Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám, csütörtök

RIPORT - INTERJÚ ÚJ SZÓ— TÚLTERHELT MUNKAHIVATAL ADATTENGER - SZÁMÍTÓGÉPEK NÉLKÜL 1992. JANUÁR 23. ŐSÖK ÖRÖME - UTÓDOK SÓHAJA A negyvenhétezer lakosú Vágsellyei körzet (kilenc falu és egy város), a foglalkoztatottságot tekintve elég szomorúan zárta az 1991-es évet. Tavaly májusban még csak 980-an voltak munka nélkül, de az év végére megháromszorozódott a számuk, a munkahivatal nyilvántartása szerint 3148 személy kért munkanélküli-segélyt. Ezeknek csaknem a fele városlakó, a többiek falusiak. Sok a munkanélküli nő (1465). Az elmúlt évben 2376 munkást, 270 műszaki-gazdasági dolgozót bocsátottak el, köztük 75 főiskolai végzettségűt. Alig van remény a 150 csökkent munkaképességű ember és 560 roma elhelyezésére. Az elbocsátások legmagasabb számban a fiatalokat érintették: 18 éves korig 488-an, a 19 évesek közül 720-an, a 20-24 év közöttiek közül pedig 526-an maradtak munka nélkül. A körzet legnagyobb üzeme, a sellyei Duslo, decemberben és most januárban együttvéve újabb 600 alkalmazottnak mondott fel. Elég sokan a felbomlott pozsonyi építőipari vállalatoktól kapták meg az elbocsátó levelet... Štefan Polák, a Vágsellyei Körzeti Munkahivatal igazgatója gondterhelt arccal sorolja tovább az adatokat. A túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű körzetükben szerencsére a szövetkezetek még tartják magukat. A sellyei szövetkezetből csupán hatvan embert bocsátottak el, de ezek idősebbek voltak, nyugdíjasok lettek. A többi szövetkezetben 15-20-an maradtak munka nélkül. A kis privatizáció eddig nem könnyítette meg a munkahivatal gondját, sőt, csak megnehezítette a helyzetüket. A magánkézbe került üzletekben, vendéglőkben a volt alkalmazottak elbocsátása után elsősorban a családtagokat alkalmazzák. - Ha a vendéglősök két pincérnőt, az üzletnyitók egy-egy eladót vesznek fel, ezzel nem oldhatjuk meg a munkanélküliség problémáját. Ha kisebb üzemeket létesítenének száz-száz alkalmazottal! - sóhajt fel Štefan Polák, mintha vágyálmát szólaltatná meg. Példaképként megemlíti a GPT-TRONIK helyi kereskedelmi szervezetet, az elektro ipari és élelmiszer üzleteikben szép számban vettek fel alkalmazottakat. A pozsonyi Grop Securitas biztonság szolgálat is segített rajtuk, körzetükből ötven embert fogadott fel. Országos viszonylatban közismert a munkahivatalok közhasznú munka elnevezéssel indított akciója, amelyet város- és faluszépítésnek is nevezhetünk. A hivatal az önkormányzatoknak megtéríti az idénymunkára, néhány hónapra alkalmazott munkanélküliek bérét. A polgármesterektől függ, hogy hány munkanélkülit tudnak keresethez juttatni. Az elmúlt évben 300-320-an kapcsolódtak be az akcióba. A vágsellyei városi önkormányzat volt a legjobb, 100-200 embernek adott munkát. Dicséretet érdemel Farkasd község is, a közhasznú munka keretében valóban megszépült a falu. Deákiban rendbe hozták a zsidó temetőt. - Most, hogy lerövidült a munkanélküli-segély folyósításának ideje, a közhasznú munka még nagyobb jelentőséget kap, amikor oly silány a munkakínálat. Csak használják ki ezt a lehetőséget a polgármesterek, erre a célra van pénzünk, anyagilag támogatni fogjuk őket - jelenti ki a körzeti munkahivatal igazgatója, de sajnálkozva még megjegyzi: - Örülni fogunk, ha megismételhetjük a tavalyi eredményt... - és megmagyarázza, hogy miért. Az önkormányzatoknak kevés a pénze, a költségvetésükből alig juttathatnak valamit faluszépítésre, s ez pedig igen sokba kerül. A közhasznú munka keretében alkalmazott munkanélküliek számára nekik kell megvásárolni az előírt védőeszközöket, a munkaruhát, bakancsot, kesztyűt, aztán az ásókat, lapátokat, taligákat, a villanyoszlopok bemázolásához a festéket, az ecseteket, s a fizetések után ők fizetik a bértömegadót. Rengeteg kiadást jelent ez, az önkormányzatoknak nehéz előteremteniük. A munkahivatal elégedett lenne, ha községenként legalább 20-30 személyt kapcsolhatnának be a közhasznú munkába... De nem ez a munkahivatal legnagyobb gondja. - Mi jelenleg csak nyilvántartást végezhetünk - panaszolja Štefan Polák. - A foglalkoztatási politika, a munkaközvetítés számunkra még csak álomkpo... Hetente csupán 10-15 szabad munkahelyet kínálhatnak fel, de mire a helyszínre küldhetik az embereket, többnyire már foglaltak. Nem is történhet másképp, amikor egy-egy munkahelyre húszan-harmincan is jelentkeznek. Pozsonyból is kapnak ajánlatokat - egy heti késéssel! Erre csak azt mondhatják: igaz sem volt! Egészen más lenne a helyzet, ha a fejlett nyugati országokhoz hasonlóan, a mi munkahivatalaink is kiépíthetnék a számítógépes hálózatot, s pillanatok alatt országos viszonylatban is a kezükbe kerülhetne a felkínált szabad munkahelyek jegyzéke, és késedelem nélkül útbaigazítást adhatnának a munkakeresőknek. Most ennek nem igen tehetnek eleget, amikor a hivatalnak csak egy telefonja van! Az alkalmazottak a friss információk nélkül is túl vannak terhelve. Havonta háromezren fordulnak meg náluk, csak néŠtefan Polák, a Vágsellyei Körzeti Munkahivatal igazgatója (Méry Gábor felvétele) hány percig foglalkozhatnak a munkanélküliekkel. Annyi a teendőjük, hogy még a tavalyi szabadságukat sem vehették ki. Számítógépek hiányában havonta kézzel kell kitölteniük a segélyek átutalásához szükséges postautalványokat. Ilyenkor még az esti órákban is a hivatalban ülnek, s az asszonyok férjei, nagyobb gyermekeik is segítenek nekik. A főnökön kívül kilenc nő dolgozik a hivatalban, egy-egy alkalmazottra havonta 500 ügyfél jut. Štefan Polák újra a fejlett Nyugat munkahivatalainak példájával hozakodik elő: - Az USA-ban egy alkalmazottra három munkanélküli jut, Angliában ötven-hatvan, Németországban negyven. A munkakeresőkre nyugtatólag hat, hogy tolongás, idegeskedés nélkül foglalkozhatnak velük, a számítógépes lista alapján pedig a munkaközvetítő klubjának telefonjain felhívhatják a munkát kínáló vállalkozókat. Újra csak azt mondhatom: mindez számunkra még csak álomkép... PETRŐCI BÁLINT (Folytatás az 1. oldalról) • kerül sor a hagyaték rendezésére? - Erre a kérdésre jelenleg nemcsak a közjegyző, hanem még az illetékes minisztérium illetékese sem tud válaszolni. Két okból. A jog érvényesítése a kérvény beadásával megtörténik. A hagyaték újratárgyalása jogos, hisz a régi sérelmeket orvosolni kell. Az említett 40-es paragrafus gyakorlati alkalmazása azonban számos jogi jellegű problémát vet fel. Többek között a Polgári perrendtartás és a Közjegyzői rend módosítását igényelné. Ezért a hagyatékok újratárgyalására érkezett javaslatokat átvesszük, iktatjuk, újratárgyalásuk lehetőségét egyedileg vizsgáljuk. A kérdés megoldásával az SZK Igazságügyi Minisztériuma és a Szlovák Legfelsőbb Bíróság elméleti szakemberei foglalkoznak. Ezért a beérkezett javaslatok többségét egyelőre nem tárgyaljuk. Hangsúlyozom azonban, az örökösök igénye ezáltal nem csorbul. • Az előbb két okot említett. - A hagyaték újratárgyalásának gyakorlati feltétele is van. Tudom, az ügyfelet ez nem érdekli, mégis szempont. A közjegyzőségek létszámát a sokéves elhalálozási átlaghoz méretezték, ami a járásunkban évente 1200-1500 hagyatéki tárgyalást jelent. Negyven év alatt ez negyvenszer ennyi, és megközelítően minden negyedik hagyatékból kimaradt az újratárgyalható földtulajdon. Az adott számú közjegyző munkáját azonban nemcsak ez gyarapítja, hanem a restitúcióval és a bíróságon kívüli rehabilitációval foglalkozó törvény is. • Szakmai szempontból a földtulajdon visszamenőleges újraelosztása miért lesz összetett feladat? - Negyven évvel ezelőtt sok volt a 4-6 gyermekes család. Ezek földet örökölt és nem örökölt utódai már a második, harmadik nemzedékig jutottak el. Esetenként húsz-harminc örököst kell majd beidéznünk, akik az ország különböző részein, sőt külföldön élnek. Bonyolíthatja a helyzetet, hogy a visszamenőleges elosztási lehetőség csak a mezőgazdasági kültelki ingatlanra, az éxtravilánra vonatkozik. A hagyaték egészére érvényes végzésből kell tehát kiemelni egyetlenegyet, a földet, amelyről hajdanán akarva vagy akaratlanul az örökösök lemondtak. Nem véletlen, hogy több beadványban az egész hagyaték újratárgyalását kérik, amire a 40-es paragrafus a most még fennálló jogi jellegű probléma megoldódása után sem ad lehetőséget. Ez az örökösök között vita forrása lehet, s mivel a közjegyzőség nem peres hatóság, az ügyintézést tovább késleltetheti. • Tehát az érdekeltek késedelem nélkül beadják a kérvényt és türelemmel várnak. - Más megoldás is van, és mindkettő ingyenes. Az egyik lehetőség a 40-es paragrafus, az, amiről eddig beszéltünk. Egyszerűbb és gyorsabb a szerződéses megoldás. A hagyatékból eredetileg nem részesedett társörökösök a földet birtoklóval szerződést kötnek, s ajándékozás címén jutnak hozzá jogos örökrészükhöz. • A 40-es paragrafus érvényesítése Csehország és Szlovákia viszonylatában is problémákat okoz. - Ez is bizonyítja, hogy megalkotói a paragrafus tartalmát nem gondolták végig. A hagyaték újraelosztását az a közjegyzőség tárgyalja, amelyiknek körzetében az örökhagyó utolsó állandó lakhelye volt. A Csehországba költözött és ott elhunyt örökhagyó Szlovákiában lévő földjeire az örökösök nem kérhetnek póthagyatéki tárgyalást, mivel a 330/1991-es számú törvény SZNT-törvény, és az illetékes csehországi közjegyzöségre nem vonatkozik. Ugyanez fordítva is érvényes. Amennyiben az örökhagyó utolsó lakhelye Szlovákiában volt, örökösei ugyan kérhetik a csehországi földek újraelosztását, de csak elméletileg, mivel a szlovákiai közjegyzőség SZNT-törvény szellemében hozott határozata a cseh országrészekben nem érvényesíthető. EGRI FERENC Mezőségi, székelyföldi, kalotaszegi, moldvai, gyimesi táncok négy képben, feketében, fehérben. A négy kép - Bál előtt, Bál, Otthon, Valahova - összefüggő történet, amelyet e héten szombaton Pozsonyban, a ružinovi művelődési házban láthat először a közönség. Az Ifjú Szívek első idei bemutatója ez, Varga Ervin rendezése Nyugtalan ének feketében, fehérben címmel. - A Nyugtalan ének öt évvel ezelőtt, a Szőttesben született, hogy vált most egy új műsor második részévé? - Az ötlet, hogy folytatom a darabban felvetett gondolatot, 1988-ban jutott eszembe, amikor az Ifjú Szívekhez szerződtem. Úgy éreztem: ezen az úton kell továbbmennem, s egy olyan tánckompozíció körvonalait kezdtem látni, amely kapcsolódik ugyan a Nyugtalan énekhez, de önmagában is megél, tehát külön is „hordozható". A Feketében, fehérben ilyen darab lett és azt hiszem, nem nehéz megtalálni benne azokat a pontokat, amelyek az 1987-ben készült Nyugtalan énekben is fellelhetők. - „Itt nem törekedtünk az egyes táncok, táncdialektusok hiteles bemutatására. Új formában próbáljuk meg kifejezni gondolatainkat" - olvasom a műsorfüzetben. Azt a sokat emlegetett tiszta forrást ezek szerint ettől a darabtól sem várhatjuk el. - Tiszta forrásból merítettünk most is, csak éppen hozzátettünk valamit... bátrabbak voltunk, helyenként stilizáltunk egy kicsit. A Téka és a Muzsikás együttes lüktető, progresszív zenéje késztetett erre bennünket. Különben is: a zenének és a koreográfiának ugyanazon a síkon kell futnia. Ha ez nem történik meg, aligha születhet színvonalas alkotás. - Például a harmadik kép gyimesi tánca mennyire maradt meg eredeti formájában? - A gyimesi tánc színtiszta maradt, de a székelyföldit már megspékeltük. Ott a Téka nagybőgőse annyira magával ragadott, hogy egyszerűen hozzá kellett tennünk valamint az anyaghoz. Huszonnyolc másodperc az egész, lehet, hogy észre sem veszi a közönség. - Két koreográfustársával, Mészáros Gáborral és Hégli Dusánnál hogy dolgozott együtt? Mindenki hozta a maga ötletét és beleépítette a másik elképzelésébe? - A régebbi és a mostani darab is a fiatalokról INDUL AHÁRMASFOGAT BEMUTATÓ ELŐTT AZ IFJÚ SZÍVEK , Mindenki azt hozta, amihez a legjobban értett" (Méry Gábor felvétele) szól, táncosaink átlagéletkora is csupán 19 év... én már 40 leszek lassan, szükségét éreztem, hogy mindkét fiút bevonjam az alkotás folyamatába. Gábor most végez a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola koreográfusi szakán, Dušan az idén próbál meg másodszor bejutni, ügyes és tehetséges ő is. Hogy hogyan dolgoztunk? Gáborral hat hónapon át ez volt a visszavisszatérő témánk, akárhol jártunk, ha beszélgetni kezdtünk, mindig ennél a darabnál kötöttünk ki. Aztán Dušan is csatlakozott hozzánk, és igy alakult meg a mi hármas fogatunk. Mindenki azt hozta, amihez a legjobban értett. A gondolati fonalat természetesen kezdettől fogva tisztán láttuk, erre fűztük együtt vagy kölön-külön a kilenc koreográfiát. - Végül is miről szól a Feketében, fehérben? Hol az a pont, amelyben finoman kötődik a Nyugtalan énekhez? - Hogy miről szól a darab, azt nem akarom elmondani, a négy kép címszava, úgy érzem, eleget elárul a darabról. Családi, baráti és szerelmi kapcsolatokról szólunk, a közösség erejéről és az önállóság útvesztőiről, a mások iránt érzett felelősség súlyáról és a féltésről, a félelemről. Csupa olyasmiről, ami naponta foglalkoztat bennünket. A második rész pedig ugyanerről beszél, a kapcsolatainkról. Egy ideges világ egyszer tiszta, máskor zavaros kapcsolatairól. Nem véletlenül mondtam második részt, és nem második felvonást - ez a két darab két különálló novella egy könyvben, úgy kell „olvasni". - Különálló és mégis egymáshoz illő. - Igen, a játék adott ki: aki akar, összefüggést találhat a kettő között. - A Feketében, fehérben utolsó képe a Valahova címet kapta. Kiábrándultságot, keserűséget, céltalanságot sejtek a szó mögött. Mennyi ebben a darabban a szomorú felhang? - Van benne szomorúság is, akár az életünkben, de a harmadik képig inkább csak derű, vidámság uralkodik a színpadon. - Quittner János, az együttes igazgatójának kézjegyét mennyire viseli magán az új darab? - Semennyire. Ezt a „menüt" hárman főztük, s most, a tálalás előtt ki merem mondani: egyikünk sem sózta el az ételt. - 1991 szeptembere óta, Quittner János kinevezésével, új időszámítás kezdődött az Ifjú Szívek életében. Most, az első bemutató előtt, nem érez olyasmit, hogy nagyító alatt fognak majd táncolni? -Nem. Mi a nagyítót magunkban hordozzuk. SZABÓ G. LÁSZLÓ