 51,22 53,01 Francia frank 5,34 5,42 Német márka 18,20 18,48 Olasz líra (1000) 24,19 24,55 Osztrák schilling 2,59 2,62 Svájci frank 20,38 20,71 USA-dollár 28,68 29,10 EGY LÁTOGATÁS UTÓHANGJ

AI NEM ISMERIK A KISEBBSÉGEK GONDJAIT STANISLAV GAWLIK NYILATKOZIK LAPUNKNAK Negatív visszhangot keltett az Együttélés Politikai Mozgalom küldöttségének lengyelországi látogatása. Stanislav Gawlik, az Együttélés alelnöke is tagja volt a delegácóinak, tőle kérdeztük: • A Lengyelek Tanácsa nyilatkozatában elhatárolja magát lengyelországi tárgyalásaiktól, hangsúlyozva, hogy az Együttélés nem képviselheti a lengyel kisebbséget. Hogyan vélekedik erről? A Lengyelek Tanácsa társadalmi szervezet, a hazai lengyel polgári társulatokat egyesíti. Nekünk, mint politikai mozgalomnak egészen más a küldetésünk, és nem kellett felhatalmazásukat kérnünk ahhoz, hogy kisebbségünk érdekeit képviseljük. Minket az hatalmaz fel, hogy a helyhatósági választásokon 17 ezren a mi jelöltjeinkre szavaztak. Összesen 44 ezren vagyunk és ha abból indulunk ki, hogy a felnőttek 65 százaléka vett részt a választásokon, azt mondhatjuk, hogy döntő többségük ránk voksolt. • A sajtó nem írt elismeréssel látogatásukról, olyan vád is megjelent, hogy panaszkodni mentek Lengyelországba. - Valóban, de figyelmeztető, hogy a hazai lapok egyoldalúan a volt lengyelországi kommunista sajtót idézik, a többi újságot figyelmen kívül hagyják. Ismét bebizonyosodott, az újságírók nem ismerik a kisebbségek helyzetét, gondjait. Elkerülte figyelmüket, hogy az Együttélés Memorandumát átadtuk a csehszlovákiai vezetőknek és elsősorban nekik mondtuk el, szerintünk mit kellene megváltoztatni, megoldani. Olyan vád is ért bennünket, hogy nacionalizmust szítunk. Ez nem helytálló, de ugyanakkor nem hallgathatjuk el azokat a gondokat, amelyek esetleg feszültségeket okozhatnának. Erre feljogosít bennünket az emberi jogok alkotmánylevele és számos nemzetközi dokumentum. • Hogyan értékeli varsói tárgyalásukat? - Lengyelországnak új vezetői, új parlamentje van, ezért tartottuk fontosnak, hogy ismertessük álláspontunkat. Egyrészt felhívtuk a figyelmet, hogy a még nem ratifikált csehszlovák-lengyel alapszerződést pontosítani kell olyan értelemben, hogy lehetőséget adjon Lengyelországnak a határain túl élő lengyelek támogatására. Memorandumunkból kiindulva elmondtuk, hogy mi Visegrád szellemében akarunk munkálkodni, fő célunk az emberi jogok, a demokrácia elmélyítése, és a kisebbségek egyenjogúsága. • Melyek azok a gondok, amelyek kisebbségüket leginkább foglalkoztatják? - Mindenekelőtt azokat a végrehajtási jogszabályokat hiányoljuk, amelyek védenék a nemzeti kisebbségek jogait. Az általános, deklaratív törvényeken kívül ezekre is szükségünk van, ugyanúgy, mint a polgári elvekből kiinduló alkotmányra. Több konkrét problémát is megemlíthetnék. így például azt, hogy nincsenek nemzetiségi oktatási hivatalok, az anyakönyvi hivatalokban nem akarják beírni a lengyel utóneveket, a személyi igazolványokba a lengyel helyesirású vezetékneveket és a hivatalos kapcsolatban csak a cseh nyelv használható. Az önigazgatásban nincs arányos képviseletünk, sok lengyel óvodát bezárnak. Sok minden megoldódna, ha kulturális és önigazgatási autonómiái kapnánk. -esiBŐS-NAGYMAROS: KIMOZDULÁS A HOLTPONTRÓL? (Folytatás az 1. oldalról) keresésének szándékát hangsúlyozva - Kossuth 1871-ból származó mondását idézte. Nevezetesen arra utalt: hogy ki a szomszédunk, az a történelmi sors vagy az isten rendelése; ám hogy milyen szomszédok vagyunk, rajtunk múlik. Ebben a szellemben vette át a szót Alexander Dubček is, aki a Bös körül kialakult vita kapcsán utalt arra, hogy a csehszlovák fél - a szövetségi kormány tavalyi, december 12-ei döntése szerint - üzembe kivánja helyezni a bösi vizlépcsőt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Csehszlovákia ellenezné egy nemzetközi szakértőcsoport felkérését, hiszen Szlovákia területén jelenleg csak a vízlépcső műszaki pótmegoldásával összefüggő munkálatokat kezdték meg. Miután a két küldöttség több tagja kifejtette véleményét, Szabad György azt javasolta, hogy személyesen kezdeményezni fogja: a két ország kormányküldöttségei e hónap végéig Bős ügyében üljenek újra tárgyalóasztalhoz; ugyanaznap kezdje meg munkáját az Európa Tanács által garantált nemzetközi bizottság; s ugyancsak ezen a napon a szlovák fél függessze fel az építési munkálatokat. Szóba jött az is, hogy ez a felfüggesztés a szakértői jelentés elkészültéig lenne érvényben, s ennek határidejét 1992. június 30-ában határozták meg. Alexander Dubček nem foglalt rögtön állást Szabad György javaslataival kapcsolatban, annyit viszont megígért, hogy a közös megoldást keresve fogja továbbítani a csaknem háromórás tárgyalás keretében született, kompromisszumot sejtető kezdeményezést. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a két parlamenti küldöttség kezdeményezésére a bősi „kártya" újra visszakerült a kormányok kezébe. Azt már a hivatalos tárgyalások befejezése után, a parlament folyosóján hallotta a tudósító, hogy a mai tárgyalások eredményeként a két ország remélhetőleg már nem fog gáncsoskodni Bős -Nagymaros ügyében... Délben Szabad György díszebédet adott Alexander Dubček és kísérete részére a parlament Vadásztermében. Délután Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke fogadta a Szövetségi Gyűlés elnökét, este pedig Rudolf Chmel adott fogadást a csehszlovák küldöttség tiszteletére. Ma Budapesten, a301-es parcellánál, az 1956-os forradalom mártírjai emlékművének megkoszorúzásával folytatódik a kétnapos látogatás programja, majd pedig Miskolcra és Sárospatakra látogat a Szövetségi Gyűlés Magyarországon tartózkodó delegációja. IROK TALÁLKOZÓJA A Szlovákiai írók Társasága tegnap tartotta soros közgyűlését Pozsonyban. A jelentős eseményt üdvözölte Ján Čarnogurský szlovák kormányfő, aki rövid felszólalásában kiemelte, hogy az ország jövője, a demokrácia építése az írókon is múlik. Kapcsolataink csak az egyenlőség és a kölcsönös előnyösség alapján fejlődhetnek. Most dől el, Szlovákia demokratikus, toleráns, fejlődőképes ország lesz-e, vagy intoleranciáról, a totalitás iránti hajlamáról fogják ismerni. A társaság elnöke, Jaroslav Rezník kiemelte, hogy a cseh, morva és szlovák írók találkozói, a szlovák irodalom külföldi kapcsolatai éppen azért fontosak, mert az ország jövőjéről van szó. Megkülönböztetett figyelmet szentelt az eredeti alkotásoknak, főleg a kiadói tevékenység fényében. A káosz után végre megtalálják arcukat a kiadóvállalatok és nem elhanyagolandó, hogy a Pro Slovakia irodalmi alap is képes hozzájárulni eredeti alkotások kiadásához. ALÁÍRTÁK A MAGYAR-NÉMET ALAPSZERZŐDÉST ANTALL: NÉMETORSZÁG KAPJON SÚLYÁNAK MEGFELELŐ SZEREPET Az újabbkori magyar diplomácia egyik legfontosabb okmánya a magyar-német alapszerződés, amelyet Antall József és Helmut Kohl irt alá csütörtökön este. Pontos elnevezése: Szerződés a baráti együttműködésről és az európai partnerségről. A szerződő felek kimondják, hogy szoros baráti együttműködésre, az emberi jogokat, a jogállamiság alapelvét tiszteletben tartó Európa megteremtésére törekszenek. Németország a szerződésben kimondja: támogatja Magyarország szándékát, hogy csatlakozzék az EK-hoz, mihelyt ennek előfeltételei megérnek. A szerződés előírja a rendszeres politikai párbeszédet a nemzetközi kérdésekről. Nagy hangsúlyt kapnak szövegében a gazdasági kérdések. Németország kifejezi készségét, hogy támogatja a vállalatközi kapcsolatokat, a beruházást, a tőkebefektetést és az ipari együttműködést. Méltó hangsúlyt kap a dokumentumban a nemzeti kisebbségek együttműködése is. Tételesen szerepel a szövegben: mindenki maga határoz arról, hogy nemzetiséginek vallja-e magát, ám ez semmilyen körülmények között nem jelenthet számára hátrányt. A tízéves időtartamra kötött, preambulumból és 33 cikkelyből álló alapszerződés nem tartalmaz semmilyen külön biztonságpolitikai klauzulát. A szerződés aláírását megelőző tárgyalásokon értesülések szerint a magyar kormányfő aláhúzta: rendkívül fontosnak tartja, hogy Németország súlyának megfelelő szerepet kapjon Európában, a világon és minden jelentós nemzetközi szervezetben. Antall József véleménye szerint az ENSZ-nek is igazodnia kell ahhoz az új helyzethez, amelyre jellemző, hogy olyan fontos államok, mint Németország és Japán új pozíciókra tesznek szert. VARGA PÉTER ÁDÁM, Budapest MEG NEM KÜLDIK JUGOSZLÁVIÁBA AZ ENSZ KÉKSISAKOSAIT (Folytatás az 1. oldalról) Ghali ENSZ-főtitkárnak a jugoszláviai válságról. Ebben többek között ígéretet tett arra, megtesz minden lépést a válság békés megoldására. A kormány megállapítja, a Jugoszlávia-konferencia a jószolgálatról nagyon gyorsan áttért az elszakadni vágyó köztársaságok álláspontjának támogatására. A jugoszláviai válság megoldásával kapcsolatos álláspontja miatt a memorandum konkrétan több országot bírál, nevezetesen Németországot, Ausztriát, Magyarországot, Olaszországot és Bulgáriát. A dokumentum szerint azokról az országokról van szó, melyek az első és a második világháború idején Jugoszlávia ellenségei és megszállói voltak. Nagyon pozitívan szól viszont Kínáról, Oroszországról és az Egyesült Államokról, a Biztonsági Tanács állandó tagjairól, amiért eddig még nem ismerték el Horvátországot és Szlovéniát. Kijut az elismerésből Nagy-Britanniának és Franciaországnak is, melyek ugyan „az EK iránti szolidaritásból" elismerték ezeket a köztársaságokat, de nem vették fel velük a diplomáciai kapcsolatokat. Franjo Tudjman horvát elnök szerdai sajtóértekezletén megállapította, a szerb vezetőknek nem sikerült megegyezésre jutniuk az ENSZ-katonák békeakciója ügyében, ennek ellenére meggyőződését fejezte ki, hogy a világszervezet végül is elküldi katonáit a térségbe. Ugyanakkor figyelmeztetett, ha ez mégsem történne meg, Horvátországnak meg kell találnia azt a módot és azokat az eszközöket, melyek segítségével felszabadíthatja minden megszállt területét. Butrosz Ghali ENSZ-főtitkár szerdán nem javasolta a Biztonsági Tanácsnak a kéksisakosok Jugoszláviába küldését. Jelentése szerint ehhez még nem értek meg a feltételek. A január 3-án kihirdetett tüzszünetet Jugoszláviában lényegében tiszteletben tartják, a legfeszültebb a helyzet Zadar és Eszék körzetében. Itt szinte napirenden vannak a szórványos lövöldözések. Hercegovina központja, Mosztar körül pedig lassan már lezárul a blokád. Szerda este óta már nemcsak nyugat felől, hanem északi irányból is eltorlaszolták a bekötőutakat a szerbek. Az ő részükről ez válaszintézkedés arra, hogy a város nyugati részén a horvátok torlaszolták el két nappal korábban a közeli szerb falvakba vezető utakat. A horvátok ilyen módon tiltakoztak a jugoszláv hadsereg tartalékos egységeinek jelenléte és viselkedése ellen. AZ EMBERI JOGOK VÉDELMÉRŐL Csehszlovákia szerdán aláírta az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről 1950-ben kötött európai megállapodás új, kilencedik jegyzökönyvét. E megállapodás 25. cikkelyének alapján azok az egyének, akik úgy vélik, hogy az emberi jogok megsértésének áldozataivá váltak, az európai- emberjogi bizottságban kezdeményezhetik az eljárást a vonatkozó állam ellen. Amennyiben a bizottságnak nem sikerült megoldást elérnie, akkor jelentést dolgoz ki a tényekről, véleményt nyilvánít arról, megszegték-e a megállapodást vagy sem. Eddig a bizottság és az érintett állam csak azzal a feltétellel terjeszthette az ügyet a bíróság elé, ha az állam, amely ellen vádat emeltek, elismerte a bíróság joghatóságát. Amint érvénybe lép az új jegyzőkönyv, lehetővé válik az egyének számára, hogy a bírósághoz forduljanak, tekintet nélkül arra, hogy a vonatkozó állam ezt megteszi-e vagy sem. A jegyzőkönyv tíz állam ratifikálása után lép érvénybe. Eddig Norvégia ratifikálása és 18 ország írta alá a jegyzökönyvet. Hazánk nevében Čestmír Cisaf nagykövet - Csehszlovákia állandó képviselője az Európa Tanácsban - látta el kézjegyével a dokumentumot. NÉGYHATALMI TÁRGYALÁSOK Az Egyesült Államok támogatja Francois Mitterrand francia elnök javaslatát, hogy a háborúban győztes négy nagyhatalom folytasson tárgyalásokat a volt Szovjetunió nukleáris arzenáljának biztonságáról. Ezt szerdán közölte a Fehér ház. Mariin Fitzwater szóvivő kijelentette, az USA már tájékoztatta Mitterrand elnököt, hogy javaslatát „jó ötletnek" tartja. Most arról tárgyalunk, mikor és hol találkozzanak Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió képviselői - fűzte hozzá. KIÚJULTAK A HARCOK KARABAHBAN Kétnapos tűzszünet után az azerbajdzsán hadsereg tegnap felújította offenzíváját Hegyi Karabah ellen. Az aszkenai járás határán, Chramord és Farruh falvakért folyt a harc. örmény források szerint az azeri tüzérség tegnap reggel Aszkeran várost is lőtte. Az éjszaka rakétatámadás érte Karabah központját, Sztyepanakertet. Susi azerbajdzsán város közeléből 35 rakétát lőttek a városra. Gaszan Gaszanov azeri kormányfő szerdán, a politikai erők nagygyűlésén Bakuban kijelentette, a karabahi kérdést az Azerbajdzsánnal és Örményországgal szomszédos államok, valamint az Egyesült Államok részvételével megrendezendő nemzetközi konferencián kellene megoldani. A helyzet úgy is alakulhat - vélte Gaszanov -, hogy Oroszország Azerbajdzsán ellenségévé válik. Ezt a lehetőséget azért nem tartja kizártnak, mivel már megkötötték azt az orosz-örmény együttműködési szerződést, amely a kölcsönös katonai segítségnyújtásról is rendelkezik.