Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-02 / 31. szám

Azt mondja, a DAC jelenlegi csapatában az a három futbal­lista a legjobb, aki júliusban született. Simon, Szaban és ő. Pavol Diña. Persze csak vic­cel. Ugyanis köztudott róla, hogy szerény, toleráns, barát­ságos ember és labdarúgó. Jókedvű volt a Dunaújváros elleni előkészületi meccs után; brillírozott, harminc mé­terről rúgott egy bombagólt és a tréner megengedte a há­rom ünnepeltnek, hogy némi pezsgővel viszonozzák a tár­sak gratulációját. Jutott min­denkinek vagy másfél pohár­ral. A riporternek nem. Gépko­csival volt... Általános vélemény és nem Is nagyon cáfolják, hogy a kelet-szlo­vákiaiak isznak a legtöbbet az or­szágban. Mármint alkoholt. Pavol Diña (1963. július 11-én született) Snináról származik, a Humennében is futballozott... („Keleten és nyu­gaton sem vetik meg a szeszt. Minket már régen »megbélyegez­tek», kár lenne tiltakozni. Embere válogatja. Hogy a futballisták nem szentek, az már egyszer biztos. De aki valamit is ad magára, az nem eshet bele az alkoholcsapdá­ba. Légy mindenben mértékletes - ez a jelszavam. Huszonnyolc éves vagyok, s úgy érzem, a sportszerű életmód alapelvei­nek betartása nélkül nem lennék ott, ahol leledzem. Annál jobban szeretem a labdarúgást, hogy azt feláldoznám az alkohol, a cigaret­ta, az éjszakázás és sok más ká­ros szenvedély oltárán. Szeretnék még néhány esztendőt az élvonal­ban játszani. Itthon és külföl­dön“). Az Intertotó Kupa-meccsek és az előkészületi mérkőzések alkalmából a nézők körében gyakran elhang­zott: „Diña lesz a mi Maradonánk“. Nem a „rossz“, a kokainfogyasztó Maradonára gondoltak. Hanem arra, aki szervezte, irányította a Napoli és az argentin válogatott játékát, csele­zett, megjátszotta a labdákat, és az úgynevezett második hullámmal ér­kezve lőtte a gólokat. („Micsoda megtiszteltö összehasonlítás! Ta­lán »kövérségem» miatt asszo­ciálnak és túloznak ennyire a szurkolók. 176 centi a magassá­gom és akkor érzem jól magam, ha 80,5 kg a testsúlyom. Ha mondjuk két kilóval lejjebb me­gyek, fáj a fejem, rosszul alszom, a pályán hiányzik a megszokott stabilitásom, erőnlétem. Szóval én már csak ilyen »kövéren« fo­gok focizni. És valószínűleg hát- ravontan, amolyan ofenzív közép­pályásként. Azt hiszem, ez jobban megfelel a mentalitásomnak, és talán hasznosabban kivehetem részemet a csapatjátékból. így Pavol Diña adósa a szurkolóknak gondolja ezt Szikora edző is. Na és úgy, hogy váratlan bejátszá­sokkal a védők mögé robbanva lőjem, fejeljem a gólokat"). Igen, Diiiától gólokat (is) várnak. Tavaly ő volt tíz találattal a DAC házi gólkirálya. Eddigi 213 I.-ligás mécs­esén 70-szer rezegtette meg az el­lenfél hálóját. Kedvenc lövőhelyzete, amikor egy csel vagy átadás után maga elé teszi a labdát és kapura suhintja. Bombaerősen. Elégedetlen önmagával. Tavaly annyiszor került helyzetbe, hogy legalább húsz gólt kellett volna lőnie. („Nem leányá­lom az előretolt csatárok élete. Jön az átadás, és amikor az em­ber átveszi a labdát, kap egy cso­magot a védőtől. Rendszerint a bokájára. Jó keményet. Vagy a küzdelem hevében a földbe dol­gozza, esetleg finoman kibillenti egyensúlyából. Kérdezze meg Radványi Mikit, mennyi rúgást ka­pott már az előkészületi meccse­ken. A néző csak azt látja, a csatár megint elvétette a labdát“). Per­sze azt is beszélik, Pavlík nem szí­vesen adott Dinának labdát. („Nem­csak nekem! Különc ember és futballista. Nagyobb bajom nem akadt vele. Hagyjuk az egészet. Volt, elmúlt. Egyet azonban el­mondhatok: most sokkal jobb a csapatszellem! Nincsenek klik­kek. Szerintem valahol itt kezdő­dik az igazi futballsikerek gyöke­re. A kemény nyári felkészülés során akadtak »jajgatások«, de én azt mondom: robotolni kell, erőt gyűjteni, feltölteni az akkumulá­tort. Mert a tehetség csak állapot. A többi munka, gyakorlás, verej­ték. Ez a szükséges rossz. Mon­dom, szükséges, hogy esélyünk legyen a bajnokságban“). Olyan, mint tavaly volt? Csak­ugyan, hol „sztúrta el" a DAC az érmes helyezést, illetve a bajnoki címet. („Azt hiszem, a Dukla ellen Prágában. Olyan álmosan futbal­loztunk, mintha nem is mi vezet­tük volna a ligamezönyt. Szokat­lan időpontban, délelőtt léptünk pályára, de ez nem lehet mentség. 1:0-ás Dukla-vezetésnél én se ta­láltam el tiszta helyzetben, 10 mé­terről az üres kaput és ahogy az egyik barátom lefordította, az Új Szó azt írta: ilyen helyzetkihagyás után a serdülő kettőben az edző azt mondja a gyereknek - menj fiam tollaslabdázni! Én viszont te­niszezni szeretek...“). Szóval marad a futball. Vitathatat­lan, Diña jó labdarúgó. A tehetségről valaki úgy fogalmazott, hogy az az ember sok alkotókészségének sze­rencsés ötvözete, egyesülve az al­kotó akarattal. Azt is mondják, a ta­lentum velejárója a játékintelligen­cia. Ez Diñára is érvényes. („Fut­ballozni, játszani szeretek; utálom a darálást, a birkózást, az alatto­mosságot. Embernek kell marad­ni a pályán is. Tudom, nem köny- nyü. Napjaink civil életében sok a gátlástalanság, kíméletlenség. És ez mintha átragadt volna a sportpályákra.“). Van benne va­lami. A DAC rangidős labdarúgója azonban nem tör-zúz a zöld gyepen, nem törleszt, nem fenyegeti az őt felrúgó pokróedurvaságú védőket. Úgy áll rajtuk bosszút, hogy átjáts­sza, kicselezi őket. Nem kevesen állítják, Diña túl jó fiú ahhoz, hogy még jobb futballista legyen. Hiányzik belőle egy kis vagányság, csibész- ség, dörzsöltség, jó értelemben vett szemtelenség. („Nem félek én sen­kitől - bár egy játékostól, Dusán Libától nagyon tartottam, ha ro­bogott felém, már hallottam csontjaim ropogását - csak hát nem kedvelem az erőszakot. Erő­szakra erőszakkal válaszolni? Mi­re jó ez...?“) Semmire. Csak arra, hogy fokoz­za mendennapi ingerültségünket, i- degeskedéseinket. a dunaszerda- helyi közönség (ellentétben talán minden más város nézőivel az or­szágban) a labdarúgást szereti, a futballt, a szó klasszikus értelmé­ben. Erre szoktatták korábbi ked­vencei. Persze, tisztában van vele, hogy a régmúlt idők focijának végleg befellegzett. De mégis. A két pont mellett mindig kikényszerít néhány emlékezetes akciót és csak ilyenkor megy elégedetten haza. („Kedvem­re való a DAC-közönség! Fantasz­tikusan tud lelkesedni, ért a fut­ballhoz. Hét és fél évet töltöttem Besztercebányán, de az ottani szurkolók szinte holt lelkeknek tűnnek szememben a dunaszer- dahelyiek mellett. No és nem bika­viadalra biztatnak bennünket! Ez fölöttébb imponál nekem. És ahogy a pályán kívül, a városban kedvelnek, az egyszerűen hihetet­len. Itt csakugyan népszerűek a labdarúgók és szeretnek ben­nünket. Ezért érzem néha úgy, hogy még adósa vagyok a duna- szerdahehyi nézőknek. Talán már nem sokáig. Mert jó kis csapat van alakulóban. Hogy mire lesz képes a bajnok­ságban az átszervezett DAC? A ki­lencedik I.-ligás szezonja előtt álló Diña, akinek örök példaképe Laco Petrás (csak a játéka!) nem vállalko­zik jóslásra. Azt mondja, Szikora edző formálja, formálgatja az együt­test. Mindenre kiterjed a figyelme. Szerinte annyira bizonytalan az I. liga kimenetele, mint a madáríjesztő kalapjának eredete. Ez a bizonyta­lanság tartalmazhatja mondjuk a DAC érmes helyezését is? („Miért ne...?!“). Csakugyan, miért ne? Tavaly is Így kezdődött. Kemény felkészülés, gyanúsan jó eredmények az edző­meccseken, most az Intertoto Kupá­ban is. A többi ismeretes. A „poén' elmaradt. A játékosok, az edzők, és a vezetők nem tudták azt közösen „megfogalmazni". („A történelem nem ismétlődhet meg...“). Marad­junk ennyiben. Tomi Vince AZ ELLENFÉL VÉDŐI BLOKKOLJÁK A DAC HÁZI GÓLKIRÁLYÁ­NAK LÖVÉSÉT (Nagy László felvétele) COMPUTER 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 ‘2*43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099 es a budapesti Vasárnapi (Hírek A HARMADIK FORDULÓ KÉT KÉRDÉSE 1. Hogyan hívják a legnagyobb hagyományokkal rendelkező és nálunk is legismertebb magyar utazási irodát? SZELVÉNY 2. II. János Pál pápa magyar- országi látogatásának egyik színhelyén készült felvételünk. Nevezze mega várost és az épület nevét. Melyik Dnna-parti váro­sunkban látható a jellegzetes ku­pola? Közös rejtvényversenyünk csehszlovákiai nyertesei­nek testvérlapunk, a budapesti Vasárnapi Hírek az alábbi értékes jutalmakat szerezte: 1. díj: két személyre szóló egyhetes üdülés a debreceni« Civis Szállóban (a Civis vendéglátó rt ajándéka) 2. díj: egy hét Budapesten két személy számára teljes ellátással 3. díj: egy hétvége Magyarországon, program két sze­mélyre teljes ellátással 4. díj: magyar képzőművészek, iparművészek művei 5. díj: egész évre szóló belépő a budapesti Nemzetközi Vásárra és a Hungexpo rendezvényeire 1992-ben 6. díj: négy csomag Kiskönyvtár Továbbá egyéb kisebb ajándéktárgyak A helyes megfejtők közül sorsolással választjuk ki a nyerteseket, névsorukat két héttel az utolsó rejtvény megjelenése után a Vasárnapban közöljük. i/asárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja a Slovakopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság S 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ■*£ 210/4460 és Miklósi Péter: » 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf & 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Slovakopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Ventúrska 5. 335-091. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek: 210/4455. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külfőldi'megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom