Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám, kedd

.y 1 bűnügy HOL VAN AZ IGAZSÁG? BESZELGETES LADISLAV PITTNERREL 1992. FEBRUÁR 25. MEGTÖRTÉNT.,. REKORDOK KÖNYVÉBE KÍVÁNKOZÓ ALKOHOLSZINT Szlovákiában másfél millió motoros járművet tartanak nyilván. A hajtási jogosítvánnyal rendelkezők száma 500 ezerrel több. S ha már a számoknál tartunk, hadd említsük meg, hogy a múlt évben országutainkon 34 167 baleset tőrtént, s ebből csaknem háromezret (2925) az ittas vezetők okoztak. A szabálytalanul közlekedő gépkocsivezetők tavaly több mint 25 millió korona büntetést fizettek. Az egyik 500 koronás megbírságolásnak felettébb érdekes története van. A részegen vezető és karambolozó gépkocsivezető „teljesítménye" a rekordok könyvébe kívánkozik, (me az eset, ahogyan azt a pozsonyi közlekedésrendészet parancsnoka, Ján Černý alezredes mondta el. A történet kezdete teljesen szokványos. A szórakoztató társaság egyik tagjának este tízkor hirtelen eszébe jutott, hogy halaszthatatlan dolga van az egyik közeli faluban. A jelenlevő férfiak közül akadt aki felajánlotta, hogy kocsijával percek alatt a helyszínre repíti. A készséges, harminc éves darus begyújtotta Moszkvicsát és máris útnak indultak. Nem jutottak túl messzire. Pár kilométer megtétele után a gépkocsivezető az árokba hajtott, ahol kocsija felborult. Szerencsére néhány karcolással megúszták a balesetet. Az anyagi kár nem volt túlságosan nagy, a biztosító szakemberei tízezer koronára becsülték. A helyszínre érkező rendőrök természetesen „fújatták" a póruljárt sofőrt. A szonda megzöldült. A vétkes váltig hajtogatta, hogy mindössze két 11 -es sört ivott. A vérvételt a nyitrai kórházban végezték. Amikor az ügyeletes orvos megkapta a laboratóriumi vizsgálat eredményét, azt hitte, káprázik a szeme. A gépkocsivezető alkoholszintje ugyanis 6,59 százalék volt! Tudni kell, hogy az orvostudomány mai állása szerint a fiatal és erős szervezetű egyéneknél a halálos alkoholszint 4,50 és 5,50 között mozog. A biztonság kedvéért az orvos megismételtette a vizsgálatot, ám bebizonyosodott, nem történt tévedés. A szakértő véleménye szerint a baleset és a vérvizsgálat közti idő valamelyest csökkentette a sofőr alkoholszintjét. Az tehát a balesetet megelőző percekben legalább 6,7 százalék volt! A közlekedésrendészet szakemberei tanácstalanok voltak. A gépkocsivezető ugyanis kötötte az ebet a karóhoz, és mindvégig kitartott az állítása mellett, hogy csak két 11-es sört fogyasztott. Nem érezte magát bűnösnek, és váltig állította: a balesetet nem ittas vezetés okozta, hanem egy szembejövő teherautó vezetője, aki nem kapcsolta ki távolsági fényszóróit és elvakította. A balesetet vizsgáló rendőrök, akik fújatták a gépkocsivezetőt, azt vallották, nem látták, hogy az illető dülöngélt volna. Beszédén sem érződött, hogy többet ivott a kelleténél, hiszen a feltett kérdésekre világosan válaszolt. Az orvosszakértő viszont nem tágított állításából: az az ember, akinek a vére a lombikban van „hullára" itta magát. Két 11-es sör maximum 0,4-es százalékos alkoholszintet mutatott volna ki. Hosszas vita után végre határozat született: a gépkocsivezető hibázott, vétkes, ezért 500 korona pénzbüntetésre ítélik és fél évre bevonják a jogosítványát. Az írásos szakvélemény így hangzott: egészen egyedülálló esetről van szó. Az illetőnek minden valószínűség szerint hihetetlenül ellenálló szervezete van az alkohollal szemben. Rendkívüli immunitásának köozGnheti, hooy oyyaltalán képes volt vezoini és minden nehézség nélkül túlélte a halálos alkoholszintet. (o.v.) Szinte nem múlik el nap anélkül, hogy a fekete krónika rovatok ne számolnának be újabb és újabb súlyos bűntényekről. Gyilkosságokról, rablásokról, betörésekről, fegyverlopásokról, közlekedési szerencsétlenségekről. A Szlovák Belügyminisztérium legutóbbi sajtóértekezletén Štefan Lastovka ezredes, Szlovákia rendőrparancsnoka azzal kezdte tájékoztatóját, hogy részben sikerült megállítani a bűnözés növekedését. A legfrissebb statisztikai adatok viszont másról tanúskodnak. Például arról, hogy az elmúlt évben 1990-hez viszonyítva 26 százalékkal nőtt a bűnesetek száma. Hol van tehát az Igazság? — kérdeztük a legilletékesebbet, Ladislav Pittner szlovák belügyminisztert. — A választ a számok tükrében, a kimutatások közt kell keresni. Valóban igaz, hogy tavaly az előző évhez viszonyítva negyedével növekedett a bűnözés, sőt a gyilkosságok száma 1990-hez viszonyítva 37 százalékkal emelkedett, ám ne feledjük, egy évvel korábban sokkalta nagyobb arányú növekedésről számoltunk be. A bűnözés grafikonja már nem ível olyan meredeken a magasba, mint korábban, s ez nem csekélység. Az érdekesség kedvéért hadd hasonlítsam össze a cseh és a szlovák bűnözési arányt. Míg a cseh országrészekben százezer lakosra 2746 bűneset jut, Szlovákiában 1670. A lakásbetöréseknél ez az arány 169:72 javunkra. De menjünk távolabbra és vegyünk egy olyan demokratikus országot, mint például Dánia, melynek megközelítőleg annyi a lakossága, mint a Szlovák Köztársaságnak. Az említett skandináv országban öt és félszer több bűntény történik, mint nálunk. A bűnesetek felderítése terén is jók az eredményeink. Vegyük alapul a legsúlyosabb bűntényt, a gyil1989 végén a „külvilágban" beindult mozgással párhuzamosan forró lett a hangulat a börtönökben is. A rabok éhségsztrájkokkal, tömeges munkamegtagadásokkal követelték a törvénykezési módszerek felülvizsgálását és a rácsok mögötti viszonyok megváltoztatását. A legnagyobb viták a börtönélet reformjai (humanizációja) körül folytak. Mivel annak idején a rabok elsők közt a Zselizhez tartozó Nagypusztán található börtönben kezdtek el lázadozni, itt érdeklődtünk, mi is változott azóta. Dr. Jozef Brna, az intézet igazgatója a meglehetősen barátságtalan kinézésű főkapu előtti igazgatósági épületben fogad bennünket. Felidézve a két évvel ezelőtti eseményeket, kiderül, hogy az itt támasztott követelések nem is annyira helyi, mint inkább általános jellegűek voltak. Azóta közülük több teljesült, így erősödött a börtön nevelő jellege, 3,5 négyzetméterre nőtt az egy főre eső terület, változtak az étkezési fejadagok, megszűnt a munkakötelezettség és javultak a kapcsolattartás lehetőségei a külvilággal. A valóságban a helyzet, persze, nem ennyire idillikus. A bűnözés növekedése oly mértékű, hogy az amnesztia után kiürülő börtönök újra megtelnek, így lassan veszélybe kerül a nehezen kiharcolt nagyobb „lakótér" Is. A tíuntetésvégrehajtási Testület viszont az idei költségvetésből a beruházásokra kért összeg mindössze egy harmadát kapta meg, így még a meglévő kapacitákosságot. Tavaly 128 emberölés történt Szlovákiában, s ebből eddig mindössze 17 a felderítetlen. A lakásbetörők lefülelésénél sajnos, már nem vagyunk ilyen sikeresek, hiszen ott a tetteseknek mindössze 35 százalékát sikerült kézrekeríteni. • A statisztikai adatok — hogy finoman fogalmazzak — nem mindig a legpontosabbak. A múlt év végén néhány rendőrtiszt a Slobodný piatok című hetilapban (igaz névtelenül) kiteregette a rendőrség szennyesét. A cikkírók azt állították, hogy a parancsnokok, féltve helyüket, manipulálnak a számokkal és sok felderítetlen bűnügyet is megoldottnak tüntetnek fel. Egyszerűen azoknak a nyakába varrják elkövetésüket, akiket már hasonló bűncselekményért leültettek. — Az az idő mar lejárt, mikor úgynevezett jó pontokat osztogattak a parancsnokoknak azért, mert beosztottjaik ennyi és ennyi esetet sikeresen oldottak meg. Természetesen különböző jelentéktelen ügyeknél lehet ilyen módon csalni. Ha például ellopnak a pincéből egy sok modernizálására sincs lehetőségük. Ezzel kapcsolatban a parancsnok érdekes dilemmát említ. A zselizi börtönben ugyanis egy-egy emeleten belül az elítéltek szabadon közlekednek. A cellák sem olyanok, mint amilyeneket a filmekből ismerünk, egy szokványos laktanyák a hálóteremtől mindössze az ablakra szerelt rácsban különböznek. A nagyobb mozgástér viszont bonyolultabbá teszi a rabok egymás közti kapcsolatát. A tapasztalatok alapján három csoportba oszthatók. Az elsőbe tartozók hajlandóak együttműködni a hozzájuk beosztott nevelőkkel, a második csoporttagjai közömbösen szemlélik az eseményeket, míg a legszűkebb, harmadik társaság elutasít bármiféle közeledést. Az utóbbiba általában agresszív, uralkodásra hajlamos egyének tartoznak. A kívülálló, aki börtönviselt ismerőseitől már gyakran hallott a „nehéz fiúk" módszereiről, persze, gyorsan kész a recepttel. Különítsék őket el ós így lényegesen csökkenthető a kipattanó konfliktusok száma. A „közösségnek" ugyanis nem érdeke, hogy rendszeresen hadilábon álljon a nevelőszemélyzettel, tompítani kénytelen az összecsapásokat. A kezelhetetlen egyéneket kiemelve és összezárva egy nagyon kemény, állandó konfliktusforrást jelentő helyzetet idéznének elő. Nagy gond a foglalkoztatottság. Az utóbbi időben a rabok nem kötelesek dolgozni. Sajnos, a kialakult helyzetben gyakran még az önbiciklit, néhány befőttet vagy egy demizson bort. Mert ezek is konkrét esetek, melyeket jegyzőkönyvezni kell, és bekerülnek a statisztikába. A komolyabb horderejű bűntényeknél viszont már nem lehet manipulálni a számokkal, az teljesen kizárt. • A rendszerváltás óta ugyan javult a lakosság tájékoztatása, ám olykor még mindig az a benyomásunk, hogy a rendőrség bizonyos eseteket el akar hallgatni. Konkrét leszek. Nemrégiben lefegyvereztek két somorjai rendőrt. Szavahihető forrásból tudomást szereztünk az esetről és azonnal felhívtuk a dunaszerdahelyi járási parancsnokságot, ott azonban elzárkóztak mindennemű tájékoztatás elől. Az egyik napilap riportere - hivatalos információk hiányában - a helyi lakosoknál tudakolódzott, ml is történt tulajdonképpen, és ennek a nyomozásnak aztán az lett a vége, hogy az illető újságíró egy gúnyos hangvételű cikkecskét írt. — Az újságíróknak is tudomásul kell venniük, hogy olykor a vizsgálat sikeres és gyors lefolyása érdeként jelentkezők is kénytelenek a körletben ücsörögni. A rabmunka iránt korábban megnyilvánuló érdeklődés már a múlté. A tétlenség miatt felhalmozódó energia újra csak veszekedésben, összecsapásban nyilvánul meg. A nehéz gazdasági helyzet következtében napjainkra szinte az összes munkáltató felbontotta velük a szerződést. Lényegében csak a helyi állami gazdaság és a gépgyári részleg, illetve az idényjellegű mezőgazdasági munkák maradtak. Az utóbbi időben ezért menedzsereket próbálnak alkalmazni, tőlük várják, hogy piacképes ötletekkel álljanak elő. Zselizen korábban a közlekedési balesetet okozók, a kezdő rablók és más „enyhébb esetek ültek". Néhány éve azonban az intézményt szigorították, és átcsoportosították a második büntető-nevelő fokozatba. így a mai rabok elsősorban erőszakos nemi közösülésért, fegyveres rablásokért, gyilkosságért, esetleg megrögzött tolvajlásért kerülnek ide. A rács mögött töltött időtartam változó, van, aki csak néhány hónapig, de van, aki tíznél is több évig kénytelen szemlélni a Börzsöny-hegység panorámáját. A környékbeliek számára ez elsősorban saját, potenciális veszélyeztetettségük miatt fontos. Komoly szökés szerencsére már évek óta nem volt, bár napjainkban ketten mégis hiányoznak a névsor olvasásakor. Ők azok közé tartoznak, akiknek a parancsnok jó magaviseletükért, vagy családi okokból eltávozást adott. 6 kében nem adhatunk információkat. Az említett ironikus cikket, mely a Nový časban jelent meg, magam is olvastam. A szerző egyébként ellentmondásba keveredett, hiszen többek közt megírta, hogy a rendőr halántékának fegyvert szegeztek, pár sorral lejjebb pedig már azt állította, hogy önszántából adta oda fegyverét. A tetteseket különben, akik mindketten büntetett előéletű egyének, nagyon hamar elfogtuk. • A Nagysurányban lezajlott házkutatás kapcsán az önök rezortját is bírálatok érték. Mi a véleménye a Horváth-család kártérítési igényéről? — Ha bizonyságot nyer, hogy az említett törvénysértések valóban megtörténtek, úgy azt hiszem a család elégtételt kap. • Ön szerint milyen a szlovák rendőrség együttműködése a külföldi kollégákkal? — Nyugodtan állíthatom, hogy jó. Két friss példával is szolgálhatok. A közelmúltban a Dunából kifogtunk egy igelitzsákba rejtett női hullát. A ruhákból és az ékszerekből arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg osztrák állampolgárról van szó. Azonnal értesítettük a bécsi kollégákat, s ők már másnap letartóztatták a gyilkost, aki mint kiderült, a nő férje volt. Egy másik esetben minket segítettek a külföldi kollégák. A francia rendőrség rács mögé juttatta azt a külföldön tartózkodó hazánk fiát, aki a Közép-szlovákiai kerületben követett el bűncselekményeket, majd a felelősségrevonás elől külföldre utazott. • A belügyminisztérium parkolójában már nyugati autók is sorakoznak. Hány és milyen típusú gépkocsi áll a rendőrök rendelkezésére? — 160 korszerű Renaultot, Mercedest, Volkswagent és Fiatot vásároltunk. Ez szlovákiai viszonylatban kevés, de több a semminél. A gépkocsik már az „élet sűrűjében" cirkálnak. ORDÓDY VILMOS Egyiküket már több mint egy éve hiába keresik. Szökésekről lévén szó nem térhetünk ki a lipótvári eset felidézése elől. Ezzel kapcsolatban szerte az országban rendkívüli ellenőrzésekre került sor, és a televízióban bemutatott képsorok szerint némely börtönből teherautószámra hordták ki az elkobzott tárgyakat. Az igazgató szerint ez a személyzet munkáját is minősítette. Innen mindössze két ládára való zsákmányt tulajdonítottak el. Ezek között persze különböző szúró és vágó szerszám is volt, de mivel sok rab a szomszédos gépgyárban dolgozik, ezek elkészítését ós becsempészését úgy tűnik, senki sem képes teljesen megakadályozni. Ráadásul a legújabb rendelkezések korlátokat szabnak a személyi motozásnak. így aztán nagyobb lehetőség nyílik az alkohol és bódító gyógyszerek becsempészésére is. Az utóbbiakat, apró előnyök fejében, egyes „munkahelyi civil kollégák" szerzik be. Jozef Brna ugyan nem árulta el, hány rab tartozik a keze alá, de a környékbeliek úgy nyolcszáz-ezerre becsülik számukat. Az áthághatatlannak tűnő kerítéstől néhány méterre nyugodtan folyik az élet, a futballpályát ráadásul közösen használják Nagypuszta lakóival. A Galgóc környékét azóta is rettegésben tartó lipótvári eseményekkel kapcsolatban időközben kiderült, hogy ott nagy szerepet játszott az őrök hanyagsága. A zselizi börtönben már hosszú évek óta nem történt ún. rendkívüli esemény, minden bizonnyal az állami alkalmazottak megfelelő hozzáállásának köszönhetően. TUBA LAJOS KIS FALUBAN NAGY B0RT0N Jan Babiar és a szerző felvétele