Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám, szombat

1992. JANUÁR 4. ÚJ szól MOZAIK 4 FÖLDÜGYBEN V. ANNA, Lég • Az érvényes okmányokkal rendelkező földtulajdonos az 1991-es év egészére jogosult bérleti díjra? - A Földtörvény 22. §-a 2. bekezdésének értelmében a szövetkezet és a tulajdonos között bérleti viszony a törvény hatályba lépésének napján keletkezik, tehát 1991. június 24-én. Ettől a naptól kezdve jogosult a tulajdonos bérleti szerződést kötni, illetve a haszonbérben megállapodni a szövetkezettel. A fent megfogalmazottakon kivül, ha a tulajdonos a szövetkezettel meg tud egyezni más időpontban is, akkor a megállapodás alapján fog a szövetkezet haszonbért fizetni. Abban az esetben, ha a tulajdonos nem tud megegyezni a használóval a haszonbér nagyságában, úgy a bérleti viszonyt fel tudja mondani a törvényben megfogalmazott feltételek mellett, és földjeit, más jogi, illetve fizikai személynek bérbe tudja adni. MARGIT jeligére • Özvegy édesanyám 77 éves. Én vagyok anyám egyetlen gyermeke. Anyám még életében szeretné rámruházni földjei tulajdonjogát. Mi a teendő, kell-e illetéket fizetni a földtulajdon megszerzéséért? Az édesanyám tulajdonjoga rendezett. Kereken 10 ha mezőgazdasági földről van szó. - Esetében ajándékozási szerződést lehet kötni, amelyet az államjegyzőségen kell regisztráltatni. A szerződés regisztrálásáért jegyzői illetéket fizet, amelynek nagyságát a szerződésben foglalt föld árából számitják ki, ez a föld értékének 1 százaléka. K. L., Komárom • Az Új Szóban olvastam, hogyan kaphatják vissza a volt tulajdonosok, vagy örökösök az elvett cséplőgépek, traktorok, ekék értékét, ha azt papíron nem tudják bizonyítani, a válasz az volt: a kormány rendeletet bocsát ki stb. Azért fordulok Önökhöz, mivel már megkaptam a szövetkezettől és a traktorállomástól a választ, melyben tudatják, hogy nem hajlandók pénzbeli kárpótlásra, mivel a kérdéses gépek már nem találhatók meg. Részükről az ügyet lezártnak tekintik. - A Földtörvény 20. §-a szabályozza az élő és a holt leltár visszaadását, illetve ezen dolgokért a kárpótlást. E kitétel szerint az a jogi személy köteles kiadni a dolgokat, amely ezeket átvette, vagy az ő jogutódja. A törvény ezen rendelkezése nem írja elő azt a feltételt, hogy az elvett dolgokat kell visszaadni, a kárpótlás történhet ugyanazon fajtájú ós minőségű dolgokban és olyan mennyiségben, amely a mezőgazdasági termelés üzemeltetésének biztosítására arányos az átvett ingatlannal. Ha a fent említett módon nem lehet teljesíteni a kiadást, akkor a kárpótlás történhet mezőgazdasági szolgáltatás formájában, pénzbeli kárpótlásban, vagy más módon, a felek megállapodása szerint. Ha nem kerül sor megállapodásra, a jogosult személy kérheti, hogy a bíróság döntsön ezen ügyben. Ha valaki nem tudja bizonyítani az elvett, vagy bevitt dolgok fajtáját és mennyiségét, akkor a kárpótlás kiszámításának módját a Szlovák Köztársaság kormánya rendeletben állapítja meg. Ez a kormányrendelet még nem került elfogadásra. Az élő és holt leltár kiadása feltételezi, hogy az igénylőt a községi hivatalban önállóan gazdálkodó földművesként regisztrálják. Dr. HÁJOS ZOLTÁN A BIOTERMELŐK BIZAKODÓK A FALRA HÁNYT BORSÓ NEM VESZTI EL CSÍRÁZÓKÉPESSÉGÉT Köztudott, hogy a honi mezőgazdaság tevékenysége az elmúlt négy évtizeden át a hiánygazdálkodás jegyében zajlott, s a fogyasztó kénytelen volt beérni az eszi, nem eszi, nem kap mást szellemében működő piac kínálatával. A nagy menetelés során megdőltek ugyan a mennyiségi rekordok, de időközben az is kiderült, hogy ezek a nagyszerű eredmények bizony legtöbbszyör dopping - műtrágyák és vegyszerek túladagolásának - hatására születtek. Az sem titok, hogy a természetes környezet és az ember harmonikus együttélésének megbontása milyen hatással van egészségünkre. Az eredménycentrikus, hozamhajszoló, mondhatni rablógazdálkodás a lakosság élelmiszerekkel való ellátása érdekében ma még szinte beláthatatlan következményekkel jár, bár környezetkárosító hatása nagyon sok esetben már kimutatható. A mérsékletre intő környezetkímélő termelési eljárásokat ajánló nézetek népszerűek ugyan, olvassák is őket sokan, ám valójában ezen a téren nem sokat változott a helyzet. A népszerűsítők csekély tábora alapjában véve szélmalomharcot folytat a környezetbarát termesztési eljárás meghonosításáért. Vannak ugyan kezdeményezések, van minisztériumi támogatás, ám az állóvíz alig mozdul. Pedig az emberekben van igény az egészséges életmód, s ennek nélkülözhetetlen velejárója, az egészséges élelmiszerek iránt. A civilizációs betegségek terjedése fokozatosan növeli a biotermékek iránti keresletet. Budapesten nemrégiben a Biokultúra Egyesület szervezésében immár negyedik alkalommal került sor a Biokultúra Napokra, amely a biotermelők, kereskedők és forgalmazók nemzetközi részvételű találkozója. A hozzászólásokat hallgatva egyértelművé vált, déli, de főleg nyugati szomszédaink ezen a téren jóval előttünk járnak. Kiépített termelői, kereskedői és fogyasztói hálózattal rendelkeznek, így a találkozón elsősorban a piac buktatóit, a forgalmazói lánc egyes elemeit vették bonckés alá. A konferencián elhangzott véleményekből megpróbáltuk kiszúrni azokat a tanulságokat, amelyek a nálunk majdan beinduló biopiac kezdeti lépései során alkalmazhatók lehetnek. Legfontosabb tapasztalat, hogy szervezettség nélkül a piacra szánt biotermelés beindítása eleve kudarcra ítélt vállalkozás. A környezetbarát termelési mód jellemző sajátossága, a minőségi követelményeknek teljes mértékben alárendelt szigorú technológiai fegyelem betartása nem szűkíthető le a termelők önkéntes bevallására. A piac garanciákat követel. Garanciákat pedig csak a nemzetközi piacon elismert szervezetek, egyesületek biztosítanak. Valójában nem is a szervezeti tagság jelenti a garanciát, hanem a szervezet által kiadott értékelés, amellyel a bioterméket minősíti. A nyugati piacon ma már biotermékekből is túlkínálat mutatkozik, tehát csak hivatalosan mínósitett, megbízható termelőhelyekről származó termékekkel lehet betörni oda. A természetes környezetben való feldolgozás és az előírásoknak megfelelő tartósítás, illetve csomagolás úgyszintén fontos követelmény. A tanácskozáson többször is elhangzott, a biotermelés szélesebb körben való elterjedése elképzelhetetlen a belső piaci igények formálása nélkül, amelyben az aktív és intenzív reklámpolitikának nagyon fontos szerepe van. Mert amíg csak a külföldi piacra termelünk, a biotermelés alapvető célkitűzése, az egészséges életmód feltételeinek létrehozása csak az ügyes kereskedők pénztárcáját duzzasztja. Az egyszerű hazai fogyasztókhoz igények híján vajmi kevés jut belőlük. Itt is felmerül a kérdés, ki fizesse a révészt, ki állja az egyre emelkedő reklámköltségeket. Rosszul látják azok, akik csak pénzt látnak, illetve akik egyáltalán nem látnak pénzt a biotermelésben. A konferencián többen is elmondták, végre le kell számolni a biotermeiésból származó rekordjövedelmek nimbuszával. A nyugati piacokon átlagosan 25-30 százalékos felár érhető el a biotermékekért, természetesen ez nem zárja ki egy-egy termék esetében az extra jövedelmet. Ennél fontosabb viszont mind a kereskedők, mindpedig a termelők szempontjából egy hosszú távú, megbízható, szerződéses fegyelemre épített kereskedelmi kapcsolat. Mert szerencselovagok ebben a szakmában is akadnak. Olyanok, akik az extraprofit reményében tegnap vasat, ma biotermékeket, holnap az esetleg elkövetkező slágerterméket fogják forgalmazni. A magyarországi biotermelők néhány érdekességgel is szolgáltak. Ilyen pélául a bioszőiő- és bortermelés, amelynek alapjait a borászati kutatóintézet munkatársa ismertette. Egy magánvállalkozó biomust készítéséről és forgalmazásáról számolt be. Érdekes dolgot kezdeményezett a Jávor család; egy elhagyott tanyán próbálják megvalósítani a környezetbarát biotermelést. Elképzeléseik szerint a biotermelés mellett a régi falusi hagyományokat, munkákat és szakmákat is szeretnék felújítani. Létrehoztak egy alapítványt, s úgy tervezik, hogy kétkezi munkával bárki bekapcsolódhasson az ökofaiu tevékenységébe. Próbálkoznak a biotermékek forgalmazásában átmenetinek számító ún. direkt szállítással is. Ez annyit jelent, hogy a vásárlók a városban előre megrendelik a bioterméket, a termelő leszállítja, s a vevő adott helyen és megegyezett időpontban átveheti. A meglévő helyzeti előnyük ellenére a miénkhez hasonló kemény gazdasági viszonyok, az ágazat válsága déli szomszédainknál is eléggé kilátástalanná teszik a termelők helyzetét. A biotermelés nem jelent gyógyírt az összes problémára, ám lehetőséget biztosít(hat) egyes gondok feloldására. Főleg abban az esetben, ha a környezetbarát termelési mód híveinek ajánlásai nem falra hányt borsóként hullanak vissza a hagyományos termelőkről és a fogyasztókról. A biotermelők azonban még így is bizakodók, tudják, a falra hányt borsó nem veszti el csírázóképességét... T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ORVOSI TANÁCSADÓ A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 1992/91 Mészáros János, 1924. 8. 4., Nagyölved (Leningrád) 1994/91 Méri József, 1914. 2. 22., meghalt, Szőgyén (Kobrín) 2258/91 Mag Pál István, 1922. 9. 11., Ajnácskő (Karakanda) 5545/91 Malovič Vojtech, 1921. 10. 24., Pozsony (Karakanda) 2260/91 Majorošová Matilda, 1920. 10. 3., Rimaszombat (Dombasz) 2264/91 Mangult Béla, Szőgyén, meghalt (Irobnad) 2265/91 Markó Irén, 1915. 4. 15., meghalt, Nagybalog (Dombasz) 794/91 Mihalek Lajos, 1920. VII. 20., Fűr (Karpinszk) 796/91 Macsuga Ján, 1908. I. 27., meghalt, Spišské Podhradie (Dombasz) 797/91 Marcinčák Ján, 1908. VIII. 12., Igló (Dombasz) 798/91 Matz Štefan, 1917. III. 4., Igló (Üzbegisztán) Ha a cukorbeteg vércukra nagyon magasra szökik (30 - 40 milimól glukóz egy liter vérben), akkor néhány napon belül súlyos kómába jut. Ha a vércukor a normális alá csökken, akkor néhány percen belül zavarodottság, görcsök, eszméletvesztés lép fel - ezt nevezzük hipoglikémiának. A normális és az enyhén emelkedett vércukrot nem érzékeli a beteg. A cukorbetegség egyik alattomos jellemvonása éppen abban rejlik, GLUK0MÉTER hogy gyakran tünetmentes. A betegnek nincsenek fájdalmai, normálisan él és dolgozik. Eközben azonban a magas (8-15 mmol) vércukorszint fokozatosan tönkreteszi apró verőereinek falát. A merev, törékeny ereken keresztül kevesebb oxigén jut a sejtekbe, mint amennyi szükséges és ez az oka a cukorbetegek gyakori veseelégtelenségének, látászavarainak, gyakori szívinfarktusának és részben alsó végtagjaik rossz vérellátásának. A diabetesz érszövödményeit meg lehet előzni. Ennek ma egyetlen ismeretes módja az, hogy a beteg vércukrát olyan közel tartsuk a normálishoz, amennyire csak lehetséges. Ez nem könnyű feladat. Az inzulinra nem szoruló betegeknél a célt szigorú étrenddel, rendszeres testmozgással és egy részüknél gyógyszeres kezeléssel lehet elérni Az inzulinnal kezelt betegeknél is az étrend és a mozgás a kezelés alapja. A hasnyálmirigy Langerhans sejtjei az egészséges emberben pontosan a szükséglet szerint (evés után) juttatják a vérbe az inzulint. Ezt napi egy vagy két inzulininjekcióval nem lehet jól utánozni. A modern kezelési eljárások alapja a napi többszöri inzulininjekció, vagy pedig az inzulint adagoló készülék (ADI) használata. Az ilyen típusú kezelés elképzelhetetlen a vércukor gyakori ellenőrzése nélkül. Olyan ez mint a kötéltánc. Az egyensúlyt csak a vércukor szerinti inzulinadagolással lehet biztosítani. Régebben a betegek csak a vizeletben lévő cukrot ellenőrizték. Ezt már a negyvenes években bevezették - akkor még kémcsőben, Fehling vagy Benedict vizsgával ellenőrizte a beteg, nincs-e túl sok cukor a vizeletében. A helyesen kezelt beteg vizelete enyhén pozitív kellett, hogy legyen. Ebből tudta az orvos, hogy vércukra sem túl magas, sem túl alacsony nem volt a vizsgálat idején. A régi kémiai vizsgálatokat mára már majdnem teljesen kiszorították a papírcsíkok, amelyek elszíneződéséből lehet megállapítani a glukóz koncentrációját. A vizeletvizsgálat technikailag nagyon egyszerű, de van egy nagy hátránya. A glukóz csak 7-9 mmol koncentráció felett kerül a vizeletbe és ezért az intenzív kezelés követésére, ahol a cél 5-7 mmol vércukor, nem alkalmas. A glukózra reagáló tesztcsíkok újabb generációja már alkalmas volt a vércukor mérésére is, de az eredményt szemmel kellett leolvasni. Körülbelül tíz-tizenkét évvel ezelőtt jelentek meg azok az apró készülékek, amelyeken a tesztcsík elszíneződését pontosan le lehetett olvasni - ezeket nevezzük glukométereknek. Ma már számtalan cég gyárt glukométereket és hozzájuk való tesztcsíkokat. A vércukor mérése általában 1-2 percig tart, de van olyan készülék is, amely harminc másodpercen belül írja ki az eredményt. A glukométerek ára nyugati szemmel nézve nem magas (száz dollár körül van, ennek egy részét fizeti a betegbiztosító). Ezen a téren egyelőre nagyon elmaradtunk a fejlett világtól. Igaz, a hazai gyártók is megkísérelték ilyen rendszerek kifejlesztését, de az eredmény egyelőre nem éri el az európai színvonalat. Néhány beteg nyugati rokonaitól kapott ajándékba glukométert. Ez nemes cselekedet, sajnos a rokonok gyakran megfeledkeznek a készülékhez tartozó csíkok rendszeres megküldéséről. E nélkül a készülék pedig csak értelmetlen játékszer. A csíkok ára a készülékhez viszonyítva ugyanis viszonylag magas, negyed-fél dollár körül mozog. Egy intenzíven kezelt cukorbetegnek évente legalább ötszáz ilyen csikra van szüksége, tehát az évi kezelési költség magasabb mint a készülék beszerzési ára. A csíkok miatt késik annak a jótékony akciónak a megvalósítása is, amelyet a világhírű Boehringer cég ajánlott fel hazánk inzulinnal kezelt (elsősorban a cukorbeteg gyerekek és terhes asszonyok) betegei számára. A cég kétezer készüléket ingyen bocsát rendelkezésünkre (ebből 700 jut Szlovákiába), de a csikókat meg kell vennünk. A szükséges több millió korona előteremtése komoly gondot okozott az egészségügyi kormányzatnak, de ez végre megoldódik. A december elején Bártfán megrendezett diabetológus és biokémikus kongresszus egyik fő témája volt a glukométerek kérdése. Pénzt természetesen a kongresszus résztvevői sem tudtak teremteni, de az ott elhangzott ötletek előrelépést jelenthetnek még a mostani nehéz helyzetben is A legjobb példával magyar kollégáink jártak elő. Magyarországon az Elektronika 77 cég nagyon jó minőségű glukométereket gyárt, viszonylag alacsony áron. A készüléket felajánlották szlovákiai forgalmazásra, ami már önmagában is jó hír. A meglepetés a szakmai vita során történt. Kiderült, hogy a (szintén szegény) magyar egészségügy fizeti a készülékek árának a 85 százalékát, a beteg pedig a fennmaradó részt. (A gyerekek ingyen kapják a készüléket és a csíkokat is.) Pedig jótékonykodásról szó sincs. A magyar diabetológusok és a készüléket gyártó cég ugyanis egy felmérés során bebizonyították, hogy a glukométerrel önkontrollt végző betegek sokkal ritkábban szorulnak kórházi kezelésre mint a többi cukorbeteg. Magyarországon ma húszezer ilyen glukométer van és az ezekből eredő közvetett megtakarítás több százmillió forint évente. Az az érzésem, a mai „orvosi tanács" nem is annyira a betegeknek szólt, hanem önmagunknak - egészségügyi szakembereknek, orvosoknak. Ésszel, számokkal alátámasztott érvekkel még a jelenlegi pénzhiányos és zavaros időkben is lehet eredményt elérni. Dr. RÁCZ OLIVÉR a Szlovák Diabetológus Társaság vezetőségi tagja, diabetológus kutató 799/91 Milčák Stefan, 1913. IX. 27., Igló (Dombasz) 800/91 Mikulík Michal, 1904. VII 25., meghalt, Pozsony (Szánok) 801/91 Mlynár František, 1911. X. 30., Igló (Dombasz) 802/91 Mitrik Štefan, 1909. XII. 28., meghalt, Igló (Dombasz) 803/91 Matúš Ján, 1921. I. 1., Párkány (Sesztroj) 806/91 Mészáros Vince, 1913. I. 20., Tardoskedd (Groznyij) 808/91 Magasvári István, 1916. IX. 25., meghalt, Újfalu (Kazahsztán) 809/91 Molnár Balázs, 1912. V. 19., Kiskeszi (Novocserkov) 2269/91 Matúš Ján, 1921. 1. 1., Párkány (Sesztroj) 2275/91 Mészáros Géza, 1920. 3. 27., Muzsla (Mariapol) 2275/91 Mészáros Géza, 1921. 9. 24., Muzsla (Novoszibirszk) 2277/91 Mészáros József, 1923. 8. 3., Oroszka (Riga) 2279/91 Mihalík Ján, 1919. 8. 9., Fülek (Dombasz) 2280/91 Mihály Géza, 1912. 2. 10., Síd (Ivanov) 2281/91 Mihály János, 1922. 4. 20., meghalt, Nagykürtös (Asztrahány) 2283/91 Miklóš Ladislav, 1925. 3. 7., meghalt, Bécs (Dombasz) 2284/91 Mikolai Imre, 1923. 4. 2., Dunaszerdahely (Karakanda) 2287/91 Mišura Jozef, 1927. 2. 14., Krasznahorkaváralja (Krasznouralszk) 2286/91 Mikuš Imrich, 1921. 2. 1., meghalt, Zalaba (Kijev) 2288/91 Mokó György, 1920. 1 18., Krasznahorkaváralja (Kazany) (Folytatjuk)