Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-12 / 28. szám

* m PASZTERKÓ LÁSZLÓ A PROFI ÖKÖLVÍVÓK CSALÁDJÁBA LÉPETT SKY COMPUTER 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 -S'43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099 Beszélgetés az egykori országos bajnokkal, aki bíróveréssel búcsúzott a hazai szorítótói Tizenöt évvel ezelőtt az Ifjúságiaknál egyik napról a másikra, üstökösként robbant be a korosztály hazai élvonalába. Csakhamar országos bajnoki címet szerzett az ifiknél. A közel kétméter magas szupernehézsúlyú öklözőt pályafutásának első éve után nemcsak Érsekújvárott ismerték, hanem országszerte. Csapatban is országos ifjúsági bajnoki elsőséggel dicsekedhet. A felnőtteknél is súlycsoportja (+91 kg) legjobbja volt az öt évvel ezelőtt lebonyolított mosti ob-n. Annak ellenére, hogy magyar állampolgár, többször szerepelt Csehszlovákia bokszválogatottjá­ban. Mindig akkor hívták, amikor,,égett a ház“, komoly viadalra azonban nem vitték őt. Az utóbbi időben - ki tudja miért?! - feketelistára került a pontozóknál, és sorra szenvedte el a (jogtalan) vereségeket. Aztán betelt a pohár, nem bírta cérnával, s padlóra küldte az egyik elfogult csokornyakkendőst... PASZTERKÓ LÁSZLÓ ma már a profik családjába tartozik. ■ Valóban odasóztál a ponto­zóbírónak?- Az I. ligában az utolsó hat mécs­esemből négyet elveszítettem. Egyszer valóban elhúzták a nótá­mat, ezt a vereséget aláírom. Ám a többi hármat már nem! Ebből ket­tőt te is láttál... ■ fgy igaz! jobb voltál, aztán mégis ellenfeled kezét emelték magasba. De térjünk a témára: megverted-e a ringbírót vagy nem?- Igen! ■ Érdekes, hogy nem lett belőle botrány; az újságok sem cikkez­tek erről. Pedig a bíróverés nem mindennapi esemény a hazai szo- rítóban...- Az apátszentmihályiak (Jaslov- ské Bohunice) ellen bokszolt a ko­máromi csapat az I. liga 12. forduló­jában. Még a nagyszombati közön­ség is megtapsolt. Mi haszna, ha vesztettem. Hurbanic igen sportsze­rű volt, odajött hozzám, és azt mondta: „Laci, jobb voltál!“ Nem, nem a szorítóban ütöttem ki az egyik cinikusan mosolygó pontozót, ha­nem az öltözőben, ahol csak mi ketten voltunk. Nagy balhét nem akartam. Igaz, három meccstől eltil­tottak, de hát ez már nem volt érde­kes, ugyanis elhatároztam, Cseh­szlovákiában már többet nem lépek ringbe! Elég volt az igazságtalan­ságból ... ■ Hát, ami az igazat illeti: nem a legfényesebbre sikeredett a búcsú.- Tudod, ez, akkor nem érdekelt, a sok-sok disznóság után örültem, hogy kiszálltam a buliból. Ez volt a legfontosabb! ■ Ezek után el tudom képzelni, mi a véleményed a honi ökölví­vósportról?- Kerek perec kimondom: nincs jövője az álamatőr csehszlovák boksznak. Szerintem egy korrupt, levitézlett maffia irányítja a Cseh­szlovák Ökölvívó Szövetséget. Én azt mondom, egytől egyig mindenkit ki kellene rúgni. A fiatal, tenniakaró szakvezetőket is megfertőzik a dilet­táns és vaskalapos diktátorok! Ször­nyű egy társaság. Ha így megy to­vább, akkor komoly veszélybe kerül- (het) a csehszlovákiai boksz. Az ille­tékeseknek minél előbb cseleked­niük kellene. Addig, amíg nem késő. Magyarországon sem volt profi szö­vetség, ezért kapcsolatba lépett bel­ga barátaival. ■ Tehát: a belga szövetség köz­reműködésével jött létre az „üzlet“?- Igen. Amikor aláírtuk a három­éves szerződést, Győri kijelentette: ha meggondolom magam, pofon vág! Csakhamar alapos (kétnapos) orvosi vizsgálaton estem át Bel­giumban. Nyugodtan kijelenthetem: az I. liga öklözőinek a fele „megbu­kott“ volna. A fárasztó procedúra után vártam a meghívóra. Közben Újvárban edzettem. ■ KI készítette el a tréning­tervet?- Győri József. Azzal búcsúzott: ha végigcsinálom, nem lesz baj, nem érhet meglepetés. Hát, mit mondjak? Az első tréninget köve­tően úgy ki voltam, hogy még ülni sem bírtam, járni meg végképp! Másnap minden kezdődött elölről. Szenvedtem, majd megőrültem, de közben azt mondogattam magam­ban: nincs megállás, ha belegebe- dek, akkor sem adom föl! ■ Mindezt egyedül kínlódtad végig?- Otthon egykori edzőm, Jády Károly segített. Hetente egyszer, pénteken Kaposvárra utaztam, ahol a félnehézsúlyú profival, Erős Lajos­sal kesztyűztem. Két hét alatt hét kilót fogytam, s türelmetlenül vártam az első hivatásos ellenfelemet. A II. kategóriába soroltak a belgák; június 11 -én computerrel sorsoltak... ■ Kemény szavak, az biztos, s lehet, hogy most az elkesere­dettség mondatja ezt veled...- A színtiszta igazat nyilatkoztam. Ez van, miért kellene elhallgatni a hiányosságokat. Elég volt már a hazudozásokból! Évekig becsap­tak minket. Színészek voltunk a ring- ben, pár koronával betömték a szán­kat, ők még dúskáltak, dúskálnak a javakban... Van egy kirakategye­sület, az Ústí nad Labem. Itt minde­nük megvan, a többi I. ligás csapat meg haldoklik. Ezt sem meri bevalla­ni senki. Csak egy jó bokszolóval dicsekedhet Csehszlovákia! Miso Franek és a többiek - így lehetne jellemezni röviden a hazai (él)me- zőnyt. ■ Mikor döntötted el, hogy a profi ringben próbálsz szeren­csét?- Már két évvel ezelőtt játszottam a gondolattal, ám 1989 nyarán ez merő ábránd volt. Egy évvel később úgy tűnt, megalakul a Cseh Profi Boksz Szövetség. Az előkészületek biztatóak voltak, ám aztán dugába dőlt az egész. Nem támogatta őket senki, inkább fékezték munkájukat. Mindenki attól félt, az élvonal leg­jobbjai hátat fordítanak az amatőr szorítónak. ■ De te mégis eljutottál Auszt­riába?- Már elkönyveltem a visszavonu­lást, amikor... Bécsből kaptam egy meghívást. Ez lett volna a hivatalos búcsúmeccsem, ha... Ellenfelem az a Biko Botowamangu Ikemonya volt, aki a szöuli olimpián a harmadik helyen végzett. Négy bemutató mér­kőzést tartottak az osztrák főváros­ban (két-két amatőrt és profit), én - természetesen - az amatőrök kö­zött szerepeltem... ■ Hány menetes volt az össze­csapás?- Öt. Ellenfelem 128 kilogram­mos, és kijelentette: az első menet után lefektet! Nem féltem tőle, de a bíráktól sem, mert Nyugaton nem ismerik a komolytalan pontozást. A bundáról nem is beszélve! Nyu­godtan bokszoltam, s majdnem meglepetést szereztem. Pontozás­sal ugyan kikaptam, ám megtapsolt a 4000 néző, míg a nagyképű négert kifütyülte... ■ És ezután jött a váratlan ajánlat!- Májusban meglátogatott Győri József, a kaposvári GONG Kft. ve­zérigazgatója, akit már tizenöt éve ismerek, s azzal állt elő: nem aka­rok-e profi bokszoló lenni? Azonnal igent mondtam. A múltban már két­szer hívott, de nem mentem, mehet­tem. Mivel két hónappal ezelőtt még ■ Izgultál?- Nem, mert azt hittem, egy hó­nap múlva lesz az első meccsem. Pár órával a sorsolás után Győri József telefonált, és azt mondta: vasárnap éjjel szorítóba lépek. Még a lélegzetem is elállt. Máris, ilyen gyorsan? - feleltem. Ő erre azt vála­szolta, a profiknál nincs mese! Min­dig készenlétben kell lenni. ■ Mit hallottál az ellenfeledről?- Majdnem semmit, csak azt, hogy André de Luick-nak hívják, és hogy Belgium szupernehézsúlyú bajnoka. Szerdán és csütörtökön még otthon edzettem, június 13-án, éjjel indultunk. ■ Mondanál valamit az anya­giakról? Biliárdban is a legjobb volt a válogatott tagjai közül. Egy sikeres bécsi boksztorna után a 67 kilós Lascekkal „mérkőzött“... (Franz Hausner felvétele)- Az utat és az ott-tartózkodást szponzorom, Győri József fedezte. A szerződésünk 40 000 belga fran­kot (32 000 korona) ért. Győzelem esetén ennyit kellett fizetniük a ren­dezőknek. Ebből 45 százalékot én vághatok zsebre, a többi a szponzo­ré. Minden egyes profi meccsem előtt új szerződést írunk alá. ■ Sikerült a bemutatkozásod, hiszen - nem kis meglepetésre - pontozással megnyerted a hat­menetes csatát!- Vasárnap éjjel, június 16-án, fél tizenkettőkor léptem szorítóba. Nyu­godtan kezdtem, mert takarékos­kodni kellett az erővel. A laza első menet után rákapcsoltam, és a má­sodikban, valamint a harmadikban alaposan megsoroztam ellenfele­met. A harmadik felvonást követően megrémültem, ugyanis úgy elfárad­tam, hogy lépni is alig tudtam. Ami­kor megszólalt a gong, átment raj­tam a levertség. Vigyáztam, nehogy elkapjon a belga fiú; végiglazsáltam a negyedik menetet. Az utolsó két részben megint friss voltam. Az ed­zettség döntött! Megérte túlórázni. Az egyhangú pontozásos győzelem 'Után rettenetesen boldog voltam. ■ Az I. ligában elszenvedett jogtalan vereségeket követően, azt hiszem, az utóbbi évek legna­gyobb bravúrját könyvelhetted el!- így van. Össze sem lehet ha­sonlítani a két „céget“. A profi világ egészen más, mint az amatőr. A hi­vatásosoknál üt-vág az ellenfél, amíg bír. De viszont: nincs dulako­dás, szabálytalankodás és birkózás. A hazai szorítókban sokan így érnek el sikereket. És még valami. Kifo­gástalan a bíráskodás a profi ring­ben. Ezt nem én találtam ki, hanem Erős Lajos állítja, aki már egy éve hivatásos bunyós... ■ Meg lehet élni a profi bokszból?- Ne gondolja valaki, hogy egy csomó valutát vágunk zsebre. Nem a pénz miatt vagyunk profik, hanem azért, mert professzionalista szinten űzzük a sportágat. Ez a megállapí­tás Győri Józseftől származik. Igaz, keresni is lehet, s nem is keveset... Kegyetlen, de őszinte a hivatásos ökölvívás. Az erkölcsi és anyagi elis­merés sem mellékes! ■ Mikor lesz a következő mécs­esed?- Június végén, Berlinben léptem volna szorítóba, ám a két találkozó között nem volt 14 napos szünet, így nem öklözhettem. Ha minden igaz, akkor augusztus közepén Olaszor­szágban vagy Franciaországban próbálok szerencsét. Addig sincs megállás, naponta készülök az újabb megmérettetésre. ■ Harminc éves elmúltál. Nem vagy a legfiatalabb...- De öreg sem; a szupernehéz­súlyban 40 év körül mennek „nyug­díjba“. ■ Ezek szerint csupán az ama­tőr, illetve hazai szorítótói bú­csúzol?-Az utóbbitól feltétlenül, méghoz­zá örökre! Amíg élvezem az ökölví­vást, addig nem akasztom szögre a kesztyűket. Természetesen a ve­reség is benne van a pakliban - de a megérdemelt, és nem a kitalált. ■ Ki a példaképed?- Még mindig Papp László! ■ Ha jól tudom, ö is hívott Magyarországra?- Még a hetvenes évek végén. Nem mentem. Ki tudja, hogyan ala­kul a sorsom, ha akkor igent mondok. ■ Laci, sokak szerint, te vagy a legjobb csehszlovák szuperne­hézsúlyú öklöző...- Aki más véleményen van, és azt gondolja, megver, lépjen a profi ring­be. Szívesen megmérkőzöm vele. Zsigárdi László HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja a Slovakopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság S 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: @ 210/4460 és Miklósi Péter: « 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László ® 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf ® 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, sportrovat: ® 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Slovakopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, ® 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Ventúrska 5. ® 335-091. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek: 210/4455. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Paszterkó László is meglepődött: az 1989-es Ústí Nagydíjon legyőzte a kubaiak junior világbajnokát, Ortegát! (Bállá Sándor felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom