Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-27 / 52. szám
mm m Szerkeszti: Tallosi Béla agy hó esett, a hegyeket, a völgyeket nagy hó takarta. A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit. Egyszer csak boldogan kiáltott fel a nyuszi:- Hohó! Két répát találtam! Megette az egyik répát. Maradt még egy. Azt gondolta a nyuszi: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!" Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s ott hagyta a csacsi házában. Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy nagy édes krumplit, örömmel hazavitte. Belépett a csacsi a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?" A csacsi megette az édes krumplit, aztán azt gondolta: „Nagy a hó, hideg az idő. A bárányka otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jólI" Szaladt a csacsi a bárányka házához, hanem a bárányka nem volt otthon. Letette a répát s ott hagyta a bárányka házában. Azért nem volt otthon a bárányka, mert ő is ennivaló után (Kínai mese) járt. Talált is egy káposztát, örömmel vitte haza. Belépett a bárányka a házába, látta ám a répát, csodálkozott nagyon: „Hát ez hogy került ide?!" A bárányka megette a káposztát, aztán azt gondolta: „Nagy a hó, hideg az idő. Az őzike otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!" Szaladt a bárány az őzike házához, hanem az őzike nem volt otthon. Letette a répát, s ott hagyta az őzike házában. Azért nem volt otthon az őzike, mert ő is ennivaló után járt. Talált is karalábét, örömmel hazavitte. Belépett az őzike a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: „Hát ez hogy került ide?!" Az őzike megette a karalábét, aztan azt gondolta: „Nagy a hó, hideg az idő. A nyuszi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!" Szalad az őzike a nyuszi házához. Hanem a nyuszi már jóllakott, és aludt édesen. Az őzike nem akarta felkelteni a nyuszit, letette hát a répát, s ott hagyta. Felébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemét csodálkozásában: „Ejnye! Visszajött a répa. Nohát!" Gondolkozott egy keveset a nyuszi, s hamar kitalálta, hogy csak a barátai hozhatták neki ajándékba. mm esszi-messzi, hét városon és hetvenhét falun is túl éldegél valahol egy öregapó. Ennek az öregapónak van tizenkét madara, s mind a tizenkettőt máskép hivják. Mikor int egyet öregapó, elszáll a három madara. Nyomukban kemény fagy s vastag hótakaró támad. Második intésére ismét három madár ered útnak. Röptűkre olvad a hó, a mezőn kidugják fejüket a virágok. Harmadszorra is elröpül három, s amerre szállnak, az izzó mezőn a parasztok aratják a gabonát. Negyedízben is útra kél Dal öregapó madarai egy kis csapat: ködöt, esőt, hűvös szelet visz magával. Bizony furcsa madarak ezek. Négy szárnya van mindegyiknek, s mindegyik szárnyban hét toll. Külön nevük is van ezeknek a tollaknak. A tollak egyik oldala fehér a másik fekete. Ha kiterjeszti a madár a szárnyát, ragyogó világos lesz, ha összecsukja, mélységesen sötét. Találjátok ki, miféle madarak ezek! Az öregapó: az év. A tizenkét madár: a tizenkét hónap. Hármasával repülnek, mert egy-egy évszak - a tél, a tavasz, a nyár és az ősz - három-három hónapból áll. A madarak négy szárnya: a hónap négy hete, a hét toll pedig: a hét napjai. A tollak fehér oldala: a nappal, a fekete: az éjszaka. Fordította Hollós Róbert Állatkertben A nagycsoportos óvodások az óvó nénivel kimentek az állatkertbe. Pisti azt kérdezte az óvó nénitől, amint meglátta az elefántot:- Tessék mondani, melyik farka alatt van a szájad FERENCZES ISTVÁN Újé vköszön tő Szép vagy, mint a fehér fenyő, hótól tiszta, fátyolos, szép menyasszony, újesztendő, békét, békességet hozz. Ne légy te arannyal zengő, ezüst fénytől mámoros, búvópatak újesztendő, békét, békességet hozz. Bolyhos, szelíd bárányfelhő barna lehet, mint a rozs, kenyerünkhöz, újesztendő békét, békességet hozz. Jöjjön, jöjjön el az erdő, mikor hideg záporoz, pásztortüzes újesztendő, békét, békességet hozz. Krumpliföldünk áldja eső, fű se legyen árva, rossz, a házunkba, újesztendő, békét, békességet hozz. Tisztaság légy és levegő, áldott hó álmainkhoz, légy a hazánk, újesztendő, s békét, békességet hozz. Kutyulda (Egy kölyökkutya naplójából) Kölyökkoromban egyáltalán nem értettem, hogy miért példálóznak mindig velünk az emberek. Nekik nyáron kutya meleg, télen kutya hideg az idő. A gyereknek a leckéje kutya nehéz, és folyton le kell szidni, mert a reggelijét csak kutyafuttában kapja be. Az ismerősök közül valaki kutyaszorítóba került, és a születésnapra kapott ajándék csak kutyagumi vagy kutyafüle... Azt sem értettem pontosan, hogy miért mondják: egyszer volt csak Budán kutyavásár... mikor én a rokonaimtól pontosan tudtam, hogy évente többször is megrendezik az ilyesmit. Volt azonban egy mondat, amitől mindig megkönnyebbültem. így hangzott: kutyából nem lesz szalonna. No még szép. Még csak az kéne! Kérem szépen, én már kinőttem a kutyakölyökség- ből. Kijártam a kutyaiskolát - többször Kockacukordíjas nebulóként -, és most éppen kezdem a továbbtanulást. A pályaválasztás elég nehéz dolog. Ha kotorék kutya akarnék lenni, a gazdáim nem engednék, mondván, hogy felkaparom a parkettánkon a lakkot. Vadászkutyának se mehetek, mert amikor a kisgazdám elé büszkén letettem egy döglött egeret, a mamája csaknem szívbajt kapott. Házőrző munkára se vállalkozhatok, mert amikor a múltkor az új postás bácsi lengőszárú nadrágját megkóstoltam, rögtön betiltották mindenfajta ilyen kezdeményezésemet... Milyen pálya marad tehát? Elhatároztam, hogy nyomkereső kutya leszek. A kisgazdámnak köszönhetem, hogy végre megtaláltam életem értelmét, hiszen ő mindig mindent elveszít, összekever, nem talál meg, vagyis elkutyul. No én visszakutyulom neki! Persze még sokat kell tanulnom, s aztán ki tudja, mi leszek. (Hahota) A ló is megbotlik... Igen, azt mondják, hogy a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Hát még az ember, különösen a gyerek! Bizonyára ti sem vagytok kivételek: feleléskor, dolgozat- íráskor olykor-olykor ti is megtévedtek. Ha év közben összeírnátok a tanórákon ejtett, elkövetett bakikat, és év végén felolvasnátok azokat az osztály előtt, jókat nevetnétek. Mi is összegyűjtöttünk néhány ilyen iskolai bakit, jó beköpést. íme: FÖLDRAJZ- Párizs nevezetessége a Tejfel-torony. KÉMIA- MibőI nyerik a kőolajat? Természetesen kőből. MATEK- Ha az ezredest tízfelé osztom, tizedest kapok.- Többféle kerek számot ismerünk, de a legkerekebb a nulla. TÖRTÉNELEM- 1526-ban kitört a mohácsi vész. Bakócz vöröskeresztes hadjáratot hirdetett. A labancok úgy megijedtek a kurucoktól, hogy hanyatt vágódva futni kezdtek. A feudális társadalmat még az ősközösségben a rabszolgatartók teremtették meg.- A népvándorlás korában az emberek nem éltek haláluk napjáig, mert sokkal előbb elestek a csatákban. BIOLÓGIA- A malária elől a császár is csak álruhában tudott menekülni.- Kánikulában virul a kalapos gomba, télen pedig a kucsmagomba. Irodalom- Petőfi a fellegekbe felrepülve mutatja be híres költeményében az Alföldet.- Arany János balladai félhomályban írta meg az Ágnes asszonyt.- Katona József Bánk bánjával nyitották ki a Nemzeti Színházat.- Balassi Bálintnak humorista műveltsége volt. Iga ZJj 1 % 3JC !ú 7rs! ffifg 3 n= 3 its "SS S 1 aazns SS í ja A bal oldali tablón látható ábrák többségének párja ott található a jobb oldali tablón is. Mindkét tablón azonban két-két olyan ábra is szerepel, amelynek nincs párja. Melyek ezek? KEPES KEPTELENSEG Itt mindenki megijedhetne az árnyékától. Azaz nem is a sajátjától. Hiszen éppen ez az. Az árnyékok felcserélődtek, ami a valóságban tényleg ijesztő dolog lenne. Csinálj rendet, párosíts össze mindenkit a saját árnyékával! MEGFEJTÉS A december 13-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: a 3-as számú rajzzal: a hatodik az A-val jelzett ló, neki a zab a kedvenc csemegéje (a többiek a következőket falatozzák: 1-B, 2-F, 3-C, 4-D, 5-E). Nyertesek: Bóna Zsuzsanna, Bátorkeszi; Ravasz Péter, Bogya; Makranszki Imre, Reste; Jakab Igor, Perbete; Dávid Ildikó, Komárom.