Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-20 / 43. szám, csütörtök

1992. FEBRUÁR 20. ÚJ SZÓ, GAZDASÁG 6 FÖLDHIVATAL, FÖLDTULAJDON, Ó... Vannak, akik a fenébe kívánják, míg mások dicsérik, mert úgy tapasztalták, hogy olyan hely, ahol meghallgatják problémáikat. Minimum tanáccsal ellátják az ügyfelet, hova menjen, hol mit intézzen. Csalódottak is akadnak. Azok a földtulajdonosok, akik remélték, hogy a földhivatal megkönnyíti kilátástalan helyzetüket, amelybe az igényektől még mindig messze kullogó telekkönyvi hivatal és geodézia jóvoltából kerültek. Nem így történt, a földhivatal ugyanis sem a leiekkönyvet, sem a geodéziát nem helyettesítheti. A föld örökösének tulajdona visszaszerzéséhez a telekkönyvi és a geodéziai kálváriát meg kell járnia. Kellemesebb, jobb dolgokat is mondott Forgács Krisztina, a Dunaszerdahelyi Földhivatal elöljárója, de ezek elsősorban a táj- és területrendezéssel kapcsolatosak, s ez a munka, bár fontos része a földtulajdon visszaállításának, az érintetteket egyelőre kevésbé érdekli. Annál inkább, mivel ahhoz, hogy a községben megalakulhasson a területrendezés résztvevőinek társulása, először az ebben tömörülő természetesés jogi személyeknek kell bizonyítaniuk tulajdonosi mivoltukat. Egy-két mezőgazdasági szövetkezet akadékoskodását nem számítva a földhivatal számára a pótföldek kimérése a legkellemesebb feladat. Különösen azt követően, hogy megkapták a számítógépet, amelybe betáplálhatják a bonitációs osztályok szerint felértékelt parcellákat. Mert úgy igaz, hogy a földtulajdonosok sem angyalok, és néhány rokonságon belül máris dúl a „földháború". Ahelyett, hogy az örökösök összeülnének, és egyet megbízva közösen intéznék közös földügyüket, ki-ki saját maga, esetenként a másik ellen intézkedik. A földhivatal munkatársai pedig - mert (számítógép nélkül) egyiküknek sem káptalan a feje néhány hónapos eltolódással ugyanazon parcelláknak többször is kiszámították a bonitációs értékét. Persze,.nemcsak a földtulajdonos rokonság térhetne (egymás iránt) jobb belátásra, hanem a mezőgazdasági és a pénzügyminisztérium is. Például a földadó fizetésében, amely a néhány évvel ezelőtt megállapított természeti gazdasági csoportokhoz igazodik. A helyzet megértéséhez mindennél többet mond a konkrét példa. Az ekecsi kataszter a tizes, az apácaszakállasi az ötös (jobbik) csoportba tartozik, a faluk határában gazdálkodó Ekecsi Mezőgazdasági Szövetkezet az ötös kategória földadóját fizeti. Ha tehát kimér pótföldet az ekecsi határban, a szövetkezet a föld használója helyett az államnak, a használó pedig a szövetkezetnek „ötös", míg szomszédja, rokona a saját földjéért „tizes", vagyis kevesebb adót fizet. A többet fizető ezt nehezen érti, és kilincsel a földhivatalban, hogy tegyenek valamit, az utóbbiak pedig remélik, hogy az érdekelt minisztériumok végre megoldják a problémát. Ennyi élmény után már csak egyet kérdeztem a földhivatal elöljárójától. Azt, hogy szerinte a földtulajdonok hány év múlva rendeződnek? A közvetett válaszból ki-ki számolja össze az éveket. .A törvény öt évet ad a munkára, a szakértők egy része tizet, mások húszat emlegetnek. Ausztriában, ahol a földtulajdon nyilvántartásában évtizedekkel járnak előttünk, egy út beültetését a kataszteri területbe három év előkészületi munka előzi meg. Nekünk a táj- és területrendezés során a határi utak egy teljesen új rendszerét kell kialakítanunk, a tájvédelmi követelményekről nem is szólva. Mindezt azt követően, amikor már minden talpalatnyi föld gazdára talált. Aki ma elmegy a leiekkönyvi hivatalba, annak tulajdonjogát nyolc-tíz-tizenkét hónap múlva igazolják vissza. Nem a nevére, hanem valamelyik ősére, tehát még mindig előtte van a hagyatéki tárgyalás és az ugyancsak hosszú ügyintézésre berendezkedett geodézia. Csak ezután következünk mi, a földhivatal." Mit mondjak? A földhivatalból kijövet megköszöntem őseimnek, amiért nekem egy talpalatnyi földet sem hagytak. így nincs tulajdonom, amit irántuk való tiszteletből — a nehézségek árán is — most rendezni lenne kötelességem. FÖLDKÖZELBEN Átalakulóban mezőgazdaságunk. A földművelőnek — legyen az magángazda, szövetkezeti tag vagy éppen állami gazdasági dolgozó — egyre több törvényes támpontja van az ágazat jövőformálását Illetően. Lassan, de fokozatosan megjelennek a földtörvény maradéktalan érvényesítéséhez szükséges kormányrendeletek, tisztázódnak a tulajdonviszonyok, és egyre többen vannak azok, akik felismerik: akár fél hektár örökölt föld tulajdonjogáért is érdemes felvenni az olykor kilátástalannak tűnő küzdelmet a Hivatallal, mert a földnek értéke lesz, a magántulajdon szentsége pedig sérthetetlenÖsszeállításunkban fogódzókat kínálunk mindazoknak, akik ilyen vagy olyan módon részeseivé válnak a mezőgazdaság átalakításának. „JÖVŐKÉP" A SZOROSKŐ TÖVÉBEN Nedves úton, s februári ködben araszolgatok a völgy alján, de a görgői bekötőutat meglelem. Fölfelé haladva a lejtőn egyre ritkább és átlátszóbb felhőszerű fátyol övez, majd előbújnak a déli hegyoldalban sorakozó házak, s rövidesen az egész falu. A mezőgazdasági szövetkezet telepéről érdekes látvány a táj: lenn tejtenger, a falu fölött már-már tavaszias napfényben tündöklő tükörtiszta hegyoldal. Helyemben egy festő most bizonyára ecsetet és vásznat ragadna, s alighanem megörökítené azt is, miként bújik elő a távolban az almás, illetve Szoroskő irányába emelkedő országút. De nem vagyok képzőművész, én a helyi mezőgazdaság sorsrészletét szeretném megörökíteni egy magnetofon, valamint jegyzetfüzet és toll segítségével..A természettől is ihletve arra vagyok kíváncsi, ki előtt mennyire tiszta, vagy mennyire ködös itt az agrárélet jövőképe Szabó László alelnök irodájában még nem is mondom végig látogatásom célját, amikor egy hatvan év körüli férfi és egy valamivel fiatalabb hölgy kopogtat. Szavaikból kiveszem: innen elszármazott testvérek. Egyikük a Bodrogközben él, másikuk Kassán. Földügyben jöttek. - Tudja, nem akarunk rajta gazdálkodni — így a férfi az alelnöknek —, de a minket illető tulajdonjogról nem mondunk le. Valamilyen használati díj ellenében szeretnénk kiadni a szövetkezetnek, vagy akár magánvállalkozóknak... Hat hektárt kitevő, több parcelláról van szó. Szabó László az ügyfelek iratcsomagjának gyors áttanulmányozása után röviden összegez: — Ugy látom, önöknek mindehhez már csak a telekkönyvi kivonat kell Rozsnyóról, s akkor mint földtulajdonosok vesznek majd részt a transzformációs folyamatban, ugyanakkor bérbe adhatják földjüket, szerződést köthetnek a használóval... - Mennyien éltek már Görgőn, Szádalmáson, Körtvélyesen és Jabloncán a földtörvény, valamint az úgynevezett transzformációs törvény adta jogaikkal? — kérdezem Icsó János elnököt. - Mostanában egyre többen érdeklődnek, kérnek tanácsot, eddig mindössze két tulajdonos nyújtotta be hozzánk a földvisszaigénylését, de egyikük sem akarta az összes ingatlant. Egyiküknek egy fél hektáros kertet, másikuknak két hektárnyi szőlőt szolgáltattunk vissza. - Az eddigi tapasztalatok azt mutatják — veszi át a szót az elnök —, hogy az emberek ódzkodnak a magángazdálkodástól-. Úgy látom, sokan kívánják rendezni a tulajdonjogi viszonyokat, ám amint mondják, bérbe adják az érdeklődőknek. - Kötöttek már valakivel használati szerződést? - Egyelőre csak egy embernek van meg minden hozzá szükséges dokumentuma. - S használati díjként mit tudna felajánlani szövetkezetük a tulajdonosoknak? - Terményt, húst, tejet... — sorolja Szabó László —, vagy mondjuk szolgáltatásokkal, kertjének műtrágyázásával, megszántásával is fedezhetnénk a megbeszélt értéket. Icsó János tekintete egy pillanatra a kinti ködös természetbe réved, s csak utána folytatja. — Egyszer úgy néz ki, neki lehet vágni a magánvállalkozásnak ezen a téren is, a másik pillanatban meg elmegy tőle az ember kedve. Ez egyébként így zajlott a szövetkezetesítés időszakában is. Látszólag úgy volt, aki nem hajlandó Pelépni a közösbe, gazdálkodhat egyedül is, ám a valóságban mégsem tehette. Most azt mondjuk, itt az alkalom, visszavehetjük földünket, és gazdálkodhatunk rajta. Szerintem nagyobb bíztatás és elsősorban jobb feltételek, kedvezőbb állami intézkedések kellenének. Remélem, fokozatosan kialakulnak. - On hogyan látja a helyi mezőgazdasági dolgozók jövőjét? — szólítok meg egy fiatalembert a gépjavító műhely előtt. Miután bemutatkozunk egymásnak, Körtvély Sándor vállvonogatással kezdi válaszát. — Beszélgetünk róla mostanában gyakran, olvastuk a földtörvényt, meg a transzformációs törvényt is, de egyelőre... Mit mondjak? Nem tudom, hogy mi lesz később. Két hozzá hasonló korú traktoros áll meg közben mellettünk, és kapcsoľódik be a társalgásba. Szavaikból is bizonytalanság, jobban mondva a határozatlanság érződik. Nem félnek a munkától, állítják, de a külső feltételektől igen. — A tavalyi évet veszteséggel zártuk, pedig sokat dolgoztunk — panaszolja Danko László, majd megemlíti, hogy a gyapjút nem tudják eladni, a napraforgó sem kelt el mind, a gabonafélék felvásárlási ára az ipari termékekhez képest még mindig alacsony, a szőlőre is ráfizettek. - Nincs pénze a szövetkezetnek — érvel Agyagos László. — S ki tudja, jövőre lesz-e? Ervek és ellenérvek hangzanak el, minden miértre van azért, azt viszont egyikük sem vitatja, hogy az agrártermelés egyik legfontosabb feltétele a termőföld, az eredményes gazdálkodás pedig a föld és a megművelője közötti tulajdonviszony. Szádalmás utcáján három együtt haladó járókelőt állítok meg „egy szóra", földügyben. A már nyugdíjas Kelecsényi Lászlót és Zubricky Lajost, valamint a fiatalabb generációhoz tartozó Barta Józsefet. Kiderül, náluk is napirenden szerepel az őket illető föld és erdő tulajdonjogi kérdéseinek tisztázása, rendezése. — így van ez rendjén — nyugtázza a tényt Kelecsényi László, s a saját tapasztalataiból merítve megjegyzi, hogy az ügyintézés a hivatalokban történhetne gyorsabban is. Egyikük sem akar a néhány hektárján önállóan gazdálkodni. Zubricky Lajos például azt tervezi, hogy haszonbérért kiadja a szövetkezetnek, vagy társulatnak, vállalkozónak. Kapóra jön egy lovasfogat. Cseh Lajos kocsis álljt parancsol a „paripáknak", s kérdésemre nyugodtan válaszol. — Intézem a tulajdonjog visszaszerzését, mert ugye két huncut ember létezik: aki a másét kívánja, meg aki a magáét hagyja. Ami a gazdálkodást illeti, sajnos az én esetemben lejárt az idő. Amikor fiatal voltam, akkor nem lehetett folytatni, most pedig nyugdíjas fejjel, a hetven felé közeledve mihez kezdhetek? - S a fiatalok, a fiatalabbak? - Az ifjúság egyik napról a másikra nem változik meg. Idő kell ahhoz. Visszajön majd, persze, ha rákényszeríti a sors. GAZDAG JÓZSEF HA MAGANGAZDA MOST ERDEMES BELI Ha valaki jó pár éwel ezelőtt a magángazdálkodóknak nyú érdeklődött volna, aligha kapott volna kimerítő és kielégítő válás letékesek valamilyen ideológiai frázissal terelték volna más Napjainkban viszont a téma egyre időszerűbb. Az ágazatban v reform egyik alapvető célja, a különböző vállalkozási formák e gessé tette, hogy a magángazdálkodás is a súlyának megfeleld nál is inkább, mivel akik most fognak hozzá az egyéni gazd semmiből kénytelenek indulni. Épület, gép, eszköz, állat hiányá működő magángazdálkodás csupán csak csalóka ábránd. Tal hogy tavaly a hangoztatott támogatáspolitikai elvek ellenére ke az egyéni gazdálkodásba. Az előző évi támogatások szintjével összehasonlítva az id nagyvonalúbban nyúlt az államkasszába, hogy az érdeklődők i gángazdálkodás legfontosabb feltételeit. A kormány agrárpo napvilágot láttak az ágazatban érvényre juttatott támogatáspo! lyekről nemrégiben közöltünk lapunkban egy ismertetést. A központi szinten megfogalmazott alapelvek lebontásáról, a mogatására szánt összeg aprópénzre váltásáról a mezőgazda hatósága alá tartozó, járási szintű Regionális Földügyi Infc dáiban érdeklődtünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az előző é' dúlva az idén milyen tervekkel és elképzelésekkel támogatják a i futtatását. Galántán az említett intézmény igazgatója Martin Žilincik, va Robert Lukáč és Kovács Mária készségesen tájékoztatott a részié Irthatjuk, hogy ebben a járásban az egyéni gazdálkodók támc ügyként kezelik, az adott lehetőségek határain belül igyekezne segítséget nyújtani. Bizonyítják ezt az adatok is, amelyek szerint ben 201 magángazdálkodót tartottak nyilván, akik 1452 hektár kodtak. Ez a járás termőterületének két százalékát teszi ki. A mai többen, több mint 80-an, 2-5 hektárnyi területet művelnek. Tave sukra a járásban 8,7 millió koronát fordítottak. Amint megtudtuk, közül csaknem mindenkit ki tudtak elégíteni, leszámítva azokat,; kértek visszamenőleg támogatást az előző évre. - A támogatások iránti igény felmérése érdekében az év ele össze a magángazdálkodókat, ismertettük velük az érvényes tán veket, megbeszéltük a leglényegesebb tudnivalókat, s informáci melési, beruházási elképzeléseikről. Ennek alapján 1992-re min kértünk a költségvetésből a magánszektor támogatására. Ez az i leg mintegy a felét teszi ki a járás mezőgazdaságába szánt támc nek — hangsúlyozta Martin Zilinčík. — Amit ugyan nem biztos, f megkapunk, de terveink és a magángazdálkodók elképzelései kö get igényelnek. Ezen a találkozón azt is elmondtuk, hogy a jeleni támogatási lehetőségek elsősorban arra szolgálnak, hogy hatéi senyképes magángazdaságok alakuljanak ki. A támogatáspolitik jelenlegi állapotok konzerválása a célja. Sajnos, főleg a falusi emtx belevésődött az eladósodástól való félelem, s nehéz meggyőzni rabban forduljanak hitelért a modern beruházások érdekében. Hí zonyos fajta vállalkozói nagyvonalúság. Fokozza félelmüket a tárr telével szemben az is, hogy a feltételek között hangoztatott 1501 túl soknak tartják — sorolta a gondokat az igazgató. - A magángazdáknak nyújtott támogatások elbírálása során ni lálkozunk azzal a problémával, hogy még mindig rendezetlenek i lati és tulajdonjogi viszonyai. Egy-egy elképzelt beruházás előkés ez az egyik legnehezebben áthidalható probléma, hiszen ha a ter rendezett, arra meggondolatlanság lenne drága beruházást, épül teni. A már említett kishitűségre jellemző, hogy a beruházni szán kább az olcsóbb, műszakilag elavult, néha nem megfelelő me ajánlott, hiteligényesebb, a követelményeknek azonban megfele helyett — tette hozzá Kovács Mária, a beruházási ügyek Melőse A járásban öt-hat magánfarm kialakítását tervezik. Kósúton ménynek megfelelő modellértékű családi farm létrehozásának koznak. Megszaporodtak a kispékségek, a tej- és húsfeldolgozó mozgás ezen a téren. - A felkínált lehetőségekkel élni kell, hiszen az idén és esetleg ji tások a későbbiekben valószínűleg csökkenni fognak. Aki viszont magángazdálkodásra való áttérést, annak most érdemes belev Martin Zilinčík. — Részünkről az összes lehetséges támogatást n T. S/ HA ALLAMI GAZDASAG TRANSZFORMÁCIÓ VAGY PRIVATIZÁCIÓ A mezőgazdaság tervezett transzformációja körüli előzetes csatározások során alig került szóba az állami gazdaságok helyzete és a tulajdonváltás folyamatában betöltött szerepük. Most, mikor a transzformáció valóban rátette a kést a meglévő szövetkezetek nyakára, egyremásra merülnek fel a megoldatlan, jogilag tisztázatlan problémák. Az érintettek már tudják, hogy az állami gazdaságok a privatizáció második hullámában kerülnek kalapács alá, illetve hajtják végre a tulajdonosváltást. Már dolgoznak is a privatizációs tervezeteken. Az állami gazdaságok privatizációja során azonban nem a földvagyonról lesz szó, mert ezért vagy a jogos tulajdonosok jelentkeznek, vagy pedig a jogilag tisztázatlan területek az állami földalap kezelésébe kerülnek, hanem az egyéb vagyonról. Az állami gazdaságok privatizációja a többi állami vállalathoz hasonlóan megy majd végbe, tehát a vagyonjegyes privatizáció révén, illetve eladás útján cserélnek gazdát. A probléma ott jelentkezik, hogy nagyon sok állami gazdaságban rendkívül magasak a restitúciós követelések. A kormány által kiadott térítési rendelet (náhradový predpis) alapján hektáronként mintegy 27 000 koronát követelhet a jogosult személy az egykoron bevitt élő és holt leltárért. Ehhez ugyan megkötés is tartozik, ugyanis a vagyont továbbra is mezőgazdasági termelésre kell hasznosítania. A restitúciós követelésekre szánt vagyonrészt az állami gazdaságok nem privatizálhatják, le kell választaniuk a többi vagyontól. Ugyancsak nem vonható be a privatizációba a bírósági rehabilitáció alá eső vagyon sem, amit a jogosult személyektől jogtalanul elvettek, államosítottak. Rendkívül komoly gondot okoz az is, hogy az egykoron közös frigyre lépett állami gazdaságok és földműves-szövetkezetek közös vagyona hogyan kerüljön felosztásra. Az elmúlt évtizedekben az állami gazdaságokban gyakran erőszakkal bekényszerített szövetkezetek vagyona ugyanis jelenleg nagyon sok esetben már az állami vagyon részét képezi, s így nem transzformálható. Az érintettek tudják, a bekebelezés általában úgy ment végbe, hogy összehívták a szövetkezeti taggyűlést, s az áldását adta a frigyre. E döntés alapján a szövetkezet vagyonát átvezették az állami gazdaság ingatlan-nyilvántartásába, s most ott úgy szerepelt, mint állami vagyon. A szövetkezeti vagyon visszakövetelésének jogi formája ebben az esetben megoldatlan. A törvény ugyanis nem ismeri el a jogi személyek restitúcióját, illetve csak a természetes személyek jogigényét szabályozza. Nincs tehát jogi forma arra, hogy a már említett szövetkezeti vagyonrészt az állami gazdaság vagyonából ki lehessen vonni. A földtulajdonosok számára az a lehetőség adódik, hogy összefognak és egyénileg követelik a térítési előírás szerint nekik járó vagyonrészt, s így alakíthatnak szövetkezetet. Viszont nem tehetnek szert arra a vagyonrészre, amely a szövetkezet és az állami gazdaság működése során jött létre, pedig nyilvánvaló, hogy ez alatt az idő alatt is keletkezett vagyon. A kivonható vagyonrész kiszámítására a Mezőgazdasági Közgazdaságtani Kutatóintézet már kidolgozta a megoldást, gyakorlatilag csak az a gond, hogy nincs jogi formula, amelynek alapján ezt alkalmazni lehetne. Értesüléseink szerint a mezőgazdasági minisztérium jogi osztálya intenzíven dolgozik a felmerült probléma rendezésén. Úgy tűnik, létezik megoldás, amely kormányrendelet formájában szabályozhatná ezt a kérdést. Jogi előírások nélkül ugyanis az ingatlan-nyilvántartás módosítása nem valósítható meg. Úgy hírlik, a tárca vezetésének javaslata rövidesen a kormány jogi tanácsa elé kerül, s itt döntenek további sorsáról. Még ha jogilag rendeződik is a kérdés, megfontolandó, vajon az így kiváló szövetkezetek nem kerülnek-e időhátrányba a transzformációs törvény előírásaival szemben. A jogi formula jóváhagyása ugyanis el transzformációs törvénybe romhónapos jelentkezési h tói számítva viszont kö szerhelyzetbe juttatja a joj abbéli kötelességükben, ho nyüket a szövetkezetben. [ határidő komoly gátja les megvalósításának. Ha visz lő szövetkezet nem kaphat lető, a közös „kényszerhá keletkezett vagyonrészt tel den bizonnyal kevésbé tes tulajdonosokat, hogy a \ transzformálják. A felvetett problémák gazdaságok a privatizáció készítik elő privatizációs te tást kaptak, hogy ebbe ne restitúciós igényeket. Ha n megoldani a szövetkezeti daságból való kiválasztás lehetőség nyílik arra, hogy illetve a vagyonrészek tul ciós ellentervet nyújtsanak Hangsúlyozni kell, hogy mészetes személyek részé gyonrészt, azzal a megkf vábbra is mezőgazdasági ja, viszont az így megszer. a jogosult személy vállán dan kialakítandó részvén átalakult szövetkezetben lehet.