Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-15 / 46. szám

Vasárnap 1991. november 17. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.47. nyugszik: 15.59 Közép-Szlovákia: 06.54, nyugszik: 16.06 Nyugat-Szlovákia: 07.00 - nyugszik 16.12 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 13.23, nyugszik 00.15 Közép-Szlovákia: 13.30, nyugszik 01.30 Nyugat-Szlovákia: 13.36, nyugszik 01.36 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük HORTENZIA, GERGŐ - KLAUDIA valamint Szalóme nevű kedves olvasóinkat HORTENZIA - a Hortensius római nemzetségnév nőie- sített formája. A hasonló nevű növénynemzetség nevét Ph. Commerson (1722-1773) francia botani­kus alkotta az egyik kuta- tóútjában résztvevő Hor­tense Lepaute asszony ke­resztnevéből. A Hortensius nemzetségnév a latin hor- tensis melléknév szárma­zéka, jelentése: kerti. GERGŐ - a Gergely név magyar alakváltozata, ez pedig a görög Grégoriosz latinos Gregorius formájá­nak Gregor rövidüléséből keletkezett. Jelentése: ébe­ren őrködő. • NEMZETKÖZI DIÁKNAP • FÜSTMENTES NAP • 1966- ban halt meg SZIRMAI Rezső magyar író, műfordító, újságíró (szül. 1901). A KISEBBSÉG­VÉDELEM ESÉLYEI MA ÉS HOLNAP Csáky Pál cikkének negyedik része SZÜLETÉSNAP Mács Ildikó írása A FEKETE VÁROS BÉRLŐJE Polgári László riportja MAGYARUL - DE HOGYAN? Kulcsár Tibor a pedagógus anyanyelvi kultúrájáról B0GDÁNY JAKAB, HÁROM NEMZET HÍRES MŰVÉSZE Kónya Péter cikke ígéretünkhöz híven igyekszünk olvasóinknak minél több szórakozást nyújtani hétvégi magazi­nunkkal. A hirdetésekből befolyt bevételeink lehető­vé teszik, hogy a Vasárnap következő száma is 24 ol­dalon jelenjen meg. így az olvasók egymás után há­rom huszonnégy oldalas • számot kapnak. Reméljük, év végéig nem ez az utolsó ajándékunk. SZERKESZTŐSÉG Hittérítés A felszállásnál előzékenyen mo­solyogva maga elé engedett. Én ugyancsak mosolyogva, visz- szautasítottam. Nemcsak azért, mert előbb érkezett, hanem azért is, mert jóval idősebb volt nálam és - nő. Alighogy leültem, ott termett és elfoglalta a mellettem levő helyet. Azonnal szóba elegyed­tünk. Ahogy telt-múlt az idő, a társalgás egyre inkább egyol­dalúvá vált - útitársnőm egysze­rűen szóhoz sem engedett. Megvallom, kezdett untatni a do- los, hiszen pár buszmegállónyi ismeretség után jóformán min­den családtagjával, rokonával, s azoknak minden gondjával- bajával tisztában voltam. De a szóözön hirtelen abba­maradt. Érdeklődve mustrált, majd megkérdezte: „Maga, ked­veském, hova tart?“ Megköny- nyebbült sóhajjal - hogy végre befejeződött a rokonság le- és felmenő ágának ismertetése - válaszoltam, hogy munkanél­küli lévén a munkaügyi osztályra igyekszem. Pár pillanatig gondolkodott, majd végre megértettem, hogy a buszon én egy kiválasztott vagyok. Mégpedig a hölgy választott ki magának, s mint Jehova tanai­nak hirdetője-követője (vala­hogy így mutatkozott be), a he­lyes útra akart terelni. Kezdte magyarázni, hogy mi számomra a megoldás. Félbeszakítottam, mosolyogva megköszöntem igyekezetét, s közöltem vele, hogy én már megtaláltam a he­lyes megoldást - lelki szemeim előtt egy eljövendő kis üzlet kör­vonalai rajzolódtak ki. Átszellemülten mosolyoghat­tam? Nem tudom. Tény, hogy útitársnőm kemény hangja téri­tett vissza a valóságba: „Ked­veském, maga nagyon rossz megoldást választott!“ Döbbenten meredtem rá, mire komoly magyarázatba kezdett: „Tudja, az az út Jehova szerint nem helyes! Arról nem is szólva, hogy AIDS-et meg mindenféle más nyavalyát kaphat!“ Leesett a tantusz, s még az ütő is megállt egy pillanatra ben­nem. Megvallom, először fordult elő - ráadásul 31 éves korom­ban, három gyermek anyjaként -, hogy valaki leendő „pillan­gót“ vélt felfedezni bennem. Ve­gyem tán elismerésnek? Bár szeretem humorosan föl­fogni a dolgokat, ez a beszélge­tés elgondolkoztatott. Én tiszteletben tartom más ember világnézetét, vallási ho­vatartozását. Vajon engem mi jogon molesztál egy vadidegen ember hittérités címén? Az emberekben felnőttkorra kialakul a világnézet, a vallási hovatartozás - ami nem változik meg egyik napról a másikra. Nem lenne szabad a legszen­tebb magánügyeinkbe ilyen mó­don beavatkozni, hiszen ez csak visszatetszést és felháborodást vált ki. Kohút Lászlóné Fél így készül a hamis statisztika A Mihálykapu alatt rég nem látott ismerősömmel találkoz­tam. Alig ereszkedtünk szóba, zsebébe nyúl és előveszi az új­ságot.- Nézze csak! Azt jelenti a Szövetségi Statisztikai Hivatal, hogy 1989 júliusától 1991 júliu­sáig, tehát egy esztendő lefor­gása alatt 30,3 milliárd koroná­val növekedett a lakosság betét- állománya. Egy-egy állampol­gárra átlagosan 23 000 korona betét jutott.- Szép - bólintok.- Mi szép?! - kérdezi dü­hösen.- Szép, hogy ennyi pénzük van még most is az emberek­nek, és nem a matrac alá, ha­nem a takarékpénztárba rakják. Hadd kamatozzon.- Hát, kedves uram, itt a tur­pisság! Mert hogy jelenthetik ki, minden állampolgárra 23 500 korona jutott. Micsoda statiszti­ka ez? Nekem például van négy SZÉLJEGYZET felnőtt gyermekem és öt uno­kám. Továbbá három menyem, egy vöm. Mi az anyjukkal ketten vagyunk. Nekem tízezer koro­nám van a bankban. A legidő­sebb fiaméknak kb. harminc­ezer. A többiek eladósodtak, tar­tozásukat nyögik. A statisztika szerint a nagy családnak három- százhatvankétezer koronával kellene szerepelnie a bankban. De nem szerepei csak az a negyvenezer. A háromszázhu- szonkétezer korona hol van? Na látja! Vajon hány embernek van betét helyett adóssága? Tehát a statisztika megtévesztő.- Maga hogyan csinálná?- A betétkönyvek alapján. De ott is úgy, mennyinek van ezer­től tízezerig, tízezertől százeze­rig és így tovább. Tudnánk hány milliomos van, s hánynak nincs még ezer kroncsija, de talán egy fillérje sem a takarékban. Akkor pontosan felmérhetnénk a hely­zetet- És mit nyernénk vele?- Azt, hogy tisztán látnánk. Legyint. - Látom ez már nem nagyon érdekli. Akkor hát Isten áldja.-des­fOOJát a körhintáról Minél jobban ügyelem a hazai politikái, annál inkább úgy érzem magam, mintha körhintában ülnék. Már szédülök a képernyőn szemem előtt elsuhanó mosolygós, komoly, gondterhelt és gyötrődő arcoktól is. Még jobban a nyilatkozatoktól, ame­lyek annyira összekuszálják az egyszerű állampolgárok tájékozott­ságát, hogy jóformán már senki sem tudja, mit akar a bárom kormány. Ugyanis szándékait olyan körmön­font módon, kétértelműen fogalmaz­za meg, hogy a tárgyaló partnerek is csak nehezen tadják kibogozni a lé­nyeget Persze az alapvető kérdés világos: Szlovákia önállósága. A Szlovák Nemzeti Tanácsban szinte naponta születnek meglepeté­sek. A politikai vezetők pedig egymás után „tisztázzák“ a helyze­tet, amely egyre sötétebb képet mu­tat. Még forog a körhinta és Cseh­szlovákia fennmaradásának lehető­ségeiről, hatáskörökről, alkotmány­ról, a föderációról folyik a vita, azonban cseh lapértesülések szerint technikailag teljesen készen áll a két ország különválásának forgató- könyve az összes számításokkal, gazdasági intézkedésekkel együtt. Ha a cseh és szlovák politikai vezetők nem jutnak egyezségre, jön az utolsó alkotmányos kísérlet, a népszavazás. Ennek eredménye pedig nagyon bizonytalan. A felmé­rések szerint nem Szlovákia lakossá­gának többsége fogja elutasítani az egységes államot, hanem Csehor­szág, amelynek lakói nagyobb fej­lettségük tudatában biztosak abban, hogy önállóan is megállják helyüket a világban. így az a groteszk helyzet alakult ki, hogy akik ma képtelenek a csehszlovák megegyezésre, azok­nak elegendő az országot belehajtani a népszavazásba. Ha azonban mégis fennmarad Csehszlovákia ezek után a politikai sokkok után, évekkel lemaradunk a gazdaság átszervezésében. Marad az infláció és a munkanélküliség. Ha Szlovákia mégis önállósul, sen­ki sem tudja, hogy a hazafias lelkese­désen lavül milyen erkölcsi, gazda­sági tőkével vág az új életnek, és hogyan fogadja a világ ezt a miniál­lamot. Vannak ugyan bizonyos prog­ramok, tervek, de ezekről csak a szakemberek vitatkoznak, az or­szág lakossága semmit sem tud. Az elmúlt évtizedek alatt kiépült gazda­sági struktúra ezernyi szálának szét- szaggatása katasztrófával járhat. A Szovjetunióban például még az önállóságukat kikiáltott köztársasá­gok is kénytelenek gazdasági közös­ségben maradni, mert a teljes önálló­ság szerkezeti kiépítése bosszú időt igényel. A szeparatizmus híveit azonban nálunk az ilyesmi nemigen izgatja. Lesz ami lesz. Nem vagyok közgazdász, de a rendszert váltó országok jelenlegi pobtikai helyzetéről van áttekinté­sem és az a meggyőződésem, hogy a csehszlovákiai magyarok számára az egységes Csehszlovákia fennma­radása nemcsak nemzeti jogaink megbízhatóbb érvényesítését jelenti, hanem gazdasági prosperitásunkat is. Mit nyújthat az önálló szlovák állam a félmilliós, főleg vidéken élő magyarságnak? Erre még senki nem válaszolt, hiszen még a szlovák vá­lasztók sem tudják életszínvonaluk hogyan alakulna egy Szlovák Köz­társaságban. Az, hogy egyes pártok kijelentették, a nemzetiségekkel szemben betartják az európai nor­mákat és követelményeket, ez csak egy biztosítékokat nem nyújtó álta­lános nyilatkozat és ez bizony elég kevés. Forog a körhinta, egyre gyorsab­ban, egyre veszélyesebben. S mint a történelem során oly sokszor, mi a tehetetlen szemlélők szerepében lessük, ugyan mit hoz a holnap. Már abban sem bízom, hogy egy népsza­vazáson az ország egysége melletti kiállásunk számottevően befolyásol­hatja a végleges eredményeket. Szűcs Béla % 1991. XI. 15. ilasárnap I K ónózsi István felvétele WmBBKKt MI MINDENKIVEL TÖRTÉNHET BALESET

Next

/
Oldalképek
Tartalom