Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám, csütörtök

1992. JANUÁR 30. MOZAIK 4 A SZLOVÁKIAI MAGYAR OKTATÁSÜGY - NOVEMBER 17-IKE UTÁN VI. SZÖVETSÉGÜNK MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI ÖNÁLLÓ SZLOVÁKIA: AZ ÖSSZETARTÓ ERŐ Az újságírók óriási érdeklődése mellett bemutatkozott első sajtótájékoztatóján a Szlovák Nemzeti Kongresszus. A laza nemžeti szövetség egyelőre nem mint politikai szubjektum létezik, nem zárják viszont ki annak lehetőségét, hogy a választásokon egységes blokkban induljanak. Annak ellenére, hogy hasonló összetételű csoportosulások rendezvényein ez nem várható, a Szlovák Nemzeti Kongresszus a sajtótájékoztató egy negyedét a nemzetiséginek szánta. Mint azt Tibor Böhm elnök elmondotta: az önálló Szlovákia nemcsak a szlovákok érdeke, mert abban a nemzetiségeknek is jobb sorsuk lenne. A Kongresszus tagjai közt találhatjuk a Kereszténydemokraták Pártját, a Proszperitás Pártját, a Szlovák Nemzeti Pártot, a Szlovákok Világkongresszusát, a Matica slovenskát, s további nemzeti orientációjú pártokat várnak soraikba. -ászGYERMEK-ES IFJÚSÁGI ALAPÍTVÁNY (Munkatársunktól) - A volt SZISZvagyon egy részéből létrejött Gyermekés Ifjúsági Alapítványt 1991. július 1-jén legyezték be Az SZK Oktatási, Ifjúsági és Sportminisztériumának, valamint a Szlovákiai Ifjúsági Tanácsnak az irányításával a gyermekek, fiatalok javára használják fel. Az alapítvány céljáról és a volt SZISZlétesitmények kihasználásáról Alexander Bartosiewicz, az alapítvány kuratóriumának elnöke és Filip Vagač, a Szlovákiai Ifjúsági Tanács elnöke tartott sajtótájékoztatót Elsőrendű feladatuknak tartják az ifjúsági létesítmények célszerű és gazdaságos kihasználásával megfelelő feltételeket teremteni a gyerekek és fiatalok szabadidejének hasznos eltöltéséhez Szóltak arról az elképzelésükről is, hogy az alapítványból támogatnák a gyermekés ifjúsági lapokat, valamint az egészségkárosodott és hátrányos szociális helyzetű fiatalokat. A negyven ifjúsági szervezetet tömörítő Szlovákiai Ifjúsági Tanácsnak beleszólása van abba, hogy milyen módon használják fel az alapítványt, s a jövőben külföldi partnerekkel is felveszi a kapcsolatot. Az ifjúsági kártya révén lehetőséget nyújt a fiataloknak (26 éves korig) a kedvezményes utazásra és üdülésre. T. A. A DBP SZERINT: FOGHÍJAS A PRIVATIZÁCIÓS TÖRVÉNY (Munkatársunktól) - Ami hétfőn az SZNT ülésén történt, az a világ parlamenti gyakorlatában is ritkán fordul elő: az SZNT elnöke egy egész parlamenti klubot fenyegetett meg a teremből való kiutasítással. Azon nem lepődtünk meg, hogy Mikloško úr ismételten tanújelét adfa a Demokratikus Baloldal Pártja képviselőivel - sőt a párt létezésével - szembeni ellenszenvének. Megértjük, mindenkivel előfordulhat, hogy nem tud uralkodni magán. Ezért is fogadtuk megértéssel elnézéskérését. Valójában azonban másról van itt szó! A kormánykoalíció politikai tehetetlenségéről tanúskodik ez az eset is, amely képtelen a szélesebb politikai egyetértés feltételeit megteremteni az alkotmányok létrehozása, az államjogi elrendezés és a gazdasági átalakítás kérdésében - mondotta bevezetőjében Peter Weiss pártelnök a Demokratikus Baloldal Pártjának pozsonyi sajtótájékoztatóján. Borza Erzsébet alelnök a privatizációs folyamat tökéletlen jogi előkészítésére hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a piacgazdaságban nem csoda, ha az állampolgárok tartják magukat az íratlan törvényhez: ami nincs tiltva, az megengedett. - A felelősség a hiányos törvény miatt mindenekelőtt a kormányt terheli. -zsár OLVASÓINK FIGYELMÉBE Anyagtorlódás miatt holnapi számunkban folytatjuk a Szovjetunióba erőszakkal elhurcoltak névsorának közlését. ä övetségünk tagságának szakmai fejlődését elemezve, tapintatlanok, hálátlanok lennénk, ha említés nélkül hagynánk a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak, valamint nemzetiségi és etnikai főosztályának segítségét. Töttössy Istvánné főosztályvezető asszony tevékenysége, fáradtságot nem ismerő szorgalma, lelkesedése a határokon kívüli magyarság szellemi felemelkedését szolgálja. Olyan vehemenciával dolgoznak, mintha az anyaország lelkiismerete lennének, és mintha nekik kellene pótolniuk mindazt, amit a keleti blokk országaira szabott, szocialista internacionalizmusba öltöztetett janicsárpolitika az elmúlt évtizedek folyamán elhanyagolt. A főosztály részéről kapott segítség sokrétű. Először is, a két tárca (a szlovák és a magyar) közötti szakmai együttműködést említenénk. Gyakorlattá vált, hogy évente három huszonöt fős csoport (óvónők, szaktanárok, igazgatók) rendszeres, egy hétig tartó elméleti és gyakorlati képzésen vesznek részt Magyarországon. Ennek az akciónak a szponzora a szlovák oktatási minisztérium. Az új főiskolai törvény az egyetemek és főiskolák hatáskörébe utalja a külföldi kapcsolatok megszervezését, ezen belül az ún. részképzés megszervezését. Ez azt jelenti, hogy egy-egy kar egy vagy több szemeszterre hasonló külföldi felsőfokú intézménybe küldheti tehetséges hallgatóit szak- és nyelvismeretek elsajátítására. Lényegében csereakcióról van szó: a külföldi hallgató a fogadó féltől kap ösztöndijat stb. Ha az egyetemek, főiskolák között nem köttetett kölcsönös szerződés, a már emiitett főiskolai törvény értelmében a szlovákiai egyetemi hallgató, főiskolás önköltséges alapon vagy támogatók segítségével is hallgatója lehet valamelyik felsőfokú oktatási intézménynek egy-két szemeszter idejére Magyarországgal kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy az érdeklődők az említett főosztályra küldhetik pályázatukat, s kaphatnak alapítványi ösztöndíjat. A magyarországi posztgraduális képzést egy év várakozási idő előzi meg. A képzés ideje két-három hónap, esetleg fél év lehet. Ebben az esetben a munkaadó ajánlata is szükségeltetik. A képzés idejére az említett főosztály gondoskodik ösztöndíjról. Az érdeklődök az említett főosztályon vagy szövetségünk irodáiéban bővebb felvilágosítást kaphatnak A társadalmi változások eredménye- Milyen volt a benyomása a törvény elolvasása után? - Engem természetesen főképp a lakásszövetkezetekre vonatkozó rész érdekelt. Erről elmondhatom: nagyobb beavatkozást vártam. A leglényegesebb változásnak azt tartom, hogy az eddigi lakáshasználók 6 hónapon belül benyújthatják kérvényüket és kérhetik a szövetkezettől hogy, lakásuk tulajdonukba menjen át. - Ez azt jelenti, hogy a szövetkezeti házak a lakók tulajdonába kerülnek? -A házak továbbra is a szövetkezet tulajdonát képezik, csak a lakások lesznek a lakóké. - A tönrényben az áll, hogy a szövetkezet ingyenesen átruházza a tulajdonjogot. Ez azt jelenti, hogy a lakók ingyen megkapják jelenlegi lakásukat? Sokan ugyanis igy értelmezik a tön/ényt. - Nem, nem erről van szó. Az ingyenesség a hivatalos eljárás térítésmentességére vonatkozik, tehát arra, hogy nem kell illetéket fizetni. - Többen a lakások megvételéről beszélnek. Erre milyenek a lehetőségek? - A lakások eladásának, illetve megvételének kérdése nem olyan egyszerű, mint ahogy az első látszatra tűnik. Képzeljünk csak el egy 96 lakásból álló háztömböt, ahol a legjobb esetben, mindenki a lakása megvásárlása mellett döntött. Immár tehát minden lakó önálló jogi személy lett, magának kell megrendelnie ként, a kölcsönös együttműködés terén nálunk és Magyarországon is új lehetőségek nyíltak. Alapítványok születtek, melyek szabályzataikban konkrét támogatási terveket rögzítettek. A magyarországi alapítványok közül elsősorban az Illyés Alapítvány támogatja a határokon kívüli abiturienseket abban, hogy magyarországi felsőfokú intézmények hallgatói lehessenek. Egyes régiók is alapítottak hasonló alapítványokat, amelyek szintén megpályázhatók. A határokon kívüli magyar diákság - a sikeres felvételi után - önköltséges úton is bejuthat a magyarországi egyetemekre, főiskolákra. Ebben az esetben előfordulhat, hogy az intézmény rektora, főigazgatója elengedi a tandíjat, esetleg az intézet költségvetéséből ösztöndíjat adhat. A

két év tapasztalatai, a gazdasági-társadalmi realitások megkövetelik, hogy minden bántó szándék nélkül elmondjuk: nem minden magyarországi egyetemen, főiskolán, s főleg nem mindenki vár bennünket tárt karokkal. Az a hatalmas emberáradat, amely most ellepte Magyarországot, kisebb riadalmat keltett a magyar értelmiségi körökben. Általában, s véleményünk szerint joggal, az izgatja őket, vajon a náluk tanuló határon túli magyarok visszatérnek-e szülőföldjükre (a mi számunkra csak ez az elfogadható), vagy számukkal növelik a magyarországi munkanélküli értelmiségiek táborát. Tehát nem rossz szándékról vagy ellenséges érzületről van szó, a „magunk, helyzetünk féltéséről", ami viszont érthető. Szövetségünk kapcsolata a magyar féllel 1990 nyarán kezdődött. Politikai mozgalmaink révén - szövetségünket akkor még nem jegyezték - eljutott hozzánk a hir: harminc szlovákiai magyar diák tanulhat, készülhet egy évig ösztöndíjas alapon a Nemzetközi Előkészítő Intézetben (NEI). Nagyon rossz szájízzel gondolunk vissza arra az augusztusi szombatra, amikor azon a címen, hogy az MK M KM képviselőjével tárgyalunk, meghívtak Pozsonyba. Nos, mint szamár a fülhöz, úgy csöppentünk bele egy ún. kiválasztási históriába. Hogy a kilencvennyolc érdeklődő hogyan, milyen csatornákon keresztül szerzett hírt a lehetőségekről, arról nem volt tudomásunk, most már nem is érdekes. A lényeg, hogy közülük kellett kiválasztanunk azt a harmincat, akiket a NEl-be küldhetünk. Meg kell jegyeznünk: a hazai cseh és szlovák egyetemea hő- és melegvíz-szolgáltatást, a szemét elszállítását és a többi szolgáltatást is, amelyeket eddig a lakók teljesen természetesen igénybe vettek. Az eszükbe se jutott, hogy az ilyen ügyeket valaki, tehát a szövetkezet intézte. S itt merül fel: a szolgáltatók minden családdal különkülön szerződést kötnek? De ha eltekintünk a körülményes papírmunkától, az adminisztrációtól, vajon hogyan fogják számlázni egy-egy háztartásnak a hőt, a melegvizet, ha a mérőműszerek nincsenek felszerelve? És még valami: a panelházak nem úgy vannak építve, hogy egyegy lakásban - ha a tulajdonos majd úgy óhajtja - kikapcsolható a fűtés. Vagy például egy banálisnak hangzó esetet is felhozhatok. A többemeletes ház teteje beázik, vagy egyéb ok miatt javításra szorul. Ennek költsége a legfelső emeleten lakót terheli? Mert mondhatja a földszinten élő család: nekünk ahhoz semmi közünk, a mi lakásunkkal nincs gond. - És a nem lakás céljára szolgáló helyiségek? - Ezek használatával kapcsolatban eddig is számtalan gond merült fel. A törvény értelmében a lakóknak ezeket is arányosan kell elosztaniuk. Nehezen tudom elképzelni, ha például egy 50 lakásos házban a fele lakó tulajdonos lesz, a másik fele a szövetkezetben marad, milyen lesz a közös helyiségek sorsa. Az ken, főiskolákon akkor már lezajlottak a felvételik, sőt a fellebbezési folyamat is. Tehát az első és második körben a magyar gimnáziumok, szakközépiskolák érettségizettjeinek zöme ekkor már nem tanúsított érdeklődést a NEI iránt. Ezt azért írjuk le, mert sokan - szerintünk nem teljesen megalapozottan - a harminc kiválasztott sikertelenségei alapján ítélték meg (ítélik meg) a hazai magyar oktatás színvonalát. Később ez a kiválasztási tortúra vitatható okot szolgáltatott két magyar politikai mozgalmunk gusztustalan, eléggé el nem ítélhető sajtóhadjáratára. M

indenesetre, nem éppen meghatódva állapítottuk meg, hogy politikai mozgalmaink nagyon hamar megfeledkeztek a komáromi támogató felszólalásaikról. Nem akarunk igazságtalanok lenni, de többször bántottak, mint segítettek bennünket. Eszközként akartak felhasználni politikai céljaik eléréséhez, s nem egyenrangú partnerként viselkedtek velünk szemben. Bizonyos elemek a következő évben is botrányt szerettek volna kiprovokálni, de nem sikerült. Sa|nos, a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériumának támogatásával létrejött Kemény Zsigmond és Márton Áron Alapítvány a nem várt rendkívüli események miatt (a romániai és délszláv események) nagyszámú határon túli magyar diák ösztöndíját volt kénytelen magára vállalni. Ezért az 1992/93-as tanévben csak a NEI nulladik évfolyamában tanuló hallgatók ösztöndíjáról gondoskodnak, felvételük esetén. Az e kereten túl jelentkező határon túli magyar diákok Magyarországon való teljes képzésű továbbtanulásával kapcsolatosan semmilyen anyagi költséget nem tudnak vállalni. Persze, számunkra a legjobb megoldás az lenne, ha hazai magyar tanítási nyelvű egyetemen folytathatná ifjúságunk tanulmányait. Itt fizetjük az adót, az állam jövedelméhez mi is hozzájárulunk. A nekünk járó részt miért más vigye el? Az emiitett főosztály támogatja szakmai társulásaink működését is. A Bolyai Vándorgyűlésre ösztöndíjat adott a matematikusoknak, a soproni szakmai értekezletre a fizikusoknak stb A magyarországi oktatási intézmények az egész tanév folyamán megkeresnek, meghívnak bennünket tudományos értekezleteikre (Debreceni KLTE). Az elmúlt tanévben is kaptunk öt meghívót Debrecenbe, az ún. DAB tanfolyamra. Osztönviszont tény, ezekről valakinek gondoskodni kell. - Térjünk még vissza a lakás megvételéhez. Ha úgy dönt a lakó, hogy tulajdonos szeretne lenni, mennyit kell fizetnie? - A törvény szerint az eddig még nem törlesztett hitelt és az ezzel járó kamatot. Ez az összeg valamennyi ház esetében más és más. Függ attól, mikor és menynyiért építették és mennyit törlesztett már a lakó. - Úgy tudom, a hitellel kapcsolatban is gondok merültek fel... - Egyelőre még ez a kérdés nem tisztázott. A hitelt ugyanis a szövetkezet vette fel a banktól, ők kötöttek szerződést. Erre a hitelre egy százalékos kamatot számoltak. De ha változás áll be a tulajdonjogi viszonyokban, akkor a bank felszólíthatja a szövetkezetet, fizesse vissza a tartozását. A banknak erre joga van. El sem tudom képzelni, hogyan járnánk el, ha élne vele. Az pedig, hogy egy-egy házban szövetkezeti tagok, illetve az új tulajdonosok lakásai is lesznek, tovább bonyolítja e nehezen megoldható helyzetet. - Akkor hogyan értelmezzük a lakás megvásárlásának lehetőségét? - Legjobb, ha erre egy példát mondok. Szövetkezetünknek van négy olyan háza, amelyek több mint 30 évvel ezelőtt épültek, tehát azóta a lakók már „kifizették". Az ő lakáshasználati díjuk már havonta 150-200 koronával alacsonyabb. Arról ugyanis nem feledkezhetünk meg, hogy a közös helyiségekben a villanyfogyasztásért, a felvonóért, a televízióantennáért, a szemételhordásért, a villámhárító rendszeres ellenőrzéséért és a ház biztosításáért továbbra is fizetni kell, és természedíjas akció volt. Tőlünk mindössze ketten vesznek részt rajta. A nemzetiségi és etnikai főosztály tankönyvekkel látta el azokat az iskolákat, ahol beindult az alternatív oktatás, azaz valamelyik magyarországi program vagy módszer szerint kezdték a tanévet. Támogatást kaptak a magániskolák, s más oktatási intézmények is. Az összeg több millió forintra tehető. A szakmai támogatás hathatós formája: részvétel a magyarországi nyári egyetemeken, amelyeket az ottani felsőoktatási intézmények (ELTE, a szegedi, a pé- • esi, a debreceni egyetemek és főiskolák) szerveznek. Már 1990 nyarán is kaptunk meghívókat. Az igaz, hogy későn, de negyvenkilenc kolléga a bizonyíték rá, micsoda lelkesítő erővel, mennyi újjal szolgáltak az egyhetes képzések! A sajtó, a rádió bevonásával a következő tanévben mindenkit időben értesítettünk a legtöbb lehetőségről (a járási elnököket már április ötödikén értesítettük). Majdnem kétszázötven lehetőségünk volt. Csak százhuszonnégyet használtunk ki. Pedig ösztöndíjas alapon vehettek volna részt a kollégák a tanfolyamokon Sőt, Kántor Sámuel, a környezetvédők titkára még az útiköltséget is megtérítette. Ennek ellenére az általa meghirdetett negyvennégy helyre csak tizenkilenc biológus, kémikus, földrajzos jelentkezett, s tizenketten mentek el. A Magyarok Világszövetségének (1991 decemberétől tagjainak sorába tartozunk) Anyanyelvi Konferencia Védnöksége is rendszeresen hívja rendezvényeire a magyar tanárokat. Nem szabad megfeledkeznünk a pozsonyi Magyar Kulturális Központ által nyújtott segítségről sem. Kiss László, majd az öt felváltó Sunyovszky Szilvia Honti Lászlóékkal egyetemben minden kérésünknek igyekeztek eleget tenni, oktató-nevelö országos rendezvényeinkbe mindig szívesen bekapcsolódtak, anyagi lehetőségeikhez mérten támogattak-támogatnak bennünket. Az új igazgató legutóbb felajánlotta, hogy segít felújított kisiskoláink diákkönyvtárának kiépítésében. E

fejezet zárszavaként szeretnénk, ha a magyarországi segítséget mindenki természetesnek, nem kötelezőnek fogná fel. Megértve, hogy a komoly gazdasági-társadalmi átalakulásban lévő ország lehetőségei sem végtelenek PUKKAI LÁSZLÓ tesen a javítási alapba is, mert az esedékes nagyjavításra előre kell összegyűjteni a pénzt. Tehát ha valaki úgy gondolja: kifizeti a lakását és az ezentúl havonta már egy fillérébe se kerül, az téved. - Hogyan látja a szövetkezetük jövőjét, ön szerint egyáltalán megmaradnak a lakásszövetkezetek? - A mi szövetkezetünknek 4000 lakása van. Attól nem tartok, hogy megszűnik. Nyilvánvaló, hogy nincs mindenkinek pénze a lakása megvásárlására. Bizonyára sokan elgondolkodnak azon is, milyen hasznom lesz abból, ha megveszem? Egyedül az, hogy saját tulajdonomba kerül? Másrészt épp most vehetjük saját kezünkbe a szövetkezetet, és ezt kell tagjainknak megérteniük. Hogy hogyan fog működni, az az önkormányzatoktól, de nem utolsósorban maguktól a lakóktól függ. - Sokan azzal érvelnek ha enyém lesz a lakás, azt csinálhatok vele, amit akarok Ha úgy tetszik, eladom... - Erre már a törvény meghozatala előtt is volt lehetőség. Szövetkezetünk az elmúlt évben módosította alapszabályzatát, mely szerint a tag a használati jogot nem csupán a családtagra ruházhatja át. Most viszont a használati jogát eladhatja és csak az a kötelessége, hogy bejelentse a változást, tehát az új lakó adatait. Ugyanez vonatkozik a lakáscserére is. -Már érdeklődtek önöknél a leendő tulajdonosok, illetve a tagjaik? - Eddig még nem. És egyelőre csak annyit tudnék nekik mondani, hogy ha tulajdonosok szeretnének lenni, a törvényes határidőn belül forduljanak hozzánk a kérvényükkel. Ha a beérkezett kérelmeket összegezzük, és addig remélem, a tisztázatlan kérdésekben is világosan látunk majd - várjuk, hogy a kormány végrehajtási rendeletet ad ki - pontos válasszal szolqálhatunk. DEÁK TEREZ A LAKÁSSZÖVETKEZETEK TAGJAI VÁLASZTHATNAK TULAJDONOSOK VAGY BÉRLŐK LESZNEK? A szövetkezetek transzformálásáról szóló törvényt nagy érdeklődéssel várta a lakosság. Nem véletlenül. Rendelkezései jelentős részüket közvetlenül érintik, hisz a földműves, az ipari, a fogyasztási, illetve a lakásszövetkezeteknek több százezer tagja van. Hogyan fogadták a törvényt, milyenek az első elképzelések az érvényesítéséről, erről érdeklődtünk Jursa Károlytól, a dunaszerdahelyi járási lakásszövetkezet elnökétől.