Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-18 / 41. szám, kedd

1992. FEBRUÁR 18. ÚJ szói NYUGDÍJASOK OLDALA 6 ÖNZÉSSEL A STRESSZ ELLEN Nemzetközi egészségügyi szervezetek még 1985-ben megjelentettek egy kiadványt Életforma 2000-ig címmel, amely világszerte nagy visszhangot váltott ki, nálunk azonban kevesen ismerik, szinte elsikkadt a kiadók érdektelensége miatt, pedig fontos tanácsokat tartalmaz mindenki számára az életvezetés megváltoztatásáról. Arról van szó ugyanis, hogy világszerte végzett fölmérések szerint az emberiséget fenyegető betegségek küzöl vezető helyen áll a szív- és érrendszeri megbetegedések aránya. Fiatalokat, időseket egyaránt érintő probléma, itt nálunk, Csehszlovákiában a rákbetegségben elhalálozottak számát megelőzte a szívzavarokból eredő halálesetek sűrű előfordulása. A kérdés egyik jeles szakértője, Vladimír Haviar professzor ahol teheti, fölvilágosító előadásaivá hívja fel a figyelmet mindazokra a tényezőkre, amelyek ennek a megbe• tegedésnek a gyakoriságát előidézik. Mint annyiszor, rámutatott: a betegség ellen a leghatékonyabb eljárás a megelőzés. Ez pedig úgy képzelhető el, hogy igyekszünk kiiktatni mindazokat a környezeti hatásokat, amelyek stresszben bővelkedő életünket még hektikusabbá teszik. Olyan tényezőkről van szó, amelyek magukban ugyan nem betegségkrváitóak, ámde halmozottan mindenképpen infarktuselőidézők lehetnek. Mint azt már számosan hangsúlyozták, Haviar professzor is a helytelen életmódot okolja, hiszen a kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a helytelen étkezés, a kevés mozgás, a dohányzás és természetesen a napi stresszhelyzetek kiváltotta idegeskedés hovatovább olyan helyzeteket teremt, amelyek a szívet nemegyszer végzetesen megterhelik. A stresszhelyzetben testünkben ugyanis túltermelődik egy anyag, a katekolamin, amely aztán szinte fölfalja az oxigént a szervezetben, ami tudvalevően a szívműködés akadályoztatásához vezet. Ilyen állapotban a test motorja — üzemanyaghiány miatt — akadozni kezd. Az ember ilyenkor még nem tekinthető természetesen betegnek, de egészsége megrendült, s a szívkárosodás folyamata megindult. Ahhoz, hogy ne vezessen komoly funkciózavarokhoz, mindenképpen megelőzésre van szükséág. Mit tanácsol ilyen esetben az orvos? Valóban csak tanácsot tud adni, hiszen a stresszhelyzetek megszüntetésére nem vállalkozhat, a beteg étrendjéhez is csupán tanáccsal szólhat hozzá, s az életmódot sem változtathatja meg egy recepttel. Alapvetően tehát a társadalomra hárul a feladat, lehetőleg olyan körülményeket teremteni, ahol idős és tatai mind kevesebb negatív hatásnak van kitéve. Elsősorban úgy, hogy tiszta környezetet, jó levegőt, egészséges ivóvizet biztosít, bővíti a diétás élelmiszerek, a kímélő luszerezéssel készült hús és félkészáruk választékát, ha megszünteti a szolgáltatások terén tapasztalható rengeteg visszásságot, ha nemcsak a fiatalok sportolásához és egészséges kikapcsolódásához teremt lehetőséget, hanem az idősek kondíciótartó igényeihez is alkalmat teremt. Egyelőre csak álmodozhatunk arról, hogy nyugdíjasaink telefonon rendelhessenek kedvük szerint bevásárlást, ebédet, hogy külön a számukra legyenek kocogóparkok, edzőtermek, hogy a legkülönbözőbb javítókszerelők házhoz jöjjenek és megbízható munkát végezzenek, hogy egy végigdolgozott élet után valóban ne újabb robot és mellékállás tehesse lehetővé az életszínvonal fönntartását, hanem csakugyan utazhassanak, kikapcsolódhassanak, megpihenhessenek, uram bocsá', kedvükre szórakozhassanak mindazok, akiknek egykor azt magyarázták nyugdíjbavonulásukkor: most következik a „jól megérdemelt pihenés". Nyugaton sokfelé rendeztek be nyugdíjasközpontokat, ahol egészségügyi felügyelet, úgynevezett szociális dolgozók jelenlétében úszhatnak, szaunázhatnak, végezhetnek kondicionáló gyakorlatokat, játéktermekben, klubokban, könyvtárakban kapcsolódhatnak ki, szórakozhatnak, majd az aktív pihenés befejeztével ott helyben be is vásárolhatnak. De mint Haviar professzor is hangsúlyozza, egy kis önzéssel mindenki tehet maga is valamit — egészségesebb életmóddal — az öregség elviseléséért. maradt. A mai kocsma egykor I. osztályú szállóként szolgált és a vendégek Budapestről, meg Bécsből érkeztek a gyönyörű táj kedvéért, amelyben 70 kilométernyi turistaúton bolyonghattak. S áldoztak is ezért, akik megtehették: fát ültettek, padot állítottak itteni tartózkodásuk emlékére. A nagyapa fontosnak tartotta a nemzetek harmóniáRenczés Vilmos 3 osztályt magyarul, 1 osztályt szlovákul, egyet pedig németül végzett, s németül is érettségizett. Mérnöki diplomáját Mosonmagyaróvárott állították ki (ez már szinte családi hagyomány volt), viszont előtte Prágában és Brünnben folytatott tanulmányokat. Amikor a kitelepítések idején egyszer magyarságát akarták megtagadtatni vele, egyszerűen válaszolt az akkoriban ugyancsak veszedelmes óhajra: „Nagyapám a szlovákok igazságáért harcolt, apámat az első re! ÉLETMÉRLEG Harmóniát keresve A nagyapa által emelt emeletes villa, homlokzatán a Harmónia névvel — ez mostani otthona. Járjuk Harmónia útjait, s minden szavából érezhetni, hogy gazdának tudja magát, felelősséget vállal minden fáért, minden lépésnyi turistaútért. Szinte fizikai fájdalom tükröződik markáns arcán, amikor elmondja, hogy az egykori kilátó leégett, a fürdőt és tekepályát már szinte el is felejtették. Van helyettük hét alig használt teniszpálya. Ő maga azonban bizakodik, hogy Harmónia megtalálja önmagát, Harmóniában újra uralkodik majd. Ez a bizakodás vezette, amikor háza köré hársakat ültetett. Bizakodva mondja a Harmóniára vonatkozó terveket, amelyek egyelőre tervek. Ám akad olyan is, ami megvalósult. Például maga vállalta, hogy osztrák ismerősei révén modori gyerekek ausztriai tanulását szervezi meg. És sikerült. Újra meg újra visszatérő gondolata: a soknyelvű ember tisztessége és lehetőségei, aki biztosan mozog a világban. Aki megérti a mások nyelvét, az könnyebben érti meg a nemzeteket is. Ezt már az újságíró szindikátus ormótlan üdülőjének presszójában mondja. Szerencsére, ezt a tájhoz alig illő betonkolosszust ide, a település határába építették, s nem zavarja a táj harmóniáját. F

rissen cseng Renczés Vilmos hibátlan magyar szava. Bízzunk benne, hogy mostani terveinek megvalósulását meg is érheti még. H

armóniában élni nem könynyű dolog, de érdemes érte dolgozni. Akár az élet harmóniájára gondolunk, akár arra a kis településre, Modor mellett, amelynek alapítója éppen ennek a gondolatnak a jegyében adott nevet e helynek. Alapításáról még a Pallas Nagy Lexikona 1896-ban megjelent 12. kötete is fontosnak tartotta tudósítani Modor szabad királyi város címével bíró, rendezett tanácsú várost jellemezve: „Környéke igen szép s emelését célozza a modori turista egyesület. Modor közelében nyaralótelep van alakulóban." Az alapító unokája, a 77. életévét taposó nyugdíjas mezőgazdasági mérnök, a modori 36 magyar egyike, Renczés Vilmos mesél... Először nagyapjáról, aki a múlt század utolsó éveiben, az erőszakos magyarosítás idején — a város többségét alkotó szlovákok jogaiért szállt síkra. Ő volt az, aki rajongott a természet harmóniájáért, s ezért gyűjtött össze 100 rózsatövet, a hajdani monarchia minden rózsafajtájából, s alakított szép ligetet belőlük. Hatvan különféle almafát is ültetett. Valaha 170 pad szolgálta a nyaralókat és a kirándulókat, mostanra mindössze 3 Az ősi lak ját is ezen a kevert tájon, s gyermekeit úgy nevelte, hogy sok nyelven beszélő emberként a világ bármely táján megállják a helyüket. El is jutottak Londonig s Amerikáig, egyedül Vilmos bácsi édesanyja maradt a hazai tájakon. És a nagyapa a vallások türelmetlenségeivel szemben is a megértést, a harmóniát képviselte a családon belül és a társadalomban. Szóval szerette az életet és bízott benne. Sokszorosan próbáló idők rázták meg ezt a tájat, ezt a családot is. publika ölte meg, a magyar uralom idején apósom 5 évet töltött a kistarcsai internálótáborban... Ugyan mit tudnak még velem csinálni?" Igen, édesapja bérlő volt és 1927ben, aratás előtt kobozták el földjét és ezt a megrázkódtatást nem tudta elviselni: főbelőtte magát. Édesanyja Pozsonyba jött és a Hitelbank konyháját vezette, így biztosítva a kenyeret, meg a továbbtanulás lehetőségét gyermekeinek. Renczés Vilmost sokfelé vezette a sors a határok változásaiban, a rendszerek egymást gyorsan követő szédítő körforgásában. A nagyapai örökségről azonban ő sem feledkezett meg: sem a lelki harmónia igényéről, sem a valóságos Harmóniáról. Megrázó történeteket idéz fel 1946 tájáról. Nem felejtette el azonban azokat sem, akik segítették: szlovákokat, magyarokat. Akik tudták, hogy a kurzuslovagok ideje majdcsak elmúlik egyszer, s akkor egyetlen dolog maradhat meg: a becsületesen végzett munka eredménye. Renczés Vilmos áttelepülhetett volna Magyarországra is, helye volt az utolsó vonaton, 1947-ben. A szülőföld azonban nem eresztette. Egyszerre foglalkozott gyakorlati kérdésekkel, s tudományos kutatásokat is végzett. A szőlőmolyokról írott tanulmányát mutatja, amely egy előkelő európai szakfolyóiratban látott napvilágot. ELNI TUDNI KELL! G

azdag évre tekintett vissza a vágfarkasdi nyugdíjasklub tagsága. Mint azt lapunknak Balogh Irén megírta, évzáró összejövetelükön számba vették a tavalyi év rendezvényeit ós kijelölték az idei évben esedékes programot. A 133 tagú klub tavaly színházba járt, a temetőben szorgoskodott, szórakoztató műsort állított össze, a polgárdi nyugdíjasokkal találkozott, a felsőszeli asszonyokkal besegített a szövetkezet munkájába, majd egy kedves karácsonyi ünnepségen a vágfarkasdi nyugdíjasotthon bentlakóit is meghívta, s megajándékozta. Idén szeretnének teadélutánt szervezni, meghívnak egy írót is és beszélgetést kezdeményeznek a helyi polgármesterrel, valamint folytatják a színházlátogatást. Természetesen nem maradnak el a kirándulások sem, sőt, ha minden jól megy, egészségügyi felvilágosítást is nyújtanak tagjaiknak. Említésre méltó a kiskertészek szövetsége, amely magnós rádiót ajándékozott a klubnak — Felhívjuk a nyugdíjasklubok figyelmét, hogy tevékenységükről szívesen számolunk be rovatunkban, sőt ha idejében elküldik programjukat, le tudjuk közölni azt is. Ezzel azt a célt követjük, hogy kapcsolat jöhessen létre a klu- 1 bok vagy a tagok között s érdeklődés esetén egymás rendezvényeit meglátogathassák A tájékoztatás pedig bizonyos értelemben ötletforrás lehet, példa a klubélet föllendítésére. eer;. kazettákkal együtt, a Jednota pedig ezer koronával járult hozzá a karácsonyi ünnepség megrendezéséhez. A

nyugdíjasok száma egyre nő, számol is vele a párkányi klub, amely mintegy másfélszáz tettre kész, aktív tagot számít soraiba. Hajtman Kornélia beszámolójából kitűnik, a párkányi idősek — együtt a nánaiakkal, ebediekkel és kövesdiekkel — nagyokat kirándultak idehaza és Ausztriában meg Magyarországon az elmúlt évben, az esztergomi nyugdíjasokkal cserelátogatást szerveztek, és sokat olvasnak a hetente egyszer nyitva tartó könyvtár jóvoltából. Klubjukat havonta fölkeresi a nővérke, s kívánságra vérnyomást mér mindenkinek. A párkányi városi hivatal törődik az öregekkel, rendszeresen részt vesz programjaikon, színes tévét ajándékozott a klubnak, s ami nem kicsiség, rendbehozatta — mint kiderült, a klubtagok személyes részvételével karöltve — a nyugdíjasoknak otthont adó épületet. Az oldal anyagát BROGYÁNYI JUDIT írta ISKOLAPADBAN Az Egyesült Nemzetek Szövetsége a nevelés és a művelődés évének nyilvánította az 1992-es esztendőt. A tanuláshoz, a képzettség bővítéséhez való jogot a társadalom a lehetőségeihez képest biztosítja állampolgárainak. A lehetőségek nem végtelenek, de bővíthetők. Lapunkban már beszámoltunk azokról az idősekről, akik számára különféle szakokon továbbképzési módokat tett lehetővé a pozsonyi Komenský Egyetem. Most arról adhatunk hírt, hogy a nyitrai idősek is csatlakoztak azokhoz, akik úgy gondolják, az öregség egyáltalán nem akadálya annak, hogy látókörüket szélesítsék, netán régóta vágyott tudományban részletesebb ismeretekre tegyenek szert. Hiszen fiatalkorában nem mindenkinek adatott meg továbbtanulni. Körülbelül kétszázan döntöttek úgy, hogy nem röstellnek újfent beülni az iskolapadba. Történelmet tanulnak, előadásokat hallgatnak a kertészet, egészségügy, szociális politika, idegenforgalom tárgyköréből, s mindezt a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola szervezi számukra. Nyelvtanfolyamot indított az idősek számára, s az érdeklődők foglalkozhatnak esztétikával, pszichológiával és szociológiával is. S hogy mindez mire jó? Megtanít jobban tájékozódni a világban, rászoktat az igényes szemléletre, elfogadtat olyan társadalmi koncepciókat, amelyek addig idegenségük révén nem találtak utat az idősebb korosztályhoz. Az előadásokat több nyitrai cég szponzorálja, így az „oktatás" ingyenes. 3 m 4* Ä ül Šľ Q. 55 „ N CC ^ i LU j= , -sc M 93 « i III m 3