Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-29 / 48. szám

Vasárnap 1991. december 1. A NAP kel - Keiet-Szlovákia: 07.07, nyugszik 15.48 Közép-Szlovákia: 07.14. nyugszik 15.55 Nyugat-Szlovákia: 07.20, nyugszik 16.01 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlova- kia: 02.02, nyugszik 12.56 Közep-Szlovakia: 02,09. nyugszik 13.03 Nyugat-Szlovákia: 02.15, nyugszik 13.09 orakor Névnapjukon szeretettel kö­szöntjük ELZA - EDMUND, valamint Arnó, Arnót, Elí- giusz, Enid. Natasa nevű kedves olvasóinkat ELZA - az Elisabeth név német rövidüléséből jött létre • 1716-ban született Étienne Maurice FALCONET francia szobrász (f 1791) • 1891-ben született REMÉNYI József ma­gyar író (f 1956) • 1941-ben született MOLNOS Lajos romá­niai magyar költő. A VASARNAP következő számának tartalmából REPÜLÉS A MÚLTBA Ordódy Vilmos beszélgetése Gonda János akadémikussal BŐRFEJÜEK, KOPASZOK TAMAS BATYA FARMJA A BAMBARÓCZKY- BOTRÁNY Duba Gyula szatírája Állandó rovataink GYERMEKVILÁG HOGY MIK VANNAK? HUMOR HÁZUNK TÁJA SPORT HELYREIGAZÍTÁS A Vasárnap előző számában a Kevés az öröm, sok az üröm című cikkünk alcímében elírás történt. Helyesen: Handlován 210090 dolgozót érint a létszám- csökkentés. Olvasóink elnézését kérjük. FERENCESEK TEMPLOMA NYITRAN A múlt század végén még a Vármegyeháza patinás épülete előtt folydogált a Kis-Nyitra, és körbeölelte a várnegyedet, vala­mint a városnak azt a részét, amelyet mindmáig „Szigetnek“ neveznek a nyitraiak. Átsétálva a megyeháza (ma zeneiskola és galéria van benne) mellett lévő boltíves „várkapun“, láthatóvá válik a Szent Ferencesek temp­loma, fehéren csillogó tornyával. A Ferenc-rendieknek már a XIII. században volt kolosto­ruk Nyitrán, a város falai alatt. A régi kolostort 1552-ben a tö­rökök pusztították el. Telekdy János kalocsai érsek és nyitrai püspök építtette újjá 1630-ban, ugyanő templomot is építtetett a ferencesek számára. Ám a Te- legdy-féle kolostor csak a Rá- kóczi-felkelés után vált újra lak­hatóvá és akkor tartottak újra istentiszteletet a mellette lévő templomban is. Ámde időzzünk néhány pilla­natig a régi franciskánus kolos­tornál, amelynek egyik cellájá­ban élt és dolgozott az a szerze­tes, aki a XV. században vetette papírra legfontosabb nyelvemlé­künket, a Jókai-kódex néven is ismert Ehrenfeld-ködexet. A kó­dex megtalálója 1851 júliusában a vakációt élvező Ehrenfeld Adolf diák volt, aki a tanévet már Bécsben kezdte, és ott mu­tatta meg az általa igen becses­nek tartott, kézzel írott könyvet bizalmas magyartanárának, aki azt a diák beleegyezésével Pest­re küldte Toldy Ferencnek. A Szent Ferencről és társairól szóló könyv tartalma: „Némi írások Bódog Ferencről és társai­ról: ő nekik csodálatos mívelke- detekről.“ A könyvvel kapcso­latban különösen Balassa József sorai figyelemreméltóak, aki a következőket vallotta: „En­nek a kódexnek, melyre nézve csak azt kell sajnálnunk, hogy : í (a szerző felvétele) helyesírása nem gondosabb, be­csét még emeli az a körülmény, hogy nyelve jóval régibb korá­nál, tehát a fönnmaradt kézirat sokkal régibb eredetinek a má­solata. E másolatban azonban sok nyoma maradt a régi erede­tinek.“ A Ferencesek rendházában ma egyébként Mezőgazdasági Múzeum működik. A templom­nak hét oltára van, de értékes és figyelmet érdemlő az a harminc- három tölgyfából faragott dom­bormű, amely a Szent Ferenc legendát örökíti meg. A Szent Péterről és Pálról elnevezett franciskánus templomnak három kápolnája is van, melyeket átjá­ró köt össze a régi kolostorral. A templom 1797-ben készült nagyharangja minden vasárnap szentmisére szólítja a nyitrai ma­gyar hívőket, ez ugyanis az egyetlen templom a városban, ahol a magyar nemzetiségű hí­vők anyanyelvükön gyakorol­hatják vallásukat. A szentmisét Szekeres István főtisztelendő úr celebrálja, kántora Szőke István, de közreműködik a nemrég ala­kult magyar kórus is, amelyet Geró László vezet. A nyitrai Ehrenfeld-Jókai-kó- dex anyanyelvűnk ritkasága, ám évszázadok múltán Nyitrán, a püspöki városban a magyar nyelven hangzó ima és áhítat utolsó bástyája a Ferencesek temploma lett. Motesiky Árpád A reform és a mezőgazdaság (Folytatás az 1. oldalról) átlagos tejhozam, a tavalyi 10,21 literről 8,32 literre. Ez is azt bizonyítja, hogy az állo­mánycsökkentéskor sem tartot­ták kellőképpen szem előtt a ha­tékonysági elveket. Csehország­ban e téren sokkal megfontol­tabban jártak el, az állomány­csökkentés ott nem járt együtt az átlaghozam olyan nagyará­nyú visszaesésével, mint Szlová­kiában. A termelés intenzitása csök­kent, a mezőgazdasági vállala­tok pedig képtelenek a belső megújulásra. A fentiekből is ki­tűnik, hogy a mezőgazdasági­élelmiszeripari komplexum problémáinak megoldása a piaci eszközökön, a megfelelő szub­venciós és dotációs politikán, ke­reskedelmi stb. politikán kívül a megfelelő és hatékony szerke­zetváltásban is rejlik. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a rendszerjellegű intézkedések rendezett szerkezeti viszonyok között érvényesüljenek. Gya­korlatilag ez azt jelenti, hogy teret kell adni a mezőgazdaság­ban is a vállalkozások széles ská­lájának, megteremtve az ágaza­ton belül is a versenykömye- zetet. A szövetkezetek transzfor­mációján és az állami vállalatok privatizálásán kívül arra is szük­ség van, hogy gyorsan teret kap­janak a magángazdálkodási for­mák mind a föld megművelésé­ben, mind pedig az élelmiszer- gyártásban. A szerkezeti válto­zások fontossága a munkaerő termelőeszközökhöz való viszo­nyának rendezésében rejlik. En­nek köszönhetően a bér a mező- gazdaságban is fokozatosan a vállalkozói tevékenységgel elért jövedelemből való részese­déssé alakul. A reform kezdete óta bekövetkezett, de főleg az idei fejlődés arról győz meg ben­nünket, hogy szerkezeti változá­sok nélkül semmilyen más intéz­kedés nem lesz hatékony. Vladimíl Podstránsky, az SZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettese fOOJfa a kérdőjelekről Két évvel a rendszerváltás után, a pluralista demokrácia megteremté­sének útján egyre szaporodnak a kérdőjelek, amelyekre Csehszlová­kia lakossága mind türelmetlenebbül várja a válaszokat. A megválaszolat­lan, kibogozhatatlan politikai kérdé­sek közömbössé teszik a társadalom jelentős részét, és Szlovákiában már most a lakosság 16 százaléka nem óhajt részt venni a jó fél év múlva esedékes választásokon. A folytató­dó föderációs, hatásköri viták és a gazdasági reform eredményeinek elmaradása további érdektelenséget szülhet és úgy járhatunk, mint Len­gyelországban, ahol a csalódott vá­lasztóknak csak a fele ment el sza­vazni, és most további zűrzavart okoz a kormány megalakítása. A cseh és szlovák viszálykodás miatt nálunk a helyzet még bonyo­lultabb. Megbénulhat a parlament tevékenysége, kormányválság lehet­séges, fennáll a határidő előtti vá­lasztások kiírásának szükségessége, sőt Szlovákia teljes különválásának lehetősége. Ilyen körülmények között került sor Václav Havel elnök drámai tévé- beszédére, amelyben bejelentette, hogy négy új törvényjavaslatot nyújt be a parlamentnek, amelynek elfo­gadása lehetővé teszi számára, hogy elnöki dekrétumokkal parlament nélkül irányítsa az országot. Ma a kérdések kérdése, mi lesz a sorsa ezeknek a törvényjavaslatoknak. A józan ítélőképességű emberek lát­ják, hogy az elnököt az ország egységének megőrzése vezérelte, ezért a lakosság többsége támogatja, amit bizonyít az is, hogy Szlovákiá­ban még mindig a megkérdezettek 52 százaléka akarja az ország egysé­gének megőrzését. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti szlovák állam megte­remtésére törekvőknek még nem si­került annyira felkorbácsolni a nem­zeti érzéseket, hogy felülkerekedné­nek a józan ítélőképességen. Kérdés, meddig? Ugyanis az elnök kérése, hogy a lakosság nyíltan és határozottan támogassa ót Csehszlovákia egysé­gének megőrzésében, Szlovákiában jóformán visszhangtalan. Bizonyára közrejátszhat ebben az elnöki hata­lomtól való félelem. A csehországi sokezres tüntetéseken a választók felszólították a képviselőket, hogy a parlamentben az egységet támo­gassák. Szlovákiában azonban az emberek jelentős részét megzavarta az önálló szlovák állam víziója, amely számos politikus szerint csu­pán kéznyújtásnyira van és az ilyen történelmi pillanat nemigen ismétlő­dik meg. A probléma csupán az, hogy a jelenlegi alkotmány nem teszi lehetővé a szuverenitás kikiáltását és az előző választásokon ilyen alapve­tő döntésre a képviselők sem kaptak megbízást választóiktól. Ebben a bonyolult politikai helyzetben bizony az újságíró sem tud válaszolni a naponta felvetődő kérdések sokaságára. A magyar újságíró helyzete pedig még nehe­zebb. Ugyanis a nyitott kérdésekre a választ csupán az elkövetkező na- pok-hetek hozhatják meg. Akármilyen sok a megválaszolat­lan kérdés, szerény véleményem szerint még mindig van lehetőség arra, hogy elnöki dekrétumok nélkül is megőrizzük Csehszlovákia egysé­gét. Talán az elnök aggodalmai a po­litikusokban is ébresztenek annyi to­leranciát, hogy legalább a legalapve­tőbb kérdéseket a jövőbe tekintve oldják meg. Nagy szükség lenne ez­re, mivel a gazdasági kérdések soka­sága is feltornyosult, és már nem a mélyben, hanem nyíltan zúgolódik a munkavállalók tömege, és úgy lát­szik, kénytelenek leszünk megismer­kedni egy számunkra új jelenséggel, a sztrájkkal is. Az új esztendő küszö­bén ez nem sok örömet és nyugalmat ígér. KB KB cia. tfcEJl r-,. MS Szűcs Béla 1991. X1. 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom