Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám, kedd

MOZAIK IÚJSZÓM 1992. FEBRUÁR 4. BŰVÉSZMUTATVÁNY - A TUDOMÁNY KÖNTÖSÉBEN GOTTWALDTÓL NAPJAINKIG K

lement Gottwaldot, mint a háború utáni évek hatalmi bűnözésének élharcosát, nem kell a magyar nyilvánosságnak bemutatni, annál is kevésbé, mert életmüve nem évült el, a nemzeti szélsőségek eszméi ma is virulnak. Be kell viszont mutatnunk egy szereplöt, Járt Podolákoi. aki a Literárny týždenník január 11-i számában néprajzos szakemberi minőségében értékeli a dél-szlovákiai magyar kérdést. Mivel szorgalmasan megtanulta az immár második nemzedéknek adagolt háború utáni történetírást, nem meglepő talán inkább időszerűtlen -, hogy a valóság nacionalista átszerkesztését a háború utáni korszak ködösitő eszközeivel véli elfogadhatóvá tenni. Szerzőnk előrebocsátja: ..Ennek a hozzájárulásnak az a célja, hogy rámutassunk a délszlovákiai etnokulturális fejlődés kérdéseire és az etnikumok közötti időszerű kapcsolatokra. Miközben elöljáróban olyan etnográfiai ismeretekre kívánok támaszkodni, amilyeneket a pozsonyi Komenský Egyetem Filozófiai Kara rögzített". Ezzel a szerző megteremtette a tudományos hátteret, következhet a részletezés, a Vág és az Ipoly közötti térség vizsgálata: ..Ezen az etnikailag kevert területen, a magyar nemzetiség túlsúlyának növekedésével, olyan jelenségekkel találkozunk. melyek jellemzőek Dél-Szlovákia egyidejű etnikai folyamatára, mint például az érvényes nyelvtörvény rendszeres megsértése". A szerző egyben külső befolyásolásra is figyelmeztet (a budapesti Panorámára), melynek célja szerinte: a magyar nemzetiségű polgárok jogainak előnybe helyezése a szlovákok kárára''. A keményebb vitára alkalmas félrelépés 1938 történetével kezdődik: Dél-Szlovákiát elszakították Cseh-Szlovákiától és a fasiszta Magyarországhoz csatolták. A magyarokon kívül a megszállt területeken 290 ezer szlovák maradt, akik számára nem ismerték el a nemzeti kisebbségek legalapvetőbb jogait sem". Nézzük az iskolaügyet abban a társadalomban, ahol Ján Podolák szerint nem volt „legalapvetőbb" a kisebbségi jog sem. Észrevételem nemcsak történelmi vizsgálódás eredménye, de a kortárs és szemtanú vallomása is Lássuk tehát a szlovák iskolákat: Két gimnázium (Nagysurányban és Kassán), egy kereskedelmi (Kassa), egy felsőipari (Kassa), hét polgári iskola (Érsekújvár, Kassa, Léva, Losonc, Magysurány, Verebély), ezenkívül 118 szlovák népiskola. (Tilkovszky Lóránt: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon, 105. o.) A

. rémmeséket Podolák úr mezőgazdasági adatokkal is kiegészíti: ,.A szlovák nemzetiségű mezőgazdasági telepeseket, akiket a déli tájakra a húszas években telepitettek, a hivatalos erőszak hazájukba űzte vissza, házaikba magyar, ún. anyások költöztek" A kitalált megállapítással szemben meg kell állapítani, hogy a húszas évek telepeseinek csak kis részét kényszeritették lakhelyük elhagyására, az erőszakoskodás kezdeményezése és végrehajtása a helyi lakosságtól származott. Például a galántai járásban Porboka és Urföld telepes községek (ezt azért említem név szerint, mert ismertem az akkori helyzetet), gondtalanul és jólétben éltek. A Magyarországról érkező ún. „anyások" állami hivatalnokok, pedagógusok, csendőrök stb. voltak, mindössze kb. harmincezren. Ami a megszállt területről való tömeges „elűzést" illeti, Podolák úrnak illenék tudnia, hogy a megszállás előtt 81 000 cseh és szlovák személy - állami alkalmazott - hagyta el a megszánandó területet (Správy štátneho plánovacieho a štatistického úradu, 1. októbra 1946. 101. oldal). Polgári tömegeknek hatalmi úton történő kirablása és elűzése a gottwaldi ideológia elmélete és gyakorlata volt, de érdemes volna, a sokszor hangoztatott „reciprocitásra" gondolva, egybevetni a dél-szlovákiai szlovákok 1938 és 1945 közötti iskolarendszerét a dél-szlovákiai magyarok 1945 és 1949 közötti iskolarendszerével, akkor talán óvodás szinten is fel lehetne ismerni, hogy mi a különbség a minimális emberi civilizáció és a gottwaldizmus hatalmi bűnözése között. Ján Podolák joggal jelenthette ki, hogy a magyar lakosság a helyi áttelepültekben kivételezett csoportokat látott, melyeknek helyi viszonylatban az államhatalom megerősítése volt a céljuk. Ez valóban így is volt, a helyzet különlegességének az 1990-es szabad választás vetett véget. De idézzük Ján Podolák meghökkentő áltudományos és dezinformáló tájékoztatását: ..Végül is a munkaerők úgynevezett csehországi toborzása. melyet 1946-ban és 1947-ben szerveztek, nem erősítette meg a szlovákok és magyarok együttélését. Bár az akció létrejött Szlovákia más részein is, a visszatért terület magyar lakosságánál erőszakos jellege volt." Podolák úr gottwaldista ködösítésével szemben nézzük az igazságot. 1946-ban és 1947-ben az 1945/88 számú dekrétumra hivatkozva, negyvenkétezer magyartól rabolták el ingatlan vagyonát, mezőgazdasági felszerelését és deportálták őket családostól cseh területekre, függetlenül attól, hogy az 1945/88 számú dekrétum a munkaszolgálat időtartamát egy évben jelölte meg, határozott életkort írt elö (férfiaknál 16-tól 55 évesig, nőknél 18gól 45 évesig), meg sem emlitve a „hozzádeportálható" családtagokat (Slovník lidové správy, 1947, 378. o.). Vagyis a szabályos munkaszolgálati kötelezettség a magyarokkal szemben családok deportálásává és tömegrablássá fajult, mint a hatalmi bűnözés kétségbevonhatatlan gyakorlata. Ezt nevezi a gottwaldista Podolák úr 1992ben is a kártalanítás és sajnálkozás kifejezés helyett „náboral", azaz „toborzással" igyekszik leplezni. Mindez a forradalom utáni idők harmadik évében történik, érthetően azért, mert társadalmunk olyan egyéniségekkel van telítve, akik gátlástalanul nyilatkoznak Gottwald szellemében. (Akadtak már, akik kifejezték sajnálkozásukat 1968 tavaszán, de azok kommunisták voltak, nem mai demokraták. Név szerint: Karel Bacílek, Gustáv Husák, Ladislav Novomeský, Zora Jesenská és mások.) P

odolák úr ködösítésének ezzel nincs vége, merész tollvonással átszerkeszti a Kassai Kormányprogramot: a cseh-szlovák kormány a második világháború után (de még a totalitárius rendszer beköszöntése előtt) megszervezte a kollektív megtorlást a szlovákiai magyarok ellen. Mégha a kemény rendelkezések hivatalosan csak a fasiszta kollaboránsokra vonatkoznak is. ráfizettek erre ártatlan ezrek". A mondat megtévesztő, mert nem jelzi a jogforrást, hiszen a Kassai Kormányprogram - a németek ellen harcolók kivételével - minden magyart megfosztott állampolgárságától, ugyanígy rendelkezett a 33-as elnöki dekrétum. Az ún. fasisztákat csak a restitúciós, megtorló törvény emelte ki, mint háborús bűnösöket. Annál szomorúbb, hogy ma is akadnak politizáló önjelöltek, akik a polgárság elleni tömeges rablást az áldozatok lefasisztázásával mentegetik - kártérítés helyett. Podolák úr szerint: ..A magyarok idősebb nemzedéke, mely Cseh-Szlovákiában maradt, nem szívesen emlékszik vissza a beneši demokrácia háború utáni éveire". A szerző kissé téved, a háború utáni években Beneš már csak reprezentált, 1946 májusától a hatalmi hadmozdulatok irányítója a kormányelnök, Klement Gottwald volt. Ján Podolák néprajzi tanulmányának befejezésében humorisztikus összegzéshez folyamodik, azt kifogásolja, hogy egyes magyar politikai személyiségek és pedagógusok cáltudatosan magyarázzák a történelmi eseményeket, szlovákellenes hangulatban festik le a háború utáni helyzetet. Podolák úr szerint a magyar társadalom azért válik agresszívvá, mert történelmi tudatát megzavarják, így támadó magatartással igyekszik asszimilálni a szlovákokat. A szerző arra szeretné kötelezni a magyar iskolákat, hogy a háború utáni nemzetiségi politika igazát és nagyvonalúságát oktassák. (Láttunk már ilyesmit!) V

égül is az a kérdés, kivel vitázunk, etnográfussal, vagy a szélsőséges nacionalizmus elkésett prófétájával, vagy talán azzal a háttérrel is, amelyre Podolák úr bevezetőjében célzott, a tudományos dolgozók egész szervezetével? Ha a vita szélesedne, bekövetkezik az, hogy élesedik a hangvétel, ami nem riaszthat vissza attól, hogy a háború utáni hatalmi bűnözés garázdálkodását mentegessük vagy elhallgassuk. Minden dezinformálás értelmetlen, a gottwaldista történelemszemlélet ideje lejárt. Ezen mit sem változtathat az a tény, ha Podolák úrnak és minden szélsőséges nacionalistának hibás előítéletei. vannak, szilárdan vallják, hogy a többség győztesként tekinthet szét maga körül diktatórikus gottwaldi magabiztosságban, a nemzeti kisebbség pedig érezze magát a megfélemlitettség állapotában, mint 1945-ben. Az elképzelés téves, mert bár a politikai rövidlátás gyakorlata két éve tart, az olyan bűvészmutatvány, mint a Literárny týždenníkben írt tanulmány, sehová sem vezet. JANICS KÁLMÁN A TÜCSÖKÚJ FŐSZERKESZTŐVEL Január elejétől új főszerkesztője van s közkedvelt gyermeklapunknak, a Tücsöknek. Balajti Árpád tizenhat éve dolgozik a szerkesztőségben, sokat utazó riportere volt éveken át a lapnak, s most, hogy a nem könnyű időkben átvette a szerkesztését, arról kérdeztük, mit várhatunk, változik-e a lap szerkezete, megjelenése, külalakja. Balajti Árpád elmondta, hogy a két évvel ezelőtti állapothoz képest most vir szonylag rendben készül és havonta" megjelenik a Tücsök. Állami dotációt egyelőre élvez, úgyhogy idén tizenkét szám készül majd. A lap tartalmilag részben és fokozatosan módosul, annyira, amennyire pedagógiai szempontból szük-"' séges. A Tücsök voltaképpen az óvodások és a kisiskolások lapja, de hagyományosan az a szerkesztői elve, hogy az egész családot bevonja az olvasásba. - Nekünk általában mindenből csak egy van. igy aztán ennek az egynek a szerepe és be folyása kell hogy kiszélesedjen - véli a főszerkesztő. A legnagyobb gondot jelenleg a terjesztés megbízhatatlansága okozza, a Posta Hírlapszolgálat csupán a folyó hó huszadikáig beérkezett rendeléseket veszi figyelembe, s az utcai terjesztés sincsen mindenütt egyértelműen megoldva. Tanácsos éves előfizetéssel rendelni a lapot, mely néhány új rovattal már az idei első számban előrukkolt. A főszerkesztő szándéka szerint: folyamatosan dinamikusabb, érdekesebb lesz. Mivel nemcsak szórakoztatni, hanem nevelni, kreativitást ösztönözni, tájékoztatni is akar, sokféle szempontnak kell megfelelnie, de a pedagógusok állandó bevonásával igyekszik a sokféle igényt kielégíteni Nagy sikere volt a tavalyi duplaszámos magazinnak, ilyet az idén is terveznek, egy nyári és egy téli magazin kerül majd az olvasókhoz, hatvannégy oldalon. Balajti Árpád ezúttal is együttműködésre szólít föl minden pedagógust és kisdiákot, szerzőt és illusztrátort. Tekintettel arra, hogy sokakat érdekel, mi lett a Tücsök eddigi főszerkesztőjével, Batta Györggyel, megkerestük őt is kérdésünkkel, mi késztette otthagyni a főszerkesztői posztot. - Lezárult egy korszaka a lapnak - nyilatkozta Batta György hadd kerüljön új kezekbe az irányítása. Mint elmondta, a lapcsinálás mellett kevés ideje maradt az alkotói tevékenységre, s most úgy érzi, elérte azt az életkort, amikor az emberből az évek során felgyülemlett témák kikívánkoznak. Visszavonul és az írásnak szenteli idejét. (bit) ITT ÉS A SZOMSZÉDBAN Sajtóértekezlet a prágai Magyar Kulturális Központban A prágai Magyar Kultúrális Központ volt a vendéglátója annak a sajtóértekezletnek, amelyen a testvérintézmények, a pozsonyi Magyar Kulturális Központ, a budapesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ, valamint a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója is részt vett. Bencskó-Gindele Klára. Sunyovszky Szilvia. Karol Wlachovský és Balázs Béla tájékoztatta a szép számban megjelent újságírókat és a prágai kulturális központ állandó és húséges publikumát intézményének tevékenységéről és idei terveiről. Balázs Béla (Bécs) az utolsó két évet tartja igazán sikeresnek, a korábbi esztendőket inkább az elszigeteltség jellemezte. Programjaik a művészi, tudományos, irodalmi élet területeinek széles skáláját tükrözik. A munkájukat jellemző középeurópai szellemiség különösen a nemzetközi konferenciákon kap hangsúlyt (írótalálkozók, osztrák-szlovák-magyar környezetvédelmi találkozó stb). Karol Wlachovský (Budapest) örömmel állapította meg, hogy tavaly sikerült megtalálni helyüket a budapesti értelmiségi intézmények között. A magyar sajtóban a csehszlovák kulturális központ nagy publicitást kap, és a látogatottságból ítélve valóban népszerű Műsorpolitikájukbán igyekeznek a cseh, szlovák és nemzetiségi kultúra legkülönbözőbb ágazatait arányosan bemutatni. Sunyovszky Szilviának (Pozsony) gondot okoz a kulturális központ ideiglenes elhelyezése, ami természetesen a munkájukra is kihat. Ennek ellenére a még egy éve sem működő intézményükben színvonalas műsorok keretében igyekeznek lehetővé tenni a szlovák-magyar dialógust. Bencskó-Gindele Klára (Prága) örömének adott kifejezést, hogy a nagy konkurencia ellenére a prágai Magyar Kulturális Központ iránti figyelem nem lankad. Idén főleg a tematikus és regionális programokra s a kerekasztal-értekezletekre helyezik a hangsúlyt. Tevékenységükben, ezenkívül, hogy Magyarországról minden szempontból hü képet akarunk adni, szerepet kap a környező országok kulturális intézményeivel való együttműködés is A sajtóértekezleten Fekete György, a magyar oktatási és művelődési minisztérium államtitkár-helyettese időszerű művelődéspolitikai kérdésekről tájékoztatta az egybegyűlteket. Elmondta: a világban jelenleg működő 14 magyar kulturális központon kívül a közeljövőben további öt nyílik. Habár a gazdaság teljesítménye még mindig csökken - a nemzeti össztermék 6-7 százalékkal csökkent 1991 -hez viszonyítva -, a kelet-európai folyamatokhoz képest Magyarországon a kultúra offenzívába ment át. Az oktatás és a kultúra költségvetése 30 százalékkal növekedett a tavalyihoz képest, ami a magyar adófizetők számára igen nagy tehertétel. A magyar költségvetés 14 százalékát teszi ki a kulturális és oktatási területre fordított kiadások. Ez több, mint bármelyik európai országban. KIS ÉVA MÁSOK ÍRTÁK A SAJATUNKBAN LAKUNK MAJD? Már huzamos ideje beszédtéma a lakáspiac, a legkülönbözőbb összefüggésekben esik szó róla. Csakhogy a leglényegesebb még mindig hiányzik. Még mindig nem ismeretes, hogy a lakás - jogi kategóriaként - mikor válik adásvétel tárgyává bármely tulajdonforma keretében. A jelenlegi jogrend szerint ugyanis nálunk a lakás nem tartozik az ingatlanok sorába, és csupán a lakóház nem önálló, elválaszthatatlan részét képezi Már készülőben a lakásokról és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonáról szóló törvény. Remélhetőleg még ebben a félévben megszületik. A törvény még csak most körvonalazódik, ezért még korai lenne részletekbe merülni. Mindennek ellenére már ma is vannak bizonyos lehetőségek a tulajdonjogi viszonyok megváltoztatására. Ugyanakkor minden egyes lakástipusra más-más törvény és rendelet vonatkozik. A jelenlegi lehetőségekről Branislav Pokornýval. az SZK Pénzügyminisztériumának jogászával beszélgettünk. Állami lakások Már a kezdet kezdetén hangsúlyozni kell, hogy csak azokról a lakásokról van szó, amelyekkel állami jogi személyek gazdálkodnak. Ezek költségvetési és dotált szervezetek, illetve állami vállalatok, amelyek saját eszközeikből építették a lakásokat. Az ilyen lakások eladása az SZK Pénzügyminisztériumának 547/91. Tt. sz. rendelete alapján történhet; ez a rendelet egyébként módosítja és kiegészíti a 47/78. Tt. sz., az állami lakások eladásáról szóló rendeletet. A módosítás 1991. december 20-ától van hatályban. A módosított rendeletben a legfontosabb változás az a tény, hogy az állam a lakás eladásakor hozzájárul a lakás árának megtérítéséhez, éspedig kedvezményes vételár formájában. Az első kategóriába tartozó lakások esetében ez a kedvezmény 30 százaléka, a második kategóriába tartozók esetében a 40 százaléka, a harmadik és negyedik kategóriába tartozók esetében pedig az 50 százaléka a lakás becsült árának. Feltétel, hogy az állampolgár csak egyszer részesülhet kedvezményben (netán ha „véletlenül" több lakása lenne). A szervezet eladhatja, de nem muszáj eladnia a lakást. Ez fordítva is érvényes. A bérlő (a lakást más nem vásárolhatja meg) maga dönt a lakás megvételéről. A rendelet ugyanakkor nem szabja meg a tulajdonosok és a bérlök egy házon belüli százalékarányát. Megtörténhet, hogy az egyik lakó lakbért fizet továbbra is, a többiek pedig társtulajdonosok lesznek, vagy fordítva. Erre a helyzetre fogalmazták meg a rendelet 6. paragrafusát a házrész karbantartási és javítási költségeinek térítéséről, amennyiben nem került eladásra a lakóház valamenynyi lakása. Az eredeti rendelettel összehasonlítva az egyes társtulajdonosok ezekre vonatkozó hozzájárulásai 100 százalékkal emelkednek. A további változások a lakáshasználattal kapcsolatos térítésekre vonatkoznak; ezeket a valódi költségek szerint számlázzák ki az egyes társtulajdonosoknak. Figyelem: a nagyprivatizációs törvény úgynevezett blokációs paragrafusa azonban az állami lakásokra is vonatkozik. Ennek értelmében az állami vállalat gazdálkodásához tartozó állami vagyon eladásához szükség van a szlovák kormány beleegyezésére. Ha a vállalatok ezt megszerzik, az 547/91 Tt. sz. rendelet értelmében eladhatják a lakásokat. Kommunális lakások azok, amelyek a városok és községek tulajdonává váltak. A közelmúltig ezeket is állami lakásokként jelöltük, de ez már nem érvényes. A községeknek joguk van vagyonuk eladására. Azonban ismételten hangsúlyozni kell, hogy jelenlegi jogrendünk nem ismeri a lakást mint ingatlant, eltérően a háztól. Ebből következik, hogy a községek eladhatják ingatlan vagyonukat, de nem az egyes lakásokat, csak az egész házat. Ha a bérlők megegyeztek a ház közös megvételéről, akkor ideális társtulajdonosokká válhatnak. Mit jelent ez a gyakorlatban? A házban például négy lakás van. A négy bérlő az egész ház ideális társtulajdonosa lesz, nem pedig az egyes lakások kerülnek tulajdonukba. Csupán a lakástulajdonról és a nem lakás céljára szolgáló helyiségekről szóló törvény megjelenését követően lehet belőlük ingatlantulajdon. Národná obroda 1992/24. sz.