Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-25 / 43. szám
üasúrnap + * • * 1991.X. 25. ...e helyet régi virágzó állapotába hozzuk ÉRSEKÚJVÁR A legutóbbi népszámlálás szerint Érsekújvárnak 1991. március 3-án 42851 lakosa volt. Az összlakosság 52,1 százalékát a nők alkotják. A gyerekek száma (14 éves korig) 12 ezer, a nyugdíjasoké 6 ezer. Lakosságának 66,8 százaléka szlovák, 31 százaléka magyar nemzetiségű. 1910-ben a városnak 16 ezer lakosa volt, 14 ezer magyar, ezer szlovák, a többi más nemzetiségű. 1930-ban már 22 ezer lakosa volt, 11 ezer magyar, 9 ezer szlovák. Érsekújvárnak több születésnapja is van. Katonai erődítmény volt a 16., 17., században, sőt a 18. század elején is. Az első várat, a lékit, Várday Pál esztergomi érsek építtette a török ellen. 1580-ban lerombolták, s olasz hadimérnökök építették a század végén újjá, hatágú csillag alakúra. A török hétszer ostromolta; 1663 augusztusában Küprili Ahmed nagyvezér elfoglalta a várat, és benne maradt 22 évig. A török után jött a német. A kurucok 1704-ben foglalták el. II. Rákóczi Ferenc 1706-ban Újvárból szólított fel a szabadságharcra. 1724-ben a várat majdnem teljesen lebontották- III. Károly parancsára... Az igazi születésnap október 29-e, az a nap, amikor háromszáz évvel ezelőtt Pozsonyban, az esztergomi érsek kiváltságlevelet adományozott Újvárnak, s azt mezővárossá nyilvánította. „Mi Széchenyi György Isten irgalmából az esztergomi érseki egyháznak érseke stb., jelen levelünkkel emlékezetére adjuk mindenkinek, akiket illet, hogy miután a hatalmas Isten segítségével győzelmes fegyvereivel Újvár, boldog emlékezetű elődeinknek, az esztergomi érseknek hajdan nemes székhelye nemcsak az ellenség kezeiből dicsőséggel visszaszereztetett, hanem őfelsége kegyelméből az érsekségnek visszaadatott és régi jogaiba teljesen visszahelyeztetett, minden igyekezetünk odairányult, hogy e helyet régi virágzó állapotába hozzuk s azt kívül-belül fakókkal benépesítsük s' ily módon az utódoknak hálás emléket hagyjunk hátra. “ * * * * * Vannak sokkal szebb városok, mint amilyen Érsekújvár, de az, akit ezernyi szál odaköt, úgy van vele, mint anya a gyermekével: neki az övé a legszebb. Idősebbek mesélnek a város régi dicsőségéről, a hangulatos bálokról, az elegáns kávéházakról, neves énekkarokról- az élénk kulturális életről. Akárhány idős embert faggattam a város múltjáról, két nevezetességet valamennyien említettek: a pályaudvart és az Aranyoroszlánt. Anyám szeme is felcsillan, amikor az Aranyoroszlán szóba kerül, boldog lánykorának fényes báljai, a hódításai jutnak eszébe. A pályaudvaron meg minden gyorsvonatot cigányzenekar fogadott. Anyám számára ez is emlékezetes, ott mutatták be neki apámat. Ma már mindez csak emlék- az Aranyoroszlán, a pályaudvar elpusztult a bombázások alatt. Újvár iszonyú károkat szenvedett. A Fő tér, mit tagadjam, nem szép. A Városháza kirakatában ott függ a majdan lesz tér terve, de csodákat nem lehet várni (sem tenni) ott, ahol olyan épületek csúfítják a képet, mint amilyen a Jednota áruház, a Kultúrház, a Békeház... Hiszen nélkülözhető szépítésre nincs pénz, a családok anyagi gondokkal küzdenek ... Mit tehet a város, mit tehet a polgármester, Csanda Endre mérnök, akit alig egy éve választottak meg eléggé viharos körülmények között.-A kampánycsend alatt gyalázkodó plakátok lepték el a várost. Én nem tagadtam, hogy tagja voltam a kommunista pártnak... és megfogadtam, hog/%oha semmilyen pártba nem lépek be. Húsz évig dolgoztam a járási nemzeti bizottságon alelnöki funkcióban, tehát nem •számított nagy ugrásnak, amikor polgármester lettem. A problémákat ismertem, járási viszonylatban is. Nagy segítséget jelentett, amikor őr. Prónay István vállalta, hogy a helyettesem lesz. Az első képviselótestületi ülések meglehetősen viharosak voltak, aztán lassan egymáshoz csiszolódtunk, megtaláltuk a közös hangot. Megérttettem az emberekkel, hogy nem egymás ellen harcolunk. Az érdekeink közösek. Szerencsére gyorsan normalizálódott a helyzet más téren is. Elterjedt, hogy nálunk a nemzetiségek nem szeretik egymást. Itt évszázadokon keresztül magyarok, szlovákok torzsalkodás nélkül együtt éltek. A bajkeverők kívülről szították a kedélyeket. Nekünk nem kell külső segítség a problémák megoldásához, tudunk együtt élni. Megszavaztuk a kétnyelvű utcanévtáblákat is- bár nem ezt tartom a legégetőbbnek. • Mi a legégetőbb?- Éveken át erős volt a bevándorlás. Először nem volt bölcsőde, óvoda, aztán kevés volt az iskola, most meg kevés a lakás. Én azt hiszem, lesz bizonyos visszavándorlás falura- ott mégiscsak könnyebb a megélhetés. Vállalkozói alapon kellene lakásokat építeni - s aztán eladni... Ami engem gyötör, az a lakástörvény. Amíg nem lesz változás, és nem teszik lehetővé, hogy erélyesen lépjünk fel a krónikus nemfizetőkkel és az olyanokkal szemben, akik nem férnek meg a szomszédaikkal, addig nehéz dolgunk lesz. Itt elsősorban a romákra gondolok. Beköltöztek a városba, a korábbi szociális politika kifejezetten kedvezett nekik. Nem általánosítok, vannak köztük tisztességes, dolgos emberek. De tegyék lehetővé, hogy aki nem respektálja a törvényeket, fittyet hány a viselkedési normáknak, az ne juthasson lakáshoz, ha pedig nem fizet, szociális lakásba költöztessük. Sok az égető probléma. Az év végéig mindenképpen be kell fejezni a központi fűtőházat. És az is jó volna, ha az előírások nem volnának olyan szemellenzősek, ha lehetővé tennék a városnak, hogy függetlenül attól, kiskazán vagy nagy kazán ontja-e a meleget, a lakóknak egységesen számlázzák az energiát. A lakás kevés - az óvoda sok. Elsősorban az üzemi óvodák szűnnek meg. De a város „visszaadta“ Csanda Endre az államnak az új lakótelepen a 120 óvodai és 90 bölcsődei hellyel épülő létesítményt - térítésmentesen, szociális célokra. A nyugdíjasházak iránt nagy az érdeklődés. A hatezer nyugdíjast érinti a legfájóbban a dráguló élet. Nemes gesztus, hogy a 80 és 90 éveseket a napokban külön köszöntötték, hogy a háromszázadik évforduló ünnepségsorozatának valamennyi rendezvényét ingyen látogathatták; a nyugdíjasklubot (mert a Kioszkot visszaadják a tulajdonosnak) egy szép családi házba helyezik. A polgármester a klubban járva megígérte: az inflációtól függetlenül „tartani fogják" a 10 korona 50 filléres étkeztetést. * * * • Jut-e pénz kultúrára?- A kultúrára és a sportra kika- nyarítottunk bizonyos összeget. A kultúrát nem lehet rendszerváltozáshoz kötni, a tradíciókat folytatni kell. A gyermeknapot is megtartottuk: fiákeren utaztak, igazi autót vezettek... Furcsa helyzetben van a kultúra. *A Kultúrház a járásé, a szakszervezeteké. A múzeum, a képtár, a népművelési központ, a könyvtár ugyancsak járási. Nekünk marad a Városi Kultúrközpont, meg az amfiteátrum. Könyörögtem, hogy adják oda a városnak a múzeumot, a galériát és a könyvtárat. Sajnos, a kultúra magas poszton ülő képviselői féltek a várostól. Ma ezek az intézmények a város védőszárnyait keresik. A szakszervezetek sem mutattak hajlandóságot, hogy átadják a Kultúrházat a városnak. S ma megnézhetjük, mi lett belőle. Az már nem a kultúra, hanem a vállalkozók háza. Működött ott színjátszó csoport, bábcsoport, gyermekénekkar... A ház ultimátumot adott: vagy fizet a város, vagy megszüntetik a csoportokat. Meg is szüntették. Mi megteremtjük a csoportok működési feltételeit a Városi Kultúrköz- pontban, és a Nyitra-parti lakótelepen épülő kultúrházban szimbolikus díjért helyet kapnak a helyi szervezetek. A múzeum és a galéria ügyével csak akkor tudunk érdemben foglalkozni, ha majd a minisztérium átadja a városnak. Egyelőre a képtáron úgy segítünk, hogy alacsony bérleti díjat szabtunk meg. * * * Számomra a legszebb iskola a Czuczor utcai. Még most is érzem a tornatermi diákbálok bódulatát, amikor tizenöt éves elsőbálosként azt számoltam, hány táncosom kát bezárnak, vehetsz robbanó játékszert, de jó kenyeret csak a La- vicska-hentesnél, a cipőkrémet nem tudni, hol rejtegetik, viszont a cipőboltban nemcsak két és félezer koronás női körömcipőt, hanem bútort is kapni. Egyelőre káosz van. A találomra megkérdezettek sokféleképpen nyilatkoznak a városról. Két hetedikes kislány piszkosnak és rossz levegőjűnek tartja, a Törökszalasztó utca lakói siránkoznak, mert arra terelték a forgalmat, és nem nyithatnak ablakot, egy régi lakos a régi szép időket emlegeti, amikor kedvesebbek voltak egymáshoz az emberek, egy másik azt mondja, ki sem megy, mert ha a gesztenyefa alatt találkozik az ismerőseivel, csak panaszt hall, attól meg nyomban felszökik a vérnyomása ... A polgármester így vall:- Itt születtem, de húszéves koromig hem itt éltem. Itt leltem második otthonra, itt raktam fészket, itt nőttek fel a gyerekeim. Azt szeretném, ha ez a város mindenkinek az otthona lenne, ha mindenki tenne is érte valamit - nemcsak bírálná. A kuruc énekmondó 1710-ben így énekelt: „Vég-Újvár fővára / Magyarok bástyája / Kuruczok dicsősége!... / Bár álgyú zendüljön: - / Falad ne rendüljön. / ... / Unos-untig légyen / Jó-borod; kenyérben / Szűköt soha ne láthass; / Vágód is nagy bővön / Járjon friss mezőkön, -/Vitézt kedven táplálhass / Tele csutorával, / Rakott tarisznyával / Portát gyakran bocsáthass. /... Magyarok Istene / Gyakor szerencsékre / Kívánom, így vezessen. “ Kopasz-Kiedrowska Csilla A török uralom alóli felszabadulás 250. évfordulójára emelt emlékmű (Berta András felvételei) élelmiszerüzletet - a város a maga részét pedig árverésen adja bérbe különböző szolgáltatások céljaira, de kiköti, hogy milyenekre! A kaszárnyából vasárcsarnok lesz; csalogatják a külföldi vállalkozókat - mert vásárlóerő azért van; az utak javítása is időszerű, és a még hiányzó csatornázást is el kell végezni. • Honnan van minderre pénz?- Maradjon ez titok. Én pénzügyi szakember vagyok, és mi itt bizonyos dolgokat hamarabb kezdtünk el, mint mások. Átcsoportosítottuk a pénzeket... Tudni kell szelektálni, ne akarjunk mindent egyszerre... Fontos, hogy az ember bízzon önmagában, abban, hogy van értelme annak, amit csinál. Emlékszem egy esetre. Felkeresett egy idős asz- szony, hogy segítsünk rajta, nem tud lakbért fizetni. Ugyanez az asszony - amikor meghirdettük a Szentháromság-szoborra a közadakozást -, ezer koronát adott. Úgy érezte, viszonoznia kell a segítséget. * »' * Színesedik a város. Új kis boltok nyílnak, kapható már minden: ízléses drága holmi ugyanúgy, mint ízléstelen ... Árvereznek és privatizálnak - céatáblát (át)festenek, boltoakadt, s a gardedám szerepét vállaló apámnak hajnali hazatérésünkkor azt hajtogattam: „Bálban voltam, táncoltam“. Az iskola parkja tanúja volt suta randevúimnak. Mi tagadás, akkor észre sem vettem a park sarkában álló kőoszlopot, amelyet az 1685-ös felszabadulás (a török uralom alóli) 250. évfordulójára emeltek. Csoda, hogy a keresztje átvészelte az éveket... A Szentháromság-szobor (ezt 1740-ben állították) a főteret díszítette mindaddig, míg kevésbé feltűnő helyre nem költöztették. Jelenleg a szoborcsoportot felújítják, erre öt és félmillió koronát szavazott meg az önkormányzat; 1993-ban kerül vissza a régi helyére. Műemléke alig van a városnak. Az artézi kút megtalált darabjait próbálják restaurálni, a templomai szépek, régi színeiben pompázik a zsidó templom. Köztéri szobrokban sem bővelkedik szülővárosom. Anion Bernolák átadta helyét a felszabadulási emlékműnek, az azóta róla elnevezett parkban őrködik, Kassák Lajos mellszobra (Borsos Miklós alkotása, a magyar művelődésügyi minisztérium ajándéka 1989-ból) arra vár, hogy a Városháza előtti parkba kerüljön. A kuruc idők szomorú emléke az egykori piactérhez fűződik (a mai Fő tér). Egy kő jelzi azt a helyet, ahová 1710. január 3-án az áruló Ocskay László brigadéros feje lehullott. Hosszú évek óta figyelem a Zám- őan áruházzal szemben készülő Lu- ca-székét, a szolgáltatások házát. Mostanában hétről hétre látok változást. Megtudom: még az idén tető alá kerül (előnyös közős befektetés!), tavasszal már új fiókot nyit benne a bank, a Jednota hatalmas
