Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
Memento használt freonok hatására a bolygónkat védő ózonréteg a sarkvidékek tájékán vékonyodik, egyre gyakrabban válik hézagossá. A heroikus küzdelem ellenére egyre fogyatkoznak a Föld tüdejét jelentő egyenlítő körüli őserdők. E tekintetben hazánk sem dicsekedhet kedvező körülményekkel. Az észak-csehországi bamaszénmedence világviszonylatban a legszomorúbb helyzetű területek közé tartozik. Szlovákiában is egyre több a gond. A savas esők következtében az erdők nagy része komolyan károsult, az összes folyónk reménytelenül szennyezett, szocialista mezőgazdaságunk kizsigerelte termőföldjeinket. Két éve reménykedünk, hogy valami talán beindul. Bár nem mondhatjuk, hogy nem történt semmi, azért a kép korántsem megnyugtató. Kemény küzdelmet kell vívni minden kis eredményért. így van ez a Ga- ram völgyében, Pozsonyban, Kelet-Szlová- kiában éppúgy, mint a technokrata maffia továbbra is elsőrendű érdekeként elkönyvelt bősi vízlépcső esetében. Az utóbbi évek nem feltétlenül tipikus tört. Sajnos, mint minden diktatúra, az emberiség esztelen garázdálkodása is hamarosan megbosszulta magát. Dédapáink, nagyapáink felelőtlenségét mi és közvetlen leszármazottaink szenvedjük meg. A százmillió évek alatt felhalmozódott fosszilis tüzelőanyagok hihetetlen ütemű felhasználása elviselhetetlen mennyiségű égésterméket juttatott a levegőbe. A néhány évtized alatt elburjánzó ipartelepek hulladékai egyaránt elszennyezték a földet, a vizet és a levegőt. A mezőgazdaság is a művileg előállított serkentőszerekben kezdte keresni a megoldást. És a sort folytathatnánk tovább. Az ötvenes évek végén azután apáink generációját lassanként meglegyintette a közelgő katasztrófa szele. Igaz, például Oszt- raván ezután még sokáig nem volt ajánlatos fehér ingben az utcán sétálni, de néhány száz kilométerrel arrébb, a Rajna mentén, a Rurh vidéken valami beindult. Az alapveidőjárását látva többen meghúzták a vészharangot. Bár a tudósok ezt még cáfolják, nem maradhatunk tétlenek. Ne feledjük el, mindannyian felelősek vagyunk azért, amit gyermekeink örökéül hagyunk! Az ő jövőjüket kockáztatják mindazok, akik közönyösen vállat vonnak a környezetvédelmi felhívások hallatán! Mindennapjaink elhanyagolhatónak tűnő gondatlanságai, elavult autói, feldolgozatlanul felhalmozott hulladékai, az elszennyezett ivóvíz, az ésszerűtlenül folytatott ipari tevékenység, a túlmű- trágyázott termőföld, mind-mind újabb csapás környezetünk szimbolikus fájára. Ezt a fát magunk alatt vágjuk! Ha elpusztul, nem találunk helyette másikat! Tuba Lajos A természet mai arcát az evolúció hosszú évmilliók során alakította ki. E folyamat során jelentek meg és merültek feledésbe különböző állat- és növényfajok. Évezredeken keresztül az ember beleilleszkedett ebbe a természetes képbe. A társadalom fokozatos fejlődésének következtében a múlt század közepétől azonban ez az ösztönös kapcsolat fokozatosan fellazult. Az élet fejlődésének történetében először az egyik faj felrúgta a természetes kiválasztódás törvényeit, és egyeduralomra tő problémákat elsőként felismerő tudósok és a jövőre leginkább fogékony fiatalok ekkor indították el az első igazán nagymértékű környezetvédelmi mozgalmakat. Célul tűzték ki, hogy eloszlassák a társadalom közönyét és így az utolsó pillanatban mentsék, ami még menthető. Napjainkban ez a küzdelem kiterjedt a világ minden pontjára. Sajnos, olyan időszakban élünk, amikor a szűklátókörű ipari érdekek következtében az egész Földet globális katasztrófa fenyegeti. Az üvegházhatás következtében elegendő egy-két foknyi felmelegedés, és a sarki jégtömegekből kiolvadó víz elönti a legsűrűbben lakott tengerparti területeket, aminek következtében ökológiai menekültek tízmilliói vándorolhatnak a belső területek felé. A néhány éve még általánosan Rejtvényversenyünk negyedik, utolsó fordulója Mai számunk utolsó oldalán • Értékes nyeremények • A megfejtést egyszerre kell beküldeni postai levelezőlapon a szerkesztőség címére
