Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-18 / 42. szám

i/asárnap 4 m m 9 H. X. 18. A zöldségféléket leghosszabb ideig veremben tarthatjuk fris­sen. Ennek elkészítése Igen egyszerű: kiásunk egy méter széles, 30-50 cm mély, tetszés szerinti hosszúságú árkot a kert­ben. A zöldségféléket rétegek­ben rakjuk bele téli tárolásra. A káposztáról eltávolítjuk az elál­ló felső leveleket, a sárgarépá­ról, petrezselyemről, a karalábé­ról a zöldjét (a téli tárolásra a Gi- gant karalábé a legalkalma­sabb). Az utolsó zöldségréteget kb. 10 cm vastagon szalmával borítjuk be, esetleg avarral, majd ugyanilyen vastag földréteggel fedjük. A vermet eső ellen egyszerű tetőszerkezettel véd­jük, mely lehet műanyag fóliából, illetve kartonlemezből. (1. ábra) Káposztát télire úgy is tárolha­tunk, ha a földbe árkot ásunk, ebbe helyezzük bele a fejeket gyökerükkel felfelé. (2. ábra) A káposztafejeknek nem szabad összeérniük, a barázdát pedig úgy töltjük fel földdel, hogy a gyökerek szabadon marad­janak. Zöldségféléket rétegesen el­helyezve hordóban, de más, egészségre nem káros edény­ben is raktározhatunk. Poliszti- rénnel bélelt veremben, félig Terülj, terülj, tálcácskám! Jó szolgálatot tesznek a háztar­tásban a tálcák, főleg akkor, ha ügyes barkácsolóállványt is készítünk hoz­zá és így zsúrasztallá varázsoljuk. Nem kell hozzá más, mint lécekből összecsukható lábak, egy darab vá- szongurtni. A kinyitott állványra he­lyezzük a tálcát, melynek jó, ha pereme is van. Tálalhatunk rajta a lakásban, teraszon, kertben, de hasznos dolog betegágy mellett fel­állítva gyógyszereknek, teának, ol­vasólámpának is. A tálca funkcióját betöltve tovább szolgálhat a konyhá­ban, az összecsukható lábak pedig kis helyen tárolhatók. Folttisztítás iratokon Nem valami bizalomgerjesz­tő látvány, ha hivatalos iraton, okmányon zsírfolt éktelenke­dik. S előfordul, hogy az sem segít, ha itatóspapírt téve a foltra, forró vasalóval ráva­salunk. Eredményes viszont, ha magnézíumporból és ben­zinből pépet készítünk, amit a foltra rákenve, hagyjunk megszáradni. Utána csak leke­féljük, és eltűnik a folt. földbe süllyesztve tároljuk. (3. ábra) Téli zöldségtárolásra a meleg­ágyat is felhasználhatjuk, ha ablakait polisztirénlemezzel he­lyettesítjük. Ezen kívül az eső ellen fóliaréteggel vagy kartonle­mezekkel védjük. (4. ábra) Fontos tudnivaló, hogy csak ott tároljuk veremben a zöldsé­get, ahol nincsenek egerek. El­lenkező esetben a vermet sűrű dróthálóval biztosítsuk a rágcsá­lók ellen. Hogy tetszenek? Mindenki ké- ! szíthet magának ilyet, keretbe I foglalhatja nyári emlékeit őrző I virágait, növényeit. A préselt vi­rágokat keménypapírra ragaszt­juk fantáziánk szerinti elrende­I zésben. Ha képet kívánunk ké­szíteni, akkor üveglappal nyom­tatjuk le és rámába helyezzük. Ha könyvjelzőül szolgál majd, akkor celofánnal vagy fóliával borítjuk a papírcsíkot és egyik p végébe szalagot fűzünk. Ugyani­lyen a kitűző munkamenete is, | csupán szalag helyett pici biztos­tűt rögzítünk a lapocska hátul­jára. Ha a virágokat, növényeket j nem préseljük le, hanem szaba- í dón szárítjuk meg, akkor is han- , gulatos dísze lehet a lakásnak, * • Ha elsóztuk a levest vagy pörköltet, késhegynyi szódabikar­bónát adjunk hozzá, az elveszi a só ízét. • Ha a leveshús kemény, tála­lás előtt fél órával szeleteljük fel, és fedő alatt pároljuk. • Ha a bab nem fő meg idejére, kevés szódabikarbónát adjunk hozzá. • Ha a hús sülés közben na­gyon kemény marad, egy-két ka­nál ecettel locsoljuk meg. Egy háziasszony fortélyai • Ha a tejszín nem verődik fel, újra hűtjük és az alját leöntjük. • Ha a zsír kellemetlen szagú vagy avas, megjavíthatjuk, ha ke­nyeret vagy hagymát szenesedé­sig sütünk benne. • Ha a piskótatészta annyira megég, hogy majdnem használha­tatlan, a használható részeket ki­szedjük, összevágjuk, rummal meglocsoljuk, darált dióval, porcu­korral, lekvárral összeverjük, és más süteményhez tölteléknek fel­használhatjuk. A kerítés nemcsak bekeríti a kertet és a házat, hanem része a tájnak is. Olyan kerítéseket mutatunk be, melyek ugyan nem túlzottan védnek az illetéktelen betolakodók ellen, de jelképes határmezsgyére utalnak, belesimulnak a környezetbe és könnyűszerrel elkészíthetők. Erdő közelében lakó telektulaj­donosoknak nem okozhat gondot az anyagbeszerzés sem. Némelyik kerítéshez nem szükséges a fakérget lehántani, így is nagyon mutatós kerítések készíthetők. Ha olyan kerítéstí­pust választunk, melynek oszlopai a földbe kerülnek, azokat FAKERÍTÉSEK méretre szabásuk után fűrészeljük hegyesre, a földbe kerülő végeket pedig kb. 50 cm hosszan, vastagon kátrányozzuk be. A felhasználásra kiválasztott faanyagot, legyen az természe­tes, hántolt, illetve fűrészelt, ajánlatos felhasználás előtt fakonzerváló anyaggal bekenni. A kerítés összeállítására csak ezután kerülhet sor. A kerítést célszerű szakaszonként, a méretre fűrészelt darabokat földre fektetve összeszegezni. A kerítés vonalát először zsinórral tűzzük ki. Valamivel igénye­sebb munkát követel az olyan kerítés, ahol a talapzatot zsaluzva betonból, téglából vagy terméskőből készítjük. Nagyon dekoratív kerítések alakíthatók így ki, lejtős utak mentén lépcsőzetesen követhetjük a talaj lejtését. A fakerítést ehhez igazítjuk. Az ilyen építmények előnye, hogy kevesebb faanyagot használunk el, ritkább, levegősebb, dekoratívabb kerítésmintát választhatunk. Ha az utca felől kívánunk kerítést építeni, érdemes a munkát a szomszéddal egybehangolni, így az összkép is rendezettebb lesz. iZMÄŰ

Next

/
Oldalképek
Tartalom