Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-14 / 38. szám, péntek

1992. FEBRUÁR 14. iÚJSZÓM HIREK-VELEMENYEK JAN ČARNOGURSKÝ: CSAK AZ IDEIGLENES MEGOLDÁS MARADNA ÚJ FEJLEMÉNY A MAGYAR PEDAGÓGUSKÉPZÉS ÜGYÉBEN 1992. február 12-én a Szlovák Nemzeti Tanács oktatásügyi bizott­sága megtárgyalta a nyitrai egyetem alapításáról szóló képviselői tör­vénytervezetet. Ennek kapcsán az Együttélés Politikai Mozgalom kép­viselője javasolta, a tervezet indok­lásában felsorolt karok bővüljenek ki a magyar pedagógiai karral. Ďuriko­vič oktatási miniszterhelyettes ma­gyarázata után, miszerint a felsőok­tatási törvény alapján kizárólag az adott főiskola, egyetem akadémiai szenátusa alapíthat kart, a Demok­ratikus Baloldal Pártja képviselője azt javasolta, az oktatásügyi bizott­ság terjesszen határozati javaslatot az SZNT plénuma elé, amely szerint a szlovák parlament levélben fordul­jon az érintettekhez, hogy a leendő nyitrai egyetemen tárgyalják meg a magyar pedagógusképzés jövőjét. Ezek után Berényi József (MPP) újabb javaslatot terjesztett elő, mi­szerint a pedagógusképzés szakmai kérdés, ezért az oktatásügyi bizott­ság ezt a kérdést ne vigye az SZNT plénuma elé, hanem saját maga for­duljon a Nyitrai Pedagógiai Kar ve­zetőségéhez, hogy tárgyalják meg a nemzetiségi és etnikai kisebbsé­gek kara létrehozásának javaslatát, mely magába foglalja nemcsak a magyar, hanem a többi szlovákiai nemzetiség pedagógusképzését is. A javaslattal a miniszterhelyettes is egyetértett, azzal a kifogással, hogy egy ilyen kar ne Nyitrán, hanem Eperjesen legyen. Rövid vita után a nyitrai helyszint választották, és a határozati javaslatot a bizottság nagy többséggel elfogadta. Hason­lóképpen elfogadták a nyitrai egye­tem létrehozásáról szóló törvényter­vezetet is. FS AZ ÉV POLITIKUSA: VLADIMÍR MEČIAR Feltűnően ünnepélyes külsőségek közt zajlott tegnap este a pozsonyi Kijev Szálló bankett termében a Slobodný piatok szer­kesztősége által szervezett ,,Az év politi­kusa" ankét eredményhirdetése. A 106 701 érvényes szavazatból közel 86 ezer szavazattal Vladimir Mečiar lett az ankét győztese. A második Milan Kňaž­ko, a harmadik pedig Alexander Dub­ček. Az első tíz helyezett között található jóformán az egész szlovák ellenzék Peter Weiss, Jozef Prokeš, Ján Bu­daj, Jozef Markuš, Oľga Keltošová, és Rudolf Filkus. Kivételt csak Václav Ha­vel személye jeleni A bankett lapzártáig nem ért véget. - lovász­JAKEŠÉK (EZT IS) MEGÚSZTÁK (Munkatársunktól - 1968 augusztusá­ban, a Varsói Szerződés tagállamainak katonai intervenciója idején tanúsított ma­gatartásukért és cselekedeteikért az ügyészségek hazaárulás bűnében talál­ták vétkesnek Vasil Biľakot, Miloš Jakešt, Jozef Lenártot, Martin Dzúrt, Alois Indrát, Karet Hoffman t (hogy csupán a legismer­tebbeket említsük) és még több más sze­mélyt - tudtuk meg tegnap a Szövetségi Belügyminisztérium sajtótájékoztatóján. Martin Fendrych, a minisztérium szóvivő­je elmondta azt is, hogy a felsoroltak ellen - részben azért, mivel néhányuk már meghalt, részben pedig azért, mivel a bű­nük elévült. Arról, hogy hogyan halad az átvilágítá­si kérelmek feldolgozása, dr. Zdenko Ma­tula, a belügyminisztérium 1-es ügyosztá­lyának igazgatója informálta az újságíró­kat. Egyebek közt elmondta, hogy ez idáig 150 ezer kérelmet kaptak kézhez, de csupán 20 ezret sikerült kivizsgálniuk. (kajó) VALUTAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1992. február 14-én Pénznem Eladási árfolyam 1 egységre, Deviza koronában egységre, Deviza Valuta Angol font 51,82 52,62 Francia frank 5,30 5,38 Német márka 18,05 18,33 Olasz líra (1000) 24,03 24,39 Osztrák schilling 2,57 2,60 Svájci frank 20,16 20,49 USA-dollár 28,93 29,34 (Folytatás az 1. oldalról) munkák. A volt palackjavító műhely romjai között munkaruhás emberek szorgoskodnak. Köztük van Szalay Eduárd, a karbantartók mestere is. Munkatársai tragédiájáról nem akar nyilatkozni. Száz Mihály, a gyártó részleg ve­zetője sincs jobb lelkiállapotban. A történtek óta alig húnyta le a sze­mét, nyugtatókat szed. „Nemrég ír­tam meg a délutáni temetés gyász­beszédét. Mit is mondhatok a történ­tekről? A szerencsétlenül járt fiatal­emberek megbízható, tapasztalt dolgozók voltak. Nem tudom elkép­zelni mi okozta a szerencsétlensé­get. A tragédia okát szakbizottság vizsgálja. Lehet, hogy néhány nap múlva okosabbak leszünk. A múlt hét végén itt volt pozsonyi igazgató­ságunk néhány képviselője és a kft. osztrák és német megbízója, akik nagy megelégedéssel nyugtázták munkánkat. 1971 óta vagyok ebben a beosztásban, de soha semmilyen hasonló balesetünk nem volt. A de­tonáció idején irodámban tartózkod­tam. A légnyomás kitörte az ablako­kat, a repülő téglák, betondarabok messzire szálltak. Technikus kollé­gáimmal azonnal a helyszínre ro­hantunk. Fogalmunk sem volt, há­nyan tartózkodtak a műhelyben. Szerencsére a tűzoltók azonnal megérkeztek, s elkezdték a mentési, illetve oltási munkákat. Sajnos, két munkatársunkon már nem lehetett segíteni." A szomszédos Duslo tűzoltói a lángok oltásán kívül az acetilénpa­lackokat is hútötték, nehogy újabb robbanások következzenek be. Pa­rancsnokuk, Karol Farkaš igy emlé­kezett vissza a történtekre: „1980­tól dolgozom a Duslóban, de ilyen erejű robbanást még nem hallottam. Légvonalban csak pár száz méterre voltunk a színhelytől. Sejtettük, hogy gázról van szó, ezért meg sem várva a riadót, azonnal kocsikba ültünk, és egy mentőautó kíséretében a hely­színre igyekeztünk. A bejárati kapun lévő lakatot erőszakkal távolítottuk el, hogy ezzel is időt nyerjünk. A sokkolt emberek közül senki sem tudta megmondani, kik tartózkodtak a műhelyben. Azonnal megkezdtük az oltást. Egyik társammal gázálarc­ban bementünk a romok közé, hogy kimenthessük az esetleges sérülte­ket. Akkor vettem észre, hogy oda­bent vagy tizenöt acetilénpalack ég. Azokat is oltani, illetve hűteni kezd­tük. Hamarosan rábukkantam az egyik szerencsétlenül járt munkásra. Rövidesen a társát is megtaláltam, akit a légnyomás jó tizenöt méterrel arrébb repített. Nagyon megrázott az eset, hiszen mindkét fiatalembert ismertem. Az egyik közvetlen szom­szédom volt, másik kollégám testvé­re. Az oltás háromnegyed ötig tar­tott, de a felhevült palackokat, ne­hogy újabb robbanások következze­nek be, este fél tízig hűtöttük." Az élet nem állt meg, a munka tovább folyik a Tatragasban, ám a tragédia árnyéka még sokáig kí­sérteni fog. (ordódy) Időszerű gazdasági és politikai kérdé­sekről nyilatkozott tegnap a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának Ján Čarno­gurský, a szlovák kormány elnöke. A szlovákiai fegyvergyártás konverziójá­val kapcsolatos kérdésre válaszolva el­mondotta, hogy az erre szánt pénzeszkö­zök felhasználása szigorúan célhoz kö­tött. A gazdasági minisztérium pedig el­rendelte a pénzeszközök egyes vállala­toknál történő felhasználásának ellenőr­zését. A kormányelnök nyilatkozott a Bős (Folytatás az 1. oldalról) A. Nagy László: „Elszabadulhatnak az indulatok" A CSNT és az SZNT között kötendő szerződéstervezet a nemzetállamok elvre épit ugyan, s bár a Magyar Polgári Párt a polgári elvet tartja irányadónak az ál­lamjogi elrendezésben, A. Nagy László, a párt elnöke az SZNT Elnökségének szerdai ülésén mégis igennel szavazott. Az MPP sajtótájékoztatóján az elnök ma­gyarázatként elmondta: Meg van győződ­ve arról, hogy Szlovákia lakossága szá­mára előnyösebb a szövetségi köztársa­ság, amely Európa felé tart, mint az önálló Szlovákia, amely Közép-Kelet-Európá­ban csak elszigetelődne, s legfeljebb az egykori Szovjetunió felé tudna nyitni. Jogi szempontból ugyan semmi sem válto­zott, ám politikai szempontból az elnök­ség nemmel voksoló tagjainak köszönhe­tően minden. A. Nagy László úgy fogal­mazott, megnyílt az út az ellenőrizhetet­len indulatok előtt. Az MPP ezért azzal a kéréssel fordul a lakossághoz, nyilvánít­sa ki akaratát, hogy a jövőben közös államban kíván élni. A. Nagy László tegnap állást foglalt Ján Klepáč, az SZNT másik alelnökének szokatlan magánkezdeményezésével kapcsolatban is. Mini arról már hírt ad­tunk, Ján Klepáč magához kérette az USA pozsonyi nagykövetét, s arra szólí­totta őt lel, hogy mutassa be, milyen Cyrus Vance, az ENSZ-főtitkár külön­megbizottja tegnapra virradó éjszaka azt javasolta a világszervezetnek, hogy kezd­jék meg a békeerök Jugoszláviába telepí­tését. Erről a Reuter tájékoztatott diplo­máciai forrásokra hivatkozva. Ugyanezek közölték azt is, most már Butrosz Ghali ENSZ-főtitkártól függ, hogy útnak indit­ják-e a 10 ezer fös kontingenst. A magyar rádió értesülései szerint állítólag az is szóba került, hogy nem tíz, hanem 13 ezer kéksisakost küldenének a válság­övezetekbe. A tegnap reggeli értesülések szerint összehívták a BT öt állandó tagál­lamának képviselőit A világszervezet főtitkára tegnap szin­tén javasolta a Biztonsági Tanácsnak a 10 ezer főnyi ENSZ-kontingens kiküldé­sét Jugoszláviába. A BT a jövő héten dönt a javaslatról. Titográdban szerb-Crna Gora-i csúcs­találkozót tartottak, s a szerdán éjszaka kiadott közlemény szerint a résztvevők megállapodtak az új Jugoszlávia megala­kításának alapelveiben. -Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésé­ről 1977-ben kötött szerződéssel kapcso­latban is. Hangsúlyozta többek között, hogy „amennyiben a magyar fél egyolda­lúan felbontaná a szerződést, formálisan is megszegné a nemzetközi jogot és alá­támasztaná, hogy nincs szándékában a vízlépcsőrendszer befejezése. Szá­munkra pedig ez azt jelentené, hogy át­menetileg semmilyen más változat meg­valósítása nem jöhetne számításba, mint­hogy a bösi lépcsőt ideiglenes megoldás­sal helyezzük üzembe hazánk területén." dokumentumok alapján dolgozta ki az amerikai külügyminisztérium az emberi jogok betartásáról szóló jelentés Szlová­kiára vonatkozó részét. Az MPP elnöke szerint ezzel a nemzetközi gyakorlatban szokatlan lépéssel ismét rossz lénybe kerüli Szlovákia. Ivan Brndiar: Újabb csorba Szlovákia hírnevén Kemény szavakkal bírálta Ján Klepá­čot a Demokrata Párt rendkívüli sajtótájé­koztatóján Ivan Brndiar, az SZNT em­berjogi, kisebbségi és etnikai bizottságá­nak elnöke is. Úgy vélte, Ján Klepáčnak, az SZNT alelnökének lépésével, amelyre senki nem hatalmazta őt fel, újabb csorba esett Szlovákia hírnevén. Ivan Brndiar, akinek alkalma volt utólag átolvasni az amerikai külügyminisztérium emberi jo­gok betartásáról szóló jelentés Szlovákiá­ra vonatkozó részét, melyet az újságírók­nak is felolvasott, úgy nyilatkozott: A je­lentés Csehszlovákiára nézve eléggé po­zitív, s nem tartalmaz hamis vagy igazta­lan megállapításokat. Ezt közvélemény­kutatások eredményeinek ismertetésével is alátámasztotta. (Szlovákia lakosságá­nak 25 százaléka nem szerelné, ha szomszédja zsidó, 85 százaléka pedig azt, ha roma lenne. Az oroszokkal szem­beni ellenszenvet illetően csak Magyaror­szág és Lengyelország előzi meg Szlová­kiát.) GÁGYOR ALÍZ 3^aid|evóban tegnap nyílt meg a Bosznia-Hercegovina jövőjéről meg­rendezett konferencia, az erre vonatkozó javaslatol a múlt héten tette lord Peter Carrington, a Jugoszlávia-konferencia elnöke. Tegnap csupán a három legna­gyobb nemzeti párt (a muzulmánok De­mokratikus Akciópártja, a Szerb Demok­rata Párt és a Horvát Demokratikus Kö­zösség) vezetői találkoztak, s ma csatla­koznak hozzájuk a többi parlamenti pár­tok képviselői. A tanácskozást egy pártat­lan személyiség, a Jugoszlávia-konferen­cia koordinátora, Jósé Cutileiro portugál diplomata vezeti. Szegedet fényképezte Csütörtökön fél tizenegykor egy ju­goszláv felségjelű, Jastreb típusú sugár­hajtású repülőgép felderítő berepülést végzett Csongrádmegyében, Szeged -Kiskunhalas térségében A kecskeméti repülőtérről magyar vadászrepülőgépek szálltak fel, amelyek elől a jugoszláv fel­derítő 10.45 perckor Madarasnál vissza­repült Szerbiába. -vpg­ÜLESEZETT A SZLOVÁK KORMÁNY LEGISZLATÍV TANÁCSA NAPIRENDEN: A TÁRSADALOM­ÉS A BETEGBIZTOSÍTÁS (Munkatársunktól) - Tegnap Pozsony­ban ülést tartott a szlovák kormány legisz­lativ tanácsa. A tanácskozás után Zász­lós Gábor a kormány alelnöke, a tanács elnöke tájékoztatta az újságírókat az ülés napirendjéről. Elmondta: mivel a jelenlegi parlament már csak korlátozott számú törvényt hagyhat jóvá, 26 olyan javaslatot részesítenek előnyben, amelyek a meg­változott társadalmi helyzetben a leg­szükségesebbek Az ülésen a foglalkoztatásról szóló tör­vény módosításával foglalkoztak. Ennek alapján új központi szervet - a szlovákiai munkaügyi hivatalt - hoznak létre, mely­nek székhelye Besztercebányán lesz és a feladata, hogy a foglalkoztatással kap­csolatos kérdések megoldásával az ál­lamigazgatás közelebb kerüljön a régiók­hoz, illetve a lakossághoz. A társadalombiztosításra vonatkozó törvényt is módosítják. Ennek végrehajtá­sai a a Költségvetésből 29 millió koronára lesz szükség, és a lényege: a községek hatáskörébe kerül a társadalombiztosítás egy része. Megtárgyalták a közúti közlekedésre vonatkozó szövetségi törvénytervezetet is, amely az eddigi kormányhatározatok és hirdetmények helyett az alkotmányle­véllel összhangban szabályozza a közle­kedők jogait és kötelességeit. Végezetül egy mindannyiunkat érintő törvényjavas­lat szerepelt a napirenden: a kötelező betegbiztosításról és a Szlovákiai Beteg­biztosítóról szóló. Ennek a törvénynek alapján változik majd az eddigi betegellá­tási rendszer. Zászlós Gábor arról is beszámolt, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége megbízta öt az igazságügyi tárca ideigle­nes irányításával, és a kassai székhelyű Szlovákiai Alkotmánybíróság anyagi-mű­szaki feltételei megteremtésének meg­szervezésével. D. T. A magyar kormány tegnapi ülésén nem tárgyalt érdemben és igy érdemi határozatot sem hozott Bős-Nagymaros ügyében. Döntés leghamarabb a kabinet jövő heti ülésén születhet. László Balázs kormányszóvivő ezzel összefüggésben a következőket mondotta: Mádl Ferenc, az ügyben illetékes tárca nélküli miniszter beszámolt a kor­mánynak arról az eszmecseréről, amelyet a három illetékes országgyűlési bizottsággal folytatott. A kabinet áttekintette a kialakult helyzet különböző vonatkozásait és úgy foglalt állást, hogy a közeljövőben, várhatóan a jövő heti ülésén vizsgálja majd meg azokat a lépésekel, intézkedéseket, amelyeket javasolni fog az Országgyűlésnek. Az SZDSZ tegnapi tanácskozásán viszont meglepő kijelenések hangzottak el. Egy magát megnevezni nem kívánó szakember közölte: már meg is kezdődött a nagymarosi munkagödör és a hozzá tartozó töltés lebontásának a tervezése, ám a lebontásra csak a jövő évben kerül sor. (MTI) A TÖRVÉNY ÉS A JOGÁLLAMISÁG KÜLÖNÖS ÉRTELMEZÉSE František Mikloškóhoz, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökéhez és Ivan Brndiarhoz, az SZNT Elnöksége tagjá­hoz és nyelvtörvényfelügyelő bizottsága elnökéhez intézett nyílt levelet Jozef Mar­kuš. Levelében egyebek között ezt írja: „Amint az általában jól ismert, nem a Matica slovenská volt az, amely e hosz­szú nevű parlamenti bizottság megalapí­tásától várt valamilyen haladást, főleg a Dél-Szlovákiában előforduló problémák megoldásában, ez az önök terve volt, SZNT-elnök Úr, illetve a parlament né­mely további befolyásos tagjának a terve. Egyikünk sem várta azonban, hogy a bi­zottság nem dolgoz ki zárójelentést sem tevékenységéről, és nem terjeszti azt a parlament és a szlovák nyilvánosság elé. Mivel az SZNT működési időszaka hamarosan lejár, komoly aggályaink van­nak, hogy a bizottság tevékenysége a semmibe vész, és ez nem az, amit, önök tisztelt Uraim, a nyilvánosságnak ígértek. A Matica slovenská egyáltalán nem úgy gondolja, hogy elfelejthető azok­nak a százezreknek az áldozatkészsége, akarata és vágya, akik a nyelvi kérdés „maticás" elvek szerinti megoldása mel­lett álltak és állnak ki. Éppen ezért bátor­kodom önökhöz fordulni, hogy ami a bi­zottságot illeti, tagjai tegyék a kötelessé­güket, nyíltan és becsületesen, s ebben a (nyílt és becsületes) szellemben mie­lőbb tájékoztassanak bennünket." Miért pont Jozef Markuš ne tudná, hogy mindaz, amit ebben a nyill levelében a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének két illusztris tagján számon kér, az nem más, mint egy nem elfogadott, tehát nem létező nyelvtörvény betartása? A Matica slovenská elnöke azt szeretné, ha a szlovákiai törvényhozás legfelsőbb szerve és az általa megalakított, a nyelvtörvény betartását ellenőrző bizottság az alkotmányos és demokra­tikus úton elutasitott,,maticás nyelvtörvényt" kérné számon a szlovákiai magyarokon. Arról persze hallgat, hogy valójában az érvényes és betú szerint betartott,,koalíciós nyelvtörvény" egyes részei is állampolgári és emberi jogaikban sértik a nemzeti kisebbségeket. De két rossz közül ez a kisebbik rossz, mert ha netán azon a szavazá­son a Matica slovenská elvei alapján megfogalmazott nyelvtörvényt fogadják el, ma már nem lennének magyar iskoláink, a helyhatóságok ügyintézésében könyörtelenül a szlo­vák államnyelvet kellene használnunk. Más kérdés, hogy igazából a most érvényes nyelvtörvény is kizárja a nemzeti kisebbségek mindenfajta önigazgatásának kialakulá­sát. Az államigazgatási hatóságok még a törvényes 20 százalékos arányszám fölött is mindenáron korlátozni akarják a kisebbségek nyelveinek használatát a hivatalokban és közintézményekben. Ennek eklatáns példája volt a magyar iskolák kétnyelvű bizonyítvá­nyainak késedelmes kinyomtatása. Jozef Markuš jól tudja, hogy Mikloško és Brndiar urak készíthetnének bármilyen jelentést a nyelvtörvény betartásáról, az sem felelne meg neki, valamint maticás és ..estébés" elvbarátainak. Mert a valóság csak olyan lehet, mint amilyennek Markuš úr nyelvátüllető kommandósai látják, akik nem átallanak ártatlan gyerekeket és öregekel megfélemlíteni egy-egy elvétett rag okán, vagy éjszaka helységnévtáblákat átfesteni és kidönteni. Magyarok ezrei tapasztalhatják, hogy mostanában nyelvtörvényektói és a Matica slovenská nyelvátültetési törekvéseitől függetlenül szükség van a szlovákiai magyarok állampolgári jogon megszerzett privatizációs vagyonjegyeire, s már sokan áhítoznak az esetleg tulajdonos nélkül maradó, ma még szövetkezeti földjeikre is. Aligha véletlen, hogy Jozef Markuš nyílt levelének bevezetőjében közvetve a demokratikus parlamenta­rizmus mechanizmusát vonja kétségbe. A nagy trükk azonban nem ez, hanem a hangulatkeltés. Ugyanis levelét magánemberként, és nem a Matica slovenská elnökeként irta alá, mégis az általa irányított nemzeti kulturális intézmény nevében ir. (dusza) A GYILKOS PALACKOK BUTROSZ GHALI JAVASLATA: INDULHATNAK A KÉKSISAKOSOK JUGOSZLÁVIÁBA KOMOLY ELLENTÉTEK A KDM-BEN BŐS-NAGYMAROS ÜGYÉBEN BUDAPESTEN NEM SZÜLETETT ÉRDEMI DÖNTÉS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom