Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-08 / 45. szám

H ajnali“ kilenc óra. Ál­mosan téblábolok a deáki központját jelentő négyes útelágazásnál. Próbálom ma­gam betájolni. Előttem a papiak, mögötte a híres templom. A há­tam mögött a „Vadász Szobá­nak“ nevezett vendéglő - pilla­natnyilag zárva - és a kultúrház. Amerre nézek, takaros családi házak, de közel s távol sehol egy lélek se. Mintha az egész falu elköltözött volna; a kapuk, ablakok zárva, még csak a ku­tyák sem ugatják meg az ide­gent. Pedig ez a péntek semmi­vel sem különösebb nap, mint a többi. Csupán arról van szó, hogy Deáki egyike azon köz­ségeknek, ahol évről évre keve­sebben élnek, ahonnan egyre- másra költöznek el az emberek. Ez a folyamat még valamikor a hatvanas évek elején kezdő­dött, de következményeit csak most érzi igazán a falu. Egyre több az üresen maradt porta, a gazdátlan családi ház, s a la­kosság is jobbára elöregedett. A több mint kétezer fős falunak legalább az egynegyede nyug­díjas. Közülük is soknak van már szövetkezeti lakása Sely- lyén, Galántán, ahova telente beköltöznek. Közéjük tartozik Pusztakürti Mária is, akivel a templomkertben találkoztam.- Bizony, sokan elköltöztek már ebből a faluból - igazítja meg fejkendőjét a 60 éves néni. - Hogy miért? A Jóisten tudja, tán a kényelem miatt. Csak az üres házak maradtak utánuk, meg a temetőben az elődök sír­jai. Némelyiket én szoktam gon­dozni - ne legyenek mégse olyan elhanyagoltak. Elörege­dett már ez a temető is, mint maga a falu. Amíg tart a jó idő, amíg van tennivaló, addig marad Mari né­ni. De a teleket már ő is Sellyén tölti. S ki tudja, hányán még rajta kívül? Megállítható-e még e falu sor­vadása? - merül föl bennem a kérdés, amint a csendes utcá­kat rovom, ám - mint kiderült - a válasz nem is olyan egysze­rű. Először a községi hivatal aj­taján kopogtatok. Bukovszky Já­nos, a polgármester, negyven év körüli, határozott fellépésű, közvetlen férfi. A kölcsönös be­mutatkozás után nem ül vissza az íróasztala mögé, ahogy azt ilyen esetben sok kollégája te­szi. Egy kis dohányzóasztal mel­lé telepedünk le beszélgetni. Veronika néni is azt térvezi, hogy Sellyén élő rokonaihoz költözik Méry Gábor felvételei Bukovszky János: „Megpró­bálunk tenni is valamit azért, hogy a deákiakat itthon tartsuk. “- Sajnos, az utóbbi években erősen megcsappant a község lakosainak száma. A valamikori négyezerről 2220-ra. A legfőbb ok: a környező városok, elsősor­ban Sellye vonzása. A város és Varga Ferenc: „Nem vagyok pesszimista...“ a Duslo üzem munkalehetősé­get és olcsó lakásokat kínált a falusiaknak, akit itt, helyben, a mezőgazdasági szövetkezet­ben kaphattak volna ugyan munkát, de lakást - bérlakást- már nem. Deákin ugyanis- a környező falvaktól eltérően- sem a szövetkezet, sem az egykori nemzeti bizottság nem építtetett bérlakásokat - ami nagy hiba volt. Most látjuk csak igazán, mekkora hiba. Ez lett az egyik oka, hogy olyan sok fiatal elment. A sorozatos elköltözések miatt nemcsak az idősek száma nőtt meg aránytalanul, egyre ke­vesebb lett az iskoláskorú gye­rek is. Jelenleg a magyar tanítá­si nyelvű alapiskolának 157 diákja van (volt már 400 is), ebből 13 elsős - tudom meg az iskola igazgatójától, Varga Fe- renctől. Nem minden szomorú­ság nélkül jegyzi meg, hogy az ősz folyamán is már öt gyermek lépett át a sellyei alapiskolába (három közülük elsős volt)*! az első osztályban így közel annyi gyerekük maradt, mint az első tagozatos szlovák iskolában, ahol 11 elsőssel kezdték az idei tanévet. Szembetűnő ez az aránytalanság, főleg, ha tudjuk, hogy a legutóbbi népszámlálás­kor a falu lakosságának mind­össze 26 százaléka vallotta ma­gát szlovák nemzetiségűnek. Persze, a legtöbb elsős a ve­gyes házasságokban született gyerekek közül került ki. Úgy tűnik, az elköltözés nem annyira jellemző a szlovák nemzetiségű deákiakra.- Mégsem vagyok pesszimis­ta - mondja a magyar iskola igazgatója. - Számításaink sze­rint ez volt a legkritikusabb év, mivel errefelé hat évvel ezelőtt a populáció is rendkívül ala­csony volt. Jövőre már több el­sősünk lesz, mert az idén már az óvodába is több gyerek jár. A valamikor elköltözöttek közül is többen jelezték már, hogy esetleg visszajönnének. Egyelő- 1 re tehát nem kell attól tartani, hogy be kell majd zárni az is­kolát. Ez azért mégiscsak sovány vigasz. De hogyan látja mindezt az ötödik éve Deákin szolgáló Csutor István katolikus plé­bános?- Elöregedett falu, elörege­dett hitközség - mondja a fiatal pap, aki elsősorban annak alap­ján ítéli meg a helyzetet, hogy az 1200 katolikus közül főleg az idő­sebbekkel találkozik a templom­ban. De, mint mondja, tapasztalt kedvező jeleket is. így például azt, hogy a Sellyén letelepedők közül vasárnaponként sokan Deákira járnak szentmisére, s a gyerekeiket is a szülőfalujuk­ban járatják hittanra. Véleménye szerint a jelenlegi lakásárak és lakbérek mellett, és a jövőbeni kilátások tudatában jó néhány volt deáki visszatér majd a falu­jába. És mit tesz ennek érdekében a falu elöljárósága? A választ a legilletékesebb, a polgármes­ter adja meg.- Bízunk benne, hogy ez a fo­lyamat megállítható. S nemcsak bízunk, teszünk is azért, hogy a deákiakat itthon tartsuk. Pél­dául tavasszal 45 házhelyet mé­rünk majd ki, állami támogatást is kaptunk - több mint egymillió koronát. Vannak érdeklődők, Deákiról, de máshonnan is. Ter­mészetesen a helybelieket ré­szesítjük előnyben, ám bízom benne, hogy élnek majd a lehe­tőséggel néhányan azok közül is, akik egykor elköltöztek ebből a faluból. Akik valamikor elmentek, visz- szatérnek. Nem igazán tudom elképzelni, hogy mindörökre. Egyelőre az is szép lenne, ha ez az egykor híres és gazdag falu tovább már nem sorvadna. S. Forgon Szilvia Beszélgetés Pajtás Vladimír mérnökkel, a Tornaijai Körzeti Munkaügyi Hivatal igazgatójával A HIVATAL LÉTREHOZÁSA IDEJÉN, VAGYIS JÚLIUSBAN, MÉG NAGY SZÜKSÉG MUTATKOZOTT ERRE A KIRENDELTSÉGRE, UGYAN­IS A LEGTÖBB MUNKANÉLKÜLIT KIMUTATÓ JÁRÁS KERETÉBEN ITT VOLT A LEGTÖBB ÁLLÁSTALAN. MENNYIBEN VÁLTOZOTT AZÓTA A HELYZET?- A munkanélküliek száma to­vábbra is nagy. Jelenleg 1548 egyénnek folyósítunk segélyt, mi­közben 10 127 munkaképes sze­mély tartozik körzetünkbe. Ebben az az érdekes, hogy a mi vidékünkön nem-voltak nagy elbocsátások, vi­szont sokan ingáztak, és a munka­adók rögtön az első hullámban me­nesztették őket. Helyi sajátosság, hogy a kérvényezők 47 százaléka sohasem dolgozott és most egysze­riben munkát keres. Visszaélnek a törvénnyel, viszont ha munkát ajánlunk nekik, sokan magyarázkod­ni kezdenek, csakhogy meggyőzze­nek arról, miért nem felel meg nekik ez vagy az. • Ml A VÉLEMÉNYÜK A FOG­LALKOZTATÁSI TÖRVÉNYRŐL?- Sajnos vannak olyan gyengéi, melyeket az ügyeskedők azonnal felismernek. így például sokan, főleg romák azzal állítottak be hozzánk, hogy nem tudják fedezni a középis­kola második osztályába készülő gyermekük taníttatását, s ezért se­gélyt kértek. Sajnos, a törvény ezt is lehetővé teszi; a szülő ugyan nem kapja a gyerekre a családi pótlékot, viszont a gyerek megkaphatja a mi­nimális 1580 koronás segélyt. Aztán itt van az a bizonyos 800 koronás havi kereseti lehetőség. A munka- nélküliek ezzel is visszaélnek, mert ki tudja azt ellenőrizni, hogy hol, hány órát dolgoznak és mennyit ke­resnek. Amikor az eddig érvényben lévő törvény novellizálását kezde­ményező központi szervek a mi vé­leményünket is kikérték, természe­tesen mindkét dolgot megemlítettük. • EGY MUNKANÉLKÜLI NEM­RÉG A HIVATALT A MUNKANÉL­KÜLIEK BÉROSZTÁLYÁNAK NE­VEZTE. ..- Volt is némi igaza. Az ellenőr­zésre - bármennyire is bántja lelkiis­meretünket - nem sok idő jut, hisz naponta 80-90 ügyfelet kell fogad­nunk. Nekünk a személyazonossági igazolvány a mérvadó és ha ott nincs feltüntetve munkaviszony, na­gyon nehéz lenne megállapítani, az illetőt nem foglalkoztatja-e vala­milyen magánvállalkozó. Persze, nem egy esetben előfordult már, hogy /a leleplezett személyt a tör­vény rendelkezése értelmében há­rom hónapra kiiktattuk a nyilvántar­tásból és megvontuk tőle az anyagi támogatást. • MILYEN A HELYZET A RE- KVALIFIKÁCIÓ SZERVEZÉSÉBEN ÉS AZ ÚJ MUNKAHELYEK LÉTE­SÍTÉSÉT ILLETŐLEG?- E téren az ide tartozó 42 község - mondhatnám - állóvíznek számít. Némi vigaszt talán az jelent, hogy a polgármesterek igyekezetének kö­szönhetően jelenleg 139 személy vesz részt közhasznú munkavég­zésben. Rekvalifikációra egysze­rűen nincs igény, hisz esetenként még azokat a szakmunkásokat sem tudjuk elhelyezni, akik tudnak és akarnak is dolgozni. Az új munkahe­lyek létesítéséről szép tervezetek szintjén beszélnek csupán. Egyes elképzeléseket - mint például a kin­cset érő tornaijai ásványvíz haszno­sítását - véleményem szerint már agyontárgyalták. Ez annál is elgon- dolkodtatóbb, mert mind a járási, mind a körzeti és városi hivatalok mellett regionális fejlesztéssel fog­lalkozó szakosztályok működnek. Polgári László 1 CÍ ú Borzi László felvétele Környezetünk „díszei“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom