Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-27 / 52. szám
dBUJBSBfl y ♦ KI ÖNSZÁNTÁBÓL. KI KÉNYSZERÍTVE A leánykereskedésről a közelmúltig egy-egy izgalmas krimiből, esetleg valamelyik nyugati lapból átvett hátborzongató riportból értesülhettünk. Ám a „fehér hússal“ való üzletelés hazánkban is táptalajra lelt, s figyelve a rafinált, de nemegyszer az egészen félreérthetetlen hirdetéseket, azt tapasztaljuk, egyre nagyobb teret hódít. A csehszlovák lányok nemcsak a lengyeleket, hanem már az egzotikus thaiföldi szépségeket is kiszorítják a német szexpiacról. Vannak, akik önszántukból mennek nyugati „vendégmunkára“, vannak, akiket kényszerítenek. A napvilágra került konkrét esetek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Egy friss adat szerint a németországi mulatókban és illegális nyilvánosházakban „eltűnt“ csehszlovák lányok- asszonyok közül az ottani rendőrségnek az ötven keresett személyből egyelőre csak tizenötöt sikerült felkutatnia. Köztük volt egy 14 éves diáklány is. A visszatértek elmondásából kitűnik, néhányan ugyan tudták, hová mennek, és mit takar a szerződésük, de még őket is meglepte munkájuk drasztikus tartalma, a rossz higiéniai ellátás és az alacsony bér. (Hatvan márkáért a „kuncsaft“ minden kívánságát teljesíteniük kellett, különben jött a kegyetlen büntetés.) Prostituáltjaink nemcsak külföldön, hanem elsősorban itthon erősítik hazánk valutabevételét. Legismertebb „piacjk“ a cínoveci határátkelő, a Teplicére, illetve a Mostba vezető E 55-ös országút. (Nem véletlen, hogy ezen a vidéken rohamosan nőtt a szifilisszel megfertőzöttek száma). Itt a lányok valóságos rajokban „vadásznak“ a hazánkba látogató turistákra, üzletemberekre, kamio- nosokra. Erre a tarthatatlan állapotra reagált a nyugat-csehországi rendőrparancsnok és október 18-án nagyszabású razziát rendelt el az említett útszakaszon. Hetvenhét stri- chelő lányt és számos stricit igazoltattak, s többüket bekísérték. (Ezt az akciót állítólag a jövőben gyakrabban megismétlik). Szlovákiában ugyan nincs hasonló „promenád“, ahol elég lelassítani a kocsival, egyet csettinteni és máris akad egy mindenre kapható miniszoknyás pillangó, de vannak szállodák, masszázsszalonok (igaz, legálisak), piros lámpa nélküli, de erotikus örömöket nyújtó házak, ahol vígan folyik a „hancúrozás“. A rendőri beavatkozástól senkinek sem kell félnie. Az üzletszerű kéjelgést már nem büntetik. A közelmúltban a Szlovák Belügyminisztériumban mégis létrehozták az erkölcsrendészet osztályát. Vezetőjétől, Lányi főfelügyelőtől (a bűnügyi rendőrség visszatért a régi rangelnevezésekhez) azt kérdeztük, mi tulajdonképpen a feladatuk? Hiszen a szocializmusban de jure nem létezett a prostitúció, ám de facto virágzott, és büntették is a szerelem papnőit, most már legálisan űzhetik mesterségüket, mégis felújították az erkölcsrendészetet. Miért?- Tudni kell, hogy osztályunk feladata jóval sokrétűbb. Nemcsak a „könnyű lányokkal“ foglalkozunk, feladatunk az ifjúságvédelem es a kábítószeresek szemmel tartása is. Természetesen az erőszakos nemi közösüléseknek, a gyerekek és fiatalkorúak „megrontásának“ kivizsgálása, felderítése is a mi hatáskörünkbe tartozik. Magát a prostitúciót valóban nem büntetjük. Kivételt képeznek az olyan esetek, mikor ezek valami más bűncselekménnyel párosulnak. Például, ha a lányok meglopják, kifosztják üzletfelüket. A rendszerváltás után nagyon felvirágzott ez az üzlet, és vele együtt ismét felbukkantak a kerítők és a stricik. Az ő tevékenységük viszont már büntethető...- Igen, abban az esetben, ha az illetőre rá tudunk valamit bizonyítani, ami nem túl gyakran történik. Az említett urak általában portások, pincérek, taxisofőrök, akik ismerik a dörgést és úgy intézik dolgukat, hogy ne bukjanak le. Olyan esetek is vannak, amikor a „kislányt“ saját férje futtatja. Pittner belügyminiszter úr egyik nyilatkozatában többek közt azt is mondta, hogy önök leánykereskedőket füleltek le.- Ez igaz. Az említett eset még nincs lezárva, és ezért csak annyit mondhatok, hogy egy itteni házaspárról van szó. A férj Németországban dolgozik, felesége pozsonyi főiskolás. Apróhirdetések útján rengeteg lány akadt hálójukba, akikkel Németországba utaztak és ott jó pénzért egyszerűen túladtak rajtuk. Hány „áldozatról“ van szó? — Pontos számot még nem tudunk, de az biztos, hogy sokról. Általában azoktól szerezzük az információkat, akiket bántalmaztak, vagy nagyon alacsony bérért dolgoztattak. Azok a lányok, akiknek szerencséjük volt és elegáns, drága mulatókba kerültek, általában nagyon hamar megszokják a jó keresetet, fényűző életmódot, s már nem akarnak hazajönni, hiszen új helyükön egy éjszakai bevételük nemegyszer azelőtti egész évi keresetüket is felülmúlja. Biztosan többen is próbálkoznak leány kereskedéssel... — Sajnos, igen. Pozsonyban sok az olyan fiatal fiú, aki azzal a céllal ismerkedik meg középiskolás lányokkal, hogy a szomszédos Ausztriában dolgoztassa őket. Olykor megmondják barátnőjüknek, mi a céljuk, s azok néb.mv.száz schilling reményében belein,. ■ ■ k az üzletbe, de sokszor kirandi ürügyén csalják őket az autóba . méz lányok csak a határon túl, amikor a „gavallérok“ viselkedése hirtelen megváltozik, döbbennek rá. milyen helyzetbe kerültek. Az egyik kislánynak, akit ausztriai kirándulásra invitáltak, nem volt útlevele. Másnapra szereztek egyet. Egyszerűen kölcsönvették egy hasonló lánytól. Az „üzletet“ általában a parkolóban vagy zugszállodákban bonyolítják le. A legmegdöbbentőbb az egészben az, hogy ezek a csinos és intelligens lányok nemegyszer primitív, alig négy-öt elemit végzett cigányfiúknak is bedőlnek. Ha már a fiúknál tartunk, meg kell említeni, hogy gyakran ők is árucikké vál(hat)nak. Egy hirdetés például tengertúli mulatókba, távol-keleti lokálokba keresett fiatal, 18 és 23 év közötti jó alakú, vonzó arcú fiúkat, és fantasztikus kereseti lehetőségeket ajánlott. Egy-egy ilyen hirdetés az egyre növekvő munkanélküliségben igencsak csábító...- Valóban elég sok a hasonló, tehát teljesen egyértelmű szöveg a lapokban, de ez ellen nem tehetünk semmit. Egyelőre még ilyen jellegű feljelentésünk nem érkezett. Térjünk vissza az örömlányokhoz. Tudják, hányán keresik kenyerüket az utcasarkon?-Természetesen egy részüket regisztráljuk, számon tartjuk, de pontos áttekintésünk nincs, és nem is lehet. A szlovák falvakból, kisvárosokból sokan jönnek Pozsonyba, Pőstyénbe és még többen keresik a boldogulást Csehországban. Sajnos, egyre többen a fiatalkorúak közül. Gyakran olvashatunk úgynevezett „áltatós“ lányokról...-Ezek elsősorban a külföldiekre specia'izálódnak. Általában ketten mennek a férfi szobájára, ahol italába altatót szórnak, s amikor az illető elkábul, ellopják értéktárgyait. Ez roppant veszélyes dolog, hiszen a lányok nem ismerik a férfi egészségi állapotát, nem tudhatják, nem szívbeteg-e, vagy asztmás, esetleg allergiás. Csehországban egy olasz fiatalember meg is halt egy ilyen „pezsgőkúra“ után. Nemrég egy utcalányokról szóló csehországi riportban azt írták, hogy a brimiii polgármester-helyettes szemtanúja volt, amint a rendőrök pénzt fogadnak el egy stricitől. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ... de az erkölcsrendészet tagjai is csak emberek, akik... — Értem, mire céloz. Természetesen ilyen esetet kizárni nem lehet, de meggyőződésem, hogy a mi embereink hasonló piszkos ügyletekbe nem bonyolódtak és a jövőben sem fognak. Ordódy Vilmos _____________----------------------------------------------------------------------, Ho gyan látja a pozsonyi erkölcsrendészet főfelügyelője A. CSEHOV Holdfényes, fagyos éjszaka volt. Alekszej Ivanics Romanszov levert a kabátja ujjáról egy kicsi, zöld bogarat, óvatosan kinyitotta a kaput és belépett az udvarra.- Az ember - bölcselkedett magában, miközben megkerülte a szemetes gödröt, és óvatosan egyensúlyozott kissé ingadozó lábain - az ember por, délibáb és hamu... Pavel Xyikolajics kormányzó, de még ö is csak hamu. Látszólagos nagysága füst és ábránd. Egy lehelet - és nincs többé!- Hrrr... - ütötte meg a filozófus fülét. Romanszov felpillantott, és két lépésnyire tőle óriási fekete kutyát pillantott meg. Fajtája szerint sztyeppi juhászkutya volt, éspedig jókora farkas nagyságú. A házmester fülkéje előtt ült, és megcsörrentette láncát. Romanszov ránézett, elgondolkozott, és arcán csodálkozás tükröződött. Majd vállat vont, fejét csóválta és bánatosan elmosolyodott.- Hrrr... - ismételte a kutya.- Nem értem! - Romanszov széttárta karját. - Még te... még te is morogni merészelsz az emberrel, mi? Hát nem tudod, hogy az ember a teremtés koronája? Nézz csak ide... Várj, odamegyek hozzád... No, most nézz meg... Hiszen ember vagyok. Mi? Mi a véleményed? Ember vagyok vagy nem vagyok ember? Mondd meg!- Rrrr... Vau!- Pacsit! - Romanszov kezét nyújtotta a kutyának. - P-pacsit! Nem adsz? Nincs kedved? Úgy is jó. Majd felírjuk a többihez. Akkor engedje meg, uram, hogy a pofáját... Csak úgy szerétéiből...- Vau! Vau! Rrrr... Vau! Vahau!- Áááá... harapni tetszik? No, jól van! Ezt megjegyzem magamnak. Szóval ez annyit jelent, hogy fütyülsz rá, hogy az ember a teremtés koronája, az állatok királya? Any- nyit jelent ez, hogy Pavel Nyikolajicsot is megharapnád? f-igen! Pavel Nyikolajics előtt mindenki hasra vágódik, neked pedig egyre- megy, akár ö az, akár más földi halandó? Jól értettelek? Áhááá... Egyszóval szocialista vagy? Megállj, válaszolj... Szocialista vagy, igen vagy nem?- Rr... Vau! Vau!-Megállj, ne harapj! Miről is beszéltünk? Ja, igen, a hamuról. Egy lehelet - és nincs többé! Pff! Hát akkor minek élünk, kérdem én? Fájdalommal szül az anyánk, eszünk, iszunk, belekóstolunk a tudományokba, meghalunk... Mire való mindez? Hamu! Semmit sem ér az ember! Te kutya vagy, és nem értesz semmit, de ha megértenéd... ha a telkekbe látnál! Ha be tudnál hatolni az emberi lélek rejtelmeibe! Romanszov fejét csóválta és kiköpött.- Szenny, piszok... Te azt hiszed, hogy én, Romanszov, miniszteri titkár, a teremtés koronája vagyok... Tévedsz! Ingyenélő vagyok, képmutató, megvesztegethető naplopó! Szemét vagyok! Alekszej Ivanics öklével mellére ütött, és elsírta magát.- Besúgó, áruló... Te talán nem tudod, hogy Jegorka Kornyuskint miattam dobták ki? Mi? Hát azt sem tetszik tudni, hogy ki sikkasztotta el a bizottság kétszáz rubeljét, és kente az egészet Szergucsovra? Mi? Hát az talán nem én voltam? Én aljas, utolsó szemét, farizeus... Júdás! Hízelkedő, zsaroló, képmutató gazember! Romanszov kabátja ujjával törölgette patakzó könnyeit és zokogott.- Nesze! Harapj meg! Falj fel! Soha életemben senki egy értelmes szót nem szólt hozzám... A lelke mélyén mindenki aljas gazembernek tart, de s/emben csupa mézesmázos mosoly, hízelkedő beszéd... fuj! Ha legalább egyszer valaki alaposan a képembe mászna, és leszidna a sárga földig! Falj fel, kutya! Harapj meg! Tépd szét a gazembert! Mard meg az árulót! Romanszov megingott, és a kutyára esett.- így, így, így! Marcangold azt a ronda pofámat! Ne sajnáld! Ha fáj is, ne sajnáld. Nesze a kezem is, harapd meg! Ahá, folyik a vér! Úgy kell neked, te utolsó szemét! Úgy ni! Merd, köszönöm, ( , ócska, vagy hogy is hínak... Merd! Tépd szót a bundámat is. Mindegy, úgyis abbéi :/!>öl vettem, amivel megvesztegettek. I.ladtam felebarátomat, és a kapott pénzen bundát vásároltam... És a kokárdás sapkámat is, úgy ám... De mit is beszélek? Mennem kell... Isten veled, ku- tyuskám, kis hamis...- Hrrr. Romanszov simogatta a kutyát, búcsúzóul még egyszer odanyújtotta neki a lábikráját, hogy harapjon bele, aztán összehúzta magán a bundáját, és botladozva megindult lakása felé. Másnap dél fele, amik n Romanszov felébredt, meglepő kép f ; /eme elé. Fejét, karját, lábát vasta. >ontotta. Ágya mellett felesége áll nimel, és gondterhelt háziorvosa (Fo> ' s.óllősy Klára) 91. XII. 27. tiasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja a Slovakopress állami vállalat. Főszerkesztő: Szllvássy József. Főszerkesztői titkárság ® 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/4460 és Miklósi Péter: ffi 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László * 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf ® 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, sportrovat: ® 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Slovakopress állami vállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, ® 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25, 18. emelet, ® 210/3659, 3660. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek: 210/4455. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA, előfizethető minden postán, kézbesítőnél és a PNS központjaiban. Külföldi megrendelések: PNS igazgatósága, Martanoviőova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.
