Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-15 / 12. szám, szerda

HIREK - VELEMENYEK . ÚJSZQm 1992. JANUÁR 15. MÁSOK ÍRTÁK A RÉGI SÉRELMEK NEM OLDHATÓK MEG AZ ÚJ SEBEK FELTÉPÉSÉVEL A szlovák államiság kialakítása folya­matának betetőzéséhez vezető termé­szetes fejlődési irányvonal teljesen logi­kusan a magyarok aktivitását is befolyá­solja Szlovákiában. Ók is nemzeti eman­cipálódásra és a kisebbségi jogok intéz­ményes védetme alkotmányos rögzítésé­re törekednek. Az objektív emancipálódá­si irányzatok kölcsönösen aggasztják a szlovákokat és magyarokat, erre ösz­tönzi őket negativ történelmi tapasztala­tuk és néhány esetben a történelmi előíté­letekkel terhelt politikusok is. A helyzetet tovább bonyolítják azok, akik leegyszerű­sítve úgy ábrázolják a szlovákiai politikai színteret, mintha csakis a csehszlovák föderáció fundamentalista hívei lennének a demokrácia őszinte hívei, miközben Szlovákia egyenjogúságának szószólóit egy zsákba dobják az elmúlt történelmi időszakok totalitárius ideológiáinak képvi­selőivel. Ilyen időszerű összefüggésben kell megítélnünk Duray Miklósnak, a szövet­ségi parlament képviselőjének egyes né­zeteit, amelyek a közelmúltban a buda­pesti sajtóban jelentek meg. Nagyon ér­dekes az az előrejelzése, miszerint „Szlo­vákia hamarosan önálló államként fog fellépni a nemzetközi politikában". Ilyen összefüggésben látja a jövőt az Együtt­élés, a legnagyobb magyar politikai moz­galom elnöke és ezért logikusan megfo­galmazza a Szlovákiában összefüggő te­rületen élő magyar kisebbség autonómiá­jának követelését. Magyarázata szerint az agresszív nacionalizmussal szembeni védekezésről és egyúttal a különböző nemzetiségű lakosok együttélése jogi és adminisztratív feltételeinek megteremté­séről van szó. Duray megfogalmazásairól vitatkoz­hatnánk, de nem utasíthatjuk vissza az autonómia koncepcióját, ha valóban be akarjuk fejezni a szlovák államiság kiala­kításának folyamatát az európai integrá­ció feltételei között, a Szlovák Köztársa­ság és a Cseh Köztársaság egyenjogú partnersége mellett. Masaryk Csehszlo­vák Köztársaságának az volt a gyengéje, hogy a szlovákok és németek nem érez­ték magukat otthon benne. Hiányolták a nemzeti önmegvalósulás intézményes feltételeit, ami a legérzékenyebben akkor érintette Csehszlovákiát, amikor szembe kellett néznie a külső veszéllyel. A mi magyarjaink is a régi haza felé hajlottak, mivel a „trianoni sebhely" még nagyon friss volt. A Szlovák Köztársaság alkotmányozó folyamatában ismételten fontolóra kell venni a történelmi tapasztalatokat s el kell gondolkodni afölött, milyen formában kap­csolódik majd be Szlovákia az európai integrációs struktúrákba. Ez vonatkozik a magyar kisebbség helyzetére is, amely hozzávetőlegesen Szlovákia lakosságá­nak 10 százalékát képezi. Ahhoz, hogy ebben a kérdésben elvi döntést hozzunk, olyan politikusokra van szükségünk azon­ban, mint amilyen Charles de Gaulle volt, aki nem félt attól, hogy lemondjon Algériá­ról a franciák többségének akarata ellené­re, és ki tudott békülni európai legna­gyobb ellenségükkel, a németekkel; vagypedig mint amilyen Anvar Szadat egyiptomi elnök volt, aki 1977-es jeruzsá­lemi látogatásával az első lépést tette az arabok és a zsidók közeledésében. IGOR CIBUĽA Národná obroda, 1992. 1. 13. JUGOSZLAVIA NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE Jugoszláviában 8 479 775 szerb él. közülük 6 428 420 a Szerb Köztársaság­ban, 1 369 258 Bosznia-Hercegovinában és 580 762 Horvátországban. A köztársa­sági statisztikai hivatalok által összeállí­tott jelentésekbe foglalt adatokból derült ez ki, melyek a tavaly áprilisban lezajlott népszámlálás eredményein alapulnak. Szlovénia nem készített ilyen jelentést. A második legnagyobb nemzet a hor­vát, lélekszáma 4 579 666. Őket követik a muzulmánok 2 280 722 fővel - Jugo­szláviában ugyanis a muzulmánokat nemzetiségként kezelik. A harmadik he­lyen az albánok szerepelnek 2 169130 fővel, majd a macedónok 1 367 480 és a crnagorácok 530 029 fővel. 688 166 állampolgár „jugoszlávnak" vallotta magát. Érdekesek az egyes köztársaságok nemzetiségi összetételéről szóló adatok; Szerbia 9 791 475 lakosának 65,8 száza­léka szerb, 17,2 százaléka albán és 3.5 százaléka magyar, a horvátok aránya csak 1,1 százalék. Horvátországnak a háborús konfliktus előtt 4 760 344 lako­sa volt - 77,9 százalékuk horvát és 12,2 százalékuk szerb. Bosznia-Hercegovi­nának 4 364 574 lakosa van. Legna­gyobb részük muzulmán - 43,7 százalék, a szerbek aránya 31.4, a horvátoké pedig 17,3 százalék Macedónia nemzetiségi összetétele a legszínesebb: a 2 033 964 lakos 64,6 százaléka macedón, 21 száza­léka albán, 4,8 százaléka török, 2,7 szá­zalék roma és 2,2 százalék szerb. Crna Gorában 615 267 lakos él. 61,8 százalé­kuk crnagorác, 14,6 százalék muzulmán. 9,3 százalék szerb, és 6,6 százalék albán. JELCIN MÉGSEM TÁVOZIK A KORMÁNY ÉLÉRŐL MÉG NEM ZÁRULT LE AZ OROSZ-UKRÁN VITA Az Interfax hírügynökség röppentette fel hétfőn azt a hírt, hogy Borisz Jelcin a jövő héten távozni készül az orosz kormány éléről. Pavol Voscsanov, az elnök szóvivője közölte, ez nem felel meg a valóságnak, s nem tudja, az Interfax milyen forrásokból szerzi hasonló infor­mációit. Tegnap maga Jelcin is cáfolta a hírt, mondván, továbbra is „védelmez­ni" akarja a kormányt. Hangsúlyozta, a törvényeket könnyebb jóváhagyni, mint megvalósítani. Ezzel reagált Ruszlán Haszbulatovnak, az orosz parlament el­nökének hétfői bírálatára, aki szerint a ka­binet tehetetlen és le kellene mondania. Az orosz elnök elutasította azokat a hí­reszteléseket is, hogy a köztársaság saját pénznemet szándékszik bevezetni Jelcin azelőtt nyilatkozott, hogy elre­pült Bnanszkba, ahol egynapos munkalá­togatása során a csernobili atomkataszt­rófa sújtotta terület lakosságának szociá­lis ellátása szerepelt a napirenden. Jelcin még az este visszatért Moszkvába, a mai napot pedig Szentpéterváron tölti. Visszatérve Haszbulatov hétfői ke­mény szavaira, ezek a parlament elnök­ségének ülésén hangzottak el, itt számolt be a Rjazani kerületben tett munkalátoga­tásáról. Kijelentette, a gazdasági reform megvalósítása során a kormány teljesen ésszerűtlenül jár el, nem veszi figyelembe a reális gazdasági helyzetet. Mint mon­dotta, meggyőződhetett arról, az ország­ban nem az árak liberalizálása követke­zett be, hanem egy teljesen ellenőrizet­len, anarchista áremelés. Úgy vélekedett, a parlamentnek feltétlenül, konkrét mó­don be kell avatkoznia a kormánypolitiká­ba. Haszbulatov kijelentette, nincs semmi szörnyű abban, ha a mostani kormány helyébe egy új lép, mivel a stabilitást az elnök és a parlament garantálja. Cáfolta, hogy ö maga pályázna az elmúlt év végén megüresedett miniszterelnöki tisztségre. Még mindig nem simultak el az uk­rán-orosz ellentétek a katonai kérdéseket illetően. Most Moszkvában folytatódnak a tárgyalások, az ukrán szakértők hétfőn érkeztek az orosz fővárosba. Amit első­sorban tisztázni kell: az Ukrajna területén állomásozó egységek közül melyek kerül­nek, mint stratégiai erők, a Független Államok Közösségének egységes pa­rancsnoksága alá. Morozov ukrán védel­mi miniszter sajtóértekezletén azt mond­ta, a két fél a szombati kijevi megbeszélé­seken egyetértésre jutott arra vonatkozó­an, hogy nemcsak a nukleáris fegyverhor­dozókai és kiszolgáló személyzetüket so­rolják a stratégiai erők kategóriájába, ha­nem azokat az egységeket, amelyek stra­tégiai feladatokat látnak el. MEGOLDÓDIK A LENGYEL-LITVÁN KONFLIKTUS Az elmúlt hónapokban meglehetősen feszüli volt a lengyel-litván viszony. Ta­valy szeptemberben hajszál hiján zátony­ra futottak a diplomáciai tárgyalások, ami­kor Litvánia semmisnek nyilvánította a lengyelek által lakott területeken meg­választott képviselők mandátumát azzal az indoklással, hogy ortodox kommunis­tákról van szó, akik támogatták az au­gusztusi puccsot az akkori Szovjetunió­ban Az AP hírügynökség szerint Algir­das Saudargas külügyminiszter közben megígérte, a parlament mérlegelni fogja az új választások kiírásának lehetőségét, de időpontról nem tett említést. Litvániá­ban 250 ezer lengyel él, ami a lakosság 7 százalékát teszi ki, míg Lengyelország lakosságának közel 1 százaléka litván A korábbi ellentéteket hivatott rendezni az a jószomszédi viszonyról szóló nyilat­kozat, amelyet héttőn irt alá Vilniusban Algirdas Saudargas és lengyel kollégája, Krzysztof Skubiszewski. A lengyel dip­lomácia vezetőjét fogadta Vytautas Landsbergis, a parlament elnöke is, a vendéglátó A dokumentum leszögezi, a két ország közti viszony az állami füg­getlenség kölcsönös elismerésén alapul, s a két szomszédos államnak nincsenek egymással szemben területi követelmé­nyei, s ezekről a jövőre vonatkozóan is lemondanak. A nyilatkozat szerint Len­gyelországnak és Litvániának szándéká­ban áll aláírni egy államközi szerződést, valamint egy kereskedelmi-gazdasági megállapodást is. Emellett kötelezik ma­gukat a másik ország etnikai kisebbsége jogainak garantálására. BAKER SALVADORBA KESZUL James Baker amerikai külügyminisz­ter január 16-án Mexikó városban részt vesz a salvadori nemzeti megbékélésről szóló megállapodás aláírásán, majd hiva­talos látogatást tesz Salvadorban és Ni­caraguában Ezt mindhárom érintett or­szág külügyminisztériuma megerősítette. Baker Salvadorban Alfredo Cristiani elnökkel fog tárgyalni az országban kiala­kult új helyzetről, és az amerikai segély átszervezéséről. Salvadorban ugyanis a fegyveres erök korlátozásával párhuza­mosan csökkenni fog a katonai támoga­tás szükségessége, ám nagyobb súlyt kell helyezni a gazdasági támogatásra. Butrosz Ghali, az ENSZ főtitkára hét­főn felszólította a Biztonsági Tanácsot, hogy hagyja jóvá javaslatát, amely szerint több mint ezer katonai megfigyelőt kulde­nének Salvadorba Az lenne a feladatuk, hogy felügyeljenek a békemegállapodá­sok betartására. B ármely órában megváltozhat a helyzet Algériá­ban: a hosszú hónapok óta tartó politikai feszültség fegyveres harcba csaphat át. Eddig többé-kevésbé tisztességes, ha úgy tetszik, alkotmá­nyos módon zajlott a küzdelem a függetlenségi háború óta egyeduralkodó Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) és az új erőre kapott fundamentalisták, az Iszlám Megmentési Front (FIS) között. Úgy tűnt, ez utóbbi győzelme elkerülhetetlen, amikor Sedli Bendzsedid el­nök egyszerűen lemondott, a parlamentet feloszlatták, a hatalmi vákuumot pedig a biztonsági tanács töltötte be, vagyis lényegében a katonai vezetés kezébe került a hatalom. Ilyen módon öt nappal a parlamenti választá­sok második fordulója előtt az iszlám párt, a FIS elvesztette a csatát - de nem a háborút. Naivitás lenne azt várni, hogy a fundamentalisták simán beletörődnek ebbe a helyzetbe. Rövid - pártjuk 1989 márciusában alakult -, de nagyon viharos és sikeres politikai szereplésük alapján ítélve semmitől sem lógnak viszariadni. Hiszen tudják, hogy az FLN már elég gyenge, harmincévi kormányzás után sikerült magát alaposan lejáratnia, másrészt itt a ragyogó alkalom, hogy tisztázzák, mennyire is erősek ők maguk. Vannak híveik vidéken is, s nemcsak azért, mert ott mindig erősebb volt az iszlám, hanem mert a szocialista típusú szövetkezetbe kényszerített lellahok nagyon elégedetle­nek, az FLN rovására írják az egykor virágzó mezőgaz­daság szétzüllesztését. A FIS igazi erődei azonban a nagyvárosok zsúfolt munkásnegyedei és az egyete­mek. A kormányzó pártnak arra. volt gondja, hogy szakmát, diplomát segítsen szerezni a tehetséges fiata­loknak, de munkát már nem tudott biztosítani a számuk­ra. Pedig Algéria igazán nem szegény, olaja, földgáza mellett más nyersanyagai is vannak, de ezekkel nem jól gazdálkodnak. Ráadásul a korrupció is virágzott: a privi­legizált állami hivatalnokoknak semmi sem volt elég, ott sikkasztottak, ahol csak tudtak. Röviden úgy összegezném, hogy az egypárti diktatú­ra kiütötte önmagát, akaratlanul létrehozta a feltételeket egy vallási színezetű diktatúra győzelméhez. Az „arab szocializmus" lázálma az emberek ősi gyökereit próbál­ta elszaggatni, identitásukat veszélyeztette. Az iszlám országokban az ateizmus eleve halálra van ítélve, mert az iszlám nem egyszerűen vallás, hanem életformát is jelent, öltözködési, étkezési szokásokat, magatartási, ALGÉRIA ZÖLD VESZÉLY egy sajátos kultúrát. S ehhez azok is ragaszkodnak, akik nem ístenhívők. Az iszlám előretörése azt is jelzi, hogy az algériaiak elutasítják a nyugati típusú kultúrát, társa­dalmi modellt, a törtető kapitalizmust ugyanúgy, mint a szocialista tervgazdálkodást, amely az embereket szintén megfosztja egyéniségüktől. Először a jó három évvel ezelőtti éhséglázadások döbbentették rá a kormányzó pártot a problémák gyöke­rére, a növekvő veszélyre, de nem volt képes gyorsan váltani. Túl későn szánta rá magát a számára oly kényelmes egypártrendszer megszüntetésére, s hiába adta fel Bendzsedid elnök, a függetlenségi háború egyik hőse párttagságát, már nem tudta elhitetni, hogy képes valóban független lenni. Ezt a kudarcot illusztrálták a nyári helyhatósági választások eredményei is: a vidéki mandátumok több mint felét a fundamentalisták szerez­ték meg. Zavargások törtek ki, az ünneplő és erejüket fitogtató fundamentalisták összecsaptak az FLN hívei­vel, akiknek oldalán a hadsereg szívesen beszállt a rendcsinálásba, hiszen saját kiváltságait is veszélyben érezte. Az elnökválasztást elhalasztották, kihirdették az ostromállapotot - a kormányzat lélegzetvételnyi időhöz jutott. A parlamenti választások december 26-án meg­tartott első fordulója mégis amolyan kegyelemdöfés lett az FLN számára: A FIS-nek 187-et sikerült megszerez­nie a 430 mandátumból, már csak 29 hiányzott az abszolút többséghez, de azt sem lehetett kizárni, hogy január 16-án akár a kétharmados többséget is megszer­zi. Az FLN a maga húsz mandátumával csak harmadik lett, és semmi jóra sem számíthatott. Bendzsedid elnök menteni próbálta a menthetőt: 13 évi elnökcsködés után lemondott. A fundamentalisták ellenfelei az utcákra vonultak, tüntettek az FLN mellett - kicsit megkésve. Mert a mandátumok közel felét a FIS mindössze három és fél millió szavazattal szerezte meg, pedig a választásra jogosultak száma 14 millió. Ennek majd a fele el sem ment szavazni. Az ő fásultsá­guk, közönyük játszott a FIS kezére A választások első fordulója utáni FIS-ellenes tüntetések jelezték, a gyen­gélkedő kormánypárt a hivatalnokokra, a hadseregre, az állami vállalatok munkásaira és a nőkre számíthat. Főleg a nők rettegnek az iszlám uralmától, hiszen rájuk kényszerítené a csadort, bezárná őket a házakba. A FIS ugyanis úgy akarja megoldani a munkanélküliséget, hogy megtiltaná a nők alkalmazását. F élő, hogy nem sikerül békés úton megoldani ezeket az ellentéteket. Azok, akik a próféta zöld zászlaja alá gyűltek, nagyon harciasak. A hata­lomhoz szinte alkotmányos úton hozzájutott hadsereg úgyszintén. S most már nyugtalanok a „zöld veszély" miatt azok is, akik eddig közönyösek voltak. Vagyis minden „összejött", ami egy polgárháborúhoz kell... GÖRFÖLZSUZSA NÉHÁNY SORBAN H ans-Dietrich Genscher, a német dip­lomácia vezetője és Richard Cheney amerikai védelmi miniszter, aki kétnapos látogatáson tartózkodott Németország­ban, tegnap Bonnban a leszereléssel és az atomfegyverek terjesztésének mega­kadályozásával kapcsolatos kérdésekről folytatott tárgyalást. A Szovjetunió széte­sésével összefüggésben mind Genscher, mind Cheney kiemelte: fontosnak tartják annak megakadályozását, hogy a szovjel szakértők atomlőszereket és műszaki is­mereteket terjesszenek el a harmadik országokban. A német miniszter figyel­meztette vendégét a vegyi fegyverek be­tiltásáról szóló tárgyalások befejezésének fontosságára. S trasbourgban tegnap Egon Klepsch' német kereszténydemokrata politi­kust választották meg az Európa Parla­ment új elnökévé. Klepsch már az első fordulóban megszerezte a szavazatok abszolút többségét. Az Európa Parla­mentben a kereszténydemokratákat kép­viselő csoport eddigi elnöke két és fél évig látja el új tisztségét, amelyben Enrique Baron Crespo spanyol szocialista párti politikust váltotta fel. B ejrútból érkezett a hír, hogy a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet felújí­totta libanoni tevékenységét, amelyet 1982-ben szakított meg, akkor, amikor az országot megszállta az izraeli hadsereg Az Al-Markazija helyi hírügynökség jelen­tése szerint a PFSZ bejrúti hivatalát hét­fón nyitotta meg Safik Hut, a szervezet egykori libanoni képviselője, aki Eliasz Hrabi államfőnek átadta Jasszer Arafat üzenetét. A dokumentum a PFSZ és az Izraellel határos „frontországok közötti együttműködés egyeztetését" érinti. I rak állítólag kész ismét megtámadni Kuvaitot - jelentette ki Abdullah sejk, kuvaiti kormányfő, akit az Al Watan című napilap idézett. A miniszterelnök szerint Irak most arra használja ki az időt, hogy korszerűsítse és felújítsa hadseregét, amely képes lenne másodszor is sikere­sen elfoglalni az emírséget. Ez a veszély reális, mivel Irak élén még mindig Szad­dam Husszein áll - állapította meg a sejk Kuvait már megkötötte a biztonsági meg­állapodást az Egyesült Államokkal és a kormányfő szerint hasonló lépésre ké­szül Nagy-Britannia és Franciaország esetében is. I zrael állítólag megállapodást kötött Oroszországgal egy 450 megawattos atomerőmű berendezéseinek szállításá­ról. Ezt az As-Saav című ellenzéki egyip­tomi napilap közölte, mely szerint az atom­erőművet az egyiptomi Al Auga határte­rülettől mintegy 250 kilométerre levő Saf­ta térségében kellene felépíteni. A lap azt is tudni véli, hogy Juval Meeman izraeli energetikai miniszter titokban Moszkvába látogatott, hogy ott orosz partnerével, Vla­gyimir Lopuhinnal tárgyalásokat folytas­son a szerződésről. T egnap arról tájékoztatott a Berliner Zeitung cimű napilap, hogy a volt Szovjetunió területén élő mintegy kétmil­lió német közül félmillióan kívánnak átte­lepülni Németországba A jelentések sze­rint tavaly a Szovjetunióban 460 ezer etnikai német kért kitelepülési engedélyt. Ugyanebben az évben hasonló engedélyt kért 40 ezer Romániában élö német és további 70 ezer Lengyelországban. M elchior Wathelet megbízott belga miniszterelnök hétfőn este találko­zott annak a négy pártnak az elnökeivel, amelyekkel számol jövőbeni kormányá­ban, s gyakorlatilag megkezdte a tárgya­lásokat az új kabinet összeállításáról. Er­re 50 nappal azután került sor, hogy Wilfried Martens miniszterelnök kormá­nya lemondásának következtében kor­mányválság robbant ki Belgiumban. L engyelországban több gazdasági ágazat közvetlen veszélybe került, miután Oroszország a minimumra korlá­tozta a földgáz szállítását. Ezt hétfőn jelentette ki Tadeusz Abramowski a len­gyel gázmüvek igazgatóhelyettese azzal, hogy Lengyelország nem tudja megoldani az energetikai válságot, mivel a költség­vetés lehetetlenné teszi azt. hogy a Nyu­gattól vásároljanak földgázt. A z iraki nukleáris program a korábbi feltételezésekkel ellentétben sokkal előrehaladottabb, és lehetséges, hogy Bagdad már legyártotta az atombombát. Ezt tegnapra virradó éjszaka közölte a CBS amerikai televíziós állomás ENSZ­ellenórökre hivatkozva. A CBS értesülése szerint Irak 1989-ben Németországból sze­rezte be a tízezer gázcentrifuga gyártá­sához szükséges alkatrészeket, ezeket aztán urándúsitáshoz használta fel. Amennyiben a háború előtt valóban mű­ködött ez a berendezés - ami a CBS szerint egyáltalán nem biztos - Irak évi 20-25 atomfegyver gyártásához szüksé­ges dúsított uránt állíthatott elö.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom