Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-22 / 47. szám
Gondolom, mindenki számára természetes, hogy a nemzeti kisebbség egyéni és kollektív jogaival kapcsolatos problémáknak erős politikai vonzatai vannak. Erre egyébként is a legjobb példa a magunk mögött tudható több mint hetven év. A jelenlegi helyzetet eléggé ingoványos status quo jellemzi. Nyilvánvaló, hogy előbbre kellene lépnünk. Az időzítés, az előkészítés a politikusok feladata, a kivitelezés viszont műhelymunka nélkül elképzelhetetlen. A nemzetközi politika és gazdaság kényszerítő erejével számolni kell, egyelőre azonban túlzott elvárásokat nem támaszthatunk. Azt is el kell itt mondanunk, hogy a sokat emlegetett, nemzetközileg is példaértékűnek tartott pozitív példák (például a finnországi svédek, a dél-tiroli osztrákok, a dániai németek helyzete vagy egynémely Benelux-kezdemé- nyezés) nem annyira a nemzetközi nyomás vagy nemzetközi szabályozás eredményeként jött létre, hanem sokkal inkább az illető országok vezetőinek és társadalmának bölcsességét, toleranciakészségét, fejlett demokratikus érzékét példázza. Hosszú fejlődés eredményeképpen, türelmes, céltudatos munka gyümölcseként. Ám az ottani helyzet sem tökéletes állapot, az ilyesmi egyszerűen lehetetlen. A náluk megteremtett állapotok is csupán egy pozitív folyamat jelenlegi állomásának foghatók fel. A nálunk bevált gyakorlat azonban mindenképpen követendő példa lehet, tapasztalataikat figyelembe kellene vennünk. Mielőtt röviden felvázolnám a továbbfejlődés elvi lehetőségeit, felhívom az olvasó figyelmét a Hét című hetilap néhány tavalyi számára, amelyekben Püspöki Nagy Péter tette közzé Frantisek Braxator szlovák közíró Az európai kisebbségvédelem című, e problémát kitűnően megközelítő tanulmányát. A mi elvi megközelítésünk ar- chimédesi pontja az aktív kisebbségvédelem. E szerint a kisebbség sajátos helyzete indokolja a nyelvét, életmódját, vallását, szervezkedési lehetőségeit stb. védő speciális jogi és adminisztratív eljárásokat. Ezek az eljárások azért kívánatosak, hogy a kisebbségek a többség mellett azonos eséllyel rendelkezzenek. E specifikumokat nem privilégiumokként, hanem mint a kisebbség helyzetéből adódó hiányok kompenzációit kell kezelni. Az eddig rögzített jogokon túl fontos lenne, hogy az állam a kisebbségekkel kapcsolatban kinyilvánítsa az úgynevezett pozitív megkülönböztetés (a pozitív diszkrimináció megfogalmazást nem tartom szerencsésnek) elvét, vagyis azt, hogy a döntésekkor és a törvények megfogalmazásakor figyelembe veszi a kisebbségek sajátos jogait és érdekeit. Fontos lenne továbbá olyan közjogi státus elismerése, amely lehetővé tenné a kisebbségekhez tartozó állampolgárok arányos részvételét a közügyek intézésében, a végrehajtás területén is, valamint autonómiájukat az őket leginkább érintő, identitásuk megőrzését célzó intézkedések eldöntésében és kivitelezésében. Demokratikusan választott képviselőik útján célszerű lenne megfelelő képviseleti és konzultációs mechanizmus kialakítása a kisebbségek számára (esetleg kisebbségi szóvivő, az ombudsman intézményét), természetesen mindezt megfelelő jogi garanciákkal alátámasztva. Ajánlatos lenne a kisebbségek jogának deklarálása a közszolgálati állásokból való méltányos részesedéshez, különösen az általuk is lakott területeken; jogukat a nemzetiségük megőrzéséhez szükséges autonóm intézményrendszer létrehozatalához és működtetéséhez, a közpénzből való arányos részesedés alapján, valamint bel- és külföldi adományok kérésének és elfogadásának lehetőségével. Az államnak egyértelműen deklarálnia kell, hogy mellőzni fogja mindazon adminisztratív eszközök alkalmazását, amelyek kedvezőtlen hatással lehetnek a vegyesen lakott'területek népességének nemzetiségi és etnikai összetételére. Az államnak garantálnia kell, hogy az egyéni és kollektív kisebbségi jogok gyakorlása a kisebbséghez tartozók számára semmiféle hátrányos megkülönböztetéssel nem járhat. Elismerni, hogy a nemzeti kisebbségeket az óvodától az egyetemig megilleti az anyanyelven való művelődés joga. A mindenkori kormány a kisebbség képviselői által kinyilvánított igényeknek megfelelően biztosítja autonóm struktúrájú nemzetiségi oktatási rendszer kialakításának feltételeit, ugyanakkor indokolt esetekben támogatja a kisebbséghez tartozó diákok anyaországban való továbbtanulását. Szükséges lenne továbbá deklarálni: az állam érvényesíti azt az elvet, hogy a speciálisan nemzetiségi ügyekkel foglalkozó közhatalmi testületek, tanácsadó szervak tagjainak többsége a nemzetiségek demokratikusan megválasztott képviselőiből kerüljön ki, jogilag pontosan rögzített hatáskörökkel. Az állam kinyilvánítja, hogy nem léptet életbe olyan választási törvényt, amely hátrányosan érintené a nemzeti kisebbséghez tartozókat; megerősíti, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása nem képezheti az állam kizárólagos belügyét, s ezért szorgalmazza a kérdés kétoldalú vagy tágabb nemzetközi kezelését. Az állam leszögezi, hogy a kisebbségeket nem tekinti túszoknak és létüket nem használja fel egyéb politikai céljainak elérésére; a kisebbségek kultúráját megőrzésre és továbbfejlesztésre érdemesnek tekinti, s ezt az állam területén élő népek kulturális örökségét képezi. Az állam elismeri a kisebbségek azon jogát, hogy hátrányos megkülönböztetés nélkül éljenek a kommunikáció valameny- nyi formájával anyanyelvükön, konkrét lépéseket tesz a nemzetiségi tömegtájékoztatási eszközök támogatására. Az állam a közigazgatási egységek határainak meghatározásakor, a területfejlesztési és ipartelepítési tervek kidolgozása során figyelembe veszi a nemzeti kisebbségek érdekeit és kialakult hagyományait. Az állam következetesen betartja és betartatja a kétnyelvűség követelményét minden olyan településen, ahol a kisebbségnek több mint tíz százaléka él. A kormány és a parlament munkája során kikéri és figyelembe veszi a nemzetiségi szóvivő (ombudsman) véleményét és pontosan rögzített helyzetekben elismeri vétójogát. Ugyanez vonatkozik arányosan az önkormányzati szintre is. Végül az állam biztosítja a kisebbség nyelvén történő anyakönyvezést (a keresztnévhasználat jogát illetően, beleértve a női nevek helyes használatát is), továbbá biztosítja az anyanyelven történő keresztelőt- névadást, házasságkötést, temetést stb. A kisebbségnek joga van nemzeti szimbólumainak használatára. Mint már jeleztem, a leírtak a kibontakozás lehetséges irányait jelölik. Egy jogállamban ezek elfogadható szempontok. Epilógusként hangsúlyozom: mindig, minden helyzetben a leghatékonyabb kisebbségvédelem önbecsülésünk, belső tartásunk, öntudatunk, ha szabad: büszkeségünk épen tartása, megvédése. S ami ebből adódik: termékeny együttgondolkodás és a közös cselekvés. A FAJGYŰLÖLET KÖZÖS PIACA Fajüldözők, xenofóbok, újnacionalisták, fanatikus regionalisták, az intolerancia képviselői a múlt sarából felemelik a zászlókat. Európa súlyos tévedésben él, ha azt feltételezi, hogy mindez a múlt nevében történik. A régi zászlók, amelyeket szerettünk volna elfeledni, valójában a drámai jelent képviselik. Leegyszerűsítés az új jelenséget ideológiára - a neofasizmusra - visszavezetni: a földrészen tapasztalható válság geopolitikai és geostratégiai hátterű - figyelmeztet a La Repubb- lica olasz napilap A fajgyűlölet közös piaca című írásában. Az év eleje óta hatszáz rasszista eröszakcselekményt hajtottak végre Németországban a ,,ki az idegenekkel“ jelszó ürügyén. Nagy-Britanniá- ban 22-25 százalékkal emelkedtek a faji eredetű incidensek. Franciaországban az ilyen tipusú erőszakos cselekmények 80 százalékát északafrikaiak ellen követték el, s Párizs rendkívül szigorú intézkedéseket foganatosított az illegális munkavállalás megakadályozására. Olaszország maga sem kivétel; a fejlett Északon előretör a regionális érdekeket képviselő Liga, amely egy kalap alá vonja ,,a bevándorló" szicíliaiakat, afrikaiakat és ázsiaiakat, s a hivatalos Róma visszatoloncolja az albán menekülteket. Ha ehhez a képhez hozzáillesztjük a kelet-európai panorámát, a kör teljessé válik az etnikai, vallási, nacionalista előítéletekkel. Szerbek, horvátok és szlovének csapnak össze nyíltan. A bolgárok könyörület nélkül nyúlnak a török kisebbséghez, miként a románok sem bánnak kesztyűs kézzel a magyarokkal. Jelentkezik az antiszemitizmus, amelynél csak a cigánygyúlölet erősebb. Romániában a Vatra Roma- neasca a Vasgárda hagyományait folytatja, s már több mint félmillió támogatója van. A Szovjetunióban egyszerre robban az etnikai összeférhetetlenség. Az Encyclopaedia Britannica a Pamjatyot immár ,,fasiszta-konzervatív“ mozgalomként jellemzi. Persze, ha körültekintünk a világban, a fajgyűlölet, a soviniszta nacionalizmus még kirívóbb példái kínálkoznak. Csakhogy azt hittük, hogy Európában védettek vagyunk ilyen szélsőséges nézetekkel szemben. Leegyszerűsítés lenne a kézenfekvő választ adni, hogy a fasizmus, a nácizmus gyűlöletének újraéledéséről van szó. Egy ilyen magyarázat nem segít megérteni, hogy valójában ezek egy új válság jelei Európa a blokkok és a falak nélkül, az ideológiai szembenállástól megszabadulva egy példa nélküli geopolitikai megrázkódtatás hullámát éli át. Ez az új válság Lisszabontól Vlagyivosztokig mindent megkérdőjelez. Nyugaton a technológiai átalakulás átlépi a határokat, nemzetek feletti kölcsönös függőséget teremt, amely teljes szakítás a múlttal. Eközben csökken a munkaerő iránti kereslet, amely kiélezi a faji jellegű feszültséget a „magasabb rendű“ és az „alacsonyabb rendű munkás" között. A munkanélküliség így válik gyűlölet forrásává. Németország hasonló, mégis sajátos válsággal néz szembe; az újraegyesítéssel példa nélküli migrációs mozgás valósul meg; a munkanélküliség Keleten a 30 százalékhoz közelít, holott a nácizmus idején, 1932-ben 17 százalék is elég volt az indulatok meglovaglására. Kelet-Európa robbanása a földrész történelmének talán legnagyobb földrengését eredményezi. (Romániából például csupán idén több mint félmillióan maradtak illegálisan Nyugaton.) A Szovjetunió a világ legnagyobb országa, s ma még fel sem tudhatjuk becsülni, milyen következményei lesznek, ha valóban minden megkérdőjeleződik a marxizmus hetven éve után. A szocializmus és a kapitalizmus vetélkedése helyett a hosszú időn át elrejtett belső nemzetiségi, etnikai feszültségek kerülnek előtérbe. Újra kell rajzolni a térképeket. S egyáltalán, fel kell tenni az alapkérdést, mit is jelent egy nemzet, mit jelent egy mikro- avagy makroközösség megannyi etnikai ®s vallási feszültségével, területi problémájával? Itt az ideje, hogy megértsük: egy minőségileg új válsággal állunk szemben. Nem arról van szó, hogy egyesek most a múlt megtépett zászlait előveszik, s arról, amit az újfasiszták hangoztatnak, hogy minden bajnak „az idegenek" az okai. A földrész földrengése sokkal nagyobb méretű, mint ahogy ez első megközelítésre tűnt, mégcsak nem is az új típusú fajgyűlölők, újnacionalisták okozzák - véli a La Repubb- lica hírmagyarázója, Alberto Caval- lari. (La Repubblica)- Hányszor megmondtam neked, hogy a cseheknek és a szlovákoknak nem való a demokrácia. (Mladá fronta dnes) Gazdasági reformkísérlet (Andrej Misanek rajza) A KISEBBSÉGVÉDELEM ESÉLYEI MA ÉS HOLNAP 4. A továbblépés lehetséges alapelvei
