Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám, kedd

1992. FEBRUÁR 4. . ÚJ SZÓ, HAZAI KÖRKÉP AZ ÖSSZE­FÉRHETETLEN... F alun egykor azt tartották, hogy egý valamirevaló férfi kés és gyufa nélkül nem megy ki a házból, mert sohasem tudhatja, mikor lesz rá szüksége. B. Mirko is ehhez tar­totta magát. Ha úgy hozta a helyzet elő is vette a kést, hogy ellenlábasait megfélemlítse Állandó lakóhelyén, Pöstyénben összeférhetetlen, erő­szakos embernek ismerték, és meg­rögzött bűnözőnek. Bár még csak 28 éves volt, néhány börtönt megjárt. Mivel a városban, a kocsmákban és a rendörségen is jól ismerték, szíve­sebben poharazgatott a környező településeken, főleg Galgócon. De itt sem tagadta meg önmagát. Bemutatkozása az említett tele­pülésen az egyik borozóban tör­tént. Először koccintott az egyik asztalnál ülőkkel, amikor a hangulat már a tetőfokára hágott, ki tudja, miért, Józseffel nézeteltérése tá­,madt. Szó szót követett, s mivel alkalmi ismerősét nem tudta jobb belátásra bírni, Mirkó ököllel kétszer megütötte, majd mikor a földre esett, az arcába rúgott úgy, hogy a megtá­madottnak a szeme is megsérült. József felgyógyulása csaknem két hónapig tartott. Alig két hónap telt el az említett esettől, amikor újra hallatott magá­ról. „Randevúja" volt a férjezett Ilonkával, de nem volt szerencséje, mert összefutott Lubošsal, a fiatal­asszony testvérével, aki Mirkónak azt találta mondani, hagyja békén Ilonkát. Férje van, ne akarjon bajt csinálni. „Az én dolgomba ne avat­kozz bele te, taknyos" - toporzékolt. De Ľuboš nem hagyta annyiban, mondta a magáét. A „sógorok" vé­gül is pofozni kezdték egymást. Mi­vel mindez a város főterén történt, köréjük csődültek az emberek. Mir­kónak elfogyott a türelme, elöntötte a düh, egy gyors mozdulattal elő­húzta a kést, és mellbeszúrta Lu­bošt. Azt hogy könnyebb sérüléssel megúszta, annak köszönheti, hogy a kritikus pillanatban védekezésként maga elé kapta a kezét. Ki tudja, hogyan végződött volna a dolog, ha az emberek nem lépnek közbe, és nem értesítik a rendőrséget. Az őr­sön felvették a tényállást, de Mirkót elengedték: az ügyész szerint nem volt ok a letartóztatásra. „Mit akar­nak tőlem, az egész csak önvéde­lemből történt" - hangoztatta, miu­tán távozott a rendőrségről. A két eset után úgy látázik vér­szemet kapott. Italozás közben gyakran mondogatta: aki engem megsért, azzal ugyancsak elbánok. Arra hogy erejét, férfias bátorságát újra megmutathassa, nem sokáig kellett várnia. Egyik este a Kriváň vendéglőben néhány pohár ital után hangoskodni kezdett, gúnyos meg­jegyzéseket tett másokra, ami nem tetszett az egyik asztaltársának. Ki­abálni kezdtek, hangoskodtak, végül Mirkó elővette a kést, és karon szúr­ta az ellenlábasát. Az a rendőrségre sietett, hogy feljelentést tegyen. Ezúttal a rend őrei őrizetbe vették Mirkót. Nehéz megmondani, hogy eddig miért voltak elnézök vele szemben, hiszen korábban hasonló bűncselekményekért már többször is ült. A nyomozóknak, a vizsgálati osztály dolgozóinak nem volt könnyű dolguk. Mirkónak elég tapasztalata volt már. Először min­dent tagadott, később beismerte, hogy találkozott ugyan a sértettek­kel, de nem bántalmazta őket. Végül is elkészült a vádirat, s Mirkó három­rendbeli testi sértés bűncselekmé­nyért került a Nagyszombati Járás­bíróság elé. Bűnösségét nem ismer­te be, cselekedetét nem bánta meg. Ezt és azt is, hogy visszaeső bűnö­zőről van szó, figyelembe vették az ítéletmeghozatalnál is. Ez szerint hat évet és négy hónapot kellett volna börtönben töltenie, de az íté­lettel sem ő, sem az államügyész nem volt elégedett, éltek a fellebbe­zés lehetőségével. A kerületi bíróság ezek után Mirkó büntetését 7,5 évben határozta meg. (németh) MÉGISCSAK ÉRVÉNYES A 40. PARAGRAFUS A felmérésekből kitűnik, hogy a földtulajdonosi jog rendezetlensé­gének nagy hányada azokból a le­folytatott hagyatéki tárgyalásokból ered, melyeket az 1947/139. Tt. sz. törvény, illetve az ezt kiegészítő vég­rehajtási rendeletek értelmében folytattak le. Eszerint - miként az ismert is - a mezőgazdasági és erdőgazdasági földek csak egy csa­ládtagra (örökösre) íródtak. Igaz, e szerencsés örökös részére is csak névleges vagyon volt a föld, hiszen a telekkönyvben az alábbi be­jegyzéssel vált földtulajdonossá: a föld az XY földművesszövet­kezet használatában van, XY köz­ségiek) határában." Az egész jegyzői eljárás ellen az örökösök semmit sem tehettek, mert az idevo­natkozó törvény alapján az Állami Közjegyzőség olyan végrehajtási rendeletet adott ki, mely szerint nem lehetett az ilyen megosztás ellen tiltakozni, sőt a kisemmizettek ré­széről a fellebbezés sem járt módo­sítással. Sajnos, a földtörvény sem nyújtott lehetőséget ennek az áldatlan álla­potnak az orvoslására. Sőt hiányzott a kisérő magyarázó szöveg is, mely­ből esetleg pontosabban lehetett volna értelmezni a 6. § 1. fejezeté­nek „1" pontját. Ezért szorgalmazta a SZNT-ben az MKDM-Együttélés parlamenti csoportja a ,,A földrende­zésről, a földtulajdon elrendezésé­ről, a földhivatalokról, a földalapról és a földközösségekről" szóló tör­vényjavaslat tárgyalásakor, illetve elfogadásakor a 40. § törvénybe ik­tatását, mely az alábbi módon ren­delkezik: ,,Ha a korábbi eljárások szerinti hagyatékmegosztás során 1990. január 1-je előtt került sor arra, hogy a törvényes örökösök közül csak az egyik szerezte meg a mezőgazdasági és erdőgazdasági földeket... az örökrészek ezen csökkentését az állami közjegyzőség ingyenesen rendezi az e törvény hatályba lépésétől számított hat na­pon belül beadott indítvány alap­ján..." E törvény 1990/330. Tt. számmal, 1991. augusztus 19-ével hatályba is lépett. Eszerint az örökö­söknek legkésőbb 1992. február 19­ig indítványozniuk kell az állami jegyzőségnél a hagyatéki tárgyalás újralefolytatását új örökrészek meg­állapítására a mezőgazdasági ós er­dőgazdasági földekre vonatkozóan. Alig vált ismertté a törvény, a szó­ban forgó cikkelyét a szlovák igazság­ügyi miniszterhelyettes 1991. szep­tember 26-i keltezésű, 15158/91-50­es iktatószámú körlevelében felfüg­gesztette és megtiltotta a Szlovák Köztársaság állami közjegyzőségei­nek e paragrafus szerinti eljárást. Némely közjegyzői hivatal ezt úgy értelmezte, hogy az indítványokat még csak beiktatásra sem méltatta. Falujárás során minderről bőven hallhattam, s a panaszok igazáról a közjegyzőségeken is meggyőződ­hettünk. Ez tette haladéktalanul szüksé­gessé a szlovák parlamentben az igazságügyi miniszterhez intézett in­terpellációt, melyben számonkértük, hogyan történhet meg egy hatályban lévő törvény érvényes paragrafusá­nak önkényes kiiktatása, s ráadásul éppen a törvényesség intézményes védelmezője - az igazságügyi mi­nisztérium által. Vajon kit terhel majd a felelősség azért, ha a jogos örökö­sök ügyintézése a határidőből ki­esik? S egyáltalán, mérlegelte-e a tárca a még súlyosabb következ­ményt, mely szerint a felfüggesztés­ből adódó késedelem több évre visz­szatarthatja az egyes községek ka­taszterének újratagosítását?! Az elhangzott iterpellációra vála­szolt is Marian Posluch miniszter úr. Közli, hogy a bírált körlevelet módo­sította és elrendelte az állami köz­jegyzőségi hivataloknak, hogy a 40. paragrafussal összhangban a ha­gyatékok újratárgyalását kérő bead­ványokat vegyék ál és iktassák. A fentiekkel egyben választ szán­dékoztam adni azokra a levelekre, melyekben éppen ez ügyben tettek panaszt, kérnek segítséget vagy ép­pen szidalmazzák a képviselőket kö­vetkezetlenségükért. BARTAKOVICS ISTVÁN, SZNT-képviselő, MKDM ZÖLDSÉGTERMESZTŐKNEK KÖRNYEZETBARÁT ÚJDONSÁG HASZNOS AZ AGROKARTON, DE (EGYELŐRE) NEM GAZDASÁGOS Néhány lelkes műszaki többhóna­pos kísérletező munkája után a pár­kányi Dél-Szlovákiai Cellulóz és Pa­pírgyár 03-as üzemében egy, koráb­ban még soha nem gyártott termé­ket kezdtek préselni a gépek. Mivel ránézésre és tapintásra is hasonlít a kartonpapírhoz és növényter­mesztési célokat szolgál, az „újszü­löttet" agrokartonra keresztelték. Mindez alig egy évvel ezelőtt tör­tént, s azóta nemcsak a gyár szom­szédságában húzódó Duna medré­ben folyt le sok víz, hanem az agro­karton körül is történt egy és más. Több kertbarát, zöldségtermesztő és magángazda, egy-egy mezőgaz­dasági üzem és főiskola tavasztól őszig összehasonlitó megfigyelést végzett, amelynek során talajtakaró nélkül, fóliával, illetve agrokartonnal fedett talajon termesztett zöldségfé­lékkel kapcsolatos tapasztalataikat összegezték. Az eredmény egyértel­mű győzelem az agrokarton javára. A teljesség és a tudományos jelle­gű rendszerezés igénye nélkül íme a pozitívumok. Az agrokarton, mi­után teljesítette küldetését, elbomlik és bedolgozható a talajba. Ősszel tehát nem kell felszedni, s mivel alkotó anyaga tőzeg és tisztított hul­ladékpapír, elbomlása által nemcsak hogy nem szennyezi a talajt, hanem javítja annak összetételét. További előnyös szempontként említik a ter­melők, hogy nem nő alatta a gyom, nem hevül fel és nem penészesedik a talaj, ahogy az a fólia esetében van. Az agrokarton szabályozza a talaj vízgazdálkodását, porózus szerkezete nem gátolja meg az oxi­gén talajba jutását, és a befedett talaj porozitása jobb a fóliával fedett talajénál. Mivel a talajt takaró karton teteje száraz, használatával a gom­básodási fertőzések veszélye csök­ken, s így - olvashatjuk a tudomá­nyos megfigyeléseket összegező je­lentésben - az agrokarton az alter­natív zöldségtermesztés lényeges elemévé válhat. Fontos szempont még, hogy használatával a növény korábban és többet terem. Eddig ment zsinórban a beszélge­tés, de mihelyt az üzletre, a forgal­mazásra került a szó, Hammersmidt Tibor mérnök, az üzem igazgatóhe­lyettese, akárcsak rendes munkafel­adatain túl a termék menedzselését felvállaló Farkas Márta bizonytalan­ná vált. Mindketten tudják, sejtik, hogy az agrokartont sokan és szíve­sen kipróbálnák, de ez egyhamar aligha válik lehetővé. A papírgyár számára e termékből eredő bevétel majdhogynem csepp a tengerben, igy addig, amig nem oldódik meg forgalmazása, csak a gyár boltjában kapható, illetve - nagyobb tételek­ben - a viszonteladók igényeit tud­ják kielégíteni. Kár, mert időközben már a palán­tanevelő agrokarton-dobozok gyár­tási technológiáját is kidolgozták. A pillanatok alatt dobozokká hajto­gatható agrokarton lapocskák há­rom méretben készülnek. Előnyük, hogy a palánta ezekkel együtt he­lyezhető a talajba. A papírfal ugyan­is rövid idő alatt elveszti szilárdsá­gát, és a gyökerek fejlődését nem akadályozza. (egri) JOBBRA HAJTS! -KLAUSSZAL Offenzívába lendült hát Václav Klaus Szlovákiában is.'Semmit sem bíz a véletlenre, személyesen jött a közelmúltban - immár másodszor - amolyan pártszervező útra. Kiváló stábbal, könyv- és lapárusokkal, propagandaanyagokkal és természetesen elmaradhatatlan imidzsé­vel jelent meg többek között Léván. A kifogástalan megjelenésű szövetségi pénzügyminiszter nemegyszer bizonyította már, hogy nem akármilyen politikus. Mert ugye kivel szervezkedhet egy jobbol­dali, polgári párt hazánk szlovák részén? PDÚ-NYEE már talált koalíciós partnert a Polgári Demokratikus Szövetségben. A Demok­rata Párt kicsi, és Klaus befolyást akar szerezni a szlovák politikai palettán is. Tudja ugyan, hogy nem lesz többségben, de a szlovák politikai aréna erőteljes balratolódásakor a cseh országrészekben győzelemre számító pártelnöknek társakra van szüksége. A legegy­szerűbb módszer: megalakítani a párt helyi csoportjait Szlovákiában is. Megtörtént. Eddig nem is lenne semmi baj. Klaus egyik legnagyobb ellenlá­basa, Vladimír Meőiar nagyon disztingváltan nyilatkozott a DSZM sajtótájékoztatóján. Természetes folyamatnak tartja az ODS szlová­kiai helyi csoportjainak bejegyzését, miképp azt is, hogy az előrelátó politikus-társ befolyáshoz akar jutni. Amúgy szép kapcsolat alakult ki a két különböző módon gondolkodó pártvezér között - tudják, hogy a közeljövőben együttműködésre „kárhoztatnak". A leendő kormány­koalíciós partnert (legalábbis szövetségi szinten) nem illik mérgesí­teni. Nem így gondolkodnak a múlt hét eseményeit kommentáló megfigyelők. Az egyik szerint pl Václav Klaus a Demokrata Pártot és a magyar mozgalmakat választhatná szlovákiai koalíciós partnernek. Tehát: „azokat a kis pártokat, amelyek nagy társ nélkül nem jutnának be a parlamentbe, így felkínálják magukat akárkinek". A Hlas ľudu kommentátorának sommás megjegyzése viszont egy apróságban sántít. Klaus ugyanis - szerintem - nem azért alakította meg szlovákiai szárnyát, hogy „bevigyen mást" a törvényhozásba. Főleg nem teszi meg ezt azon magyar mozgalmakkal, amelyek elveikben távol állnak tőle. Azt hiszem, az Együttélés és az MKDM nem fél a százalékokban kifejezett küszöbtől és nem tudom elképzelni, hogy Duray Miklós vagy Bugár Béla koalíciót kínálna egy ODS típusú pártnak. Annál inkább hihető, hogy partnernek fogadná el a Demok­rata Pártot vagy a Magyar Polgári Pártot. Václav Klaus ugyanis elveiben hasonló, programjában összeegyeztethető és ami a legfon­tosabb: kiszámítható partnert keres. Még ha az kicsi is. Nehéz volna találgatni, hogyan alakulnak ki a koalíciók. Egy azonban biztos. A NYEE párttá alakulása után Szlovákiának szüksége van konzerva­tívabb jobboldali tömörülésre. Az ellenpontozás győztesei a nagy, kiszámíthatatlan, széles véleményskálát tömörítő politikai mozgal­mak. És hát a többpártrendszerben - ha most nem is - a jövőben a pártok lesznek, lehetnek csak hangadóak. LOVÁSZ ATTILA VALÓJÁBAN MÉG TÖBBEN VOLTAK (Munkatársunktól) - A Palóc­régió négy járásában az utóbbi há­rom hónapban 121 750 polgár je­gyeztette be vagyonjegykönyvét. A legtöbben a Losonci járásban ér­deklődtek, ahol a négy regisztrációs helyen összesen 37 880 látogató járt. Érdekes mód a Rozsnyói járás megelőzte a rimaszombatit, mivel itt 32 310-en, az utóbbiban viszont 31 420-an éltek a regisztrálás lehe­tőségével. Az ugyan várható volt, hogy a legkisebb járásnak számító Nagykürtösiben lesznek a legkeve­sebben, de különösen a januárban megnyilvánult érdeklődésnek kö­szönhetően itt is kitettek magukért a vállalkozók, hiszen 20 140-en jár­tak a két regisztrációs hely valame­lyikében. Legtöbben a rimaszombati regisztrációs hely szolgáltatásait vették igénybe (15 500-an), a legke­vesebben pedig Pelsöcön (3300-an) jártak. Magic Viktor az adatok összegzé­sét végző losonci számítástechnika üzem vezetője elmondta, hogy ezek az adatok csak részben tükrözik az érdeklődést, ugyanis sokan voltak, akik különböző befektetési privatizá­ciós alapnak adták át vagyonjegy­könyvüket, így ezeket másutt re­gisztrálják. A regisztrációs helyeken egyéb­ként továbbra sem szünetel a félfo­gadás - igaz, most már bizonyos illetékek fizetéséhez kötik a szolgál­tatást. Várható, hogy többen élnek majd az átregisztrálás lehetőségé­vel, vagyis azzal, hogy a privatizáci­ós alapoktól függetlenítik magukat. A regisztrációs kártyák vagyonjegy­könyvre történő cseréjével is lesz még munkájuk, hisz 14,5 ezer ideig­lenesen érvényes kártyát adtak ki. Sajnos, a jóváhagyott privatizációs tervezetekről és a privatizálandó részvénytársaságokról még nem sok információval szolgálhatnak. (polgári) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 272/91 Pankovicz László, 1925. III. 6., Bodrogszerdahely, meghalt (Dom­basz) 306/91 Pitonák Jozef, 1895. III. 23., Késmárk, meghalt (Szovjetunió) 902/91 Pramuk Štefan, 1909. XII. 23., Domanovce (Kaukázus) 903/91 Pastorek Július, 1922. II. 25., Imely (Szumi) 907/91 Priskin Adam, 1920. IX. 17., Nagysalló (Kijev) 908/91 Podoben Peter,1909. IV. 29., meghalt, Igló (Kemerov) 911/91 Pollák Károly, 1927. V. 10., Felsőpatony (Cseljabinszk) 914/91 Pásztor Lajos, 1920. II. 26., Slatina (Sztari Szambor) 915/91 Papcun Gyula, 1914. VII. 12., Gelnica (Dombasz) 919/91 Puchyová Elena, 1928. II. 8., Smolník (Muzal) 924/91 Palágyi Sándor, 1903. Ill 19., meghalt, Bél (Szambor) 925/91 Perlik Tibor, 1927. I. 9., meghalt (Karaganda) 927/91 Pecsök Gyula, 1927. IV. 20., Nagybalog (Dombasz) 930/91 Pápista Gyula, 1925. X. 29., Petrovce (Szumi) 932/91 Palóc Gyula, 1914. X. 4., meghalt, Losonc, (Dombasz) 933/91 Pozor István, 1922 IV. 5„ Radnót (Dombasz) 939/91 Papaj Vladimír, 1920. X. 4., Trencsén (Szanuk) 943/91 Palacka László, 1921. VIII. 21., Nyirő (Krematovszk) 946/91 Pogány Barnabás, 1925. XII. 10., Maťovské Vojkovce (Brianszk) 1054/91 Pásztor Erzsébet, 1926. X. 1„ Tornaija (Dombasz) 1788/91 Páldeák János, 1922. II. 3., Kassa, (Nuszal) 1791/91 Pálenčák František, 1893. 6. 10., Reste (Dombasz) 1795/91 Parajoš Július, 1907, 12. 3., Agcsernyö (Boriszov) (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom