Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-20 / 43. szám, csütörtök

7 GAZDASÁG 1992. FEBRUÁR 20. /AGNI állami támogatásról /alószínű, hogy az il-. jíba az érdeklődést, shajtandó gazdasági injogúsítása szüksénogatást kapjon. Anidáshoz, jóformán a i viszont hatékonyan ennek is tudható be, en mertek belevágni a költségvetés jóval ^teremthessék a maiájához kapcsolódva ;ai alapelvek is, ameagángazdálkodás tági minisztérium fennnációs Szolgálat irolapasztalatökból kiinagángazdálkodás felmint két munkatársa, íkről. Túlzás nélkül állatását nem mellékes l számukra maximális járásban az előző évirmőterületen gazdálIngazdák közül a leg/ pénzügyi támógatáa támogatást igénylők )kik megkésve, az idén íjén találkozóra hívtuk logatáspolitikai atapelókat gyűjtöttünk a tertegy 40 millió koronát üsszeg nagyságrendijgatás teljes összegélogy teljes egészében rülbelül ekkora össze3gi rendkívül kedvező ióny, modern és verának nem a túlélés, a írek tudatába nagyon őket arról, hogy bátinyzik belőlük egy bi•gatások igénybevézer koronás bevételt gyon sok esetben tafőldterületek hasznáítése során általában ilet tulajdonjoga nem tet, istállót stb. telepílékozók általában inoldást választják, az i modern beruházás sgy minden követeigondolatával foglalizemek is. Van tehát JŐ re adható támoga<omolyan gondolja a ignia — hangoztatta sgkaphatja. ILVÁSSY LÁSZLÓ arthat egy ideig, a i meghagyott háatáridő január 28nyörtelenül kényjos tulajdonosokat gy jelezzék jogigéiz a háromhónapos z az elképzelések ont a kiválni készüja meg az őt megilzasság" ideje alatt jes egészében, minzi majd érdekeltté a /agyonrésftiket ide ellenére az állami második hullámába rvüket. Olyan utasíim vonhatják bele a em sikerült idejében vagyon állami gazának jogi kérdéseit, a földtulajdonosok, ajdonosai privatizábe. csak a jogosult térré lehet kiadni a vaítéssel, hogy ez totermelésre használrett vagyonrészével ni gazd' jágbőt majytársaságban vagy újra vagyonrészes -tszlAz átalakulás felé... Milyen lóerővel? (Egri Ferenc és Krascsenits Géza felvétele) BUGGYOS ERSZENYEKRE AZÉRT NEM LESZ SZÜKSÉG KÁRPÓTLÁS IGEN, DE NEM (OKVETLENÜL) KÉSZPÉNZBEN Mivel igazolhatom, hogy kisajátították gazdasági felszerelésünket, állatainkat, ha semmiféle okmány nincs a kezemben?... Már megkaptam a traktorállomástól a választ, melyben tudatják, hogy az elvett cséplőgépemért nem hajlandók kárpótolni. Mit tegyek?... Szüleim a földdel együtt átadták állataikat és a szekeret is, de erről a mezőgazdasági szövetkezetben állítólag nincs feljegyzés. Most a kárpótlást sem kérhetem? Ilyen és hasonló kérdésekkel fordulnak hozzánk olvasóink, hogy adjunk tanácsot, miként érvényesíthetik a 229/1991-es számú törvény, közismert nevén a földtörvény 20-as paragrafusában lefektetett jogaikat. Levélíróink kérdéseivel a dunaszerdahelyi Pongrácz Fivérek Jogi Irodához fordultunk. A válaszok reméljük sokaknak szolgálnak útmutatásul. • 'A 20-as paragrafus szerint ki kérhet kárpótlást és meddig? - Kárpótlási igénnyel élhet az eredeti tulajdonos, illetve amenynyiben meghalt vagy holttá lett nyilvánítva, akkor a földtörvény 4es paragrafusának (2) bekezdése szerinti jogosult személyek. Itt figyelmeztetni szeretnék arra, hogy a jogosult személy fogalma nem azonos az örökös fogalmával, hanem lényegesen tágabb. A kárpótlási igény benyújtásának záros határideje 1992, december 31-e. E határidő lekésése jogvesztéssel jár. « Miért és kitől kérhetnek a jogosult személyek kárpótlást? - A jogosult személyeket a 20as paragrafus szerint az egyéb mezőgazdasági vagyonért kárpótolják. Az egyéb az élő és holt leltárt jelenti: az elvett és átadott állatokat, gépeket, szekeret, felszerelést és készleteket, például gabonát, tárolt vagy elvetett vetőmagot, takarmányt stb. Úgy is mondhatnánk, hogy kártérítés jár mindenért, ami a kisajátított vagy a szövetkezetbe beadott földterületen a gazdálkodáshoz kellett, vagy a gazdaság részét képezte, amennyiben azt tulajdonosától 1948. II. 25-e és 1990.1.1-je között elvette, illetve átvette valamilyen jogi személy, mezőgazdasági szövetkezet, gépállomás, szervezet stb. A kárpótlási igényt annál a jogi személynél kell érvényesíteni, amelyik a tulajdont átvette. Ha ez a jogi személy, szövetkezet, gépállomás már nem létezik, akkor a kárpótlás a jogutód feladata. Abban az esetben is, ha a jogi személy az átvett leltári dolgot időközben kifizette az államnak. A jogosult személynek a jogi személy fizet, ennek pedig az állam megtéríti a kárpótlás értékét. • Az elmondottak ellenére helyénvaló a figyelmeztetés, buggyos erszényekre azért nem lesz szükség. - Valóban nem, mivel a kárpótláson nem szabad egyértelműen készpénzt érteni. Bár a pénzbeli kárpótlást a törvény nem zárja ki, de nem is említi, viszont említést tesz a kárpótlás egyéb formájáról. A kárt a kisajátított, átvett leltári tárggyal azonos, vagy ahhoz hasonló nagyságrendű és minőségű dologgal kell megtéríteni. De ugyancsak ellensúlyozható szolgáltatással, illetve vagyonbetéttel. Itt mondom el, hogy az elvett, átvett élő és holt leltár egyes darabjainak értéke a törvény hatályba lépésének napján, vagyis 1991. június 24-én érvényes árakkal azonos. Például az ötvenes években elvett fejőstehén annyiba kerül, amennyibe tavaly júniusban került. Ezt az értékrendszert veszi alapul a most január 28-án hatályba lépett 42/1992-es számú szövetkezeti transzformációs törvény 16-os paragrafusa is. • Vannak mezőgazdasági szövetkezetek, amelyek azzal érvelnek, hogy a 60-as években már kifizették az élő és holt leltárt. - Ezt helyesen úgy kellene mondani, hogy már adtak bizonyos kártérítést. Az akkor kifizetett összeget a június 24-i értékrendszer szerinti összegből le kell vonni, és a kárpótlás a maradékkal azonos. • Tehén helyett tehén, gabona helyett gabona, vagy valami más, azonos értékben. De mi lesz az ökrösszekérrel, a tízsoros vetőgéppel vagy a cséplőgéppel, aminek ta valy júniusban már nem volt ára, mert ilyesmi nem létezett. Esetleg valahol a múzeumban vagy a skanzenben. - Ezt a problémát oldja meg a szlovák kormány 1992.1. 21-én elfogadott rendelete. A rendelet tételesen felsorolja azokat az eszközöket, gépeket és berendezéseket, amelyek annak idején az elvett vagy átadott leltár részét képezték, de tavaly júniusban, mert nem léteztek, megállapított áruk sem volt. • Ez a rendelet egy másik problémára is gondol. - Azokra az esetekre, amikor az elvett vagy átvett állatokról, gépekről, eszközökről és készletekről nincs írásos nyilvántartás. Sem a kárvallott tulajdonos, sem a kárpótlásra köteles jogi személy, szövetkezet, állami gazdaság nem tud felmutatni olyan iratot, okmányt, elismervényt, amelynek alapján a két érdekelt fél megegyezhetne a kárpótlás értékében. A szlovák kormány most január 21-én elfogadott rendelete szerint ilyen esetekben a mezőgazdasági földterület nagyságát veszik alapul. Azt, hogy akinek X nagyságú földterülete volt, annak az akkori viszonyoknak megfelelően földje megműveléséhez egy adott mennyiségű és értékű eszközre volt szüksége, illetve a földterület nagyságához igazodó akkori átlagos parasztgazdaság milyen tételekből állt össze. A rendelet egy hektár mezőgazdasági területre koronában kifejezett élőés holt leltár, vetőmag- és ültetőanyag, valamint takarmány- és alomnormatívát határoz meg, és ehhez az értékhez - amennyiben a gazdaság részét képezte - hozzáadja az igásló és a cséplőgép értékét. • Egyesek problémáját ez a rendelet se oldja meg. Sok panaszlevelet kapunk, amelyek íróival az egykor „megvett" cséplőgép ügyében a gép- és traktorállomás szóba se akar állni. S mivel földjük nem volt, csak cséplőgépük, az égy hektárra megszabott normatívát se kérhetik. - Ezekben az esetekben is van megoldás. A nemzetgyűlés 1949. II. 2-án elfogadott 27-es számú rendelete alapján a mezőgazdasági termelésre szolgáló gépeket azok tulajdonosa köteles volt eladni az alakuló gépállomásoknak. Az átadásra kötelező végzést, „výmert" az akkori járási nemzeti bizottságok adták ki. Ennek másolata a gépet átvevő gépállomás vagy az illetékes járási nemzeti bizottság levéltárában, esetleg a járási levéltárban megtalálható. • Tegyük fel, hogy mégse. - Ebben az esetben marad a bíróság, ahol a Polgári Törvénykönyv és a perrendtartás ide vonatkozó rendelkezései szerint közvetett bizonyítékokat is figyelembe vehetnek. Felvonultathatók tanúk, akiknél csépelt a gép, esetleg még él a gépkezelő, létezik valamilyen elismervény az elvégzett munkáról, javításról, vagy él az a személy, aki a végzés alapján a gépet elvitte, átvette. A személyek becsületbeli nyilatkozata, tanúvallomása bizonyító tény lehet. • A mezőgazdasági szövetkezet esetében a jogosult személy tudja, hogy kit kell perelnie. De kit pereljen az állami gazdaság részévé lett mezőgazdasági szövetkezet, vagy régen megszűnt gépállomás esetében? - A jogutódot. Azt a jelenlegi személyt, állami gazdaságot, gépés traktorállomást, amelyiknek az időközben megszűnt mezőgazdasági szövetkezet, gépállomás a részévé vagy utódává vált. • Kárpótlási kötelezettségét a jogi személy a 20-as paragrafus szerint egy éven belül köteles teljesíteni. A mezőgazdasági szövetkezetek esetében ebbe azonban a transzformációs törvény is beleszól. - Mégpedig pozitívan. A jogosult személy, amennyiben mezőgazdasági vállalkozó, a jelenlegi szövetkezet transzformációját követően az új, vagyonbetétes szövetkezettől vagy gazdasági társulástól vagyoni betétjét, tehát az élő és holt leltárért járó értéket is 90 napon belül kiválthatja, amennyiben nem válik annak tagjává. • Hangsúlyozzuk még egyszer, abban az esetben, ha az illetőt a községi hivatalban bejegyezték, mint mezőgazdasági vállalkozót. - Ez elengedhetetlen feltétel. Aki nem magángazda, vagy ha úgy tetszik, nem önállóan gazdálkodó földműves, az vagyoni betétjét, így az élő és holt leltárért járó kárpótlás értékét sem válthatja ki, hanem a jogi személy, szövetkezet, üzem, gazdasági társulás, gép- és traktorállomás tagjává, részvényesévé válik és vagyonhányada szerint részesedik a nyereségből. EGRI FERENC A TULAJDONJOG • • •• OROK A törvények sajátosan megfogalmazott paragrafusainak megértése a laikus számára nem könnyű. Ezért van, hogy amikor a földtulajdonnal kapcsolatos valamely záros határidőre figyelmeztetünk, sokan megijednek, vajon rájuk nem vonatkozik a kötelezettség? így volt ez az SZNT 330/1991 -es számú törvényének 40-es paragrafusával, amely szerint most február 19-éig lehetett benyújtani a közjegyzpségen az igényt a hagyaték újratárgyalására, ha annak idején a mezőgazdasági foldtulajdont az akkor érvényes törvény értelmében csak egy örökös vette át. Voltak, akik ezt összetévesztették a 229/1991-es számú törvény, a földtörvény 13-as paragrafusának (1) bekezdé sében szereplő 1992. december 31 -ei zá ros határidővel. Azt, hogy ez kikre és mi lyen értelemben vonatkozik, Világi Osz kárnak, a Szövetségi Gyűlés képviselőjének szavai egyértelművé teszik: 1992. december 31. olyan időpont, ameddig a jogosult személyek érvényesíthetik a földtörvényből kifolyó kárpótlási igényeiket. Ha földingatlanról van szó, akkor ez azokra a földekre vonatkozik, amelyek tulajdonjoga átszállt az államra, és a földingatlan elvesztése olyan okból történt, amiket a földtörvény 6-os paragrafusának (1) és (2) bekezdésében felsorolnak. Ilyen esetekben a jogosult személy földtulajdonát az év végéig kérheti vissza. Példának okáért, ha földjét bírósági döntés alapján vették el, esetleg adásvételi vagy ajándékozási kényszerből vált meg tulajdonától, konfiskálták stb. Közös jellemzője az ilyen eseteknek, hogy a jogosult személy telekkönyvi kivonatában tulajdonosként az állam szerepel. Tehát véletlenül sem szabad összetéveszteni ezt a földingatlant azzal a földdel, amit akár negyven éven át a mezőgazdasági szövetkezet használt, de az sosem volt az ő tulajdona, hanem mindenkor azé, akinek nevén a telekkönyvben jegyezték. Ezt a földet a tulajdonosának nem kell visszakérnie, mert a föld ősének (szülőnek, nagyszülőnek, dédszülőnek) halálakor automatikusan az övé lett. Csak annyi a mulasztás, hogy a telekkönyvben nem vezették át a nevére. Most ezt a mulasztást kell egy póthagyatéki tárgyalással pótolni, és a póthagyatékra vonatkozóan nincs semmiféle záros határidő. Azért nincs, mert a tulajdonjog örök, sosem évül el. Azok tulajdonjoga elhunyt őseik földjére, akik ma mennek el a telekkönyvi hivatalba, és mondjuk csak egy év múltán - tehát december 31-e után - kapják kezükbe a birtoklapot, hajszálnyit sem csorbul. Egyedüli hátrányuk, hogy amennyiben most április 28-ig nem jelentkeznek a mezőgazdasági szövetkezetben, mivel jogosult mivoltukat semmiféle okmánnyal sem tudják igazolni, kimaradnak a transzformációs folyamatból. Anyagi káruk viszont nem lesz, mivel a Polgári Törvénykönyv szerint ilyen jellegű igényeiket visszamenőlegesen is érvényesíthetik. A félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy a határidőtlen jog nem vonatkozik az élő és holt leltárra. Ezzel kapcsolatban a december 31 -e záros határidő. Visszatérve az állam tulajdonában lévő (tehát nem a mezőgazdasági szövetkezet által használt és az egyén tulajdonában lévő) földekre, a tulajdonjogot úgy kell érvényesíteni, hogy a jogosult személy felszólítja a földjét használó jogi személyt földingatlanának visszaadására. Erre vonatkozóan egyezséget kötnek és a földtulajdonos (a jogosult személy) ezt az egyezséget a földhivatalban érvényesíti. Az érvényesítést kérő igényhez mellékelnie kell a telekkönyvi birtoklapot és a geodéziai azonosítást. Ha ezek december 31 ig sem lesznek a tulajdonában, a földhivatal a jogosult személy kérvényét - a földingatlan identifikált megjelölésével - a telekkönyvi birtoklap és a geodéziai identifikáció nélkül is átveszi. Ezzel a jogosult személy az ingatlan kiadásához való jogát érvényesítette, és a hiányzó okmányokat pótolja. De - hangsúlyozom ismételten - ez a kötelezettség csak az állam tulajdonába átkerült földekre vonatkozik s nem azokra, amelyeket a szövetkezet használt, de a telekkönyvi bejegyzések szerint megszakítás nélkül magántulajdonban voltak. -ef-