Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám, szerda

1992. JANUÁR 8. MELYIK A JÁRHATÓ ÚT? A Cseh Nemzeti Tanács politikai testü­lete tegnap a CSNT és az SZNT között az államjogi elrendezésföl lolyó tárgyalások kérdéseivel foglalkozott. Az újságírók kér­déseire Dagmar Burešová, a cseh parla­ment elnöke a következőket válaszolta: A politikai testületnek előterjesztettem a nemzeti tanácsok között megkötendő szerződés tervezetét a közös állam ál­lamjogi elrendezéséről A szerződéster­vezet rendkívül tömör, s csak a közös állam alapelveivel foglalkozik, mondta Dagmar Burešová. További alkotmányo­zó indítvány foglalkozna a közös állam, illetve a föderáció legfelsőbb szerveinek hatáskörével, amit a CSIMT elnöknője egy járhatóbb útnak ^artana, mivel a szerző­• dést a nemzeti tanácsok, illetve elnöksé­geik kötnék meg, és a közös állam meg­határozó vonásait a nemzeti tanácsok inkább csak indítványoznák. Tárgyilago­san ezekkel a vonásokkal, Dagmar Bure­šová szerint, főként a Szövetségi Gyűlés foglalkozna. A továbbiakban a Cseh Nemzeti Ta­nács elnöke az új alkotmány elfogadásá­val párhuzamba vonta a választásokra való tulajdonképpeni felkészülést is. AZ EGYÜTTÉLÉS FELHÍVÁSA A MAGYAR SZÜLŐKHÖZ Az Együttélés Politikai Mozga­lom megalakulása óta egyértel­műen a nemzeti kisebbségek lét­kérdésének tartja az anyanyelvi oktatás megőrzését, bővítését és fejlődését. Tény, hogy az el­múlt évtizedekben a céltudatos kisebbségellenes politika több tízezer gyermeket fosztott meg attól, hogy nemzeti kultúráját és anyanyelvét az iskolában tanul­hassa és ápolhassa. Szomorúan tapasztaljuk, hogy az elmúlt két évben sem változott döntően a helyzet, noha néhány kisiskola kapujának megnyitásával első­sorban a szülők és az odaadó pedagógusok igyekezetének kö­szönhetően néhány helyen ja­vultak a körülmények. Legyen célunk, hogy ez a tö­rekvés erősödjön és általánossá váljon. Ezért felhívjuk támoga­tóinkat, hogy személyes példá­val mutassanak utat a szülőknek a magyar iskolák felé. Erre most kedvező alkalom az alapiskolák első osztályába való beirat­kozás. NAGYMAGYARON ROHAM NÉLKÜL A vagyonjegykönyvek nyilvántar­tásba vételének határideje - mint az már közismert - áttolódott január végére. így aki még netán nem dön­tött, hogy résztvesz-e a privatizáció­nak ebben a maga nemében párat­lan formájában vagy sem, az még mindig dönthet. A múlt óv végéig Nagymagyaron, ebben a felső-csal­lóközi községben is alaposan „rá­gódtak" e kérdésen, s nem nagyon igyekeztek bekapcsolódni az orszá­gos „játékba". Ezt Orbán Mária, a posta vezetője sem cáfolta, hiszen december közepéig csupán 21 va­gyonjegykönyv és 23 vagyonjegybé­lyeg talált gazdára. A regisztrációs hely, ha megkésve is, de birtokába vehette végleges helyét a volt szolgáltatások házában kialakított irodában. Natália Micháli­ková, az iroda vezetője elmondotta, hogy a számítógéppel feldolgozott adatokat a járási központba továb­bítják. Sokan keresték fel őket tájé­kozódás, érdeklődés céljából, és re­mélik, hogy a szakszerű, pontos fel­világosítás után mind többen jönnek rá, érdemes belevágni a vagyonje­gyes privatizációba. Méri István VALUTAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1992. JANUÁR 8-ÁN Pénznem Eladási árfolyam 1 egységre, koronában Deviza Valuta Angol font 52,82 53,61 Francia frank 5,43 5,51 Német márka 18,55 18,83 Olasz líra (1000) 24,55 24,91 Osztrák schilling 2,64 2,67 Svájci frank 20,92 21,24 USA-dollár 28,12 28,54 wszó™ ROSSZUL GAZDÁLKODTUNK HÍREK - VÉLEMÉNYEK (Folytatás az 1. oldalról) természetes személyekre is vonat­kozna. Váratlanul élénk vitát eredménye­zett Ivan Mikloš beszámolója a pri­vatizációs tervezetek kiértékelésé­ről. Eszerint az első ütemben átné­zett 174 tervezet közül mindössze egy felelt meg mindenben az előírá­soknak. A fő okok közt szerepelt, hogy általában nem tüntették fel, hogyan is került az illető vállalat állami tulajdonba, illetve nem ren­dezték a restitúciós igényeket. Né­hány dolgot az időközben törvénye­rőre emelkedett új Kereskedelmi Törvénykönyv miatt kell megváltoz­tatni. A leghanyagabb tervezetek a mezőgazdasági és élelmezésügyi, az ipari és az erdőgazdasági minisz­tériumon csúsztak át. Az érintett mi­niszterek ezt természetesen nem hagyták annyiban, így másfél órás vita után abban egyeztek meg, hogy a privatizációs minisztérium írásban tájékoztatja őket a pontos követel­ményekről. A kormány foglalkozott a fűtési költségek állami támogatásával is. Döntés csak a következő ülésen születik, mivel a szlovák kormány számításai szerint a szövetségi költ­ségvetésből érkező 3,1 milliárd ko­ronás dotáción kívül körülbelül 1 mil­liárd koronát kell még biztosítani erre a célra valamilyen forrásból. Úgyszintén beleegyezett települé­seket érintő több közigazgatási vál­tozásba is. így például népszavazás alapján Zselizból kivált Peszek, Szenckirályfát pedig a Galántai já­rásból a Pozsony-vidékibe sorolták át. A kormány az idén is garanciát vállal néhány olyan hitelfelvételre, amely segítségével a vállalatok a gazdaság szerkezetváltását előse­gítő programot valósítanak meg. Er­re a célra 8 milliárd koronás keretet hagytak jóvá. Az ellenőrzési minisztérium jelen­tést terjesztett elő az adóhivatalok működéséről. Ebben megállapítot­ták, hogy fel kell tölteni ezek szemé­lyi állományát, és javítani kell mű­szaki felszereltségüket. Akadozik az egyes hivatalok közti információs­csere is. Az akció során 33 véletlen­szerűen kiválasztott vállalkozást és részvénytársaságot ellenőriztek. Ezek összesen több mint 60 millió koronával kisebb adóalapot vallottak bo. Rájuk 13 millió koronányi pót­adót és büntetést róttak ki. A kor­mányülést követő sajtóértekezleten egyébként a pénzügyminiszter az ily módon az államkassza számára el­vesző összeget 2 milliárd koronára becsülte. A nagyprivatizáció megkezdése előtt újabb vállalatok kaptak enge­délyt külföldi részesedésű közös vál­lalat alapítására. így például a pár­kányi papírgyár 1,5 millió koronás tőkebevitellel 3 külkereskedelmi vál­lalkozást alapít, a pozsonyi Stein sörgyár eladja dunaszerdahelyi be­fejezetlen üdítőitalt gyártó üzemét egy újonnan alakult kft.-nek, és a rozsnyói Agropodnik magyaror­szági partnerrel biohumuszgyártó vállalatot alapit. -tl­MIÉRT MONDOTT LE A CSEH IGAZSÁGÜGYMINISZTER? NEM ISMERTE AZ ETIKÁT Az elmúlt napokban a cseh sajtó érdeklődését ugyancsak felkeltette a hír, hogy Leon Richter, a cseh kormány igazságügyi minisztere az elmúlt év végén lemondott tisztsé­géről. Az első hírek szerint a cseh igaz­ságügyi miniszter lemondásához az vezetett, hogy 1959-ben az elsőfokú bíróság tanácselnökeként aláírt egy ítéletet, amellyel háromévi szabad­ságvesztés-büntetéssel sújtott egy Rakovníki járásbeli földművest élel­miszerek és más mezőgazdasági eszközök tiltott rejtegetéséért. A szabadságvesztéssel sújtott föld­műves az ítélet ellen akkoriban nem is fellebbezett, ám a tárgyaláson azzal védekezett, hogy az élelmi­szert még a német megszállás ide­jén rejtette el. A cseh igazságügyi miniszter még 32 év múltán is vissza tudott emlékezni viszont arra, hogy a szakvélemény szerint a magánvál ­lalkozókat korlátozó időkben elrejtett élelmiszerről volt szó. Ezt az ítéletet mai - kritikus - szemmel nézve is a korabeli törvényeknek megfelelő­nek tartotta, illetve azt hangsúlyozta, hogy a vádlottat az adott körülmé­nyek között nem menthette fel - ha­csak nem a bírói tisztségéről való lemondásával egyidejűleg. Hangsú­lyozta egyben azt is, hogy akkoriban még nem volt tudatában annak, hogy valójában megsérti a bírói eti­kát, merthogy ehhez az embernek fel kell nőnie. Leon Richter a lemondásával összefüggésben határozottan visz­szautasította azokat a gyanúsításo­kat, melyek szerint kapcsolatban állt volna az államvédelmi szervekkel. Ugyanakkor elmondta, hogy 1956­ban munkát kínáltak fel neki egy atomfizikai kutatóintézetben, amit ő visszautasított, mivel az intézetről gazdasági információkkal kellett vol­na szolgálnia. Ezzel magyarázta azt is, hogy a CSNT lusztrációs bizott­sága bizonyítékokat talált az állam­védelmi szervekkel való együttmű­ködésére. Tegnapi sajtóértekezletén viszont azt hangsúlyozta, hogy nem ez volt az egyetlen körülmény, amely a lemondásához vezetett To­vábbi tényezőkként említette a mun­kával való túlterheltségét, rossz egészsági állapotát, valamint a sze­mélye körül az utóbbi hónapokban kialakult légkört. DPB: SZOCIÁLIS KONSENZUS KELL (Munkatársunktól) - Václav Ha­vel köztársasági elnök újévi beszé­dében elhangzott józan helyzetérté­kelés és Václav Klaus szövetségi miniszterelnök-helyettes, pénzügy­miniszter túlzottan derülátó mérleg­vonása közti ellentmondásra hívta fel a figyelmet a Demokratikus Balol­dal Pártja tegnapi sajtótájékoztató­ján Peter Weiss pártelnök. Emlé­keztetett a múlt év végi közvéle­ménykutatás adataira, amely szerint a tavalyi társadalmi fejlődéssel Szlo­vákiában a megkérdezettek 87 szá­zaléka elégedetlen. Tagadhatatlan tény a szociális bizonytalanság, a munkanélküliség magas szintje. Mindez bizonyíték arra, hogy a kor­mányok képtelenek voltak a folya­matos szociális konszenzus feltéte­leit megteremteni. Természetes, hogy a gazdasági átalakítás áldoza­tokkal jár. De szerinte nem magától értetődő és elfogadható az a politi­ka, amely nem a társadalom döntő többségét szolgálja. A pártelnök figyelmeztető jelnek nevezte, hogy a koaliciós pártok közül néhányan ellenségnek kiáltják ki a szakszervezeteket. A sztrájkok sorozata a DBP szerint sem megol­dás, de létező jelenségekre-problé­mákra hívja fel a figyelmet. A kiveze­tő út a közös szociális felelősségvál­lalásban, kompromisszumok kere­sésében, a konszenzus akarásában kereshető. Ezt a DBP - ellenzéki pártként - az elkövetkező időszak­ban is következetesen vállalni akarja. Borza Erzsébet, A DBP alelnöke a költségvetések áttekinthetetlensé­gére hivta fel a figyelmet. Ez a kor­mánypártok számára lehetőséget nyújthat a választások előtt megala­pozatlan szociális intézkedések fo­ganatosítására. A vagyonjegyes pri­vatizáció kapcsán azt a reális ve­szélyt körvonalazta, hogy a töke gyors és nagyméretű koncentráció­jára kerülhet sor. -zsár ISMÉT LŐTTEK TBILISZIBEN (Folytatás az 1. oldalról) lyéról. A legvalószínűbbnek az a hír tűnt, hogy az elnök és családja Ör­ményországban van, az Idzsevani járásban. Állítólag sem Baku, serri Jereván nem hajlandó politikai me­nedékjogot adni Zviad Gamszahur­diának. Olyan híreket is kaptunk, melyek szerint Gamszahurdia nem is akar a térségben maradni, s ezért azerba|dzsáni területre, Gjandzsi városba menekült, hogy onnan Groznijba repüljön, a Csecsen Köz­társaság központ|ába, de az azeri katonák nem engedték öt a repülő­térre. Egyes források szerint Gam­szahurdiának Gjandzsiban szívpa­naszai voltak, csak miután kezelést kapott a helyi kórnázban, folytatta útját Örményországba. Kb. 100 fegyverese, akik addig kísérték őt, nem léphettek Örményország terü­letére. Az Interfax orosz hírügynökség még hétfőn azt közölte, Gamszahur­dia útját egész az azeri határig kí­sérte egy helikopter, hogy pontos információkat szerezzen az elnök tartózkodási helyéről. Dzsaba Jo­szeliani, az ellenzék egyik vezetője sajtóértekezletén ugyancsak jelezte, hogy az elnök az ellenzék hallgató­lagos hozzájárulásával menekült el. A kormányépületek egyik kijáratát szándékosan nem zárták le, hogy megelőzzék a felesleges vérontást. Sajtóértekezletén Joszeliani kö­zölte, igyekezni fognak Gamszahur­diát bíróság elé állítani. Beszámolt arról, polgári kormányt akarnak lét­rehozni, amely már áprilisra kiírhat­ná az általános választásokat. Nem zárta ki azt sem, hogy Grúziában esetleg alkotmányos monarchia.jön létre. Üdvözölte Eduard Sevardna­dze esetleges részvételét a grúz kormányban, bár a volt szovjet kül­ügyminiszter semmi konkrétumot nem ígért, csak felajánlotta segítsé­gét a rendezési folyamathoz. Még két rövid hír a térségből: hétfőn tartotta meg Sztyepanakert­ben első ülését a december 27-én megválasztott karabahi parlament, amely Karabah önálló köztársaság­ként történő elismerését kérte az ENSZ-től és a Független Államok Közösségétől. Oroszország, Belorusszia, Mol­dova, Ukrajna és Örményország után Azerbajdzsánban és Kazahsz­tánban is liberalizálták az árakat, ami négy-ötszörös áremelkedést eredményezett. REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ ISKOLAÜGYBEN Budapesten tegnap ért véget az a háromnapos konferencia, amelyen Csehország, Szlovákia, Magyaror­szág és Lengyelország iskolaügyi miniszterei vettek részt. A fő téma azoknak a visszásságoknak a fel­számolása volt, amelyek az említett országokban az iskolaügy terén az utóbbi negyven évben alakultak ki. A közép-európai forradalmi válto­zások utáni, sorrendben immár har­madik értekezleten megvitatták a re­gionális együttműködési programo­kat a főiskolai oktatás és a tudo­mány terén, különös tekintettel arra, hogy a résztvevők mindegyike igényt tart az Európai Közösségek Phare-programja keretében nyújtott anyagi támogatásra. Az említett mi­nisztériumok a jövő héten Brüsszel­ben előterjesztik A közép-európai főiskolai és kutatási rendszerek áté­pítése című tízpontos programot. A dokumentum egyebek között felö­leli az idegen nyelvek oktatását, az alap- és középiskolai pedagógusok képzését, a tudomány és a kutatás finanszírozási lehetőségeit, valamint a főiskolák együttműködését a ter­melőüzemekkel. Ezt a programot a konferencia újonnan megválasz­tott elnöke, Ján Pišút szlovák okta­tási miniszter terjeszti elő. A konfe­rencia soron következő tanácskozá­sára februárban, a Magas-Tátrában kerül sor. NÉPSZÁMLÁLÁS - KISEBBSEGI SZEMMEL (Folytatás az 1. oldalról) lasztás jogát. Ha most senki sem jelentkezik majd székelynek, akkor nyilvánvaló lesz, hogy ilyen nemzeti­ség nincs. A székely nyelv pedig azért létezik, mert - úgymond - leg­alább száz olyan szava van, ame­lyet a többi magyarok nem használ­nak. Egy újságírói kérdésre, hogy száz ilyen szót az erdélyi hegyekben élő román mócoknál is lehetne talál­ni, de mégsincsenek külön feltüntet­ve nemzetiségként, a hivatalos szer­vek azt felelték: ez esetben még nincs semmiféle precedens. Érde­kes, hogy a csángó anyanyelv nem került be az űrlapokba. Erről egy illetékes úgy nyilatkozott, hogy a csángók „egymás közt többsé­gükben magyarul beszélnek". Ez a megállapítás, még ha pozitív is, csak részben igaz. A románság közt évszázadok óta elszigetelve élő csángók bizony mar inkább amolyan magyar-román (ahogy ők mondják: csángó) nyelvet beszélnek. Mindez azonban jól bizonyítja, hogy az emlí­tett dolgok körül nagy a zűrzavar, sok a félreértés - és az sem kétsé­ges, hogy nem véletlenül. Hasonló problémáik vannak egyébként a romániai németeknek is, akiket a gondos összeírok eleve szászokra és svábokra osztottak. A romániai kisebbségek több veze­tője ezért felhívásban fordult sors­társaihoz, hogy a kérdőívet rendkí­vül körültekintően és megfontoltan töltsék ki. KOKES JÁNOS VÁDLOTTBÓL ELNÖK? Bíróság előtt állt tegnap Imelda Mar­cos, a volt Fülöp-szi­geteki diktátor özve­gye. Az ellene felho­zott vádak: korrupció, a hatalommal való visszaélés, adócsalás - s mindezért akár 400 évre is ítélhetik. Imelda minden vádat visszautasított, s a bí­róság épületéből ki­lépve közölte az újságírókkal: indulni kíván az idei elnökvá­lasztáson, s bízik abban, hogy ebben a tisztségben felváltja a jelenlegi elnökasszonyt, Corazon Aquinót. Hozzátette: vidéki körútja során ébredt rá arra, szükség van olyasvalakire, aki segít a népen és megmenti az országot a szenvedéstől. Imelda reméli, hogy a Nemzeti Párt, amelynek színeiben indulni akar, január 26-án jóváhagyja az ő jelölesét Akik emlékeznek arra, hogy Corazon Aquino férjét éppen Imelda férje gyilkoltatta meg annak idején, megállapíthatják: Imelda, az egykori szépségkirálynő igazán nem szív­bajos ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom