Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-29 / 48. szám
Vasárnap * ♦ 5 1991. Xh 29. KÉPVISELŐK NYILATKOZNAK A PRIVATIZÁCIÓRÓL Élni kell a lehetőséggel! Előző számunkban kezdtük el a szlovákiai magyar politikai párti és mozgalmi tisztségviselők vagyonjegyes privatizációval kapcsolatos nyilatkozatainak közlését. Ezúttal Ásványi László, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselője válaszol a Vállalkozók Fórumának kérdéseire. Nem is olyan régen még csak néhány pénzintézet végezte nálunk a pénzforgalommal kapcsolatos szolgáltatásokat és műveleteket. Ma 37 bank és két takarékpénztár foglalkozik a lényegében ugyanakkora nagyságrendű bel- és külföldi pénzforgalom lebonyolításával. Közben nemcsak a bankok, de ügyfeleik, az újonnan megalapított jogi személyek - elsősorban a vállalkozók száma - is megsokszorozódott. A régi és új bankok egyaránt bonyolult helyzetbe kerültek, mert egyrészt konkurenciára kényszerülnek az új, többnyire külföldi tőkerészesedésű bankokkal, másrészt képtelenek megbirkózni a meglévő, korszerűtlen és túlbürokratizált belső rendszerükkel. Mindennek egyelőre mi, az ügyfelek isszuk meg a levét, pedig a bankok a mi pénzünkből élnek, mégpedig a külsőségekből ítélve nem is rosszul. Nézzünk meg egy konkrét vállalkozással kapcsolatos pénzműveletet, amely sajnos általánosítható példa a jelenlegi helyzetre. A pénzt - elsősorban ugyebár - meg kell keresni. Ebben a bankok nem nagyon tudnak segíteni. Az igazi vállalkozó azonban találékony, és képes tevékenységével pénzt keresni, a mi esetünkben külföldi céggel jelentős volumenű szerződést kötni, a szerződésben foglalt munkát külföldön elvégezni, ami után joggal várhatja annak ellenértékét. Külföldi partnere megbízható, fizet a megállapodás értelmében, a fizetés átutalással történik. Történetesen egy magyarországi cégről van szó, a fizetésátutalás menete a következő. Esztergomban történik a befizetés, innét a Budapesti Kereskedelmi Bankba, majd a New York-i City Bankon keresztül Prágába, a Csehszlovák Kereskedelmi Bankba, végül Pozsonyba, az Általános Hitel Bankba kerül a pénz - vállalkozónk itt nyitott számlát. Ennek az útvonalnak a megmagyarázása is megérne egy misét, de most maradjunk csak annyiban, hogy Esztergomból Pozsonyba New Yorkon keresztül egy hét alatt megérkezik a pénz, és az igazi bonyodalmak most kezdődnek. Mire ugyanis az Általános Hitel Bank hatodik emeletéről lekerül az ezzel kapcsolatos néhány adat az ötödikre, majd innét a szomszéd épület első emeletére, ahol már a pénz tulajdonosa rendelkezhet vele, eltelik még három hét. Azért csak ennyi, mert a vállalkozó türelmetlen, és naponta sürgeti ügyének intézését. A bank tisztviselői hol türelmesen, hol türelmetlenül magyarázgatják, hogy nem rajtuk múlik ez az egész. Az osztályvezető helyettesénél meg nem jut tovább, hiába szeretne reklamálni, egyszerűen nincs kinél. Nem volt célom rontani ezzel az írással az Általános Hitel Bank hitelét, biztosan vannak hasonló tapasztalatok más pénzintézettel is. Némi gyakorlat után minden vállalkozó rátalál a neki megfelelő bankra, arra,, ahol gyorsan kiszolgálják, egyenrangú partnerként kezelik és örülnek, hogy épp bankjukat választotta pénzének kezeltetésére. Úgy, mint valahol Európában, ahol működő piacgazdaság van. Szomolay Ferenc-Mit üzen azoknak, akik még mindig kétkedéssel tekintenek erre az össznépi vállalkozásra?- Negyven éven keresztül az elvégzett munkánk értékének csak egy töredékét kaptuk (persze nem mindenki) bér gyanánt. A ki nem fizetett értékből épültek a gyárak, üzemek, bérházak. Ebből támogatták a földműves-szövetkezeteket, az elburjánzott adminisztrációt stb. Ha most az új társadalmi rendszer felkínálja a lehetőséget, hogy csekély fizetségért az állam vagyonából ki- sebb-nagyobb részt (ügyességtől és szerencsétől függően) birtokba vehet az állampolgár, ez nem kegyelem, nem jószívűség, nem is jótékonysági adomány. Ez minden állampolgár jogos részesedése, jussa a létrejött vagyontömegből. Ezt - családjára, a hozzá legközelebb állókra való tekintettel - senkinek sem szabadna visszautasítani, élni kell ezzel a lehetőséggel!-Olvasóink zöme már ismeri az ezzel kapcsolatos teendőket, mégis mire hívná fel leginkább a figyelmüket?- Mint ismeretes, a privatizálásra kiválasztott és meghirdetett vállalatok irányában minden vagyonjegytulajdonos 1000 pontot érő vagyonjegyet érvényesíthet. Fontos tudni, hogy lehetőség van akár 10 privatizálandó vállalatnál 100-100 ponttal szerencsét próbálni, azaz részvényeket rendelni. Ha a megpályázott vállalat visszaigazolja a vagyonjegyek értékesítésének sikerét, a pályázó tulajdonossá válik a vállalat bizonyos számú részvényének. Hogy pénzegységben kifejezve milyen ezeknek a részvényeknek a valós értéke az indulásnál, azt nehéz megállapítani, s nem is annyira lényeges. Egy, vagy két év eltelte után ugyanis ezeket a részvényeket „jegyezni“ (keresni és kínálni) fogják eladásra és vételre az addigra megszülető értéktőzsdén, de már konkrét értékben. Hogy milyen értékben, az attól függ, milyen gazdasági eredményeket tud felmutatni egyikmásik vállalat. Itt érhet meglepetés bennünket, hogy a befektetett 1000 koronából több ezer, esetleg százezer korona értékű részvénytulajdon lett. így a beruházott ezer korona évente arányosan növekedve gyarapodik vagyonná és tiszta haszon formájában részesedésként jelentkezik a tulajdonos számára. Ez nem elhanyagolható, ismétlődő jövedelem. Esetenként ennek az ellenkezője is bekövetkezhet: a részvények értéke annyira csökken — a rossz gazdálkodás, esetleg a vállalat csődbe jutása következtében -, hogy keserűen állapíthatjuk meg, rossz lóra tettünk. De még ebben az esetben sem veszik el a befektetett ezer korona, mert a vállalat felszámolásából, az állóeszközök értékesítéséből is van bevétel.-Az ilyen meggyőző érvek ellenére mégis sokan későbbre halasztották a döntést. Mi lehet ennek az oka?- Két probléma merülhet fel az elhatározásnál: először is az, vajon van-e napjainkban minden családban egy-egy felnőtt személyre 1000 korona. Ezt valamilyen módon elő kell teremteni, akár oly módon, hogy jelképesen a karácsonyfa alá tesz- szük a vagyonjegykönyvet, az 1000 koronás okmánybélyeggel együtt. Viszont óva szeretnék inteni mindenkit attól, hogy esetleges karácsonyi anyagi gondjain úgy akarjon segíteni, hogy a már regisztrált vagyonjegykönyvet - akár jelentős felárral - átengedje másnak. Ez felelőtlenség saját magával és családjával szemben. A másik nehézség akkor merülhet fel, ha tanácstalanok vagyunk a vállalatok gazdasági helyzetét tekintve. Ezen úgy segíthetünk, hogy rábízzuk vagyonjegyeinket azokra a pénzintézetekre, vállalkozásokra, amelyek ún. befektetési privatizációs alapot létesítenek. Ezek összegyűjtik a polgárok vagyonjegyeit, majd összesítve több vállalat részvényeinek megvásárlásával nagyobb nyereségre tesznek szert. Joggal tételezhetjük fel ugyanis, hogy ezek a vállalkozások jobban ismerik az egyes vállalatok gazdasági helyzetét, teljesítőképességét.- Az átlagembert viszont konkrétan az érdekli, milyen haszonra számíthat, illetve mennyit visz el belőle a privatizációs alap?-Azzal, hogy ezek a vállalkozások magukra vállalják az állampolgárok gondjait, a vagyonjegyek kezelését és hasznosítását, természetesen illetéket szednek be. Ez a jövőbeni haszonrészesedés 2-3 százaléka. Ez azért előnyös eljárás, mert ha egyik-másik vállalat csődbe is jutna, a többi nyereséges lesz, így az év elteltével részesedésre számíthatunk. A banknak járó százalékot ne sajnáljuk, hiszen az összegyűjtött vagyonjegyek őket is a nagyobb haszon megszerzésére ösztönzik. Már eddig is számos pénzintézet és vállalkozás hozott létre privatizációs alapot. Itt az érdeklődő például megtudhatja, melyik alap vásárolja meg például a komáromi hajógyár, a dunaszerdahelyi cukorgyár, vagy akár a gútai motorkerékpárgyár részvényeit. Befejezésül a Vállalkozók Fórumának olvasóit biztatom, hogy vegyenek részt ebben a nagy össznépi vállalkozásban, ne mondjanak le egy nagy lehetőségről. (gtg) A CÉGBÍRÓSÁGON KÉRDEZTÜK: Ml OKOZZA A LEGTÖBB PROBLÉMÁT A CÉGBEJEGYZÉSEKKEL KAPCSOLATBAN? Megvallom, olyan feleletet vártam, amelyben felsorolják a bejegyzési kérvényben előforduló gyakori hibákat, ám a következő választ kaptam: Elterjedt egy tévhit, miszerint a cégbírósági bejegyzéshez elsősorban egy ezresekkel megtömött boríték szükséges, amit e hivatalba bejáratos jogászokon keresztül kell eljuttatni a megfelelő kezekbe, illetve zsebekbe. Ezt több olyan „bejáratos“ jogász terjeszti, aki az őt jogosan megillető tiszteletdíját ily módon gyarapítja. Egy cégbejegyzéshez ezzel szemben elég az érvényes jogszabályok értelmében megírt kérvény és a bejegyzendő vállalkozás jogi formájától függő melléklet - ezeket jó, ha hozzáértő szakember készíti el. Ha ezek az iratok nem tökéletesek, akkor sem csúszópénzre van szükség, a kérvényezőt kiértesítik, megmagyarázzák, hogy mi nincs rendben, és meghatározzák azt az időszakot - általában tíz napot -, amely alatt ki kell egészíteni az első nekifutásra nem teljesre és tökéletesre sikerült kérvényt. SzF KÖVETKEZIK A GAZDASÁG FORRADALMA? A Szlovákiai Vállalkozók Egyesülete elnökének nyilatkozata Közeleg az év vége, a számvetések, a mérlegkészítés időszaka. Vajon milyennek ígérkezik a magánszektor fejlődése szempontjából? Az általános gondok és nehézségek mellett milyen különbségek, eltérések észlelhetők a cseh országrészben a szlovákiai állapottal szemben? Ezekkel és más idevágó kérdésekkel is foglalkozott Karol Pavlű, a Szlovákiai Vállalkozók Egyesületének elnöke a Óeskoslovensky Profit c. gazdaságpolitikai lapnak adott nyilatkozatában, amelyből tömörítve közöljük az olvasóinkat is bizonyára érdeklő válaszokat.- Csehszlovákiában még mindig sokan vannak, akik nehezen értik meg, hogy bizonyos sajátosságok eleve befolyásolják a két országrész közti politikai és gazdasági fejlődést. Vegyük például a puszta tényeket: az egymillió egyéni vállalkozóból 800 ezer a cseh országrészben tevékenykedik. Miért ilyen kevés a számuk Szlovákiában?- Úgy tűnik számomra, hogy a két köztársaság történelmi fejlődésének mellőzésével állunk szemben. A Cseh köztársaságban közismerten nagy múltja van a kis- és középvállalkozásnak. Szlovákiában, ahol a gazdasági lemaradás főleg a múltban igen érezhető volt, nincs hagyománya ennek a tevékenységnek. Az országot járva szembetűnő, hogy a cseh, morva és sziléziai városokban, falvakban sokkal több üzlet, kisvendéglő, műhely, bolthelyiség stb. van, mint Szlovákiában. Ennek következtében a magánszektor starthelyzete is aránytalan volt. A háború utáni nagyfokú szlovákiai iparosítás is megtette a magáét. A két országrész lakosságának szociális összetétele is nagyban különbözött és eltérő napjainkig.- Távolról sem politikai célzattal, de Prágából szemlélve a dolgok menetét úgy tűnik, hogy Szlovákiában sokkal drámaibb a helyzet, mint Csehországban. Vállalkozóként hogyan látja ezt?- Szlovákiában valóban nagyobb veszélyben van a demokrácia, mint a Cseh Köztársaságban. A novemberi forradalom ugyanis csak az első felvonás volt. A folytatás ezután következik, amikor a fogyasztó-állampolgárból tulajdonos-állampolgár válik. Ez lesz a gazdaság forradalma. Ehhez azonban komoly gazdasági fellendülésre, s a fellendülés ösztönzésére van szükség. Ha a politikai kérdéseket is ebből a szempontból közelítenénk meg, hamarább létrejönne az egység.- Megalapozottak azok a hírek, hogy Szlovákiában a magyar határtól Lengyelországig szabad vámterületi zóna létesül?- Ezek a területek történelmileg szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Felújításuk erősítené gazdasági helyzetünket. Minél előbb szorosabbra fűzzük a gazdasági élet szálait Jugoszláviával, Magyarországgal és Ausztriával, annál jobban kibővül kapcsolatunk a Nyugattal.- Önöknél túl vérmes reményeket fűznek a külföldi tőke beáramlásához. Jogosak ezek az elvárások?- Van bennük egy nagy adag illúzió. Természetesen valami azért megvalósul, de a várt külföldi beruházásoknak eddig még a harmada sem érkezett meg. A tőke ugyanis igen érzékeny a politikai bizonytalanságra. Ezért az igazi vállalkozók még várnak. Ide tartozik egy másik bizonytalansági tényező is. Mégpedig az elhibázott kárpótlási törvény. Ez ugyanis jelenleg kizárja a beruházásból azokat a volt állampolgárainkat, akik politikai okokból hagyták el szülőföldjüket, külföldön viszont jó vállalkozókká váltak. Ha tehát ezek a személyek visszakaphatnák vagyonukat, bizonyára nagyobb bizalommal jönnének üzlettársaik, barátaik is, s ha a nyereség egy részét el is vinnék, a vagyon ¡«maradna. Ez pedig a mi gazdaságunkat is erősítené. Van tehát mivel foglalkoznunk az elkövetkező évben is. (tg) 2TaCO)I^,TO'SÍI^. Szerkeszti: Szomolay Ferenc VÁLLALKOZNI SOK MINDENNEL LEHET. NEMCSAK BUTIKOKKAL, ÜZLETEKKEL, HANEM A KÉPEN LÁTHATÓ KÖZVETÍTŐI SZOLGÁLTATÁSAIT KÍNÁLÓ IRODÁ VAL IS TALÁLKOZHA TÜNK IPOL YSÁGON. (Kardos Mária felvétele)
