Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám, csütörtök

1992. JANUAR 23. EMELJÜK FEL SZAVUNKAT A MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLEN « Véleményem szerint számunkra, akik kisebbségben, vagy esetleg többszörös kisebbségben élünk, az alkotmány talán még nagyobb jelentőséggel bír, mint a többségi nemzet, vagy népcsoport számára. Az alkotmánynak biztosítania kell nem csupán az alapvető polgári, hanem a közösségi, beleértve a kisebbségi jogokat is. Ilyen szemszögből vizsgálva, a vitára bocsátott alkotmánytervezet tartalmaz több jelentős és megnyugtató biztosítékot az állampolgár alapvető jogait illetően. Ilyenek az élethez és elfogadható életfeltételekhez való jog, a tulajdonjog, véleménynyilvánítás joga, a gyülekezési jog, valamint a szellemi és gondolati szabadság, a vallás és mozgásszabadság, az egyesülési és gyülekezési szabadság, választás és választhatóság joga és azok betartásának biztosítékai. Ezek például egy független alkotmánybíróság létrehozása, vagy annak kinyilvánítása, hogy minden megengedett, amit a törvény nem tilt. Elszomorítónak tartom, hogy az alkotmánytervezetet előterjesztő, a nemzeti és etnikai kisebbségek létét megnyugtatóan biztosító jogokra tett javaslatnak nem talált helyet az előterjesztés számozott részében, ezzel jelezve talán a többségi nemzet felé hogy az „utóiratot" nem kell igazán komolyan venni. A negyedik rész 31. és 32. cikkének és az említett számozatlan fejezet 1-7. cikkének nem csupán szelleme, hanem várható következményei is eltérőek. A számozott fejezet szerint a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogai a többségi nemzet nagylelkűségén múlnak. így aztán nem meglepő, hogy a deklarált jogot azonnal korlátozza is A jogot ,,a mindenoldalú fejlődésre", azonnal korlátozza a „főként azt a jogot" kitétel, vagy ha a jogot csupán „megállapított feltételek mellett" szavatolja. Nem kevésbé megalázók az olyan kitételek sem, melyek szerint a „nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok számára ... szavatolt jogok gyakorlása nem vezethet a Szlovák Köztársaság integritásának megbontásához és a többi lakosság hátrányos megkülönböztetéséhez", vagy, hogy a mi jogaink „érvényesítése nem sértheti más állampolgárok hasonló jogát." Úgy érzem, hogy jogállamban a többségi nemzethez tartozó állampolgár joga sem sértheti egy másik állampolgár jogát. Amennyiben ez a jogalkotó számára a többségi nemzet esetében természetes, de szükségesnek tartja kihangsúlyozni a kisebbség esetében, az összes jogot viszonylagossá, bizonytalanná teszi. Fontosnak tartom ezért, hogy felemeljük szavunkat az ilyen megkülönbözte-tés ellen. Az alkotmánynak a nemzeti és etnikai kisebbségek számára természetes, megvonhatatlan és megszüntethetetlen, a kölcsönös megbecsülésen alapuló, s nem különféleképpen magyarázható, feltételekhez kötött jogokat kell leszögeznie. Olyan jogokat, amilyeneket az alkotmányjavaslat epilógusként tartalmaz, a szám nélküli fejezetben. Ezt a fejezetet látnám én személy szerint szívesen, remélhetőleg a jövőben egy igazán demokratikus kultúrállam, a Szlovák köztársaság alkotmányának negyedik fejezeteként. BAUER GYÖZÖ akadémikus, a CSSZTA és az SZTA levelező tagja ÖT ÉV MÚLVA METRÓN UTAZUNK? HAZAI KÖRKÉP (Munkatársunktól) - Pozsony tömegközlekedésének javítása már régóta foglalkoztatja a szakembereket. Tizenöt évvel ezelőtt került először napirendre a metró építése, de pénzhiány miatt az elképzelés csak papíron maradt.' Másfél évtizedes huzavona után ismét van remény, hogy lesz metró. A Főpolgármesteri Hivatal tegnapi sajtótájékoztatóján Peter Beňuška főépítész beszámolt arról, hogy a fővárosi tanács legutóbbi ülésén a képviselők egyhangúlag megszavazták a metró építését és finanszírozásának a tervezetét. A kivitelező hat vállalatból alakult francia-szlovák társulással a főpolgármester aláírta a szerződést. Tisztázni kell még az építkezés finanszírozásának mikéntjét. A gazdasági-pénzügyi tanulmányban a beruházás felső határát 13 milliárd koronában szabták meg A magisztrátus és a szövetségi kormány megállapodott, hogy az összeg 65 százalékát a francia kormány hitelezi, a maradék 35 százalékot pedig állami költségvetésből fedezik, illetve hazai bankoktól és az Európai Beruházási Banktól kölcsönzik. Kérdésünkre, miért esett a választás az ún. könnyű metróra, a főépítész elmagyarázta, hogy ez anyagilag elönyösebb, műszaki paraméterei jobban megfelelnek a város jellegének, s szerkezetileg jobban alkalmazkodik a földrajzi viszonyokhoz. A költségvetés február végére, a műszaki terv április végére készül el. Szakvéleményezés után május végén írja alá a főpolgármester az egyezményt a vegyesvállalattal, s van remény, hogy öt év múlva megindul a metróközlekedés, -tgáA VELETLENEK FURCSA EGYBEESESE A HÁZKUTATÁS UTÁN FELMONDÁS? A nagysurányi házkutatási botrány tovább gyűrűzik. Tegnap tudósításban számoltunk be arról, hogy Horváthék a családjukat ért erkölcsi kárért egymillió korona kártérítést követelnek. Az ügy főszereplője, a 26 esztendős Roman Horváth a keddi sajtótájékoztatón jobbára csak hallgatott (a panaszáradat főleg sógora és nővére szájából hangzott), ezért megkérdeztük tőle, miként befolyásolták életét az említett események. - Higgye el, nagyon megviseltek a történtek. Állandóan ki vagyok téve az emberek ízetlen tréfáinak. Mivel fűtőként dolgozom a helyi alapiskolában, illetve csak dolgoztam, azt kérdezgetik tőlem: „Mondd csak, Roman, a szén alá rejtetted a fegyvereket? Ugye, ott senkinek sem jut eszébe keresni?" Ezt persze viccnek szánják, de nekem már az idegeimre megy. • Miért használta állásával kapcsolatban a múlt időt? Azért, mert tegnap egyik barátom azzal a hírrel jött, hogy az igazgató azt üzeni, a továbbiakban már nem tart igényt a szolgálataimra. Tehát az egyik napról a másikra munkanélküli lettem. Ezt nem könnyű megemészteni, hiszen egy másfél éves kislány apja vagyok. Természetesen felkerestem az említett iskolaigazgatót, és megkérdeztem, igaz-e Roman Horváth állítása. - Személyesen még nem beszéltem vele, és írásban sem kapott felmondást, de nem tagadom, szándékomban áll elbocsátani. • Miért? - Mert elégedetlen vagyok munkájával. • Konkrétan mit kifogásol? - Nem erőssége a rend, és a radiátorok olykor csak langyosak. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy meghűljenek a gyerekek. • És minderre csak most jött rá? - Szó sincs róla. Már rég érlelődött bennem az elhatározás. Csak a véletlennek köszönhető, hogy most kerül rá sor. Ami Horváthékat illeti, azt beszélik róluk, csempészéssel is foglalkoznak. • Döntése nem függ össze a házkutatással? - Határozottan állítom, hogy nincs köze hozzá. Az említett eseményektől függetlenül határoztam. (ordódy) FINTOR A HOTELTULAJDONOS BOSSZÚJA A tavalyi Fábry Napok óta nincs birtokomban a személyi igazolványom, mert a kassai Korai Hotel portáján felejtettem. Mint gyakorlott utazó és szállodalakó, abban a tudatban voltam, hogy - amint az már némely ritka esetekben megtörtént - most is utánam küldik. Név, lakcím benne, még a postaköltséget is hajlandó lennék megtéríteni. Személyi igazolványom mégsem érkezik meg. Decemberben még türelmesen várakoztam, gondolván: a karácsonyi postai csúcsforgalom elültével majdcsak kézbesítik. De nem. Januárban aztán elkezdtem a telefonálgatást, mert szokás szerint önmagamban kezdtem kételkedni. Jól emlékszem? Valóban a kassai Korai Hotelban felejtettem? Nem lettem-e zsebtolvajlás sértettje anélkül, hogy tudnék róla? Nem, szerencsémre már az első telefonálás alkalmával kiderült: minden rendben van, ott a személyi igazolványom, másnap küldik Azóta még két telefonálás, de mindhiába. A mai napig nem érkezett meg az állítólag két héttel ezelőtt postázott okirat. Azóta csak hatalmasodik bennem az önvád. Igen. Nem kellett volna szóvá tennem a szálloda portáján, hogy a kiutalt szobában az ágyon, az éjjeli szekrényen és a kilátást rondító függönyön kívül csak egy ajtó, egy ablak és a fehérre meszelt négy fal található. Nincs ruhásszekrény, de mégcsak ruhafogas sincs A szék nevű ülőalkalmatosságot a kassai Korai Hotelben nem ismerik, az asztalnak nevezett bútordarabot fölösleges luxusnak vélik. Kár volt epés megjegyzéseket tennem ennek a magántulajdonban lévő, egykori munkásszállóból cégtábla-átfestéssel - ha jól emlékszem - B csillagos kategóriájú tömegszállássá változtatott idegenforgalmi objektumra. Ráadásul kezükbe adtam a személyi igazolványomat, módot adva a Korai Hotel tulajdonosának a kisstílű bosszúra. Hogy káröröme mégse legyen határtalan, a következőket közlöm vele: még a nagyprivatizációs vagyonjegyemet is regisztráltattam az érvényes útlevelemmel. Külön büszke vagyok arra a két közúti ellenőrzésre, amelynek során a zólyomi rendőrök minden gyanakvás nélkül elhitték, hogy a legnagyobb hóesésben indultam útnak Pozsony felé Salgótarjánba, majd a nyitraiak megelégedtek a jogosítványommal. Most viszont én forralok bosszút. Ha egy héten belúl nem juttatja el címemre a személyi igazolványomat, bejelentem a rendőrségen a hivatalos okirat eltulajdonítását, a gyanúsított személyének megnevezésével együtt. Közérthetően fogalmazva: feljelentem, hogy szándékosan ellopta a személyi igazolványomat DUSZA ISTVÁN REFLEX NEHANY ORIAS ÉS SEREGNYI TÖRPE Bekövetkezett, amitől mindenki tartott, akinek kedves a demokrácia, aki számára önmagában való érték Csehszlovákia léte, pontosabban szólva: aki képes elfogulatlanul, egyéni ambíciótól és pártérdektől függetlenül felmérni az ország kettészakadásának lehetséges gazdasági, politikai és erkölcsi következményeit; a Szövetségi Gyűlés elvetette Václav Havel elnöknek a népszavazásról szóló törvény módosítására előterjesztett javaslatát. Az államfő által beterjesztett törvényhozási kezdeményezésnek az volt a lényege, hogy „vészhelyzetben", olyan esetben, amikor a parlament döntésképtelenné válik, a köztársaság elnöke vagy saját elhatározásából, vagy az állampolgárok aláírásokkal alátámasztott kezdeményezése alapján közvetlenül megkérdezhesse a lakosságot. Hogy mennyire indokolt volt Havel elnöknek ez az elképzelése, azt mindenki belátja, aki akár csak egyszerű állampolgárként is figyelemmel kísérte az elmúlt másfél-két esztendő fejleményeit a csehszlovákiai belpolitikában. Akinek még ezek a tapasztalatok sem elegendőek ahhoz, hogy felismerje egy ilyen biztonsági jogkör alkotmányos beiktatásának szükségességét, annak csak azt lehet ajánlani, vegye szemügyre, mi történik Jugoszláviában, ahol a véres polgárháború nagy mértékben azért fajult megállíthatatlan öldökléssé, mert döntésképtelenné vált a legfelsőbb állami vezetés. Az egyszerű választópolgár bizonyára felteszi a kérdést: Vajon hogyan szavazott az én képviselőm? Ezt azonban hiába kérdezi, mert legfeljebb arra kap választ, hogy miként voksoltak annak a pártnak a képviselői, amelyet 1990 júniusában bizalmával megtisztelt. Nos, a szlovákiai pártok magatartása (legalább is a Csehszlovák Sajtóiroda gyorshíre szerint) egyértelműen azt mutatja, hogy a képviselők zöme fittyet hány a lakosság többségének óhajára, tehát azokra a közvéleménykutatási eredményekre, amelyek egyértelműen bizonyítják: a szlovákiai állampolgárok többsége híve a föderáció megtartásának. A PDU-NYEE, a Független Magyar Kezdeményezés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői az elnök törvényjavaslata mellett szavaztak, a Együttélés Mozgalom törvényhozói azonban csak részben támogatták Václav Havel elképzeléseit; többen tartózkodtak a szavazástól. Minden más szlovákiai párt képviselői vagy ellene szavaztak, vagy tartózkodtak a szavazástól, így nem sikerült elérni a háromötödös többséget. Elismerés illeti azokat a magyar képviselőket, akik a nézetkülönbségeket félretéve úgy szavaztak, ahogy választóik érdeke megkívánja. Mivel magyarázható, hogy ugyanazok a nemzetire hangolt szlovák képviselők, akik nem győzik hangsúlyozni az alulról történő államépítés szükségességét, akik folyton a népre hivatkoznak, nem szavazták meg a népszavazásról szóló törvényt? Ennek elsősorban aktuálpolitikai okai vannak Ugyanis, ha hatályba lep egy ilyen törvény, a köztársaság elnöke még a júniusi választások előtt megkérdezhette volna a lakosságot: akarjátok, hogy fennmaradjon a föderáció, vagy önálló szlovák államot óhajtotok. Amennyiben a többség a föderáció megtartása mellett voksol, a nemzeti orientációjú szlovák pártok a bukás veszélye nélkül aligha iktathatták volna be választási programjukba Szlovákia különválasztását. Legfeljebb a Szlovák Nemzeti Párt és a többi, egyébként apró párt tette volna meg ezt. Ugyanis az ország egysége melletti kiállás azt jelentené, hogy Szlovákia népe 1992 júniusában ugyanúgy nem ad megbízást képviselőinek a föderáció szétrombolására, ahogy 1990 júniusában sem adott. Tehát a képviselők megakadályozták, hogy az államfő megkérdezze a lakosságot. így tovább folytatható az aknamunka, bármelyik képviselő bármikor kijelentéseket tehet az egész szlovák nemzet nevében anélkül, hogy tények alapján bárki meghazudtolhatná. Az elnöki javaslat elfogadásával, a népszavazásról szóló törvény módosításával lehetővé vált volna a parlamenti iszapbirkózás további folytatásának megakadályozása, vagy legalább nyomós érveket lehetne felsorakoztatni a szélsőséges nacionalisták harci kedvének csökkentésére. Nem így történt. A parlamentekben tovább folytatódik a háryjánoskodás. Néhány hónap múlva meglátjuk, mi lesz a kútmérgezés eredménye. Meglátjuk, hogy az állampolgárokban kitermelődött-e az ellenanyag a ködzabálással szemben. Egyelőre, a tegnapelőtti szavazás alapján csak azt állapíthatjuk meg, hogy a Szövetségi Gyűlésben néhány óriás példamutatása kárba vész, mert túlságosan sok törpe kelleti magát. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nam tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 7001/91 Nágei Ferenc, 1921. IX. 24., Szőgyén, meghalt (Arhangelszk) 7090/91 Nagy László, 1922. VII. 23., Izsap, meghalt (Kujbisev) 7091/91 Nagy Vilmos, 1921. IV. 2., meghalt, Bogya (Buharajka) 7092/91 Németh Ferenc, 1928. VIII. 28., Megyercs (Szagan) 6515/91 Németh Károly, 1913. VIII 16., Bény (Terakercser) 6546/91 Nigriny Celesztin, 1906., Hviezdna (Nuszal) 6631/91 Nyiri Bertalan, 1925. V 19., meghalt (Dombasz) 6632/91 Nagy Károly, 1914 II 14., meghalt, Dolinka (Rubezsnya) 6633/91 Nagy György, 1922. XI 18., meghalt, Lekér (Kijev) 6635/91 Németh Imre, 1922 V 4., Nagymegyer (Kujbisev) 6720/91 Nagy Dezső, 1924. I. 17., Ekecs (Jassi) 6784/91 Nagy Jenő, 1923. XII. 1., Izsap (Voronyezs) 6785/91 Németh Simon, 1923. X. 8., meghalt, Csata (Dombasz) 6833/91 Nagy Ferenc, 1922. XI. 1., meghalt, Míhályfa (Szverdlovszk) 7692/91 Nágel Dezső, 1924. X. 8., meghalt, Szőgyén (Szovjetunió) 7693/91 Németh István, 1907, IX 12., Izsa, meghalt (Harkov) 7694/91 Németh Sándor, 1927. V. 9., Csicsó (Karaganda) 7695/91 Negyedi Lajos, 1914. V. 3., Negyed (Asztrahány) 7696/91 Nedeľa Imrich, 1920. XI. 2., meghalt, Ipolybalog (Vorosilovgrao) 7697/91 Novota József, 1912. X. 9., Udvard (Szovjetunió) 7939/91 Noszár János, 1914. V. 14., Diószeg (Krasznodar) 7938/91 Nagy Dezső, 1919. II. 5., Bolyk, meghalt (Donyeck) 7939/91 Nagy Béla, 1900. X. 1„ Vágsellye, meghalt (Szovjetunió) (Folytatjuk)