Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám, csütörtök

HÍREK - VELEMENYEK . ÚJSZÓM ÜZENNEK A MÄTYUSFÔLM Hl AGYAROK Meghívójukon megfontolandó intelmek sorjáznak: „Merjünk magyarnak lenni!" (Széchenyi). Sütő megtoldja és egyben behatárolja a gondolatot: „Amíg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik!" Fábry Zoltán kétkedve reménykedik: hinni véli a nemzeti értékek továbbhagyományozódását, mert hát ez a jövő záloga. De szövegében megfogalmazódik a pusztulás képét jelentő, a nemzethalál vízióját már annyiszor felreppentö „megsemmisül" szó is. " Bízzunk a megmaradás letéteményeseiben, ezúttal Kodály Zoltán eqykori játszótársai örököseinek a helytállásában, és bíztassuk őket sok jó tapssal, a budapesti II. kerületi Petőfi Művelődési Központban, a Népművészeti Baráti Kör és a Rákóczi Szövetség közös rendezvényén, Mátyusföldi estén. Meghívott vendégeink a galántai magyar gimnázium jóhírű énekkara, valamint diószegi dalosok, táncosok, mesemondók, szavalók, citerások. Halász Péter, a gondos házigazda, a határontúli magyar kisebbség önzetlen barátja, a kiváló csángológus a tőle megszokott kedvességgel, körültekintéssel vigyázza, segíti a színpad és a nézőtér partneri kapcsolatát. Teszi a dolgát! ' Fasang Árpád karnagy, a Baráti Kör elnöke megnyitó beszédében nemes méltósággal idézi Kodály első népdalgyújtö éveit, azt a hét mátyusföldi esztendőt, mely meghatározó volt a zeneszerző életpályájának alakulásában. A szakember pontosságával sorolja fel azokat a „történelmi" helyeket, ahol 1905 nyarán gyűjtéseket végzett Mesterünk. S amelyekből kegyelet, s a tiszta forrás jeléül ma vendégeink ajkán felcsendül és tovaszárnyal az ének. Diószegi iskolások 14-17 éves átlagéletkorral hallgatják áhítattal a megtisztelő szavakat, kikhez szónokunk Kodály üzenetét tolmácsolja, a Bícinia Hungarica Ajánlását, egészében. (Mert ebből elvenni-elhagyní vétek lenne!) „Galántai Népiskola, mezítlábas pajtásaim: rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át. Hajigáló, verekedő, fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk, dalos, táncos, illedelmes, jódolgú lányok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre (s még egyre-másra) megtanítanak: be más életet teremthettünk volna ebben a kis országban! így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ!" (1937) Miközben a vendégegyüttes vezetőjének eligazító szavaira figyelünk, az egykori Csák Máté földjén meghúzódó, de már 1252-es oklevéllel rendelkező Diószeg településtörténetének históriáját és földrajzi betájolását vesszük számba örömmel tudjuk magunk mellett a 80 éves Kodály-tanítványt, Pongrácz Zoltánt, Diószeg község szúlöttét. S így önkéntelenül is József Attilát parafrazáljuk: „együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van." A citerások Kodály ifjúkori múvét, a Stabat Matert játsszák. Közismert dallamaik után vers és mese; szólóénekes, repertoárjában Kodálygyűjtések. Majd a tánc forgataga köti le a figyelmet, a patinás szatmári páros és verbunk. Az arcok kifényesednek az öröm sugarától (magamban asszociálom a székely csárdás ütemével; jó lenne már egyet fordulni kinek-kinek). A koreográfus János Zoltán már csak ezért is érdemes a dicséretre, mert az etnikumcsomót köti és nem oldja. Mert amellett, hogy a nemzethez tartozásnak lényege az értékek őrzését vállaló etnikai közösség, s nem a földrajzi határok - (betéve tudják tán már általános iskolai elsősök is, hiszen naponta hallják, olvassák) - mégis a műsor egészéből, számunkra levonható, elmarasztaló tanulság nyomasztja lelkünket. Tanúi lehettünk ezen az estén a fiatalok személyisége formálásában zeÓÉVBÚCSÚZTATÓ SZÍNHÁZAVATÓ KÖRKÉRDÉSÜNK: ÖNMITVARAZUJEVTOL? Több mint hat éven át tartottak a pozsonyi Új Színpad átépítési munkálatai. 1985 tavaszán volt itt az utolsó előadás, s azóta 1991 szilveszteréig lényegében hontalanná vált a negyvenöt évvel ezelőtt alapított színház zenei és prózai társulata. A provizóriumokat újabb meg újabb provizóriumok, az ideiglenes játékhelyeket alkalmi játéklehetőségek követték; mígnem a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján már-már úgy tűnt: teljesen szétzüllik az Új Színpad mindkét együttese. Ekkor lett a színház új igazgatója az ambiciózus Ľubo Roman, aki Ladislav Snopko, szlovák kulturális miniszter bizalommal elegy támogatását élvezve megkísérelte a lehetetlent: 1991-ben újra megnyitni ezt a színházat! És mintha Prospero, Shakespeare híres figurájának varázspálcája segített volna, mert megtörtént a csoda, amely valóban csupán a mesékben és a színpadokon szokott előfordulni: egyetlen esztendő alatt több munkát sikerült itt elvégezni, mint a korábbi fél évtized alatt együttvéve - így az óév legutolsó napján, néhány órácskával éjfél előtt a teljesen újjáépült Új Színpadon felgördülhetett a vasfüggöny, hogy a prózai társulat - Stanislav Párnický rendezésében - eljátszhassa Dumas híres regényének színpadi változatát: A három testőrt. Maga az előadás a cselekmény fordulatosságára, a mulatságos helyzetek komikumára épít; a kedd esti premier előtti napok viszont izgalommal teltek, hiszen alig egy hete még elpattant például a vasfüggönyt mozgató drótkötél, a főpróba előtti napon pedig a forgószínpad makacskodott... A szilveszterkor tartott bemutató viszont már zökkenőmentesen sikerült, és így mind a színészek, mind a publikum újfent birtokába vehette Pozsony külföldön is népszerű színházának újjávarázsolt s az alkalomhoz illően, pezsgős köszöntővel újjáavatott épületét. Sót! Szilveszter óta nyilvánosan is az Új Színpad tulajdona lett - Cafeteáter néven - a hajdani Olympia kávéház, amelynek intim hangulatú színpadán elsősorban monodrámákat adnak majd elő és sanzonesteket tartanak. Rögtön az első vendég Hana Hegerová lesz! A nagyszínpadon a zenei társulat tartja majd a következő bemutatót: a Szűz Mária evangéliuma című rockoperát Jozef Bednártk fogja rendezni, (miklósi) (Folytatás az 1. oldalról) KIS TÓTH LÁSZLÓ, a kisgéresi mezőgazdasági szövetkezet elnöke: - Talán nem kívánok lehetetlent, amikor azt szeretném, hogy csökkenjen a világ különböző részein tapasztalható politikai és gazdasági feszültség. Mezőgazdaságunknak is jól jönne egy sikeres időszak. Elvárnám a kormányunktól, hogy ügyes gazdaságpolitikával segítsen minket. Mert ahol egy egyszerű villanykapcsoló négyszer annyiba kerül, mint egy liter tej, illetve ahol a búza ára már évtizedek óta majdnem változatlan, míg szinte minden ipari termék drágult, ott az értékrenddel baj van. Azt kívánom tehát, hogy ne nyirbáljon minket tovább a „gazdasági olló", s hogy a mezőgazdasági dolgozók is elégedettek legyenek az 1992-es esztendővel. RÁK MAGDA óvónő, Rimaszombat: - Mindenekelőtt egészséget a család minden egyes tagjának és békességet a világnak. Ha mindez már megvan, akkor jöhetnének az eredmények és sikerek a munkában és ami számomra ugyancsak fontos, a kultúra terén a Sorsvirág kisegyüttes számára is. nei nevelés, beszéd, mozgásművészet komplexitásának, egybekapcsolásának. Ezt egyébként maga Kodály is fontosnak tartotta és pedagógiai célzatú írásaiban közzé is tette. Úgy érzem, hogy az említett alapstruktúra kiépítése még várat magára, főként az anyaországi iskolákban. „A tűznek nem szabad kialudni" - visszhangzik minduntalan a kodályí szó, mélységében, szemérmesen, ahogy csak Arany lelki rokona mondhatja, s amint haladunk az est végkifejlete felé, örülünk a hagyományőrzést vállaló vendégfiataloknak, mindegyre fölhangzik a taps, a köszönet és hála jeléül. Gesztusértékű egymás megajándékozása is. Karsai Tibor, a vendégegyüttes vezetője oklevelet szorongat kezében és nagyon boldognak látszik. Halász Péter minden szereplőt külön ajándékkönyvvel jutalmaz. A Rákóczi Szövetség nevében Göndöcs László megható szavakkal méltatja Halász Péternek, a Bethlen Alapítvány Márton Áron-díjasának elévülhetetlen érdemeit. Könyvjutalmat nyújt át a szerkesztő-rendezőnek. „Hála és köszönet, hogy háza otthont jelent mindenki számára" - zárja szavait a Szövetség elnöke. Az ünnepség végén jelképes értékű diószegi kerámiavázát vesz át a rendezőség a vendégcsoporttól, majd felhangzik az „A jó lovas katonának" kezdetű Rákóczi-korabeli dal hogy immár: „Örüljön az egész világ". OLSVAI TAMÁS MARGIT, Budapest SUSÁNYI ILONA rokkantnyugdíjas, Tornaija: - Jobb anyagi helyzetet, mert bizony az árak már nem a mi pénztárcánkhoz szabottak. Ehhez egészség is kell, amiből jövőre több is elkelne. Aztán a gyerekek és az unokák boldogulása, érvényesülése szerezheti azt az örömöt, amit az elkövetkező évben is szeretnék megélni. STOFFAN RUDOLF, vízilabdaedző: - Azt szeretném, ha a csehszlovák válogatott 56 (!) év után, 1992ben kiharcolná az olimpiai részvételt. Ideje volna már részt venni az ötkarikás játékokon! Igaz, csak másodedző vagyok, ám - Bottlik Lászlóval - mindent megteszek, hogy ez sikerüljön. Remélem, a szövetségben is támogatásra találunk... Az UK trénereként azt kívánom, hogy a fiatal pozsonyi együttes ismét bajnok legyen. Mivel a külföldön profiskodó játékosaink szerződése lejárt, s újra a Slávia színeiben szállnak vízbe, ez a tervünk könnyen valóra válhat. Több mint 25 éve edzősködöm, éppen ezért nagyon örülnék, ha az új évben a sportág valamennyi „szekértolója" közös nevezőre jutna! Ha ez sikerül, felettébb boldog leszek. 1992. JANUÁR 2. NÉHÁNY SORBAN N

ew Yorkban az ENSZ székházában a salvadori kormány és a Farabundo Marti Népi Felszabaditási Front (FMLN) képviselői tegnap tüzszüneti megállapodást írtak alá. A fegyvernyugvás február elsején lép érvénybe. Megállapodás született az FMLN fegveres egységeinek bekapcsolódásáról az ötmilliós közép-amerikai ország polgári és politikai életében. A tárgyalásokról kiadott záróközlemény szerint a felek január 16-án Mexikóban Írják alá a békeszerződést. R

öviddel azután, hogy a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) hétfőn kiadta jelentését, amely szerint szomorú rekord született: 83 újságíró vesztette életét az év során. Zágrábból jelentette a Reuter, hogy Karlovacban egy gránát megölte a 37 éves, horvát nemzetiségű Zivko Krsticevicet, aki a WTN nemzetközi televíziós hálózat kameramanja volt. További két újságíró megsebesült. H

Erzsébet angol királynő az év utol• só napján magas kitüntetésben részesített négy brit állampolgárt, akik hosszú időn át a libanoni muzulmán szélsőségesek túszai voltak. Terry Waite, John McCarthy, Jack Mann és Brian Kennan „rendkívüli bátorságáért és kitartásáért" kapta az elismerést. V

alóban az utolsó pillanatban, szilveszter délutánján hagyta jóvá a magyar parlament az idei költségvetést. 981 milliárd forint bevétellel és 1051 milliárd forint kiadással számol, vagyis a tervezett költségvetési hiány közel 70 milliárd. A maratoni ülést példátlanul hosszadalmas, közel húsz órán át tartó szavazási procedúra zárta, mivel a kormány tervezetéhez a képviselők több mint ezer módosító javaslatot nyújtottak be. •Ĺszak- és Dél-Korea kedden parafálta C azt a hatpontos megállapodást, amely a Koreai-félsziget atommentesítéséről rendelkezik. A határmenti Panmindzsomban közel nyolcórás tárgyalások után született meg az egyezmény, melynek alapján a két Korea kötelezi magát, nem fognak gyártani és telepíteni atomfegyvereket, nem hajtanak végre nukleáris kísérleteket, lemondanak a nukleáris fegyverek tartásáról, léhát nem is fogják használni azokat. Az atomenergiát csak békés célokra fogják felhasználni. Mindkét ország lehetővé teszi nukleáris berendezései ellenőrzését, erre a célra vegyes ellenőrző bizottságot hoznak létre. L

ibanon nem vesz részt a január végére Moszkvába tervezett sokoldalú tárgyalásokon a közel-keleti regionális problémákról, ha Izrael nem tanúsít hajlandóságot a Dél-Libanonból történő kivonulásra, és az izraeli börtönökben fogva tartott túszok elengedésére - jelentette ki Marvan Hamadi libanoni gazdasági és kereskedelmi miniszter. M

ohamed Navaz pakisztáni kormányfő nem volt hajlandó ígéretet tenni arra, hogy országa leállítja a fegyverek szállítását az afgán felkelők számára. Pakisztán mindaddig nem tesz ilyen ígéretet, amíg nem bizonyosodik meg róla: Moszkva leállította a kabuli kormány felfegyverzését. Az Afganisztánba irányuló fegyverszállítás beszüntetéséről tavaly szeptemberben állapodott meg az Egyesült Államok, és a Szovjetunió. Az egyezmény január elsején lépett hatályba. BUSH ÉS JELCIN AZ ÉLEN Az amerikai divatszabók szövetsége a napokban közzé tette hagyományos toplistáját az év legjobban öltözött politikusairól. Ezúttal George Bush amerikai ós Borisz Jelcin orosz elnök végzett az élen. Jelcin augusztusban vívta ki az amerikai divatszalonok vezetőjének csodálatát, amikor egy kiválóan szabott öltönyben mászott fel Moszkvában egy páncélosra, és buzdította híveit ellenállásra a puccsistákkal szemben. Bush elnöknek 1990-ben át kellett engednie az elsó helyet külügyminiszterének, James Bakernek. Tavaly azonban ismét a csúcsra került, elsősorban jó ízléssel megválogatott sportöltözékének és megfelelő mintájú zoknijainak köszönhetően. Néhány évvel ezelőtt az amerikai szabók toplistájának első helyén Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov osztozott. A

politikai életbe visszavágyódó ember megnyilatkozásairól vall az a beszélgetés, amelyet a Rudé právo cikkírója készített Miroslav Stépánnal. A lap egyik decemberi számában megjelent beszélgetéshez a keretet a CSKP egykori prágai városi vezető titkárának 1990 tavaszán a rácsok mögött született „A bársonyos forradalom foglyának vallomásai" címú könyve szolgáltatta. Egyébként a kérdéseket megelőzte egy hallomásból származó, kajánságtól nem mentes értesülés, úgymond, helyreigazítása. Miroslav Štépán a nevelőintézetből szabadulva, állítólag otthagyta lakótársának azt a karórát, amelyet Gorbacsovtól kapott ajándékba. Az ügyben legilletékesebb személy most elmondta, hogy valójában az óra az SZKP XXVIII. kongresszusán kapott emléktárgy, ami valamennyi résztvevőnek kijárt. Könyvével kapcsolatban Štépán azt hangsúlyozta: hiteles tények fényében igyekszik arra késztetni az embereket, hogy immár, egyfajta kijózanodás állapotába jutva, újból elgondolkozzanak afelett, ami 1989 november 17-én történt Megítélése szerint a széles nyilvánosságot azokban a napokban az a tudat hatotta át, hogy „helyrehozás történik, a fejlemények viszont azt mutatják, hogy itt mégis csak valami másról van szó." Alkotmányellenes államcsínynek nevezi könyvében Štépán a november 17-én történteKIKÖZÖSÍTVE? MIROSLAV ŠTÉPÁN MEČIARÉKKAL ROKONSZENVEZ ket. A Rudé právóban viszont már nem ragaszkodik maradéktalanul e megítéléshez. „Mindenesetre azonban kimutatható az alkotmányos tényezők magatartása az idő tájt, hogy mennyire is távolodtak el alkotmányos esküjüktől. Ha valaki november 17-én utasítást adott arra, hogy be kell avatkozni a Národní tŕídán, akkor lennie kellett - s valószínűleg nem egyedül -, aki utasítást ad arra is, hogy azután semmit se tegyenek. Hisz aligha lehet valaki is olyan naiv, hogy azt higgye: a dolgok önmaguktól vagy csupán véletlenek összejátszása folytán alakultak" - mondotta Miroslav Štépán. Egyébként panaszkodva utalt arra, hogy a közvélemény előtt nem eléggé ismert: a Cseh Köztársaság Főügyészsége még 1990 augusztusában megszüntette a november 17-én történtek miatt bűnrészesség vádjával ellene folytatott eljárást. Érintette a beszélgetés az egykori állampárt legfelsőbb vezetésében uralkodott korabeli állapotokat is. Štépán rámutatott, hogy elvi jelentőségű kezdeményezéseivel mindig teljesen egyedül maradt. Már 1989 nyarán az elnökség elé terjesztett beadványban indítványozta, hogy kezdjenek párbeszédet, amit azzal utasítottak el, hogy ennek még nincs itt az ideje. Épp így járt 1989 októberében is, amikor Dubček levelének hatására kezdeményezte, hogy személyesen is találkozhasson vele. Štépán emlékezete szerint Ladislav Adamec sem fogta pártját. E

lmondta, szívesen leülne a Cseh és Morvaország Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának tagjaival, hogy szemtől szembe tisztázzák, mi is történt 1989. november 17-én. Elárulta, hogy van egypár olyan kérdés, amelyről eddig senkivel sem ejtett szót. Minderről és egyebekről is szívesen elbeszélgetne a CSMKP elnökének jelenlétében Ladislav Adameccal. Štépán válaszaiból kiderült, hogy több kommunista alapszervezettől kapott belépési ajánlatot, sőt jelentkezési ívet is, de ezekkel egyelőre r.em foglalkozik. Bevallotta, belsőleg nem tud megbékélni azzal a móddal és érveléssel, ahogy a CSKP kizárta őt soraiból. Hangsúlyozta, hogy a cseh politikai térfélen nem lát számára rokonszenves szerveződést, Szlovákiában viszont „rokonszenvesnek tafálom a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat. Mégpedig azért mert nemcsak puszta jelenlétével gazdagítja a politikai szinteret. Ez a mozgalom reális politikai erő. Mentes mindennemű politikai előítélettől" —hangsúlyozta Miroslav Štépán. (k-s)