Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám, szombat

HÍREK - VÉLEMÉNYEK .0; szó. 1992. JANUAR 4. ÜRES POLCOK, SZÉDÜLETES ÁRAK . ZAVAROS A HELYZET HEGYI KARABAHBAN A moszkvai napilapok tegnap nagy egyetértésben szinte kivétel nélkül arról Írtak, hogy bár az árak óriási mértékben emelkedtek, áru változatlanul nincs a pultokon. A ja­nuár 2-án bevezetett intézkedéssel kapcsolatban annak a reményüknek adtak hangot, hogy mindkét esetben csak átmeneti jelenségről van szó. Bár Jelcin elnök elképzelései sze­rint az árak liberalizálása már így is késik, nagyon sok üzletet mégis fel­készületlenül" ért az intézkedés. Több ki sem nyitott, s voltak olyan boltok is, ahol ugyan lett volna áru, de az üzletvezető nem tudta, mit mennyiért áruljon. Ugyanis az új fel­tételek között a személyzet dönt önállóan az árakról. Csak a legszük­ségesebb árucikkek maximalizált áráról döntött a kormány. Például néhány kenyérfajta és tejtermék árát Az Ukrán Nemzeti Bank képvise­lője Moszkvában bemutatta azo­kat a speciális kuponokat, ame­lyeket Ukrajna január 10-én vezet be a nemzeti valuta első változa­taként. ' Telefoto: ČSTK/AP maximum 200 százalékkal lehet emelni, a cukorét 250, a gyufáét pedig 300 százalékkal. A vasúti vi­teldíjak átlagosan az eddigi kétsze­resére, a légiforgalmi tarifák a ko­rábbi háromszorosára emelkedtek. Azokban a moszkvai élelmiszer­üzletekben, amelyek az új év első munkanapján kinyitottak, az árak megközelítették a magánkereske­dők decemberi árait. Míg a kormány által meghatározott havi minimálbér alig 350 rubel, a nem a legjobb minőségű disznóhús kilója 50, a ba­romfié 40, egy liter tejfölé 90 rubel. Jevgenyij Saposnyikov, a Füg­getlen Államok Közössége fegyve­res erőinek jelenlegi parancsnoka csütörtökön Minszkben tanácsko­zott, itt kezdte meg körútját, melynek során tárgyalni akar az egyes tag­köztársaságokkal saját hadseregeik létrehozásáról. Katonai források szerint körútjának következő állo­mása Ukrajna lesz, ahol kemény tárgyalások várnak rá, mindeneke­lőtt amiatt, hogy Ukrajna és Orosz­ország is kizárólag magának akarja a fekete-tengeri flottát. Azerbaj­dzsánban, Moldovában, Üzbegisz­tánban és Türkméniában feltehető­en könnyebb lesz a dolga. Változatlanul zavaros a helyzet az Azerbajdzsánhoz tartozó, túlnyo­mórészt örmények lakta Hegyi Kara­bahban. A terület egyes részein Ajaz Mutalibov államfő bevezette az elnöki rezsimet, mire az örmé­nyek által a közelmúltban megtartott népszavazás után kikiáltott Karaba­hi Köztársaság a világszervezethez fordult és kéksisakosok kiküldését kérte a térségbe Némi enyhülést jelez viszont az örmény-azeri ellentétekben az a tény, hogy a héten Örményország már újra kapott földgázt Azerbaj­dzsán területén keresztül. Baku ta­valy november 4-én zárta el a gáz­csapot. HARCOK CSÁDBAN Csádban súlyos harcok folynak a volt elnök, Hissén Habré hívei és a kormánycsapatok között. A felkelők csütörtökön elfoglalták a Csád-tó partján fekvő Bol várost, mindössze 150 kilométerre északra a fővárostól. Ndzsamena körzetében a kormány szigorú biztonsági intézkedéseket veze­tett be. A Csád-tó irányába előretolt állásokba helyeztek harckocsikat és erősen felfegyverzett lövészegységeket. A hadsereg őrzi a fővárosban a stratégiai jelentőségű objektumokat is, s Idriss Déby elnök válságtanács­kozásra hívta össze kormányát. Franciaország száz katonát küldött Ndzsamenába, hogy megerősítse az 1200 főnyi csádi francia kontingenst. TI LTAKOZÁSUL A DEPORTÁLÁSOK ELLEN A PALESZTINOK NEM MENNEK WASHINGTONBA? Izrael csütörtökön bejelentette, a megszállt területekről kiutasít 12 palesztint, akiket azzal vádolnak, hogy zavargásokat szítottak, táma­dásokra ösztönöztek az izraeli kato­nák és az arab lakosság ellen. A hadsereg szóvivője szerint Mose Arensz védelmi miniszter döntött a deportálásról. Hozzáfűzte: a kiuta­sított személyek a Palesztinai Fel­szabad ítási Szervezet és a Kamasz nevü fundamentalista muzulmán mozgalom tagjai. A szóvivő azt is közölte, hogy a megvádolt paleszti­nok megfellebbezhetik a döntést, a megszállt területek katonai ható­ságainál és az izraeli legfelsőbb bí­róságon. A népi felkelés kirobbanása óta Izrael 66 palesztint utasított ki, az utolsó deportálások 1991 tavaszán voltak. A kiutasításokat Tel Aviv az Egyesült Államok nyomására füg­gesztette fel. A jordániai palesztin nagykövet csütörtökön közölte, hogy tiltakozá­sul a deportálások ellen a palesztin küldöttség nem utazik el Washing­tonba az arab-izraeli tárgyalásokra. A palesztin delegációnak Amman­ban kellett volna csatlakoznia a jor­dán küldöttséghez, hogy ma Wa­shingtonba utazzon. A tárgyalások ugyanis január 7-én kezdődnek. Ha­nan Asravi, a közös delegáció pa­lesztin részének szóvivője azonban cáfolta ezt a hírt. Kijelentette, nem tudja, milyen információkon alapszik ez a bejelentés. Asravi asszony is reagált a 12 személy kiutasítására, mondván, ez a döntés károkat okoz a béketörekvéseknek. VOLT KGB-TABORNOK MEGHÖKKENTŐ VALLOMÁSA Az amerikai katonai szakértőket alaposan meglepte a volt szovjet KGB egykori tábornokának az a nyi­latkozata, amely szerint a vietnami háború befejezése után néhány év­vel a KGB részt vett az amerikai hadifoglyok kihallgatásában. Az AP meg nem nevezett amerikai forrá­sokra hivatkozva beszámolt arról, hogy Oleg Kalugin, nyugalmazott vezérőrnagy, a szovjet kémelhárítás egykori főnöke részleteket nem tu­dott mondani, s az ő információi a legjobb esetben is csak másod­kézből származnak. Kalugin azt nyi­latkozta azt AP-nak és más amerikai hírközlő eszközöknek, hogy a KGB tisztjei 1978-ban Vietnamban három amerikai hadifoglyot hallgattak ki, egy pilótát, egy tengerésztisztet és egy CIA-ügynököt. Kijelentette: ezért az akcióért ó volt a felelős, de személyesen sohasem járt Vietnam­ban és nem folytatott kihallgatáso­kat. Elmondta még, hogy egyetlen amerikai foglyot sem szállítottak a Szovjetunióba. Kalugin nem is­merte sem a kihallgatottak, sem a ki­hallgatók nevét. Tavaly novemberben és decem­berben nemcsak amerikai újságírók­kal, hanem az USA moszkvai nagykövetségének munkatársaival is találkozott. Ezt a tényt csütörtökön erősítette meg Richard Boucher, az amerikai külügyminisztérium szó­vivője. Ennek ellenére Kaluginnal találkozni szeretnének annak a sze­nátusi különbizottságnak a tagjai, akik a vietnami háborúban eltűnt 2273 amerikai állampolgár sorsát próbálják kideríteni. Ezért Kalugint a jövő héten Washingtonba várják. BUSH BÍZIK ÚJRAVÁLASZTÁSÁBAN Bush amerikai elnök még decem­ber 23-án adott interjút a Fehér Ház­ban David Frost brit újságírónak, s ezt tegnap sugározta az amerikai tévé. A Fehér Ház jelenlegi vezetője ebben kijelentette: arra számít, hogy az idén novemberben ismét őt vá­lasztják az Egyesült Államok elnöké­vé, függetlenül attól, sikerül-e javíta­ni az amerikai gazdaság helyzetét. Bush elismerte, az amerikaiak több­sége rosszabbul érzi magát, mint három évvel ezelőtt, s annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a helyzet változni fog. Szerinte több amerikai közgazdász azt jósol­ja, hogy a második negyedév végén és a harmadik elején bekövetkezik a várva várt gazdasági fellendülés. Az elnök kijelentette: mindent meg­tesz annak érdekében, hogy újravá­lasszák őt. Azt is tudja, hogy a kam­pány nagyon nehéz lesz. Az interjú további részében Bush méltatta Mi­hail Gorbacsov szerepét, aláhúzva, hogy a volt szovjet elnököt a történe­lem olyan emberként fogja jegyezni, aki rendkívüli dolgokat vitt véghez. Nem tartotta valószínűnek, hogy a Szovjetunió helyén létrejött Füg­getlen Államok Közösségét a Ju­goszláviáéhoz hasonló sors fenye­getné. Azt nem volt hajlandó megjó­solni, hogy megdöntik-e az idén Szaddam Husszein iraki diktátort. eredetileg szánták. Nem hagyhatók viszont fi­gyelmen kívül azok a vélemények sem, amelyek elítélték az Irak elleni támadás engedélyezését, mondván, ez összeegyeztethetetlen az ENSZ elveivel. Főleg a fiatal fejlődő országok hangoz­tatták ellenvéleményüket, ami érthető, hiszen köztük a leggyakoribbak a csatározások. Úgy tűnik, többjük találva érezte magát - s ez egyálta­lán nem baj. Feltéve, ha ez visszatartja őket a felelőtlen fegyverhasználattól, agressziótól. ŐRHELY Vannak azonban olyan nézetek is, hogy a nagy­hatalmak most, a hidegháború után nem tesznek mást, mint megpróbálják világszerte helyrehozni azokat a vétkeket, melyeket egymással rivalizál­va elkövettek. Nagy igazság, amihez csak azt lehet hozzáfűzni: még jó, hogy legalább helyre akarják hozni hibáikat. Persze, nem szabad köz­ben megfeledkezni az ártatlan szenvedő ala­nyokról sem. Csak bízni lehet abban, hogy lassan megválto­zik a világ, kialakul egy új rend Még akkor is, ha most úgy néz ki, egy nagy világrendetlenség kellős közepén élünk. A közép-európai gyors változások indították el ezt a folyamatot, amelyet a Szovjetunió széthullása'látszik betetőzni. Nem merem megkockáztatni azt az állítást, hogy a bomlási folyamat már megszűnt, mivel félő, hogy az Oroszországi Föderáció ugyanolyan sorsra jut, mint az Unió. Az sem kizárt, hogy a már most is fellángoló fegyveres összetűzések esetleg ugyanoda vezetnek, mint Jugoszláviá­ban. A hasonlóság nagyon is szembetűnő. Ki segíthet akkor? Talán az ENSZ. Az Európai Közösségek nem sokra jutott Jugoszláviában, a világszervezet mintha sikeresebbnek bizonyul­na. Szükség is lesz az ilyen tapasztalatokra, hiszen az az elképzelés, hogy az ENSZ-közgyű­lés februárban felújítandó ülésszakán valameny­nyi szovjet utódállam felvételt nyer az ENSZ-be. Tizenegy köztársaságról van szó, hiszen a balti­ak már tagok, Oroszország pedig a Szovjetunió jogutódjaként már a Biztonsági Tanácsban is ott van. Az új tagállamok kétségkívül új problémákat is hoznak a világszervezetbe, ugyanakkor növel­ni fogják az eddigiek súlyosságát is. Nem nehéz kitalálni, hogy elsősorban gazdasági gondjaik megoldásához fognak segítséget várni. S nagyon valószínű, hogy kapnak is támogatást, ami bizo­nyára komoly sértődöttséget fog kiváltani a fejlő­dő országok körében, mivel ezek már most is nehezményezik, hogy az ENSZ csak Európára és a - most már volt - Szovjetunióra figyelt. r É rdekes módon mindkét tábor nagy remé­nyeket fűz az új főtitkárhoz. A kelet­európai változások miatt aggódók azért, mert Butrosz Ghali kiváló közvetítő hírében áll, a fejlődők pedig azért, mert afrikai, s remélik, érzékenyen fog reagálni problémáikra. Általában pedig az az elvárás vele szemben, hogy komoly reformokat valósít meg magában az ENSZ-ben. Az már most biztos, hogy a korábbi elképzelé­sekkel ellentétben nem csökkenni, hanem ellen­kezőleg, növekedni fog a Biztonsági Tanács szerepe. A Közgyűlésről ugyanis az a vélemény, nem egyéb, mint olyan diplomaták gyülekezete, akik mindenről véleményt mondanak, függetlenül attól, értenek-e a kérdéshez vagy sem. Ennek ellenére van remény arra, hogy megújul az ENSZ, amelyet már a nemzetközi élet dinoszau­ruszának tartottak. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN G eorge Bush amerikai elnök csü­törtökön Agsztráliában jelezte, hogy az amerikai kormányzat eltörli a Kambodzsával szembeni kereske­delmi embargót. Ezt hivatalosan ma jelenti be Szingapúrban, ahol talál­kozni fog a délkelet-ázsiai országok képviselőivel. Az USA 1975 áprilisá­ban rendelte el az embargót, akkor döntötték meg a vörös khmerek az Amerika-barát kambodzsai kor­mányt. Ugyanebből a témakörből New York-i hír: az ENSZ ezer szak­értőt küld Kambodzsába a több százezer akna hatástalanítására. Az ENSZ-főtitkár jelentése szerint ápri­lisig, az esős évszak megkezdéséig fel kell szedni az aknák jó részét, egyébként addig Thaiföldről mintegy 300 ezer kambodzsai menekültet akarnak hazatelepíteni. M oamer Kadhafi legfelsőbb líbiai vezető az Al-Ahram cimű egyiptomi napilapnak adott interjújá­ban azt mondotta, új szakaszt kell kezdeni az amerikai-líbiai viszony­ban, s minden vitatott kérdést békés úton kellene megoldani. Kadhafi azt szeretné, ha rendeződne az a vál­ság, amelyet Washington és London legutóbbi vádjai után robbantak ki. Az USA és Nagy-Britannia szerint Líbiának köze volt a PanAm gép 1988-as felrobbantásához, amely­nek során 270 ember vesztette életét. R amiz Alia albán elnök szomba­ton szívinfarktust kapott, de tegnap már kielégítő volt az egész­ségi állapota - közölték az albán egészségügyi minisztérium illetéke­sei. Az ország jelenlegi súlyos gaz­dasági helyzetében Aliának az el­lenzékkel meggyúlt a gondja. Az antikommunista pártok már hónapok óta követelik az államfő lemondását. Azt sikerült elérniük, hogy letartóz­tatták az 1985-ben elhunyt diktátor, Enver Hodzsa özvegyét a hatalom­mal való visszaélés és korrupció vádjával. Megfigyelők szerint hason­ló sors vár Ramiz Aliára is, aki korábban a diktátor jobb kezének számított. R endkívül szoros, 60:59 szava­zataránnyal hagyta csak jóvá csütörtökön este az izraeli parla­ment az idei állami költségvetést. Samir kormányfőnek tehát hosszas huzavona után sikerült megnyernie a kis jobboldali és vallási pártokat, s ezzel elhárította a kormánykoalíci­ót fenyegető válságot. Egyébként Izrael állam 43 éves történelmében most fordult elő első ízben, hogy a parlament által jóváhagyott költ­ségvetés nélkül léptek át az új esz­tendőbe. M axwell brit sajtómágnás, aki a múlt év novemberében hunyt el máig is tisztázatlan körülmények között, nem volt a KGB ügynöke - ahogy azt az utóbbi időben nyugati források állították - hanem nemhiva­talos közvetítő volt London és Moszkva között. Ezt Mihail Ljubi­mov, a KGB volt nagy-britanniai ügynöke nyilatkozta a Londonban megjelenő Moscow News napilap­nak. Maxwell iránt, akit azzal is gya­núsítottak, hogy az izraeli titkosszol­gálatnak dolgozott, a KGB 1964-ben kezdett el érdeklődést tanúsítani. A sajtómágnás azonban sohasem lett a szovjet hírszerzés ügynöke. Ljubimov Maxwell szerepét az egy­kori közismert amerikai vállalkozóé­hoz, Armand Hammeréhoz hasonlí­totta. V atanabe Micsio japán külügymi­niszter tegnap négynapos hiva­talos látogatásra Kínába érkezett. Magukat megnevezni nem kívánó tokiói kormányforrások elmondták: útjának legfontosabb célja felkérni Pekinget, gyakoroljon nyomást az észak-koreai vezetésre annak érde­kében, hogy a KNDK leállítsa kato­nai nukleáris programját. Vatanabe kínai kollégájával, Csien Csi-csen­nel, valamint Li Peng kormányfővel előkészíti a japán császár példa nél­kül álló kínai látogatását is. E látoga­tásra egyébként csak októberben, a két ország közötti kapcsolatok nor­malizálásának huszadik évfordulója alkalmából kerülne sor. M intha összebeszéltek volna a lapszer­kesztők: szinte minden újság őrségvál­tásnak titulálta a személycserét a világ­szervezet főtitkári posztján. Ha jól belegondolok, nem is olyan meglepő ez, hiszen annak idején az a szándék hozta létre ezt a szervezetet, hogy legyen egy olyan nemzetközi, demokratikus fó­rum, amely őrködik a világ békéje felett. Pár évvel később mégis hosszú időre a hidegháború leg­főbb hadszínterévé vált. De a hidegháborúnak, szerencsére, vége. Vissza lehet térni az eredeti gondolathoz? Úgy tűnik, igen. Szinte napra pontosan meghatározható, mikor kezdődött el ez a változás: jött Gorbacsov, majd mentek a közép-kelet-európai kommunista diktá­torok, s minden külön békekötés nélkül a világ egyszercsak rádöbbent - vége a hidegháború­nak. Legelőször a Biztonsági Tanácsban volt érzékelhető ez a változás - mármint az ENSZ esetében. Megszűntek a vétók és ellenvétók, a világszervezet „szívébe" visszatért az együtt­működés légköre, olyan, mint a kezdeti években Egyre gyakoribbá és hosszabbá váltak a konzul­tációk, de egyre komolyabbá is a döntések, melyeket a BT hozott. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország egyszercsak szövetségesekre lelt a szovjet diplomatákban. Kína pedig, amely sosem titkolta, hogy nem tetszenek neki a moszkvai változások, mégsem élt vétójogával, inkább csak sorozatos tartózko­dásokkal juttatta kifejezésre fenntartásait. Egy Tienanmen térrel a háta mögött mást nem na­gyon tehetett... Afganisztán, Namíbia, az iraki-iráni háború, a közép-amerikai konfliktusok enyhülése, Nyu­gat-Szahara, Kambodzsa és persze az öböl­háború a bizonyíték arra, hogy a világszervezet négy és fél évtized után ismét az lett, aminek

Next

/
Oldalképek
Tartalom