Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
Vasárnap 1991. november 17. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.47. nyugszik: 15.59 Közép-Szlovákia: 06.54, nyugszik: 16.06 Nyugat-Szlovákia: 07.00 - nyugszik 16.12 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 13.23, nyugszik 00.15 Közép-Szlovákia: 13.30, nyugszik 01.30 Nyugat-Szlovákia: 13.36, nyugszik 01.36 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük HORTENZIA, GERGŐ - KLAUDIA valamint Szalóme nevű kedves olvasóinkat HORTENZIA - a Hortensius római nemzetségnév nőie- sített formája. A hasonló nevű növénynemzetség nevét Ph. Commerson (1722-1773) francia botanikus alkotta az egyik kuta- tóútjában résztvevő Hortense Lepaute asszony keresztnevéből. A Hortensius nemzetségnév a latin hor- tensis melléknév származéka, jelentése: kerti. GERGŐ - a Gergely név magyar alakváltozata, ez pedig a görög Grégoriosz latinos Gregorius formájának Gregor rövidüléséből keletkezett. Jelentése: éberen őrködő. • NEMZETKÖZI DIÁKNAP • FÜSTMENTES NAP • 1966- ban halt meg SZIRMAI Rezső magyar író, műfordító, újságíró (szül. 1901). A KISEBBSÉGVÉDELEM ESÉLYEI MA ÉS HOLNAP Csáky Pál cikkének negyedik része SZÜLETÉSNAP Mács Ildikó írása A FEKETE VÁROS BÉRLŐJE Polgári László riportja MAGYARUL - DE HOGYAN? Kulcsár Tibor a pedagógus anyanyelvi kultúrájáról B0GDÁNY JAKAB, HÁROM NEMZET HÍRES MŰVÉSZE Kónya Péter cikke ígéretünkhöz híven igyekszünk olvasóinknak minél több szórakozást nyújtani hétvégi magazinunkkal. A hirdetésekből befolyt bevételeink lehetővé teszik, hogy a Vasárnap következő száma is 24 oldalon jelenjen meg. így az olvasók egymás után három huszonnégy oldalas • számot kapnak. Reméljük, év végéig nem ez az utolsó ajándékunk. SZERKESZTŐSÉG Hittérítés A felszállásnál előzékenyen mosolyogva maga elé engedett. Én ugyancsak mosolyogva, visz- szautasítottam. Nemcsak azért, mert előbb érkezett, hanem azért is, mert jóval idősebb volt nálam és - nő. Alighogy leültem, ott termett és elfoglalta a mellettem levő helyet. Azonnal szóba elegyedtünk. Ahogy telt-múlt az idő, a társalgás egyre inkább egyoldalúvá vált - útitársnőm egyszerűen szóhoz sem engedett. Megvallom, kezdett untatni a do- los, hiszen pár buszmegállónyi ismeretség után jóformán minden családtagjával, rokonával, s azoknak minden gondjával- bajával tisztában voltam. De a szóözön hirtelen abbamaradt. Érdeklődve mustrált, majd megkérdezte: „Maga, kedveském, hova tart?“ Megköny- nyebbült sóhajjal - hogy végre befejeződött a rokonság le- és felmenő ágának ismertetése - válaszoltam, hogy munkanélküli lévén a munkaügyi osztályra igyekszem. Pár pillanatig gondolkodott, majd végre megértettem, hogy a buszon én egy kiválasztott vagyok. Mégpedig a hölgy választott ki magának, s mint Jehova tanainak hirdetője-követője (valahogy így mutatkozott be), a helyes útra akart terelni. Kezdte magyarázni, hogy mi számomra a megoldás. Félbeszakítottam, mosolyogva megköszöntem igyekezetét, s közöltem vele, hogy én már megtaláltam a helyes megoldást - lelki szemeim előtt egy eljövendő kis üzlet körvonalai rajzolódtak ki. Átszellemülten mosolyoghattam? Nem tudom. Tény, hogy útitársnőm kemény hangja téritett vissza a valóságba: „Kedveském, maga nagyon rossz megoldást választott!“ Döbbenten meredtem rá, mire komoly magyarázatba kezdett: „Tudja, az az út Jehova szerint nem helyes! Arról nem is szólva, hogy AIDS-et meg mindenféle más nyavalyát kaphat!“ Leesett a tantusz, s még az ütő is megállt egy pillanatra bennem. Megvallom, először fordult elő - ráadásul 31 éves koromban, három gyermek anyjaként -, hogy valaki leendő „pillangót“ vélt felfedezni bennem. Vegyem tán elismerésnek? Bár szeretem humorosan fölfogni a dolgokat, ez a beszélgetés elgondolkoztatott. Én tiszteletben tartom más ember világnézetét, vallási hovatartozását. Vajon engem mi jogon molesztál egy vadidegen ember hittérités címén? Az emberekben felnőttkorra kialakul a világnézet, a vallási hovatartozás - ami nem változik meg egyik napról a másikra. Nem lenne szabad a legszentebb magánügyeinkbe ilyen módon beavatkozni, hiszen ez csak visszatetszést és felháborodást vált ki. Kohút Lászlóné Fél így készül a hamis statisztika A Mihálykapu alatt rég nem látott ismerősömmel találkoztam. Alig ereszkedtünk szóba, zsebébe nyúl és előveszi az újságot.- Nézze csak! Azt jelenti a Szövetségi Statisztikai Hivatal, hogy 1989 júliusától 1991 júliusáig, tehát egy esztendő leforgása alatt 30,3 milliárd koronával növekedett a lakosság betét- állománya. Egy-egy állampolgárra átlagosan 23 000 korona betét jutott.- Szép - bólintok.- Mi szép?! - kérdezi dühösen.- Szép, hogy ennyi pénzük van még most is az embereknek, és nem a matrac alá, hanem a takarékpénztárba rakják. Hadd kamatozzon.- Hát, kedves uram, itt a turpisság! Mert hogy jelenthetik ki, minden állampolgárra 23 500 korona jutott. Micsoda statisztika ez? Nekem például van négy SZÉLJEGYZET felnőtt gyermekem és öt unokám. Továbbá három menyem, egy vöm. Mi az anyjukkal ketten vagyunk. Nekem tízezer koronám van a bankban. A legidősebb fiaméknak kb. harmincezer. A többiek eladósodtak, tartozásukat nyögik. A statisztika szerint a nagy családnak három- százhatvankétezer koronával kellene szerepelnie a bankban. De nem szerepei csak az a negyvenezer. A háromszázhu- szonkétezer korona hol van? Na látja! Vajon hány embernek van betét helyett adóssága? Tehát a statisztika megtévesztő.- Maga hogyan csinálná?- A betétkönyvek alapján. De ott is úgy, mennyinek van ezertől tízezerig, tízezertől százezerig és így tovább. Tudnánk hány milliomos van, s hánynak nincs még ezer kroncsija, de talán egy fillérje sem a takarékban. Akkor pontosan felmérhetnénk a helyzetet- És mit nyernénk vele?- Azt, hogy tisztán látnánk. Legyint. - Látom ez már nem nagyon érdekli. Akkor hát Isten áldja.-desfOOJát a körhintáról Minél jobban ügyelem a hazai politikái, annál inkább úgy érzem magam, mintha körhintában ülnék. Már szédülök a képernyőn szemem előtt elsuhanó mosolygós, komoly, gondterhelt és gyötrődő arcoktól is. Még jobban a nyilatkozatoktól, amelyek annyira összekuszálják az egyszerű állampolgárok tájékozottságát, hogy jóformán már senki sem tudja, mit akar a bárom kormány. Ugyanis szándékait olyan körmönfont módon, kétértelműen fogalmazza meg, hogy a tárgyaló partnerek is csak nehezen tadják kibogozni a lényeget Persze az alapvető kérdés világos: Szlovákia önállósága. A Szlovák Nemzeti Tanácsban szinte naponta születnek meglepetések. A politikai vezetők pedig egymás után „tisztázzák“ a helyzetet, amely egyre sötétebb képet mutat. Még forog a körhinta és Csehszlovákia fennmaradásának lehetőségeiről, hatáskörökről, alkotmányról, a föderációról folyik a vita, azonban cseh lapértesülések szerint technikailag teljesen készen áll a két ország különválásának forgató- könyve az összes számításokkal, gazdasági intézkedésekkel együtt. Ha a cseh és szlovák politikai vezetők nem jutnak egyezségre, jön az utolsó alkotmányos kísérlet, a népszavazás. Ennek eredménye pedig nagyon bizonytalan. A felmérések szerint nem Szlovákia lakosságának többsége fogja elutasítani az egységes államot, hanem Csehország, amelynek lakói nagyobb fejlettségük tudatában biztosak abban, hogy önállóan is megállják helyüket a világban. így az a groteszk helyzet alakult ki, hogy akik ma képtelenek a csehszlovák megegyezésre, azoknak elegendő az országot belehajtani a népszavazásba. Ha azonban mégis fennmarad Csehszlovákia ezek után a politikai sokkok után, évekkel lemaradunk a gazdaság átszervezésében. Marad az infláció és a munkanélküliség. Ha Szlovákia mégis önállósul, senki sem tudja, hogy a hazafias lelkesedésen lavül milyen erkölcsi, gazdasági tőkével vág az új életnek, és hogyan fogadja a világ ezt a miniállamot. Vannak ugyan bizonyos programok, tervek, de ezekről csak a szakemberek vitatkoznak, az ország lakossága semmit sem tud. Az elmúlt évtizedek alatt kiépült gazdasági struktúra ezernyi szálának szét- szaggatása katasztrófával járhat. A Szovjetunióban például még az önállóságukat kikiáltott köztársaságok is kénytelenek gazdasági közösségben maradni, mert a teljes önállóság szerkezeti kiépítése bosszú időt igényel. A szeparatizmus híveit azonban nálunk az ilyesmi nemigen izgatja. Lesz ami lesz. Nem vagyok közgazdász, de a rendszert váltó országok jelenlegi pobtikai helyzetéről van áttekintésem és az a meggyőződésem, hogy a csehszlovákiai magyarok számára az egységes Csehszlovákia fennmaradása nemcsak nemzeti jogaink megbízhatóbb érvényesítését jelenti, hanem gazdasági prosperitásunkat is. Mit nyújthat az önálló szlovák állam a félmilliós, főleg vidéken élő magyarságnak? Erre még senki nem válaszolt, hiszen még a szlovák választók sem tudják életszínvonaluk hogyan alakulna egy Szlovák Köztársaságban. Az, hogy egyes pártok kijelentették, a nemzetiségekkel szemben betartják az európai normákat és követelményeket, ez csak egy biztosítékokat nem nyújtó általános nyilatkozat és ez bizony elég kevés. Forog a körhinta, egyre gyorsabban, egyre veszélyesebben. S mint a történelem során oly sokszor, mi a tehetetlen szemlélők szerepében lessük, ugyan mit hoz a holnap. Már abban sem bízom, hogy egy népszavazáson az ország egysége melletti kiállásunk számottevően befolyásolhatja a végleges eredményeket. Szűcs Béla % 1991. XI. 15. ilasárnap I K ónózsi István felvétele WmBBKKt MI MINDENKIVEL TÖRTÉNHET BALESET
