Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-13 / 37. szám

T Szerkeszti: Tallósi Béla Szűcs Béla Szamárcsökönyösség Meredek domboldalon legelé­szett a szamár. Jóízűen rágcsál­ta a gyér füvet. Mikor megtömte bendöjét, egész jó kedve kere­kedett. Azonban rögtön elpárol­gott, amint észrevette a közel­ben lustálkodó nagyfülú társát. ,,Már megint ide tolakodott ez a sötét alak - gondolta no de majd én rendre utasítom." Nyomban ott termett mellette és rámordult:- Hát te meg hogy merésze­led lehenteregni az én legelőm füvét?!- Előbb talán köszönnél, és illő tisztelettel fogadnád elöljáró­dat. Ha nem tudnád, a róka en­gem nevezett ki az egész vidék felügyelőjévé. Én ott lekmáro- zom, ahol nekem tetszik.- Hát ha a róka kinevezett, adjon neked legelőt is! Innen pedig szedd az irhádat, mert ha a szép szó nem használ, kényte­len leszek erőszakhoz folya­modni. Szó szót követett, végül is egymásnak esett a két szamár. Ordítva cibálták, harapdálták, tépték egymást. Közben szép lassan gurultak lefelé a dombol­dalon. Már egészen az aljában dulakodtak, a régi kőbányánál. Elvakult dühükben nem láttak, nem hallottak. Egyszer csak hangos huppanással belezuhan­tak az elhagyott bánya egyik szűk szakadékéba. Alaposan megütötték magu­kat, de hang nélkül tűrték fájdal­mukat. Jó ideig némán farkas­szemet néztek. Amint sötétedni kezdett, úrrá lett rajtuk a félelem, és kétségbeesett iázásba kezd­tek. Azonban a hatalmas kőfalak elnyelték segélykérésüket. Reg­gelig nem szóltak egymáshoz, de amint megvirradt, így szólt a fekete szamár.- Segítsünk egymáson, mert különben itt veszünk! Én a há­tadra állok, belekapaszkodok abba a bokorba, hátha kijutok. Utána kihúzlak.-Azt már nem! Te kijutnál, engem meg itt hagynál. Hadd másszak én a te hátadra! - el­lenkezett a másik.-Az én ötletem volt, neked eszedbe se jutott volna ilyesmi. Engem illet az elsőbbség - kö­vetelőzött a fekete. Újra összevesztek, megint majdnem ölre mentek. Elmúlt egy nap, két nap, há­rom nap. A szakadékban rekedt két szamár elerótlenedett az éhség­től. Éjjel-nappal vitatkoztak, de csökönyösségük miatt nem tud­tak megegyezni. Nem bíztak egymásban. így telt el újabb két nap. Már alig lézengtek. Ekkor rádöbbentek, hogy közeledik az elkerülhetetlen vég. Kölcsönös bizalom nélkül nincs menekülés, szinte egyszerre szólaltak meg:- Próbálj felmászni a hátam­ra, hátha kijutsz! - ajánlotta a fe­kete szamár.- Te talán jobban tudsz mász­ni, és erősebb vagy - felelte a másik. Megpróbálták. De már késő volt. Annyira legyengültek, hogy lábra se bírtak állni. Ott pusztultak mindketten. WEÖRES SÁNDOR Dalok Kis híd, deszka-híd, az ár téged hova vitt? Három csacsi, szürke, törpe, ott bámult a víztükörbe. Nem szedtek ők szép bokrétát legelték a margarétát, csülkük három rétre sétált, fülük hat mezőre szétállt. Csacsi-járta deszka-híd, az ár hova vitt? Gyöngy ág, rózsa ág, hová lett a bóbitád? Három lepke, kék, zöld, sárga ott libbent a napsugárba. A virágot ők se szedték, csak a szirmát érintették, úgy sodorták az illatot, mint egy selyem gombolyagot. Lepke-ülte rózsa-ág, hol a bóbitád? kő-ház, messzi ház, parazsadra ki vigyáz? Három kislány, fürge, szőke ottan fűzött cérnát tűbe. Fűzögettek, túzögettek, aztán virágot is szedtek, három csokor lett belőle, így tipegtek esküvőre. Lányok-lakta messzi ház, rád most ki vigyáz? (Részlet a Dalok, vázlatok, ütem-próbák című ciklusból) Arany László Icinke-picinke Volt a világon egy icinke-picinke kis asszony, annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke kis tehene, azt az icinke-picinke kis tehenet megfejte egy icinke- picinke kis zsajtárba; abból az icinke-picinke kis zsajtárból azt az icinke-picinke kis tejet beleszürte egy icinke-picinke kis szűrön egy icinke-picinke kis fazékba, azt az icinke-picinke kis fazekat rátette egy icinke-picinke kis padra, befedte egy icinke-picinke kis fedővel. Volt annak az icinke-picinke kis asszonynak egy icinke-picinke kis macskája, az az icinke- picinke kis macska odament az icinke-picinke kis fazékhoz, felborította az icinke-picinke kis tejet; ezért nagyon meghara­gudott az icinke-picinke asszony, felkapott egy icinke-picinke kis nyújtófát, úgy megütötte vele azt az icinke-picinke kis macskát, hogy mindjárt megdöglött bele. Ha az icinke-picinke kis macska meg nem döglött volna, talán az én icinke-picinke kis mesém is tovább tartott volna. Gondolkodom, tehát... MEGFEJTÉS Az augusztus 30-ai szá­munkban közölt feladat megfej­tése; az O betű. Nyertesek: Gogh Beáta, Komárom; Ifj. Mács István, Rimaszombat; Molnár Erzsébet, Csata; Lipták Gábor, Párkány; Fülöp Kinga, Guta. KERESD A PÁRJÁT! Nézd meg figyelmesen a képen látható kígyókat, és állapítsd meg, van-e köztük egyforma! Nos? (Készítette: Miroslav Motycik) '%• Jr * Százötven évvel ezelőtt született AN- TONÍN DVOÓÁK, a cseh nemzeti ze­neirodalom korsza­kos jelentőségű al­kotója. Rejtvényünk fő soraiban öt ismert művének címét ol­vashatják. Megfejtés­ként ezt kell bekülde­ni szerkesztőségünk címére - Redakcia Új Szó, Martanovicova 25, 819 15 Bratislava- legkésőbb szep­tember 18-ig. A he­lyes megfejtők közül öten - sorsolással- könyvjutalomban részesülnek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ Az augusztus 30-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: ..Waverley, Kenil­worth, Ivanhoe, Rob Roy." Könyvjutalomban részesülnek: László Benő, Galánta; Kus- nyér Gáborné, Nagykapos; Vanczák István, Bodrogszer- dahely; Molnár Mik- tósné, Kiráiynelmec; Trubács Pál. Rima­szombat. 1991. IX. 13. 'asárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom