Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-19 / 29. szám
Vasárnap 1991. július 21. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.00 - nyugszik 20.29 Közép-Szlovákia: 05.07,- nyugszik 20.36 Nyugat- Szlovákia: 05.13 - nyugszik 20.42 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 16.43 - nyugszik 00.14 Közép-Szlovákia: 16.50- nyugszik 00.21 Nyugat- Szlovákia: 16.56 - nyugszik 00.27 órakor Névnapjukon szeretettel köszóntjük DÁNIEL - DÁNIEL valamint Angelina, Daniella, Elina, Helén, Julietta nevű kedves olvasóinkat • A héber eredetű Dániel jelentése: Isten a bírám. • 1811-ben született Dmitrij DEMETER horvát nemzetéb- resztö, drámaíró (f 1872). A VASÁRNAP következő számának tartalmából AZ ELNÖK FIA, AVAGY HOGYAN GONDOLKODOTT JAN MASARYK? E. Fehér Pál írása HOGY ÉLHESSÜNK Ozorai Katalin riportja A KASSAI CSALOGÁNY ÉS A TÁTRA SCHUBERTJÉNEK TÖRTÉNETE Kulcsár Tibor Írása KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK KÉT BŰNÜGYI REGÉNY ÜRÜGYÉN Petróci Bálint öninterjúja ELEKTROSOKK Antoni Garcia Porta novellája KÁTYÚBAN Szabó G. László beszélgetése Lukáá Vaculíkkal Nyár a parkban (Krascsenits Géza felvétele) A rosszindulat A filmcsillagok úgy tartják, hogy teljesen mindegy, mit imák, mondanak róluk, csak közszájon forogjanak, mert szerintük a botrány is jobb, mint a néma csend. Lehet, hogy a sztárok esetében ez így van, ám nem hiszem, hogy közülünk bárki is szereti, ha a háta mögött összesúgnak, „megtárgyalják“ ügyeit, főként akkor nem, amikor pletyka- ízű mendemonda az egész. Érdekes, hogy az emberek mégis szeretik művelni ezt a „műfajt“. Ezt gyakran levélíróinkon, telefonálóinkon is lemérhetem. Mondanivalójukból sokszor kicseng a rosszindulat, az elfogultság, az ártani vágyás, a rosszmájúság. Amikor lapunkban egy sikeres ember törekvéséről, szorgalmáról, céltudatosságáról és munkássága eredményeiről számolunk be, másnap üzenetrögzítőnkön ezt hallottuk vissza: „Apja fasiszta volt (különben nem igaz), ó meg Bil'akot szolgálta (ez sem igaz, csupán a kommunista párt sorkatonája volt), és a maguk szerkesztője ilyen valakit dicsér. Azt megírta, hogy a gyerekei tudnak magyarul, bár Prágában élnek, de azt már nem, hogy nem apjuk, hanem a Csallóközben élő nagyanyjuk jóvoltából. És tudják, hogy (itt következett a név) hónapokig nem fizetett gyerektartást? Hát máskor érdeklődjenek a falu polgármesterénél (ahol mellékesen riportunk alanya már harminc éve nem él).“ Aztán az újságírót támadta a - természetesen névtelen - telefonáló, hogy „olyan hangnemben ír, mint 1968-ban és még egy ideig, míg nem jutottak szóhoz a „rendes emberek", kik hál’ istennek, legalább húsz évre elhallgattatták. “ Amikor egy szerencsétlen asszonyka súlyos beteg fia miatti aggodalmáról írtunk, ilyen volt egy olvasónk (és névtelen levélírónk) reakciója: „Megérdemli a sorsát, mert nem imádkozik, nem fohászkodik. Elérte a sors keze, megverte az Isten. Az alázatos templombajáró keresztényeket kellene propagálni, nem a pogány anyákat. “ Amikor egy sikeresen beinduló fiatal vállalkozóról számoltunk be, szintén nem maradt el a reakció: „Apja is »kseftelt«, hát ő is ezt teszi, meg akar gazdagodni. De miből vehette meg az üzletét? Évekig fóliázott, virágait »Csehbe« szállította, barackjával már hajnalban elment egészen Ceské Budéjovicébe. Hát ebből kaparta össze a pénzét. “ Amikor arról írtunk, hogy nem minden cigány egyforma, hogy talán több toleranciával kellene kezelnünk a beilleszkedni vágyókat, hogy meg kellene értenünk azokat, akiket minden igyekvésük ellenére napjaink perifériájára szorítunk (mert pozitív példákat soroltunk fel), akkor ilyen levelet kaptunk. „Az újságíró biztos cigány (bár nem az, és ha az is lenne, nem szégyéllené, nem tagadná le), hogy így pártjára áll azoknak a tróger gazembereknek. Ha annyira szereti őket, vegye az ágyába azt a piszkos népséget. Azt kívánom annak az újságírónak, hogy jól elverjék, megkéseljék, mert nekem is ellopták a tyúkomat. “ Lám, lám, egy tyúk miatt mennyi gyűlölet, milyen általánosítás csírázik egy „feddhetetlen fehérben". Amikor egy szegény, rokkant, vak Öregember életútját ecseteltük, valaki (ismét névtelenül) azt írta, hogy riportalanyunk gyerekkorában elcsent egy libát, és nem is olyan rossz a sorsa, mert többet van állami költségen kórházban, mint rogyadozó házacskájában. Es nem véletlen, hogy hat gyerekéből egy sem törődik vele. Mindaz, amit leírtam (és amit itt fel sem soroltam), rendkívül foglalkoztat. Azon elmélkedem, mi készteti az embereket arra, hogy tollat ragadjanak, felemeljék a telefonkagylót, és rosszindulatúan, rosszmájúan, bosszúvágytól fűtve elmondják azt, amit elmondanak. Azon is töprengek, hogy miért nem mutatkoznak be? Gondolom, hogy maguk is érzik, véleménynyilvánításuk, hozzáállásuk valahol nincs rendjén. Mert ugye, mi konkrét emberekről írunk, és a szerzők a cikkek alá odaírják a nevüket. Csupán a reagálók maradnak ismeretlenek. Azért mi továbbra is úgy tesszük dolgunkat, ahogy azt jónak látjuk. És elébe állunk a rosszindulatú kioktatásoknak is... Ozorai Katalin JÓ HÍR KELET-SZLOVÁKIAI OLVASÓINKNAK PÉNTEKEN A Vasárnap Június elején kaptuk az első panaszos leveleket és bosz- szús hangú telefonhívásokat Kelet-Szlovákiából, hogy hétvégi mellékletünk, a Vasárnap csak késve: péntek helyett hétfőn (!) jut el Kassára és környékére, illetve a még távolabbi bodrogközi és Ung-vidé- ki tájak olvasóihoz, őszintén szólva, eleinte csupán a szinte napirenden lévő kisebb-na- gyobb mulasztások egyikének véltük a dolgot, de amikor naponta már tucatszám jöttek a panaszok, akkor az Új Szó 1991. június 24-ei számában kassai szerkesztőnk megszólaltatta a lapterjesztés keletszlovákiai illetékeseit, ök egybehangzóan abban látták a hibát, hogy a június 1-jétöl érvényes vasúti menetrend szerint Pozsony és Kassa között nem közlekedik az a szerelvény, amelyik a Vasárnapot eleddig Kelet-Szlovákiába szállította. Már ebben a cikkecskében megállapítottuk, hogy az olvasó, az előfizető - teljes joggal - magyarázkodás helyett lapot akar! Mivel a lapkiadó: az Apol- iopress nem tudott kellő rugalmassággal intézkedni az ügyben, így 1991. június 27-én mi kerestük fel Milán Maczoszek mérnököt, a Postai Hírlapszolgálat lapelosztási részlegének újonnan kinevezett igazgatóját, s arra kértük őt: haladéktalanul intézkedjen, hogy a kelet-szlovákiai olvasóink ne három-négy napos késéssel kapják a Vasárnapot. Örömmel közölhetjük olvasóinkkal, hogy válaszképpen jó hírt kaptunk a hírlapszolgálat igazgatója által megbízott Ján Macik úrtói, aki azt közölte velünk, hogy a Vasárnapot ezentúl újra csütörtökön, a Pozsonyból 14 óra 05 perckor induló 507- es számú vonattal szállítják Kassára, s így a 28. számtól már újra péntekenként árusítható, kézbesíthető lesz. Kérjük olvasóinkat, a jövőben is tájékoztassák szerkesztőségünket, ha valahol akadozik a lapterjesztés. fOOJát a destabilitásról Elnézést kérek a kedves olvasótól, hogy már megint egy idegen szót halásztam ki a napi politika megannyi időszerű kifejezése közül és megpróbálom összefoglalni, miért írnak oly gyakran róla a lapok és a világ vezető politikusai miért figyelmeztetnek veszedelmes következményeire. A szó nyelvi kialakulásának magyarázatát a nyelvészekre bízom, én csak tartalmi jelentésével foglalkozom. Röviden: a stabilitás megszilárdulást jelent, amely biztonságérzetet vált ki az emberekben. A destabilítás ennek az ellentéte, vagyis a szilárd helyzet felbomlása, a bizonytalanság, a kiismerhetetlenség felülkerekedése. Tehát olyasmi, amit senki sem akar, amely mindenki számára rossz. (Kivéve néhány zavarosban halászó politikai csoportot.) Az utóbbi néhány hónapban nem akadt egyetlen jelentős nyugati politikus sem, akinek szájából el ne hangzott volna, hogy a közép-európai rendszer- váltásra a legsúlyosabb veszedelmet a destabilizáció jelenti, mert az veszélyezteti a demokratizálódást és olyan helyzetet teremthet, ahol elszabadulnak a szenvedélyek, ahol lehetetlenné válik a gazdaság békés átépítése. Ha elgondolkodunk a figyelmeztetéseken, megállapíthatjuk, hogy főleg két területet érintenek: 0 egyik a gazdaság, amely az inflációval, a piacgazdaság megteremtésével, a termelési szerkezet átalakításával küszködik. E folyamat legveszedelmesebb kísérőjelenségei a drágaság, a bér- stabilizáció és a munkanélküliség. Az átalakuló Közép-Európában már előfordultak figyelmeztető sztrájkok, tüntetések (Németországban, Romániában, Magyarországon), azonban ezeket kölcsönös kompromisszumokkal eddig sikerült rendezni. Ezért ez a kisebbik destabilizáló tényező. 0 A másik a nacionalizmus, szeparatizmus, az önállóságért folyó nemzeti törekvések. Ez súlyos probléma, és senki sem tudhatja, hogy „a repülő nehéz kő hol áll meg, és kit hogyan talál meg". Jugoszláviában fegyveres harcok robbantak ki, Szlovénia és Horvátország kiválása és önállósulása miatt. A világ megdöbbenéssel figyeli a testvérgyilkos gyűlölködést, és mindent elkövet azért, hogy a nemzeti önmegvalósítást tárgyalásokkal és ne fegyverekkel oldják meg. A másik nagy kérdőjel Európában a Szovjetunió esetleges széthullása, amely még jobban destabilizálná a helyzetet. Külpolitikai megfigyelők szerint a balti köztársaságok tényleges kiválása után láncreakció következik be, és egyelőre még senki sem tudja, hány köztársaság léphet az önállóság útjára. Számunkra a destabilizáció legnagyobb veszélyét a szlovák nemzeti önállósodási törekvések jelentik. A felmérések szerint az ország lakosságának 80 százaléka az egységes Csehszlovákia híve. Persze, vannak pártok, mozgalmak, amelyek nyíltan hirdetik az önálló szlovák állam kikiáltását. De ettől veszedelmesebbek a nagy tömegbázissal rendelkező és az új alkotmány előkészítésében kétértelmű követeléseket támogató pártok, amelyek egy adott helyzetben szintén a köztársaság széthullását okozhatják. Milyen ragyogó távlatokkal biztatták a bölcs államférfiak a rendszerváltásnak nekibuzduló népeket: Egyesült Európa. A határok jelképessé válása, gazdasági fellendülés, az életszínvonal kiegyenlítődése. Jó volt hinni benne. Sajnos, az elmúlt egyetlen év is alaposan megtépázta ezt a hitünket. Úgy tűnik, a vén Európában előbb még sok mindent rendbe kell tenni, s ez nem a nemzeti álla- ^ mok sokaságának megalakulásával és a gyűlölködés terjedésével érhető el. Pedig sajnos, napjainkban Bush elnöktől Mitterrandon át Cossigáig mindenki a destabilizációtól fél. Mi, kisebbségi magyarok pedig sokszorosan tartunk tőle, a történelem tanúsága szerint eddig még minden nemzeti torzsalkodásban, villongásban rajtunk verték el a port. Reméljük, ezúttal Európa ezt nem engedi meg. Szűcs Béla • Méry Gábor felvétele
