Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
Erőnyerők lesznek-e a nacionalisták? • Miért haflgat(ag) a többség? Beszélgetés dr. Vladimír Cechhel, a Csehszlovák Megértési Mozgalom elnökével Neve 1990. március 30-án vált igazán ismertté, amikor hazánk hivatalos állami zászlajával „merészelt“ megjelenni a Szlovák Nemzeti Párt Pozsony főterén rendezett, Hlin- kát éltető és Tisót méltató, fűtött hangulatú tömeggyúlé- sén. Elhatározása (ott a helyszínen) sokakban ellenérzést, felháborodást - másokban (a hallgatag többségben) viszont egyetértést keltett... Vladimír Öech (aki annak idején a feleségével együtt a Charta ’77 aláírója volt) akkor és ott, a nacionalisták gyűrűjében alig úszta meg ép bőrrel; s azóta főként a VPN, azaz a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom, a HUMÁN polgári kezdeményezés, illetve az ö általa irányított politikai törekvés: a Csehszlovák Megértési Mozgalom nagygyűlésein jelent meg több ízben is - vállán mindig a csehszlovák lobogóval.- Számított arra, hogy a „vakmerőségének“ akkora visszhangja lesz?-Tudtam, hogy sokaknak nem fog tetszeni, a csehszlovák államiság gondolatának népszerűsítése. Azt azonban máig sem értem miért háborodtak fel, hiszen a játékszabályokba egyformán beletartozik, hogy az elszakadást szorgalmazók éppen úgy hangoztathatják a magukét, minfaz egységes Csehszlovákiái szorgalmazók. Az, hogy ez utóbbiért engem már kilencven tavaszán kis híján inzultusért, csak megerősíti azt a meggyőződésemet, hogy minden lehetséges fórumon hangot kell adni az állam egységét őrző törekvéseknek.- Ez tekinthető hát az ön által vezetett, de a tavalyi választási eredmények láttán, illetve az elszakadási törekvések fölerősödése révén eléggé visszhangtalanul működő mozgalom politikai hitvallásának?- A Csehszlovák Megértési Mozgalom és jómagam is az európai polgári demokrácia híve vagyok. A gazdaságban a piacot, a magántulajdont; a politikában a szabad választásokat és az erre épülő többpárti parlamentet támogatjuk. Emellett fontosnak tartjuk az egyéniség és az emberi jogok tiszteletben tartását. Belpolitikai, társadalmi programunk lényege a közös állam, tehát az egységes Csehszlovákia és ezen belül az egyetlen alkotmány, az egyetlen kormány, az egyetlen nemzetgyűlés gondolata. Támogatjuk továbbá az egyes régiókban élő állampolgárok teljes egyenjogúságán alapuló területi önkormányzatok fejlesztését; illetve a nemzeti és etnikai sajátosságok megőrzésének, széles körű érvényre jutásának fontosságát.- Doktor úr, kérem, ne haragudjon, de bármennyire is rokonszenves és az államirányításban gazdaságosnak tűnő elvek ezek, a valóságban kevés olyan embert ismerek, aki az önök mozgalmának emblémáját tűzné kabátjának hajtókájára...- Nézze, a támogatóinkat nem tartjuk név szerint, listaszerűen nyilván. Az élénkebb kapcsolattartás érdekében viszont a járás- székhelyeken mindenképpen szeretnénk irodákat nyitni. Céltudatos tagtoborzással sem foglalkozunk, ennek ellenére tudomásunk van például arról, hogy Pozsonyon és Szlovákia több más városán kívül Prágában, Liberec- ben, Brünnben, továbbá Észak-Morvaország- ban és Kelet-Csehországban is sokan szimpatizálnak velünk.- Számomra így duplán érthetetlen, hogy a kommunista uralom évtizedeit lezáró első szabad megmérettetésen: a tavalyi parlamenti választásokon - országos viszonylatban - a Csehszlovák Megértési Mozgalom mindössze 45 ezer szavazatot kapott...- Pedig ennek egyszerű a magyarázata! A Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen a rendszerváltást követő népszerűségük csúcsán voltak még, akkorra meglelték már támogatóikat a nemzetieskedö jelszavakat hirdető pártok, külön mozgalmakba tömörültek a nemzeti kisebbségek, ezért nemigen akadt, aki ránk szavazott volna. Úgy érzem, ma kissé más a helyzet. Szinte lépten- nyomon az ocsúdás, vagy éppenséggel a szélsőségek felerősödésének jelei tapasztalhatók; s ezzel egyenes arányban bővülni látszik az úgynevezett hallgatag többség tábora. Barátok, ismerősök, alkalmi beszélgetőpartnerek körében, vagy csak véletlenül meghallgatott párbeszédekből kiszűrve, egyre erősödik az a benyomásom, hogy az ország lakosságának jelentős hányada tanácstalanul tekint mindarra, ami mostanában a honi politikában történik.- Nem túlságosan sommás megállapítás ez?- Nem hiszem. Szerintem elég bizonyító adatnak tűnik, hogy jelenleg a szavazásra jogosultaknak csak ötven százaléka élne a jogával. És a többiek? Ók miért nem vennék maguknak a fáradságot, hogy elmenjenek a szavazóhelyiségekig? Találgatni persze lehet, de a hallgatag többség minden bizonnyal legnagyobb számú csoportja úgy érzi, hogy elbizonytalanodott, hogy elege van a politikából. Úgy érzi, hogy rá hivatkozva és nemzeti köntösben, de újra csak a feje fölött történnek a dolgok. Úton-útfélen azt hallja, hogy melyik párt vagy mozgalom melyik prominens személye volt kommunista, bolsevik, sztálinista, az ötven évvel ezelőtti szlovák állam gárdistája, filoszemita, szovjetbérenc vagy éppenséggel erkölcsi nulla. Nos, úgy érzem, pont ez a hangzavar az oka annak, hogy a hallgatag többség még mindig nem meri elhinni, hogy a hazai politikában alapvető változások történtek, történnek... Ezért, ha létezik manapság égető és elodázhatatlan feladat, akkor az nem abban áll, hogy pártok és pártpolitikusok egymást győzködjék kötőjel- és nyelvtörvény- vitákban, vagy éppenséggel nemzetieskedö paragrafusokkal telespékelt alkotmánytervezeteken marakodjanak; hanem abban, hogy meggyőzzék a hallgatag többséget arról: a politika - ami 1989 novemberéig elvtársi huncutság volt - most nem „úri huncutság“ lesz.- Gondolom, mind önt, mind az ön által Irányított mozgalmat sokan vádolhatják kozmopolitizmussal elegy csechoszlovakizmussal!- Nézze, a problémák gyökerét abban látom, hogy 1918 után a csehek, sajnos, valóban nem tekintették egyenrangú partnereiknek a szlovákokat. Erre azért lett volna szükség, hogy a szlovákok is valóban otthon érezzék magukat az ország valamennyi zugában. Chebben éppen úgy, mint Prágában vagy Zsolnán. Ez a mulasztás a mai napig érezteti hatását. Ráadásul külföldön is fellelhetők a nyomai, ahol nemegyszer csak cseh koronáról, cseh áruról, cseh hokicsapatról beszélnek... Természetesen, a szlovákság számára ez joggal bosszantó; ugynakkor nem elegendő indok ahhoz, hogy nemzetközi egyezmények felrúgásának szándékára és elszakadási törekvések forszírozására késztessen bárkit is. Annál inkább nem, mert az egységes állam gondolata még nem jelenti kötelezően a centralizmust.- Valóban: a Csehszlovák Megértési Mozgalom miképpen képzeli el például a decentralizációt?- Úgy, hogy Prága nem lenne „kötelezően“ az államirányítás központi szerveinek egyetlen székhelye. Friss, jó példája ennek, hogy a rövidesen felállítandó Alkotmánybíróság Brünnben működik majd. Javaslataink szerint Pozsony az ország kormányának, Prága pedig az államfő és a parlament székhelye lehetne. Biztos vagyok abban is, hogy a mai értelemben vett föderális hivatalok egyike-másika akár Kassán is otthonra lelhetne.- ön meglehetősen határozott és céltudatos. Hadd kérdezzem hát meg: a demokratizálódás útján - a novemberi forradalom után másfél és a tavalyi választások óta eltelt esztendő tükrében - tapasztalható-e nálunk előrehaladás?- Egyelőre nagyon a kezdetén tartunk. A populista jelszavaknak, a nacionalista tőről fakadó indulatoknak sokkal nagyobb szerepük van a közéletben, mint a józan észnek, vagy akár „csak“ a demokratikus játékszabályok betartásának. Gondolom, elég, ha csupán a pozsonyi parlament kapujának áprilisban történt bezúzását, vagy az elszakadási törekvések elburjánzását említem. Szerintem teljesen fölösleges a szenvedélyek ilyen mértékű és felelőtlen felkorbácsolása. Meggyőződésem, hogy az egységes Csehszlovákia állampolgáraként is bárki derék szlovák vagy akár az anyanyelvét és a nemzetiségét tudatosan őrző magyar, német, lengyel, rutén, esetleg egyéb nemzetiségű lakos lehet széles e hazában. És bizonyos vagyok abban is, hogy három helyett egyetlen alkotmány is mindenki számára biztosítani tudná mindazokat a jogokat és kötelességeket, amelyek a polgári demokrácia természetes ismérvei.- Doktor úr, ön szlovák ember! Mi a véleménye hát a Szlovák Nemzeti Pártról?- Hogy a szemellenzős jelszavakat hirdetve, egyetlen célkitűzésük az önálló szlovák állam kikiáltása. Ennek érdekében minden lehető eszközt felhasználnak. Sajnos, mostanában a kezükre játszik az is, hogy az emberek jelentős hányadának arra kell figyelnie: hogyan képes megélni a béréből... Mit tegyen az illető, ha ki akarja fizetni a lakbért, a gázt, a buszbérletet, ha ruházni akarja a gyerekét és emellett még enni is akar. Érdemes megfigyelni viszont, hogy a Szlovák Nemzeti Párt még egyetlen jó szót sem talált a gazdasági reformtörekvések méltatására, pedig annak első biztató nyomai tagadhatatlanul jelen vannak már. Ebben az emóciókra építő és a változások csíráit lefitymáló taktikában akár az ördöggel is hajlandók lepaktálni.- Az ördöggel?...- Érdemes odafigyelni a koratavasszal kialakult hármaskoalícióra a csúful levitézlett kommunisták utódpártja, a nemzetieskedö Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a nagyhangú SZNP között! Mi ez, ha nem egymást támogató hatalomvágy és a forradalmi változások hullámainak meglovagolá- sa?l A hajdani szlovák állam gárdistái és csendesebb hívei négy évtizeden át fegyelmezett hithú kommunistákként dekkoltak; most viszont újra fordítottak egyet a köpönyegeiken. Sajnos, nyilván tapasztalatlanságból eredően és a történelemoktatás hézagai révén, sok fiatal is csatlakozik hozzájuk. Rengeteg a kaméleon és ennél is több a konjuktúra- lovag a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban is; és ha mindehhez még a trikolórral díszített nemzeti jelszavakat is hozzáadjuk, akkor kristálytisztán látni: ki szorgalmazza az idő előtti választásokat, az elszakadást, az önálló szlovák államot.- Öech úr, ön a Szlovák Köztársaságot vagy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságot tekinti otthonának?- Az én hazám; Csehszlovákia! így, egybeírva, kötőjel és egyéb sallang nélkül... Így, mert Prágában éppen úgy otthonosan érzem magam, mint Brünnben vagy Pozsonyban. És újra meg újra kiábrándít az a tudat, hogy Prágába vagy a cseh és morva tájak bármelyik pontjára „külföldiként" kellene utaznom.- Úgy tűnik viszont, hogy a honi politika homokórájának szemcséi most éppen fordítva peregnek... Ebben a helyzetben miből merít erőt?- Elsősorban a történelemből, ahol bőségesen találni érveket arra vonatkozóan, hogy Csehszlovákiának a jövőben is egységes államnak kell maradnia.- Vagy legalábbis annak kellene maradniaI Nem érzi szélmalomharcnak a Csehszlovák Megértési Mozgalom, illetve az ön személyes törekvéseit?- Pillanatnyilag talán valóban meddő szélmalomharcnak tűnik, amit teszünk. Sok a hangoskodó, nagy a káosz; és szinte törvényszerű, hogy a józan hang mindig csöndesebb. Jómagam sem akarok a politika foglya lenni, de annyit azért mindenképpen leszögezhetek: olyan alternatívát kínálunk, amely fogódzót nyújthat azoknak, akik előbb-utóbb csatlakozni szeretnének a demokratikus föderáció és a csehszlovák államiság gondolatához.- Köszönöm az interjút! Miklósi Péter
