Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-19 / 29. szám
w T 4T Ezrek és ezrek teszik fel naponta ezt a kérdést. Érthetően, hiszen az oly nagyon várt földtörvény is csupán részben válaszolta meg. És ahogy telik az idő, úgy fokozódik a szövetkezetek körüli bizonytalanság. Napról napra nő a fizetésképtelen mezőgazdasági szövetkezetek száma, s miközben szinte mindenütt tudják, hogy váltani kell, a váltás hogyanjára keresve a választ a legtöbb helyen hangot adnak aggályuknak, miszerint az állam kellő segítsége nélkül aligha sikerülhet a talpraállás. Sokat várnak a szövetkezetek transzformációjáról szóló törvénytől, mert a mostani átmeneti állapot a maga tisztázatlan játékszabályaival csak súlyosbítja a számos esetben lépni akaró, de kellő törvény hiányában lépni nem tudó mezőgazdasági szövetkezetek helyzetét. Az alábbiakban a legilletékesebbek válaszolnak arra, hogy miként látják a szövetkezetek pillanatnyi helyzetét és várható jövőjét. BARÁK LÁSZLÓ, az érsekújvári Fejlődés Mezőgazdasági Szövetkezet alelnöke- Szövetkezetünk évtizedeken át töretlenül fejlődött. Anyagi gondjaink nem voltak, egyaránt jutott fejlesztésre és fizetésre, de mindez már a múlté. A napokban kölcsönért folyamodtunk a bankhoz. Az aratás küszöbén, amikor emberemlékezet óta fellélegzett a parasztember, mert megtelt a szérű, 5 hosszabb-rövidebb időszakra anyagi gondjai is megszűntek. Nem így most. A magtárak ugyan ezúttal is színültig lesznek, de a máskor pénzt hozó hónapok az idén tovább súlyosbítják a pénztelenség és a bizonytalanság béklyóját. Baljós kilátásaink ellenére vallom, vari jövőjük a mezőgazdasági szövetkezeteknek. Nem az eszme, hanem a felülről vezérelt termelés jutott kátyúba. Ennek keserű levét isszukr Változtatni kell, de nem úgy, hogy a közös gazdálkodást lehetetlenné teszik. A tűréshatáron túljutottunk, az állam vagy enyhíti a szorítást, vagy bekövetkezik a csőd. Én az előbbiben bízom. Az évtizedeken át épített nagyüzemi termelési bázis többe került annál, mint hogy most kihasználatlanul hagyjuk. Csak azért, mert valakik álmaikban csupán családi farmokat és magángazdákat látnak. Mint valaha mások a földműves-szövetkezeteket. Remélem, egy igazságos és emberi transzformációs törvény rendet teremt. Esélyegyenlőség lesz, és a döntést, hogy melyik termelési forma az életképes, a szabadpiaci versenyre bízza. Nem véletlen, hogy a mező- gazdasági termelésre világszerte az üzemméretek növekedése a jellemző. Fejünk a kilátástalan és bizonytalan jövő miatt fáj. Holtpontra jutottunk, s irányt változtatva a lehető leggyorsabban ismét lendületbe kell jönnünk. De milyen irányba induljunk, ha nemcsak az agrárprogram hiányzik, hanem az illetékesek még (Folytatás a 3. oldalon) Aki előbb lép... VLADIMIL PODSTRÁNSKY, az SZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettese- A földművelésben még a mezőgazdasági szövetkezeti forma meghatározó, és most a „szövetkezeteseknek“ sürgősen válaszolniuk kell a „hogyan tovább“ kérdésre. A mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók közül nagyon sokan értetlenül állnak a jelenség előtt, miszerint szolid színvonalú gazdálkodásuk ellenére a szövetkezetek zöme rossz gazdasági helyzetbe kerül, és szembe kell néznie az eladósodás és a fizetésképtelenség problémájával. Persze, ebben az árollónak is komoly szerepe van. A mezőgazdasági termelésbe bekerülő magas árak és az alacsony felvásárlási árak közötti különbség, illetve a mezőgazdasági termékek eladhatatlansága megtette a magáét. Magyarázatért azonban le kell ásnunk a probléma gyökeréig. Az utóbbi évtizedekben alaposan elkülönült egymástól a föld tulajdonjoga és használati joga, és ez éreztette hatását a szövetkezetben művelt földhöz való viszonyulásban is, a szövetkezeti tagnak a szövetkezeti vagyonhoz fűződő viszonyában. Az idő múlásával ez mind jobban különbözött a tulajdonosi szemlélettől, attól az érzéstől, amit a tulajdonos érez saját tulajdona iránt. A szövetkezetesek csupán most, a piacgazdaságra való átmenet, a gazdálkodási feltételek keményebbé válása és pénzügyi problémáik láttán döbbennek rá, hogy az a szövetkezet tartotta el őket, amelyhez sokan közülük hanyagul viszonyultak. Noha napjainkban sok szövetkezeti tag, dolgozó aggódik szövetkezete sorsáért és ezzel együtt saját sorsáért is, nem kell kilátástalannak látni a helyzetet. A szövetkezeti gazdálkodási formának nem csupán a mezőgazdaságban, más területeken is létjogosultsága van, és a világon mindenütt megtalálható. Azok a szövetkezetek azonban a földtulajdonosok és a termelőeszköz-tulajdonosok szövetkezetei. Az ilyen szövetkezetekben a vagyonhoz fűződő viszony tulajdonosi viszonyra változik, és ezzel együtt megváltozik a szövetkezeti tag viszonyulása is immár saját vagyonához, a saját vagyonával való gazdálkodáshoz. Ez az út is járható. Erre irányul a földtörvény előkészületben levő, második része is, amely a szövetkezetek transzformációjáról szól. Rossz lenne, ha erőszakkal vernénk szét valamit, de az is, ha erőszakkal tartanánk egybe. A legigazságosabb és legdemokratikusabb az, ha maga a tulajdonos dönt arról, mi történjen vagyonával. Ezért maguknak a tulajdonosoknak kell határozniuk arról, hogy a magángazdálkodási vagy a szövetkezeti gazdálkodási formát választják-e. Ugyanakkor mindig az lesz a meghatározó szempont, hogy mely gazdálkodási forma lesz a jövedelmezőbb, hatékonyabb. A szövetkezetek transzformációjáról szóló, előkészületben levő törvény értelmében valamennyi szövetkezetét át kell alakítani a tulajdonosok szövetkezetévé. Ez bizonyára nagyon bonyolult folyamat lesz, különösen a mostani kemény gazdasági feltételek között. Persze, mindig nagyobb esélyük lesz az átalakulásra és a célszerű működésre azoknak a szövetkezeteknek, amelyek a transzformáció idejéig is képesek lesznek a talpon maradásra. Ott, ahol ezt megértik a szövetkezetiek, ott a transzformáció is sikeres lehet. A szolid színvonalú termelés és ésszerű költséggazdálkodás mellett ennek érdekében kell keresni az értékesítési lehetőségeket is. Persze, a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca részéről is rendszeres és megfelelő értékesítési politikára van sílkség. A transzformáció érdekében pedig mielőbb rendet kell teremteni a földtulajdon és az egyéb mező- gazdasági vagyon tulajdonjogának kérdésében. Aki előbb lép, az előbb juthat „lélegzethez“, s könnyebb és reálisabb lesz számára a szövetkezet átalakulása tulajdonosi szövetkezetté. NÉGY HÉT SZÓRAKOZÁS - ÉRTÉKES NYEREMÉNYEK Mai számunk utolsó oldalán indul a Vasárnap és a budapesti Vasárnapi Hírek négyhetes rejtvény versenye
