Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-08 / 45. szám
/ Könözsi István felvetele TÖRÖK ELEMÉR Fények és árnyak Mi a több rajtam, fény vagy az árnyék, úgy tűnik, tnintha már télben állnék. Delelő napom fénye bár fogytán, telet azért még, időm, ne hozz rám. Jó lenne egyszer visszahozni még gyermekkoroma t, s mindent, ami szép emlékként kísért ötven éven át, s hinni újra, hogy csak szép a világ. Madártalanul hallgat a határ, hová lett hová az a régi nyár? Minden szép emlék láthatatlanul, múló éveim kosarába hull. Szelíd mezőknek szunnyadó csöndje, álmaim hagytam itt mindörökre. Fussatok csak vonatos nappalok, versenyt veletek úgyse futhatok. pengnek a szélben villanyhuzalok. Őszt pillant szemem, ködménen vágtat, nyurgulnak felém hóderes árnyak. Földre hanyatló dérverte rózsák, szirmaikat lassan a szélnek szórják. A hűvös égről köd csüng le mélyen, szétterül szürkén a Puszta-réten. A határ, mint egy hatalmas tenger, összeolvad a kék végtelennel. Vetkőző fák közt csendben ballagok,
