Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám, szerda

1992. JANUÁR 29. iÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP EURÓPAI SZINTEN Konfucíus, az ókori kínai bölcselő mondta tanítványainak, hogy ,,a ha­talom gyakorlását a fogalmak tisztá­zásával kell kezdeni". Szomorú do­log, hogy a höszadik század vége felé még fogalmi zavarok nehezítik egymás megértését. Sok a félreér­tés a szuverenitás, önálló államiság, államszerződés, nemzet és nemze­tiség szavak tartalma körül. Én itt csak az utóbbi kettővel foglalkozom. Számomra elfogadhatatlan, hogy az alkotmánytervezet szövege nemze­tiségi kisebbségként emleget ben­nünket. A nemzeti kisebbség viszont nemzeti öntudattal rendelkező, kol­lektív jogokkal is élni akaró, azonos kultúrájú népcsoport, amely sokáig közös államiságban élt anyanemze­tével, hozzá szoros rokoni, nyelvi és szellemi kapcsolatok fűzik. Töle a mostani fennhatóságú hazájában csak a mesterséges határok vá­lasztják el. Ezek vagyunk mi, szlová­kiai magyarok. Szükségesnek tartom, hogy az elsó cikk második bekezdését átfo­galmazzák. A szlovák nemzet mel­lett tételesen fel kell sorolni a ma­gyar, a lengyel, a német és a ruszin nemzeti kisebbséget, mint államal­kotó elemet. Nem fogadható el, hogy a legkisebb és szórványos et­nikai csoporttal egy szinten kezeljék a nemzeti kisebbségeket. Az ötödik cikk elsó bekezdése megállapítja, hogy a szlovák nyelv államnyelv. Én csak a hivatalos nyelv megjelölést tartom helyesnek, amikor az állami szervek, a hivatalok és až ügyintézés nyelvéről beszé­lünk. Az államnyelv kizárólagos ran­got jelöl, amilyen már nincs is egész Európában. Az államnyelv kötelezö­sége visszaélésekre adhat okot, mert sokan úgy értelmeznék, hogy az állam területén mindenhol, tehát a hivatalos ügyintézéseken kívül: az utcán, a családban, de még a kis közösségekben is szlovákul kell be­szélni. A 9. cikk kettős jogrendet tételez fel. Elrendeli, hogy a nemzetközi szerződések előnyt élveznek a tör­vényekkel szemben. Úgy kellene fo­galmazni, hogy a Szlovák Köztársa­ság törvényeit haladéktalanul azok­hoz az emberi jogokról és szabad­ságokról szóló nemzetközi szerző­désekhez kell igazítani, amelyek a Szlovák Köztársaságot kötelezik. A 31. és a 32. cikk a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok jo­gaival foglalkozik. Az itt megfogal­mazott alapelvek önmagukban nem rosszak, de nem teljesek, kissé ho­mályosak, ezért félrevezetők le­hetnek. Egyértelműen az MKDM-Együtt­élés parlamenti klubjának javaslatát tartom jobbnak és egyedüli elfogad­ható megoldásnak, amely 11 cikk­ben részletezi a nemzeti kisebbsé­gek jogait. Igenis, részletezni kell már alkotmányi szinten ezeket a jo­gokat, mert a végrehajtó törvények­ben másként a jó szándék elsikkad­hat. Az általános, nagyvonalú és az ún. európai laza alkotmányos tételek a részlettörvények, s önkényes in­tézkedések indoklásaivá változ­hatnak. Úgy vélem, hogy az alkotmány­törvény és a végrehajtási törvények betartását szigorú és független Al­kotmánybírósággal kell biztosítani. Ennek a jogorvoslati intézménynek megalapításáról és hatásköréről szóló információ az alotmányterve­zet 48. cikkébe illene. Mindent egy­bevetve bízom abban, hogy a parla­menti vita során az előterjesztett tervezetnél egy lényegesen jobb, a kisebbségek jogait a függelékben vázolt terjedelemben biztosító, euró­pai szintű szlovák alkotmány szüle­tik, amelyet minden polgár magáé­nak érezhet BARTUSZ GYULA, mérnök önkormányzati képviselő, Párkány CSAK A NÉV A RÉGI MEZŐGAZDASÁGI SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ÚJ ARCULATA Tizenévesek, az Udvardi Mező­gazdasági Szakmunkásképző Inté­zet mellett alakult leány-szakkö­zépiskola elsősei. Galla Terézia és Németh Mónika helyben, Szekeres Krisztina Kürtön lakik. Arcukról su­gárzik a fiatalos gondtalanság és jókedv, de az, amiről beszélnek, már a felnőttek világa. Közgazdaságtan, informatika, menedzselés és számí­tástechnika a témánk, a programo­zás, amelynek alapjait a Commodo­re-on már elsajátították, de most jön az igazi, mert legközelebb már a nyomtatókkal is kiegészített IBM­ekhez ülnek le. Ezeket most vásá­rolta az iskola. Szóba kerül még az egészségvé­delem, a gyermeknevelés, varrás és főzés, mert, akárcsak a gépírás és az angol, szintén a tantárgyak sorá­ba tartoznak. Ezt hallva nyolcadikos barátnőik, ismerőseik közül máris sokan elhatározták, követik példáju­kat; az, amit ebben az iskolában tanítanak, őket is érdekli. Kóta Róbert igazgató arcáról szinte leolvasható az elégedettség, amelyet a lányok szavai kiváltanak. Egy-másfél évvel ezelőtt megközelí­tően sem volt ennyire egyértelmű a helyzet. A testvériskolákhoz ha­sonlóan Udvardon is felmerült a kér­dés, hogyan tovább. Mi az, amivel megtarthatják a szülök és a gyere­kek bizalmát, s elejét veszik a leépü­lésnek. A jelek szerint helyes irányba in­dultak el. Az előző tanévhez viszo­nyítva nemhogy nem csökkent a lét­szám, hanem éppen fordítva, három új osztállyal bővült az iskola. Nem­csak azért, mert a pedagógusok, szakoktatók a széles környék iskolá­iban hatásos toborzómunkát végez­tek, hanem azért is, mert amivel „csábították" a gyerekeket, az való­ban meggyőző volt. A vártnál is többen jelentkeztek a kereskedelem és vállalkozás, illetve vállalkozás a mezőgazdaságban érettségivel végződő tanulmányi szakokra, ame­lyeket a lányok számára nyitottak Hasonlóan töretlen a bizalom a mezőgazdasági szakmunkáskép­ző iránt, amelynek hovatovább már csak a neve a régi. Az oktatás tartal­ma most szeptemberre teljesen áta­lakul. A hagyományos, a nagyüzemi mezőgazdaságra szabott, csak nö­vénytermesztöket, illetve csak állat­tenyésztőket képesítő osztályok he­lyett agrárvállalkozói szak létesült, tartalmában teljesen új tanulmányi programmal. Ennek keretében a ha­gyományos tananyagon túl tanítják a vállalkozási és üzletkötési alapis­mereteket, a tanulók megismerik a termékek feldolgozásának lehető­ségeit, a lányoknak táplálkozástani és kertészeti ismereteket nyújtó tan­tárgyakat vezettek be, a fiúk pedig megtanulják a motordiagnosztika és a gépjavítás alapjait, az ívhegesz­tést, és tanulmányaik végére mind­annyian megszerzik az autóvezetői jogosítványt. Most szeptember 1 -tói ugyancsak száműzik a nagyüze­mekre szabott gépesítö-növényter­mesztöi szakot. Mezőgazdászokat nevelő osztályt nyitnak helyette, és már formálódik a négyéves, érettsé­givel végződő elektroműszerész­szak tanterve. Mindez az élet kikényszerítette változás. Az udvardi igazgató és pe­dagógusok érdeme, hogy felismer­ték: új időket élünk, a falunak többé nincs szüksége csak ehhez, csak ahhoz értő növénytermesztőkre, ál­lattenyésztőkre, gépesítőkre. A jövő embere a vállalkozni tudó és merő, sokoldalúan képzett egyén, aki ma­gángazdaként és mezőgazdasági vállalkozóként is érvényesülni tud, illetve - ha úgy hozza az élet - az iskolában szerzett ismeretekre épít­ve egy adott területen képes to­vábbfejlődni. Nemcsak az élet, hanem a szülök is ezt kívánják a pénzükért, mivel már egyre többen kénytelenek fizet­ni. A mezőgazdasági szakmunkás­képző harmadikosai annak idején mindannyian üzemmel kötött szer­ződéssel jöttek az iskolába; a mos­tani elsősöknek már több mint négy­ötöde „állami gyerek". Olyan, aki­nek tanulmányi költségeit egyetlen mezőgazdasági üzem sem volt haj­landó átvállalni, s igy az állami hoz­zájárulást meghaladó költségeket a szülők fedezik. Mi sem természe­tesebb, hogy ezek után jobban oda­figyelnek, hol, melyik iskolában mit kap a fiuk, lányuk. Ha már elmondtam, miként igyek­szik túlélni az iskola a kor hozta válságot, úgy érzem, szólni kell arról is, hogy miből. A számítógépek, a nyelvi laboratórium vagy az ívhe­gesztés oktatására szolgáló műhely nem kevés pénzbe kerül. Honnan jut minderre, ha az iskola csak annyi pénzt kap, mint a többi, és csak tavalyról közel 400 ezer koronával adósak a gyerekeket szerződéses alapon itt taníttató mezőgazdasági üzemek? Nos, aki keres, erre is talál ellen­szert. Nem a bíróságon, hiszen a templom egerénél is szegényebb mezőgazdasági üzemeken a pénzt semmiféle bírósági döntés sem ké­pes behajtani. Az viszont, ha több­letmunkát nem sajnálva közvetlenül a termelőknél veszik meg, ami a konyhára kell, már jelent valamit. Akárcsak az, ha a végzősök szakok­tatóik felügyelete alatt bérben fel­szántják a magángazdák földjeit, ha a tanulók a diagnosztikai alapisme­retek elsajátítása közben szolgálta­tást végeznek, a fémmegmunkálási órákon pedig nemcsak tanulnak, ha­nem az ívhegesztő műhely tartóáll­ványainak részelemeit is elkészítik. Ha mindehhez az iskola megkap­ja az illetékes minisztériumtól az igényelt 150 hektáros tangazdasá­got, akkor lényegében már megala­pozták azt a mezőgazdasági szak­munkásképzőt, amelyre a jövőben is szükség lesz. EGRI FERENC HA ÖSSZEFOGUNK... Evekig azt hallottuk, hogy egész­ségügyi ellátásunknak köszönhető­en egyre kevesebb a kezelhetetlen beteg, hogy az országban sikeres harcot vívnak a veszedelmes kórok­kal, hogy egészségügyünk állja a versenyt a tőkés országokéval Napvilágot láttak a nagyszabású egészségügyi programok, miközben a felelősek nem vették tudomásul, hogy azok, akik tartalommal tölthet­nék meg, alapvető műszerek hiá­nyával, napi gondokkal küszködnek. S az orvosok többsége tehetetlen­nek bizonyult .. Pedig valamennyi­en jól tudták, léteznek műszerek, melyekkel pontosabban diagnoszti­zálhatnának, vannak gyógyszerek, melyek gyorsabban, hatékonyabban segítenék a gyógyulást. Szerencsére a dél-szlovákiai já­rásokban akadtak olyanok is, akik felszólították a vállalatok, szövetke­zetek vezetőit, nyújtsanak segítsé­get egy-egy nélkülözhetetlen, széles rétegeket szolgáló műszer anyagi fedezésében. Tették ezt annak elle­nére, hogy voltak minisztériumi dol­gozók, akik minduntalan hangsú­lyozták, a szocialista egészségügy nincs rászorulva a „könyöradomá­nyokra". A '89-es novemberi események után napvilágra kerülő, valós ténye­ken alapuló elemzésekből kiderült, hogy egészségügyünk halódik. Rá kellett döbbenni arra is, hogy belát­nato időn belül nem lesz mód a le­maradás behozására. Az ok prózai: az anyagiak hiánya. A Csallóközben élő és dolgozó egyházi személyek, tanárok, mű­szakiak és orvosok a napokban összefogtak, s létrehozták az Egészséges Csallóközért Alapít­ványt. Abból indultak ki, hogy a régió lakosságának egészségügyi ellátá­sa - az orvosok igyekezete ellenére - hátrányos helyzetű. A Dunaszer­dahelyi járás területén egyetlen kór­ház működik, s felszereltsége sem biztosítja a lakosság megfelelő ellá­tását. -Tűrhetetlen, hogy a csallóközi­ek otthonuktól, szeretteiktől távol, más járásban kénytelenek kezeltetni magukat - mondták az alapítvány létrehozói -, miközben tudomásul kell venniük, hogy a központi költ­ségvetés nem elegendő a Csallóköz hátrányos egészségügyi és ökoló­giai helyzetének megoldásához. Az alapítvány létrehozói jól tud­ják, hogy a megélhetés egyre nehe­zebb, mégis bíznak abban, hogy sokan tudatosítják majd: értük törté­nik mindez, mint ahogy azt is, hogy az elképzelések összefogás nélkül nem valósíthatók meg. Mert a tét nagy: a csallóköziek egészsége! Bankszámla: 8439-122 VÚB Du­najská Streda Devizaszámla: 34278-272854 VÚB Dunajská Streda (péterfi) „...NEM TŰRÖM A SARAT..." - Az inkriminált naplójegyzetben nem tör­tént utalás arra, hogy a G. G. által közzé­tett hirdetést idézi annak első bekezdése Mindennemű ellenkező állítás G. G ré­széről a tények elferditésének minősül, ami magyarul azt jelenti: Gálád hazugság! - A tények kedvéért el kell ismerni, hogy a naplójegyzetben említett filmet, amely G. G. videómúhelyében készült, közvetle­nül nem a dunaszerdahelyi pártbizottság rendelte. Nem tudhatni, hogy G G mit, mikor s miképpen egyeztetett, vagy egyeztet valamely hatalommal. Amit „vállal", lelke rajta. - Alulírott sem „hivatalból", sem félhiva­talból nem rendelkezett, nem rendelkezik cenzori jogosítvánnyal. - Alulírott „egynémely hajdani rendszer­beli (G. G. - kiemelés B. L.) párttagok" hajdani és jelenlegi ténykedéséről csak egyes szám első személyben hajlandó nyilatkozni. Legkevesebb azonban, hogy csupán önmaguk korlátaitól is független embereknek. -A tényekhez hozzátartozik végül, hogy G. G. nem kínálta fel az inkriminált napló­legyzetre írt válaszát a Nap szerkesztősé­gének. „(Lássuk hát, milyen is egy sajtó­per egy szabad országban.)'' BARAK LÁSZLÓ Szerkesztőségünk ezt a vitát lezárt­nak tekinti. A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapfán tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 859/91 Nothart József, 1925. 12. 5.. Szógyén (Arhangelszk) 860/91 Nógell István, 1911. 9. 18., Nyárasd, (Sztalinogorszk) 862/91 Neubauer Emil Károly, 1898 6 13., Igló, (Kijev) 863/91 Nyitrai Gyula, 1922. 9. 29., Nagymácséd, (Novgorod) 864/91 Nagy Károly, 1891. 12. 3., Igló, (Ordzsonikidze) 865/91 Nagy László, 1922. 9. 21., Igló, (Ordzsonikidze) 866/91 Nagy Ferenc, 1920. 10. 16., Nagyölved, (Groznyij) 867/91 Novácky Józset, 1920. 1. 24., Lekér, (Satura) 868/91 Nagy Dénes, 1915. 2. 25., Vásárút, (Sestroj) 869/91 Németh József, 1913. 1. 18., meghalt, Vámosfalu (Nyizsnyij Tagil) 870/91 Nagy Gyula, 1920 4 2., Nádszeg (Vladomír) 871/91 Nagy Lajos, Udvard, 872/91 Nalepa Andrej, 1908. 11. 25., Iliašovce, (Dombasz) 873/91 Najmik Jozef, 1924. 5. 17., Jasov, (Kisinyev) 875/91 N ízi Pavel, 1912. II. 9., Nemčiňany (Gorlovka) 874/91 Németh Ferdinánd, 1925. 10. 13., Nyárasd (Harkov) 876/91 Nepko Jozef, 1911. 4. 5., Kassa, (Sztalinov) 877/91 Nemák Ernest, 1903. 6. 11., meghalt, Ótátrafüred (Nuszal) 878/91 Nap János, 1919. 10. 14., Sáró (Donyeck) 879/91 Noszák Lajos, 1923. 5. 30., Nagykér (Kirov) 882/91 Neu pauper Viliam, 1915. 11. 29., Spišské Vlachy (Sztalinszk) 883/91 Nadaský Ľudovít, 1918 2. 7 , Špačince (Novij Dombasz) 885/91 Nagy Lajos, 1914 2. 28., Nagybalog, meghalt a táborban 886/91 Nyitrai Ferenc, 1919 5. 24., Szomotor, (Sztalinov) 887/91 Ňukovič Štefan dr., 1911. 3. 28., meghalt, Pozsony (Almaznaja) 1760/91 Nagy Ferenc, 1929. 12. 20., Szögyén (Rajec) 1761/91 Nagy László, 1920. 6. 27., Farnad, (Bjela Cerkev) 1762/91 Nagy Lajos, 1912. 12. 7., Dobrá (Szambor) 1763/91 Nagy Lajos, 1912. 10. 18., Magyarbél (Rubezsnaja) 1764/91 Nagy Mihály, 1909. 9. 28., Gúta (Kraszna Uralork) 1765/91 Nagy Béla, 1922. 7. 1., Losonc (Novoszibirszk) 1766/91 Nagy István, 1910. 9 7., meghalt Polučka (Kirov) 1769/91 Nemes Gyula, 1906 2. 19., Párkány (Cseljabinszk) 1770/91 Németh András, 1921. 5. 14., Izsa (Kijev) 1774/91 Nyárády Sándor, 1897. 6. 3., Čierna pri Óope (Dombasz) 2301/91 Nagy László, 1921. 9. 29., Nána (Buharajka) 2302/91 Nagy Lajos, 1922. 8 18., Muzsla (Krasznouralszk) 2303/91 Nagy István, 1914. 1 9.. Újbódva (Vadovice) 2304/91 Nagy Vilmos, 1921. 5. 4., Ujbást (Kisztín) 2305/91 Nagy István, 1921. 12. 10., meghalt, Muzsla (Ural) 2306/91 Nagy Zoltán, 1926 4 20., meghalt, Gömöralmágy (Szumi) 2307/91 Nagy Géza, 1921. 8. 13., Újbást (Kisztim) 2308/91 Névtelen Pál, 1911 12 3 . Deménd (Taganrog) 2704/91 Nagy János, 1925 10 8 , Szalka (Ivanovo) 2705/91 Nagy István, 1921. 4. 30., meghalt, Szentmária (Orlovka) 2706/91 Nágel János, 1926. 11. 15.. Szógyén (Archangelszk) 2707/91 Nágel Ferenc, 1927. 10. 23., meghalt, Szőgyén (Archangelszk) 2709/91 Németh Vilmos, 1914. 11.6., meghalt, Besnyö 2977/91 Narancsik Dániel, 1914. 6. 19., Farkasd (Dombasz) (Folytatjuk) Alulírott ezúton közli az Új Szó népes olvasótáborával, hogy egy Gálán Géza nevű szerző, a Független és szabad saj­tóról című, 1992. január 27-én megjelent „dolgozatában" reám, az alulírottra cé­lozgatott. G. G. „sipkát-kalapot" össze­hordván, mérges nyilakat lövöldözött a NAP-ra is, amely mint köztudott, függet­len közéleti hetilap. G. G. mindezt önös érdekektől vezérelve cselekedte meg, mi­vel a már emiitett független közéleti heti­lapban (1991. 51-52. szám) egy. az alul­írott tollából származó naplójegyzetben önmagára ismert. Ez a leiismerés való­színűleg a legkevésbé sem volt G. G. számára hízelgő... Pedig a naplójegyzet nem azt taglalta, hogy G. G. nénikéje kicsoda... Sőt, őt (G G.) sem frusztrálta. Alulírottnak ugyanis a legkisebb gondja is nagyobb annál, minthogy gégét metsszen nyilvánosan, „saját" lapjában. Egy más lapban pedig meg sem próbálkozna ilyes­mivel. Feltételezvén, hogy egy más lap meg sem engedné ezt neki... G. G. számára pedig a következőt üzeni az alulírott: - Az alulírott íráskészségével és sÄkmai felkészültségével kapcsolatos epés és kvalifikálhatatlan megjegyzéseire csak annyit: „Nem mese az gyermek!" - Mindenképpen méltányolandó, hogy G. G. 1964-ben „lelkesen felfedezte" Václav Havelt. - Hogy mit gondol G. G. a „gyöngéd forradalomról", arról senki sem tehet, raj­ta kívül...

Next

/
Oldalképek
Tartalom